Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
1961}. Július 2. vasárnap 3. oldal tecg4Agyy*ád A korszerű vízgazdálkodásról nyilatkozik a megyei tanács vb-elnökhelyettese A legutóbbi megyei tanácsülés foglalkozott a vízgazdálkodás helyzetével. Az erről szóló tudósításunkban csak röviden tudtuk érinteni a témát. Mivel a vízgazdálkodás befolyásolja megyénk egész gazdasági életét, felkerestük Oláh Györgyöt, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét és tájékoztatást kértünk tőle. hogy részletesebben olvasóink elé tárjuk a jelenlegi helyzetet és a további feladatokat. — Azzal kezdeném, hogy a tanácsülés az erről szóló jelentésben rögzített megállapításokat alátámasztotta. A vita során számos kiegészítés. javaslat hangzott el. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság jelenlevő vezetője, Dégen Imre is messzemenő támogatásáról biztosította a megyét. — Ismeretes, hogy az elmúlt évben mintegy 150 ezer holdat, az idén 80 ezer holdat borított belvíz. Milyen intézkedések történnek a belvízkárok csökkentésére? — Az a véleményünk, hogy az évenként növekvő állami támogatás ellenére, az ország többi részéhez viszonyítva kisebb teljesítőképességű és kevesebb központi csatornahálózat miatt, indokolt lenne a belvízrendezésre szánt költségkeretek megemelése. Természetesen az üzemeknek — a lehetőséghez mérten — a rendelkezésre bocsátott támogatás felhasználásával törődniük kell a csatornák tisztításával és új levezető árkok építésével a belvízveszély csökkentésével. Szükséges megemlíteni azt is, hogy a vízügyi igazgatóságok közül kiemelkedik az Alsó-Du- navölgyi tevékenysége. A Közép Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kevesebbet fordított belvízvédelemre. mint amilyen mértékben részt vesz a megyében levő vízrendszer felügyeletében. Külön kell szólni a Lajosmi- zse határában kialakult helyzetről. Saját erőfeszítéseink mellett az Országos Vízügyi Igazgatóságnak kiemelten kellene kezelni ezt a területet. A károk ugyanis nemcsak a mezőgazda- sági termelésben jelentkeznek, hanem a község és a környező települések életében, a személyi tulajdonokban is számottevő pusztítást okoznak. Megemlítem még, hogy a második ötéves tervidőszak alatt 157 millió, a jelenlegi ötéves tervidőszak alatt pedig 253 millió forintot fordítunk belvíz- rendezéssel kapcsolatos beruházásokra. — Az utóbbi években számottevően növekedett az öntözött terület. A további tervek? — Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt a megyében 52 ezer holdon öntöztek, öntözőrendszereink: a Kiskunsági, a Du- navölgyi Főcsatorna, a kalocsai fürt, a bajai—kiskunhalasi— bácskai. A Margitta-szigeti öntözőrendszernek megyénk területére csak egy része esik. Azonkívül foglalkoznak az üzemek a felszíni vizekből és a föld alatti folyókból történő öntözéssel. A jelenlegi 13 ezer kataszt- rális hold többszörösére növelhető a megye csőkutas öntözőtelepeinek területe. A harmadik ötéves tervidőszakban a kecskeméti szennyvíz hasznosítása is megtörténik. Az öntöző- fürtöt 1100 holdra építjük ki. A köztudatban az öntözés értékelésénél nem mindig találkozunk egyértelműséggel. Szeretném világosan leszögezni, hogy a mesterséges csapadékellátásnak nemcsak a termelést fejlesztő, hanem annak biztonságát is elősegítő szerepe van. A gazdasági reform megvalósítása során a konkrét öntözési fejlesztési terveket az üzemek készítik el. Összefogással segítenek majd az öntözhető területek növelésében. Az üzemek anyagi forrásain túl — ahol rosszak a közgazdasági adottságok — szükséges az állami szervek támogatása is. — Szó esett a tanácsülésen az ivó- és ipari vízellátás helyzetéről és a további tennivalókról. E tekintetben a megye országosan is élenjár. — 1961-től 1965-ig harminc új községi és városi vízmüvet helyeztünk üzemibe. A tanácsok rendkívül nagy erőfeszítéseket tettek az ivóvízellátás megjavítására. Jelenleg is épül 15 községi vízmű és ebben az ötéves tervben még további hét vízmű építésének megkezdését ütemezték. 1970-ben már a községek lakosságának csaknem 70 százaléka részesül korszerű vízellátásban. A tanácsülésen elhangzott az is, hogy, ha a szükséges támogatást megkapjuk, 1975-ig a megye valamennyi községét bekapcsoljuk a vízvezetékhálózatba. — A szennyvízcsatornák építéséről is szeretnénk tájékozódni. — Megkezdődött az évszázados elmaradás felszámolása, a megye városainak és nagyobb községeink csatornázása. Általánosságban meg kell említenem, hogy a jelentkező igény lényegesen felülmúlja a lehetőségeket A csatorr y ás egyik' feltétele a település^* gyorsabb ütemű fejlesztésének, a nagyobb kommunális és ipari létesítmények elhelyezésének is. Nem lehetünk azonban elégedettek a kivitelezéssel. Kecskemét város egyes csatornaszakaszai az üzemeltetés során máris javításra szorulnak, máshol az előkészítő munka húzódik eL Fontos feladatnak tartjuk, hogy az érdekelt szakosztályok, beruházó és kivitelező szervek javítsák meg munkájúikat A városok és községek vízlevezető csatornahálózata nincs megfelelően kiépítve. Zárt csapadékcsatornák csak a városokban vannak, ezek fenntartásáról. üzemeltetéséről, sem történt az elmúlt időben megnyugtató gondoskodás. Bár sókat tettünk az elmúlt egy-két évben, de nem eleget A legnagyobb gond: a tanácsoknak nincs lehetőségük arra. hogy a rájuk háruló feladatokat elvégezzék. Véleményünk szerint a vízügyi igazgatóság és a vízgazdálkodási társulatok feladatkörét e területre is ki kellene terjeszteni. A szükséges eszközök, fel- szerelési tárgyak e szervezeteknek a kezében vannak, és a tanácsokat elsősorban a koordinációs feladatokkal kellene megbízni. — Mik tehát a további feladatok e téren? A városok és községek belső vízrendezésére tízéves fejlesztési terv készült. Ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a szükséges pénzügyi erőforrások rendelkezésünkre állnak. A községi körgátak építésénél nem tudtunk megfelelő előrehaladást elérni. A solti és a bartai építkezésekhez elkészült a kiviteli terv. de azokat sem lehetett pénzügyi fedezet hiányában megvalósítani. Ezt szerintünk nem lehet csak helyi tennivalóként kezelni, mivel az I ezzel kapcsolatos beruházási I igények messze túlhaladják az j érdekelt tanácsok pénzügyi erő- ! forrásait. Ezért az a vélemé- [ nyünk, hogy e feladat megoldd-1 sához szükséges a központi szervek támogatása. A megyei pártbizottság és a tanács eddig is többször kezdeményezte a vízgazdálkodást érintő különböző problémák megoldását. Értünk el — országosan is kiemelkedő — eredményeket, többek között a törpevízművek építésében. A jövőben az érdekelt városi, községi tanácsok, üzemek, a helyi alapok felhasználásával és a széles körű társadalmi munka igénybevételével helyezzék előtérbe a vízrendezési feladatok megoldását —, fejezte be nyilatkozatát a megyei tanács vb- elnökhelyettese. Kereskedő Sándor Tábornyitás Vasárnap nyílnak az építő; táborok. A megye 13 építőtábo- ában ma mindenütt ünnepélyesen fogadják az érkező fiatalokat. Izsákon zenekar köszönti a tábor első lakóit. Az ünnepélyes zászlófelvonásnál mindenütt ott lesznek majd az állami gazdaságok vezetői és a helyi KISZ-szervezetek fiataljai. Hétfőn 2500 középiskolás tanuló kezdi meg a munkáját a megye zöldségeseiben, gyüro ölcsösei- ben. KÉT MEGJEGYZÉS A maszek A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben elszaporodtak a patkányok. A vezetőség tagjai összedugták a fejüket: valamit tenni kell. A gondolatot tett követte, tárgyalásba kezdtek a Bábolnai Állami Gazdaság illetékeseivel és kérték közreműködésüket, hogy mérgezett táppal irtsák ki a rágcsálókat. A gazdaság 90 ezer forintot kért e műveletért, sőt még külön 100 forintöt, azokért a kis dobozokért, amelyekbe a méreg kerül. Kissé sokallták a Vörös Csillagban a patkányirtás árát. Olcsóbb elhalálozásukról kellene gondoskodni — állapították meg. Addig-addig érdeklődtek, míg találtak egy elektromérnököt, aki mellékesen patkány- irtással is foglalkozik, hasonló módszerrel, mint a Bábolnai olcsóbb?! Állami Gazdaság. Az illetővel sikerült megegyezni, 10 ezer forintot kért a rágcsálók elpusztításáért. Az már más — adták beleegyezésüket a Vörös Csillag vezetői, és vállalták egyben azt is, hogy a szükséges ládikókat saját üzemükben elkészítik. Alig került 2—3 forintba egy-egy darab. Felmerül a kérdés: miként lehetséges, hogy egy mezőgazdasági nagyüzem többszörös árat kér ugyanazért a műveletért, mint egy magános? Az is teljesen érthetetlen, hogy miért kerül száz forintba darabonként az a jelentéktelen kis ládikó? Mindenesetre ez a példa nem szolgálja az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek közötti együttműködést. K. S. „Fazékkomforl“ a toronyházakban Nincs annyi türelem, ami el ne fogyna egyszer. A kecskeméti Leninváros toronyházainak lakói — amint erről röviden már beszámoltunk —, hosszú hónapokon keresztül zokszó nélkül melegítették a fazékban a' vizet, ha fürdeni akartak, de az utóbbi időben kezdik már unni a dolgot. Igazuk van. Valóban dühítő egy szépen felszerelt, csak éppen rendeltetésszerűen nem használható fürdőszobát birtokolni. De miért is késik a melegvízszolgáltatás? Az Ingatlankezelő Vállalat főmérnöke szerint a következőkért: Uj gépek Ezrenyi kisebb nagyobb tárgy, alkatrész, háztartási cikk készül a Bács- Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat kalocsai és dunapata- ji telepén. A műanyagipar ilyen, sűrűn változik a gyártmánytípus. Az igényekkel pedig nem könnyű lépést tartani, kiváltképpen akkor, ha elavult. régi masinákon kénytelenek dolgozni a munkások. A néhány évvel ezelőtt alakult tanácsi vállalat azonban megkezdte — örökbe kapott, „másoktól levetett” — géppark jáne1- korszerűsítését. A képen: Koncz Ágnes betanított munkás már az új, 200 grammos munkadarabokat előállító automata fröccsöntőgépen dolgozik. Ezzel sokkal termelékenyebb a férfiingekhez való fekete mandzsettagombok készítése. (Nagy Ottó — Pásztor Zoltán) — A hat toronyházba gázfűtéses központi kazánokat építettek be. Akkor azonban, amikor a kazánokat felszerelték, még propán-bután gázra számítottak. Időközben megérkezett a földgáz. Át kellett alakítani a kazánokat. Három épületben, ahol osztrák gyártmányú berendezések vannak, az átalakítás már meg is történt. A másik háromban — hangsúlyozzuk: ott, ahol hazai gyártmányú kazánokat hazai szakembereknek kell átalakítaniok! — még mindig folyik a szerelés. Ha itt is befejeződik a munka, sor kerülhet a földgáz bekapcsolására. Csakhogy van egyéb probléma is bőven. Hogy miért, miért nem, a lakásokat nem látták el melegvízmérő műszerekkel, sőt az épületek közül háromban központi mérőműszer sem volt. A melegvíz-fogyasztásért pedig meghatározott díjat kell majd fizetniük a lakóknak, így az elhasznált vízmennyiséget mindenképpen mérni kellene. Mielőtt beleszédültünk volna a bonyolultnál bonyolultabb problémák hallgatásába, gyorsan megkérdeztük: — Milyen feltételekkel és mikor lesz tehát végre melegvíz? Íme a válasz: — Remélhetőleg július közepétől elkezdhetjük a kazánok próbaüzemeltetését. Előbb azonban megállapodást kell kötnünk a lakókkal, hogy — miután lakásonként nincs mérőműszer —, vállalják-e a melegvíz-szolgáltatás költségéből a rájuk eső részt. A költségeket a családtagok számára vetítve kell elosztanunk. A rendelkezés értelmében 3—16 éves korig két gyerek számít egy személynek. Hogy mennyi lesz a személyenkénti díj, azt ma még nem tudjuk, hiszen hasonló módszerrel az országban seholsem szolgáltatnak melegvizet. Előreláthatólag nem lesz könnyű elkészíteni a szerződést — fűzte hozzá a főmérnök —, hiszen a lakók egy része ■ csak hetente néhány alkalommal, mások folyamatosan igényelnék a forró vizet. Központi mérőműszer esetén pedig csak egységes szolgáltatás képzelhető el. Ezért intézkedtünk a hiányzó 222 mérőóra beszerzéséről. Sajnos, elég sokba, összesen 160— 180 ezer forintba kerül majd a garnitúra, s ehhez még anyagi fedezetet is kell teremtenünk. Hadd ne fűzzünk most semmit a főmérnök szavaihoz. Ügy is csak ismételni tudnánk mindazt, amit — sajnos — egyik, másik leninvárosi létesítménynyel kapcsolatban oly sokszor elmondtunk annak idején. Miért fokozzuk a „fazékkomfort” áldásait élvezők dühét? Lényeg az, hogy most már csak néhány hetet kell várniuk a melegvízre, s az első tele kádban csücsülve, talán el is felejtik a sok-sok bosszúságot. B. D.
