Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

1961. Jifnlus I, csütörtök S. oldal Könyvnapi emlék Aki azt hiszi, hogy a könyv­nap mai csinálmány, az téved. Voltak könyvnapok régen is. Lehet, hogy másmilyenek, mint • mostaniak, de voltak. Én is emlékszem egy ilyenre, és most kedvem támadt elmesélni. Egy alföldi kisvárosban lak­tunk, ahol az évszaknak ebben a felében éppenséggel nem a könyveken járt az emberek esze. Megtelt a piac lovasko­csikkal, taligákkal, kosarakkal, zöldség- és gyümölcskupacok­kal, mindenféle szagokkal és illatokkal, egymást licitáló áru­sokkal, kofákkal és görnyedt rakodómunkásokkal. Szinte a csodával határos, hogy volt egy tenyérnyi hely még valahol, ép­pen a könyv- és papírbolttal szemben, ahol egy különös, ponyvából és zöld ágakból esz- kábált, de azért takaros kiné­zetű sátracska szorongott szé­gyenlősen. Azért gondolom, hogy szégyenlősen, mert nem hal­latszott belőle semmiféle lárma, nem csalogatta a vevőket han­gos kínáló szó. Csak a boltos lánya ült csendesen a sátor ma­gányában és valami szokatlan dolgot művelt ebben a forgatag­ban- Mintha nem is akarna tu­domást venni a világról, csak ült és olvasott. Néha, amikor valaki megállt a sátor előtt, feltekintett a könyv mögül, fe­lelt a kérdező szóra, még mo­solygott is, ha ismerős akadt, de semmi több. Tizenhétéves. serdülő kamasz voltam akkor, s amolyan loholó, futkosó munkát végeztem az egyik bankban kora reggeltől késő estig. Érettségizett és dip­lomás emberek voltak, munka nélkül, vagy szedték a hely­pénzt a vásárokon. Az én mun­kám ehhez képest előkelő volt, s néha majdnem szabadnak éreztem magam. Mint abban a pillanatban is. amikor megáll­tam egy percre a sátor előtt, és r n ^ 4 mié tv* k odta m az alkalmi pol­cokon és deszkapulton felhal­mozott portékára. Könyvek so­rakoztak ott, és én legeltettem rajuk a szememet. Csak az ár­cédulák lebegtek előttem, a könyvek címlapjait alig figyel­tem. Egy nagyon szerény, sár­gás kartonfedelű könyvecske vonzotta magához újra és újra a tekintetem; Az állt rajta, I hogy 1 pengő az ára. Magvető, I ez volt a címe, s alatta ez állt. Móricz Zsigmond gyűjteménye. S a címhez illően egy magvető férfi volt még látható rajta. Té­tován nyúltam a könyv után, s mivel a lány nem szólt rám, hogy tilos hozzányúlni, kezem­be vettem, belelapoztam. A ma­gyar irodalom élő könyve — olvastam belül aztán a kö­szöntőt kezdtem böngészni: „A magyar irodalom élő köny­vét adjuk a magyar néo és a magyar if j óság kezébe.;. Anonymus és a Halotti beszéd óta az egész anyagot átforgat­tuk, megrostáltuk, s csak azo­kat a műveket, a műveknek csak azokat a részeit, részleteit gyűjtöttük össze, ahol a mai szemmel és szívvel valóban élő­nek éreztük az írást. Művészet és termékeny mag. A magyar irodalom a magyar élet mag­termelője, magtárolója. Ahogy a leghatalmasabb fa is a mag­szembe menekül télire, úgy a magyar élet a létezését örökíti át az írott igékben. Teljességre csak a csíraképes magvak ösz- szegyűjtésében törekedtünk... Móricz Zsigmond” Aztán a neveket nézem a tar­talomjegyzékben: Tinódi. Ba­lassa, Zrínyi, Bessenyei, Cso­konai, Berzsenyi, Fazekas, Kis­faludy, Kölcsey, Táncsics. Vö­rösmarty, Petőfi, Kossuth, Arany, Ady, Juhász, Babits, Kassák, József Attila, Illyés... Micsoda kincsestára volt ez akkor a magyar irodalomnak! Ma már talán nehezen is érti meg az olvasó. S azt is talán nehéz lenne megértetni egy mai fiatallal — akinek könyvék tu­catja áll rendelkezésére, a leg- válogatottabb termésből — ho­gyan válhatott valóságos bib­liámmá ez ä kis könyvecske hosszú éveken át. Ma is meghatottan veszem kezembe a nagy becsben tar­tott, szinte ereklyeként őrzött — az olcsó könyvtár köteteire emlékeztető — Magvető-pél­dányt. Hiszen tudom, hogy Mó­ricz Zsigmond előtt valóban egy modern „ponyva”-sorozat, az „olcsón, jó könyveket” álma lebegett. Bár megérhette volna ezt a mostani könyvhetet. F. Tóth Pál 700 ezren a KISZ-ben Tovább gyarapodott az ifjú­kommunisták tábora. Bizonyít­ják az ifjúsági szövetség kong­resszus előtti számvetésének adatai. 1964 végé óta több mint háromszázezer fiatalt vettek fel a KISZ-be, s a szervezet tag­jainak száma napjainkig elérte a 743 769-et. Ezzel egyidejűleg 1524 új alapszervezet alakult az iskolákban, a gyárakban, hi­vatalokban, intézményekben és a falvakban. Egyedül a múlt évben 586 520 fiatal teljesítette az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom követelményeit, s ta­valy is, tavaly előtt is több mint hatvanezer olyan fiú és lány csatlakozott a kezedményezés- hez, aki nem tagja a KISZ-nek. 15. A központ Reménynek az új rejtjelkulcs alapján összeállított első közleményében jelentést kért K-ban végzett ténykedé­seiről. A rádiógramból ítélve a köz­pont ismét megbízott ügynöké­ben. VI. LEVÉL MÁRIÁNAK Mária sokáig forgatta kezé­ben a levelet. Néha egy pillan­tást vetett látogatójára, egy fia­talemberre, aki a küldeményt hozta. Nem tudta felfogni, hon­nan jött a levél. Nincs itt va­lami tévedés? Már azt is elfe­lejtette, mikor kapott utoljára levelet. De a borítékon rajta volt a neve és a címe. Külö­nös előérzettel nyitotta fel a vastag, kék borítékot. „Köszöntlek Mária!” — ol­vasta az első oldalon. Az ibo­lyaszínű sorok összefolytak, mintha hullám siklott volna át rajtuk. A kézírás ismerős volt. Megfordította a levelet és a vé­gén meglátta az aláírást: Mi­hail. Se nem látott, se nem hal­lott, mintha megdermedt vol­na. Percekig állt így, míg a kis Szása mocorogni nem kezdett az ágyacskájában. Föléje hajolt, de a fiúcska már aludt nyu­godtan tovább. Mária teljesen megfeledkezett KISZ-esek színpada Ma már a színház is „hiánycikk” a tanyavilágban. Vasárnap délutánokon jó lenne, ha az iskolában, vagy a tsz-ek kultúrtermé­ben fellépne egy csoport, ha nem is hivatásos színészekből állna. Szórakozásra, tanulásra a tanyavilágban is áhítoznak az emberek. A tiszakécskei Béke Tsz KISZ-es fiataljai felismerték ezt a lehetőséget és színjátszó csoportot alakítottak. Illyés Gyula Tűvé- tevők című bohózatával hónapokon át járták a tanyavilágot. Most újabb darabot tanulnak be, azzal indulnak újabb kör­útra. Zoboki István, az együttes művészeti vezetője és Demeter György KISZ-titkár az új terveket beszélik meg. Dacolva a rossz utakkal Hetedik éve rója az ország­utakat Warsawa NYSA gyárt­mányú 10 személyes mikrobu- szával Tormássy László, a me­gyei könyvtár gépkocsivezetője. Fújhat a szél, eshet az eső, és ha gödrös is az út, menni kell a művelődési autónak, mert a program órára és percre szól. Várják a tanyán az autót. Tormássy László lelkiismere­tes, gondos munkáját ismerik mindenfelé, számos kitüntetést és elismerést kapott már- Most azonban, anélkül, hogy számított volna rá, ismét kedves meglepe­tés érte. Meghívást kapott a Budapesti Nemzetközi Vásárra: keresse fel a Warsawa gépkocsdgyár pa­vilonját. Fogalma sem volt ró­la, mit akarnak. De aztán kö­zölték vele: kocsijával — a gyár termőkével — főjavítás és fő­darabcseré nélkül 189 ezer kilo­méternél hosszabb utat tett meg, ami rendkívüli gondos munkáról tesz tanúságot. A gyár ezért elismerő okle­véllé! és értékes ajándékkal ju­talmazta Tormássy Lászlót a ritka „jubileum" alkalmából. b. j. MÉRLEG Középiskolásain k az Erkel Diáknapokon Megyénk középiskolásait kép­viselték azok a csoportok és szólisták, akiknek alkalmuk volt Gyulán az Erkel Diák­napok magas színvonalú és ne­mes versengésben részt ven­niük. Minden kategóriában szi­gorú mércét alkalmazott a zsű­ri, s a Bács megyeiek kitűnően helytálltak. Huszonöt aranyérmesünk kö­zül ki kell emelni néhányat, olyanokat, akik az Erkel Diák­ünnepek általános színvonalát túlszárnyalták. A Kecskeméti Állami Zene­iskola Sípos Károly által veze­tett kamarakórusa finomra han­golt, hangulatos és mélyen át­élt énekléssel érdemelte ki a bíráló bizottság és a közönség elismeréséi A Berkes Ferenc Kollégium irodalmi színpada (Varga Mi­hály vezetésével) 14 versenytárs közül hozta el az egyetlen aranyérmet. Produkciójuk pél­dája volt a zenei lehetőségek virtuóz kihasználásának és rendkívül szuggesztív erejű volt a zsűri elnökének megállapítá­sa szerint is. Kassai Máriát, a arról, hogy a szobában idegen is van. Odament az ablakhoz, ismét elolvasta az első sort. De be­látta: mielőtt folytatná, jobb lesz, ha leül... Leereszkedett a heverőre és egészen közel emelte az arcához a levelet, bár nem volt soha rövidlátó. „Köszöntlek Mária! Megengedték, hogy írjak ne­ked. Írok, bár nem tudom, el akarod-e majd olvasni... Re- ménykedek benne, hogy igen. Az én helyzetemben, és mind­azok után, ami velem történt, ahhoz nincs jogom, hogy bo­csánatot kérjek. Annak még kevésbé volna értelme, hogy könyörögjek: érts meg engem, illetve a tetteimet. Amit én tet­tem, ezt sem megérteni, sem megbocsátani nem lehet. Mégis kérlek, ha van erőd, olvasd vé­gig a levelemet. Ez a levél el­oszlat minden homályt és le­leplezi a bennünket elválasztó titkokat. El akarom mesélni ne­ked, ki vagyok én valójában. De tilos, bárkinek is beszélned bemutatott oratórium szólistá­ját a bírálók magasan a többi együttes szólószereplői fölé he­lyezték. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Felcsíki Zsusza, Pataki Éva és Legeza Judit is, akik két-két aranyérmet szereztek más-más kategóriában. Hege­dű-, illetve zongorajátékuk el­lenállhatatlanul hatott a közön­ségre. (Ének-Zenei Iskola, Kecs­kemét.) A fentieken kívül aranyérmet nyert még: Hajdú Edit (zongo­ra, Tiszakécske), Berger Jolán (zongora, Kiskunfélegyháza), Horváth János (gordonka, Ének- Zenei Iskola, Kecskemét), a Kecskeméti Katona József Gim­názium női kara (karvezető: Zsiga László), a Kecskeméti Ének-Zenei Iskola női kara (karvezető: Petriné Párdányi Judit), s ugyancsak ennek az is­kolának a vegyeskara, Körber Tivadar vezetésével. Aranyér­mesek még: a MŰM 607. sz. Intézet népi zenekara, a Kalo­csai I. István Gimnázium népi tánccsoportja. Aranyérmet kg^ pott 7 pályázó a különböző ka­erről a levélről. Senkinek, ér­ted? Ezt kérik tőled azok, akik megengedték, hogy írjak. Én is kérlek. Még most sem szabad mindent felfednem, mert bizo­nyos velem kapcsolatos tények érintenek más személyeket és más ügyeket is. De amit lehet, leírok. Ezt a levelet alaposan átgondoltam, igazat írok és kér­lek, higgy nekem. Mihailnak hívnak, az igazi családnevemet egyelőre nem mondhatom meg. Gyerekkorom részletei nem érdekesek, el is hagyom, de volt egy sorsdöntő mozzanata. Ti­zenhárom éves koromtól a bol­sevikok elleni gyűlöletre nevel­tek. Apám mindig különbséget tett a bolsevikok és Orosz- szág között. Orosz maradt, de a bolsevikokat gyűlölte. Nem­csak szavakban, hanem tettek­ben is. Haláláig azok ellen dol­gozott, akiket gyűlölt. Én pedig rajongtam érte és vakon hit­tem neki. (Folytatása következik) tegóriákban és 4 kalocsai pfn- gáló is. A további helyezések megyénk szereplői közül szin­tén az emelkedő színvonalról tanúskodnak. Vers- és prózamondás: Papp István ezüst (Katona J. Gimn. Kecskemét); Bodnár Erzsébet bronz (Tiszakécske, Gimná­zium) ; Orosz István bronz (Ka­tona J. Gimn.); Kurilla Zsuzsa bronz (Katona J. Gimn.); Pusz­taszeri Zoltán bronz (607. sz. Intézet, Kecskemét). Irodalmi színpad: Mezőgazdasági Tech­nikum, Kiskunfélegyháza ezüst (rendező: Németh Károly). Szé­pen szerepelt a jánoshalmi együttes is, noha ezúttal csu­pán oklevélben részesültek. Szólóénekben Balázs Mária bronz (Kalocsa, I. István Gimn.); Kákonyi Vera ezüst (Kalocsa, I. István Gimn.). Szólóhangszeresek közül; Héjjas Zoltán ezüst (Kecskemét, Ének- Zenei Iskola); Kováts Zsuzsa ezüst (Kiskunmajsa, Gimná­zium). A Tiszakécskei Gimná­zium énekkara is ezüstérmet kapott (karvezető: Kovács Gé- záné). Tánczenekarok: Kiskunhalas* Szilády Gimn. bronz. Népi tánc: ebben a kategó­riában meglepetést okozott a Jánoshalmi Gimnázium meg­szerzett 2 ezüstérme. Társas­tánc: a MŰM 607. sz. Intézet (Kecskemét) táncospárja három bronz fokozatot ért el. Szellemi vetélkedő csapatunk negyedik helyen végzett. A pályamunkák (képzőművészet, történelem, foto) közül 6 ezüst és 18 bronz érmet nyertek versenyzőink. A felsorolt eredmények alap­ján kitűnik, hogy megyénk vá­rosai közül kimagasló ered­ményt ért el Kecskemét, ami elsősorban a KISZ-bizottság és a városi tanács népművelési szervei közti gyümölcsöző együttműködés eredménye. Kö­zös erővel segítették, lelkesítet­ték a csoportokat. Végül szólni kell arról is, hogy diákjaink eredményesen vettek részt a politikai jellegű tanácskozásokon is. (Diákaktíva, KISZ-titkárok találkozója stb.) Mindent egybevetve: örömmel tölt el bennünket a szép ered­mény, lemérhető az előrelépés. Várjuk a következő találkozót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom