Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-09 / 134. szám

1967. június 9, péntek 1 oldal Nem a cigarettázáson múlik OLVASTUNK MAR olyan igazgatóról, aki a napi megbe­szélések tartamát úgy rövidítet­te le igen jelentősen, hogy egy­szerűen eltüntettette a tanács­kozóhelyiségekből #a székeket. Mindenki iparkodott rövidre fogni mondanivalóját, hiszen ki szeret állva értekezni órákon át? Most a kísérletek újabb vál­tozatáról érkezett hír a Lengyel Népköztársaságból. A dohány­zás ellen küzdő bizottságok kez­deményezésére egyre több he­lyen tiltják meg a dohányzást — gyűlések, értekezletek idejé­re. Az antinikotinista „mozga­lom” megfigyelői szerint külö­nös eredményeket produkált a tilalom. Ahol érvényesítették, az értekezletek száma 20 százalék­kal, ideje pedig 40 százalékkal csökkent. Hogy egyre követelőzőbben je­lentkezett az igény a tanácsko­zások számának, időtartamának csökkentésére, s ez napjainkban szemmel láthatóan realizálódik is, mélyebb folyamat következ­ménye, mintsem hogy dohány­zási tilalom vagy ülőalkalma­tosság nélküli megbeszélések játszottak volna ebben érdem­ben szerepet. Az új gazdasági mechanizmus különböző aspek­tusai közül igen gyakran szó esik a következőkről. A tenni­valók bonyolultsága, differen­ciáltsága, a nagyobb önállóság­ra való készség, illetve törek­vés, meg sok más követelmé­nye korunknak, a politikai hű­ség mellett, magasabb színvona­lú közgazdasági műveltséget, kereskedelmi érzéket, műszaki felkészültséget feltételez. Hoz- aéértést. MINDEZEK olyan képessé­gek. melyeket nem lehet lát­szattevékenységi formákkal — ilyenek például: konkrét javas­latok, elgondolások helyett ál­talános elvek fogalmazása, a felesleges ülésezések, az aktato­logatás — helyettesíteni. Sem idő nincs erre, sem a gyakorlat nem engedi meg az ilyen ön- célúságot. Hogy e tekintetben örvende­tes előrehaladás elánjában va­gyunk, a megyében mostanában lezajlott tanácskozások színvo­nala is bizonyította. Ne említ­sünk mást, mint például a ter­melőszövetkezetek I. országos kongresszusát előkészítő megyei értekezletet. Megfigyeltük-e, milyen rövid, idő alatt széles körű „sajtót kaptak” az — akár ezen a ta­nácskozáson. akár például a MÉSZÖV megyei küldöttgyűlé­sén elhangzott, átfogóbb érvé­nyű megállapítások, koncepció- zusabb észrevételek, felvetések, javaslatok. Mi a titok nyitja? AZ, HOGY NINCS itt semmi­féle titokról szó. Amikor egy- egy fontos — de kevésbé fontos kérdésekben is az általános fo­galmazás helyét okos körvona­lazás, határozott állásfoglalás, tehát konkrétság foglalja el —, a probléma mindjárt érde­kes. Nem „szórakoztató” ér­telemben, hanem úgy. hogy ér­deklődést keltő. Azaz olyan, melynek súlyát kiki maga bő­rén is érzi. Mondjuk, mint egy- egy vállalat monopolhelyzete a tsz-ek'kel szemben, vagy a fel­vásárló és kereskedelmi appará­tus szükségtelenül magas ha­szonkulcsai. Világos, hogy aki egy adott értekezleten nem csak mint sirámot hozza elő, hanem elképzelései is vannak a visz- szásságok kiküszöbölésére —, annak felszólalására intenzíven odafigyelnek, azt nem „unal­mas” hallgatni. Ilyenkor nem „hosszú” a hozzászólás, mert az konkrét, érdemi. Érdemes hallgatni, mert arról beszél, amiről kell. Ilyenkor eszébe sem jut senkinek, ha ne­talán tíz perccel később lesz — cigarettaszünet. Tóth István Túl a megye határán A nógrádi A nógrádi szénről több mint is élnek a nógrádi bányavidé­két évszázaddal ezelőtt. Bél ken. Mátyás országleírásában (1735) Aknák, tárnák hosszú sora tesz említést először. Az első fogyott ki azóta. Napjainkban, ■ ' ÍK- - V. Gombaszüret Rákóczi-aknában. bányát azonban a szabadság- amikor új energiahordozók ke- harc évében egy osztrák bánya- rülnek előtérbe, a szén jelen­vállalkozó létesítette a Salgó- tősége csökken. A nógrádi bá- tarjánnal szomszédos Inászon. Generációknak adott kenye­ret a nógrádi szén és az arra épült ipar. Nyomorúságos ke­nyér volt. A kizsákmányolás mérve talán sehol az országban nem volt akkora, mint ezen a bányavidéken. Nem véletlen, hogy a munkások szervezke­dése, ellenállása egyre, erő­södött. A dicső munkásmozgal­mi történelmi hagyományok ma tán felszabaduló munkaerő fog­lalkoztatása most a megye leg­nagyobb gondja. A ' megoldás­hoz nemcsak központi intézke­dést várnak, hanem a helyi tar­talékok feltárásával, a bányák­nál felszabaduló épületek hasz­nosításával is igyekeznek segít­séget adni. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél az idén több mellék­üzem kezdte meg a termelést. A Rákóczi-akna elhagyott vá­gataiban például nagyüzemi gombatermesztéssel foglalkoz­nak. Kisterenyén traktoralkal,- részeket készítenek, és meg­kezdték más mezőgazdasági gépalkatrészek gyártását is. Fű­részüzemük bérmunkát végez. Megkezdték a csomagolóládák készítését is. A saját próbálko­zásokon kívül épületeket adtak át más állami, illetve szövetke­zeti ipari üzemek létesítésére. A visszafejlesztés azonban nem jelenti azt, hogy Nógrád végérvényesen búcsúzik a bá­nyászkodástól. Szó sincs erről. Az északi, nagyrészt kifógyó- ban levő és silányabb minő­séget adó telepek mellett igen gazdag szénmezők terülnek el a déli részen. Jelenleg is eredmé­nyes kutatások folynak. AI Nagybátony környéki bányász- kodást fejlesztik. A háromezer­ötszáz—hárömezerhatszáz kaló- riás szenéből évről évre többet kér a népgazdaság. Itt is van ugyan még bőven tennivaló. Ta-’ Szolgáltatások a szakszövetkezetben Miképpen végezhet szolgálta­tásokat egy szakszövetkezet? Bizony, sokféleképpen. Különö­sen Kaskantyún, ahol — a Homok Gyöngye egyedüli kö­zös gazdaság lévén — a köz­ség lakói, akik nagyjából azo­nosak a szakszövetkezet gaz­dáival, rá is vannak utalva az ilyenfajta tevékenységre. A ve­zetőségnek gondja van rá, hogy az igényeket a lehetőségekhez képest kielégítse. Lássuk, miben áll ez. Növényvédőszer, műtrágya. Mindkettőből bőséges mennyi­ségre van szükség a 750 hold körüli tagsági szőlőre, s a köz­tes gyümölcsfákra. A közös a gazdák részére évente 16—20 vagon műtrágyát szerez be, s 15 —16 féle növényvédőszert- Ez utóbbiból módosulnak az igé­nyek, az újfajta szerekből ta­valy még csak 20, az idén már 90 mázsát vásároltak a gazdák. Nem volt hiába hát a téli is­meretterjesztés, Rekonstrukció. Bár a tagsági szőlő terméshozama az utóbbi években növekedett, átlagosan azonban tavaly sem haladta meg a 17—18 mázsát holdan­ként. Az új telepítés előnye szembeszökő: a négyéves szőlő 38 mázsás átlagot adott. (A Ho­mok Gyöngyének 130 hold új szőlője és 42 hold közös gyü­mölcsöse van.) A nagyüzemi táblarendszer kialakítása, a ré­gi szőlők felújítása égető szük­séggé vált Kaskantyún is. Hat holdon ez már megkezdődött — a Kocsis Irma-fajtát ültették ki —, további 30 hold felmérés alatt áll. A közös ehhez csere­területet ad, megrendeli a ter­veket és a szaporítóanyagot, el­végezteti a talajegyengetést, a telepítéshez gépeket ad és szak­emberei díjmentesen végzik el a kitűzést. A közös erdő fáiból készül a támrendszer is, s ar­ról sem feledkeznek meg, hogy az e célra letarolt erdőt pótol­ják: legutóbb is 18 holdon te­lepítettek új nyárjast és aká­cost. Átvétel, értékesítés. A tagsá­gi parcellákon megtermett bor mintegy háromnegyedét a pin­cegazdaság veszi át. A többit — az államinál magasabb árért — a közös vásárolja fel, s eb­ből látja el az egy saját és a három, más közös gazdaságok­kal fenntartott kimérését- A csemegeszőlőt pedig — úgy ter­vezik —, a dunaújvárosiak ré­szére árusítják majd, a Dunai Vasmű területén. Építőanyag. Az ezzel való el­látás a TÜZÉP feladata lenne. De a helybeli telepen csak tü­zelő kapható, az is igen korlá­tozott választékban. Holott a községben évente 15—20 csalá­di házat építenek, zömmel a szakszövetkezet gazdái. Köl­töznek be a tanyákról, s fia­tal párok teremtenek maguk­nak „fészket”, flogy dolgukat megkönnyítse, a szakszövetke­zet szerzi be részükre az építő­anyagot. Ez a vállalkozása nem mentes a bonyodalmaktól, mi­vel az adóhivatal tízszázalékos forgalmi adóval terheli meg, mint „közbeiktatott szerve”. Pedig# a közös gazdaságtól mi sem áll távolabb, mint az épí­tőanyaggal való nyerészkedés, viszont a többletkiadást sem vállalhatja, így az adót kény­telen áthárítani a vásárló gaz­dákra. Az igazság az, hogy ré­szükre legtöbbször még így is előnyös a közvetett beszerzés'. Természetes, hogy az új há­zak kertjét is méltóképpen kí­vánják hasznosítani tulajdono­saik. "Részükre ezért a közös I nemes gyümölcsöt termő fák csemetéit szerzi be. A nagyüze­mi terület évről-évre gazda­gabb termést hoz, s ezt, jól egé­szítik ki a nagy ablakos, villa­szerű otthonokat övező pompás házikerteik/ Párhuzamos sínen „fut” a közös és az egyéni bol­dogulás, s ezt támogatja hasz­nosan a szakszövetkezeti szol­gáltatások mind szélesebb rend­szere is. H. D. Széngyalú a kányási frontfejtésen. (Koppány György felvételei.) nyászkodást különösen érinti ez valy még huszonöt százalékos a nem is csak országos, hanem dotációra szorultak a nagybáto- világjelenség. Egyes bányaüze- nyi bányák. A kongresszusi ké­mek termelését visszafejlesztik. A bányák visszafejlesztése foly­Növekszik a mirelitfejadag Hatvan esztendővel ezelőtt épült fel Budapesten az ország legnagyobb hűtőháza, amelyet 1950-ben nagyobbítani és kor­szerűsíteni kellett. Azóta újabb és újabb hűtőházak épültek, s tavaly már 3 milliárd és 500 millió forint értékű élelmiszert tároltak, illetve tartósítottak a hűtőipar tárházaiban és terme­lőüzemeiben. A budapestin kí­vül 1951-ben még csak a kecs­keméti hűtőüzem fagyasztott, később a győri, a debreceni, a kaposvári és a békéscsabai hű­tőházak is „beléptek” és tavaly már működött a több mint 700 vagonos bajai, sőt legújabban az ugyancsak ilyen kapacitású székesfehérvári hűtőház, amely mínusz 20 fokon tárolja, illetve tartósítja az élelmiszereket. Az Országos Hűtőipari Vál­lalat budapesti központjában Kiss Sándor főmérnök tájé­koztatott bennünket a hűtőipar­ról. — Amíg 1950-ben csak 700 tonna élelmiszer került ki a hűtőüzemekből, 1960-ban már 12 ezer tonnát szállítottak, s ebben az esztendőben több mint 40 ezer tonna sajátkészí­tésű élelmiszer hagyja el hűtő- házainkat. 1970-ben 70 ezer tonna hűtött élelmiszert készí­tünk. — Magyarországon mindin­kább kedveltek lesznek a mély­hűtött élelmiszerek. Készétele­ink javarészének végleges elké­szítése nem tart 10—15 percnél tovább. A tavaszi és nyári tar­tósított gyümölcsök az év min­den szakában — aránylag elég olcsón — kaphatók, exportá­lunk is belőlük. — Magyarországon is gyor­san növekszik a fogyasztás. Egy évvel ezelőtt, még „csak” 0,9 kilogramm volt a „hazai fej­adag”, az idén ez előrelátható­lag 16 dekával emelkedik. — Terveink szerint az idén zöldborsóból és zöldbabból több mint 5 ezer tonnát, vegyesfőze­lékből 2200-at, tökből 3 ezret, parajból ezerötszáz tonnát, kar­fiolból ezer tonnát és sóskából 500 tonnányit dolgozunk fel. Természetesen a gyümölcsfélék­ben is nagy választékot kívá­nunk biztosítani: málnából 800, szilvából 1180, szamócából 1200, sárgabarackból 1020, és ősziba­rackból 520 tonnát. ’ szülődés idején azonban offenzí- vát kezdtek a gazdaságosságért. A műszakiak, közgazdászokf számításokat végeztek, részle­tes „haditervet” dolgoztak ki.1 Megszületett a mindenki által merésznek vélt felajánlás: en­nek az ötéves tervnek a végére gazdaságossá teszik a szénter­melést. Nagybátony legnagyobb ak­nája Kányás. Ez a bánya jel­kép is. a jövőre vonatkozólag) Az első csille szenet 1951-ben adta, azóta pedig már vagy másfél millió tonnát. Jelenlegi szénvagyona meghaladja a 13 millió tonnát, viszont a hozzá kapcsolódó területen újabb 18 millió tonnáról beszélnek a geológusok, Naponta ezerhárom­százharminc tonnás tervvel dol­gozik, a távlat napi kettőezer­négyszáz tonna elérése. Műszaki fejlesztés, a korszerű módszerek alkalmazása, a taka­rékosság a kányásiak sikerének titka. Az elmúlt negyedévben például már a termelés hatvan százalékát jövesztették rárob- bantással, illetve gépekkel. Sok verejtéktől mentették meg ezzel a bányászokat és termeléke­nyebbé tették a munkát. Nógrádban a jövőben is bá­nyászkodnak tehát, csak más módszerekkel, mint eddig. Sok­kal korszerűbben, gazdaságc»- sabbanj

Next

/
Oldalképek
Tartalom