Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-30 / 152. szám

1961. június 30, péntek

S. oldal

„Lássátok9 feleim!“

A megíejtett rovásfelirat

„A nők, akár a kínnal ért barackok, — a torony, mint a láng, az égre lobban — az olvadt perc ragadva vánszorog — (a napból édes dinnyelé csorog.)” ,

Tökéletesen érzékelteti ez a négysoros vers (hét—nyolc éve jelent meg az Élet- és Irodalomban) azt a hőséget, amely a városon reszketett. A földön kígyózó gumikábelt követve kelemesen csapott homlokon a hirtelen ellentét: a kecskeméti református templom mészfe- bér, csillagmennyezetes hűvöse.

De a következő pillanatban, mintha utánam jött volna az utcáról a kánikula, fehér fény vakított el, forróságot zúdítottak a lámpák. „Felvétel indít" — csapó — megmozdul a kamera — ez már a „snitt”, a Lássátok, feleim! című készülő film legújabb jelenete. Aztán valami nem stimmel. Kialusznak a lámpák, minden szem a rendezőre tapad. Türelmesen, izgatottan magyaráz.

Szólesvállú, fiatalember. Az imént citált verset ő írta. Költőnek indult? Nem egészen. Fazekas Lajosnak 1957-ben, mikor kézbekapta a színjeles érettségi bizonyítványt a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban, jelentek már meg országos lapokban is versei, de ugyanakkor egy diákzenekar zongoristája volt, Jó képességű tornász, eredményesen helytállt az orvoskar és a képzőművészeti főiskola felvételi vizsgáin.

Eredményesen, de sikertelenül négy év szakadatlan munka, tanulás, magányos útkere-í

— ön megbolondult Nyikoláj Nyikolajevics. Forduljon elmegyógyászhoz.

— Semmivel se veszélyesebb, mint a maga gépecskéje.

Borkov felugrott, félrelökte az asztalt és majdnem kiabált.

— Oh, már az enyém a gé- pecske?! Nem a magáé, dehogy! Az enyém! — Ökölbe szorított kézzel állt Koka fölött.

A mozdulatlanságból a viharos fellobbanásig annyira váratlan volt az átmenet, hogy az öreg megzavarodott.

— Ne nyugtalankodjon Volo- gya — monda békítőén. — Semmi ilyet nem akartam mondani.

— Ez zsarolás! — kiáltott változatlan hangerővel Borkov. — Maga provokátor! Kinek dolgozik maga vén gazember?!

Koka megrettent.

— Nem érdemiem én ezt meg... — kezdte volna, de Borkov nem hagyta.

— Majd meglátjuk! Mindjárt fogom a gallérodat és elviszlek a Lubjankára. — Amint ezt kimondta Borkov. lecsillapodott.

— Öltözz fel drága toborzóm, majd én mindjárt beszervezlek oda, ahova való vagy.

Koka megérezte, hogy eljött a döntő pillanat, ö Is felemelsés következett. Megérlelte elhatározását: a filmnek keli feloldania az önellentmondásokat. Aztán a főiskola négy éve, számos másod- és első asszisztensi, operatőri, kisfilmes megbízatás után, két év forgatókönyvírás után végre egyesítheti irodalmi, képzőművészeti, zenei tudását: első nagyfilmjén dolgozik.

— Nagy film lesz-e a nagyfilm?

— Klasszikus, udvariatlan és megválaszolhatatlan kérdés. Hiszem, hogy film lesz. De

mindennél fontosabb, hogy mindenki hisz benne, akinek eddig köze volt hozzá.

(Bihari József, Mensáros László, Benkő Gyula, Görbe János ... Szécsényi Ferenc, az operatőr... Nem rossz ajánlás)

— Valami olyasmit szeretnék mondani, hogy nincs jogában az embernek megtagadni egy jottányi energiáját sem az élettől, az igazságtól. Sem a munkában, sem a szerelemben, sem a barátságban. Mindezt úgy, ahogy Shakespeare óta mindenki megkísérli sikerrel vagy sikertelenül: A gondolat izgalmas formát öntsön, hogy az a néző is élményt kapjon, aki nem juthat el a filozófiai megértésig. Cselekményesnek, érzelmesnek, kissé romantikusnak szánom.

Hiszem, hogy fontos amit csinálok. Ezt azonban remélem már karácsony táján megláthatjuk a kecskeméti ősbemutatón.

Sz. J.

kedett és megállt Borkov előtt

— Jó, menjünk. De nem vesz Figyelembe egy nagyon fontos körülményt.

— Ne játssza a hülyét — legyintett Borkov. — A körülmények világosabbak a világosnál.

— Lehet, hogy jobb lenne megbeszélnünk mindent békésen, kiabálás nélkül?

— Öltözzön — parancsolta Borkov.

Erre Koka leült és monoton hangon beszélni kezdett, mintha más szavait olvasná:

— Kötelességem figyelmeztetni a következőkre. Tudok mindent, ami magával történt Brüsszelben. Én természetesen szólok ott, ahova el akar vinni, Brüsszelről is. a dollárokról is, és a maga által szerkesztett készülékről is. Ezek után remélem a maga sorsa se lesz sokkal édesebb az enyémnél. Figyelembe véve mindezt, be kell látnia, hogy szándékai meggondolatlanok, sőt mi több, értelmetlenek.

Borkov a szék támlájára támaszkodva Koka fölé hajolt.

— Mi köze van ehhez Brüsz- szelnek, vén patkány?

— Én nem vagyok patkány, és nem vagyok gazember —

Csallány Dezső kandidátus, Szabolcs-Szatmár megyei múzeumigazgató több régészeti kutatást, évtizedes, vagy évszázados megoldatlan problémát terelt már helyes mederbe.

Most a nagyszentmiklósi aranylelettel kapcsolatban vállalkozott ilyen feladatra.

1799-ben Nagyszentmiklós déli határában, a régi Marosvártól, illetve a későbbi Öcsanád- tól, a mai romániai Maré Sini- coaul nevű helységtől tíz kilométerre, páratlan aranyleletre bukkantak. 36 darab színarany edény került elő mintegy húsz kiló súlyban. A tudományosnak éppen nem mondható érdeklődés annyira nagy volt a császári tisztviselők részéről, hogy mire a lelet anyaga megérkezett Bécsbe, „a császári régiség ca- binet”-be, a 36-ból maradt 23, a súly pedig „lemorzsolódott” 10 kilogrammra A lelet ma is a bécsi császári kincstár legszebb és legértékesebb történelmi anyaga.

A lelet pontos, hű és legszebben sikerült másolata a szegedi múzeumban ma is megvan. Azonban most nem tekinthető meg, mert a kitűnő példányokat a közelmúltban a Magyar- ország az ősidőktől 1848-ig című reprezentatív kiállításra vitték fel Budapestre. A lelet pontos kora, származása azonban mind ez ideig nem volt megfejtve. Az edényeken szereplő rovásírások ezt eddig lehetetlenné tették.

A napokban hírt kaptunk arról, hogy Csallány Dezső megfejtette a nagyszentmiklósi rovásírást, s minthogy más kutatásával kapcsolatban éppen a szegedi múzeumban tartózkodott, felkértük, hogy személyesen ismertesse kutatásainak eredményét

— A nagyszentmiklósi aranylelet színarany csészékből, ivó és keresztelő csészepárból stb. áll, figurális és növényi díszítéssel. Az edényeken görög nyelvű, görög betűs, de török nyelvű felírás, valamint török rovásírás, az egyik edényen pedig nemzetiségi jel: tamaga látható. Az aranyedényeket legkorábban Attila kincsének tartották, de minősítették dunai bolgár—török, majd mások besenyő, sőt némelyek germán törzsi eredetűnek. Nyilvánvaló, hogy a rovásírás megfejtése előtt végleges „helyretevéséről” beszélni nem lehetett.

— Újabb alapokról elindulva, hónapok fáradságos munkájával sikerült a kincslelet rovásfelírásait megfejtenem. Ösz- szeállítottam ábécéjét, megállapítottam a jelek hangértékét és

suttogta elfulladva Koka. — Te kutyakölyök! Ezt nem fogom elfelejteni. Még sajnálni fogod, hogy megsértették Nesze, nézd meg!

Ezzel kihúzott ugyanabból a zsebéből, ahonnan a pénzt elővette, egy másik, fekete fotópapírba burkolt köteget és az asztalra dobta.

Borkov kibontotta a köteget, egy halom fényképet emelt ki belőle és lassan sorba nézte valamennyit.

Koka leplezetlen kárörömmel figyelte. Az arckifejezéséből találgatta, hogy melyik fényképet nézi éppen.

... íme ő, Borkov, ül a mulatóban egy nővel, mosolyognak egymásra a koccintásra emelt pohárral.

... Borkov és a nő táncol.

... Ugyanők a szállodai Szobában. Bort isznak.

... Borkov premier plánban. Részeg arc.

... Az alacsony ágyon fekszik Borkov, mellette a nő.

... A nő átöleli Borkovot és csókolja.

... Borkov alsónadrágban áll az ágy mellett és az ajtóra néz.

(Folytatása következik.)

az értékelés eredményét. „A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történeti háttere” című, lektorálás alatt álló tanulmányomban foglaltam össze.

A nagyszentmiklósi rovásírás a szibériai türk írás alapján áll, testvérfeliratai a Kaukázus előterében a Kubán folyó mellett kerültek elő 1962-ben. Egyenes folytatása a hun—székely rovásírás.

A nagyszentmiklósi

kincset, mely a honfoglaló török nyelvű magyarság egyetlen és legkiválóbb XI—XII. századi ötvösművészetét képviseli, a tudományos tévedések eddig idegen népekhez kötötték.

— Nagyszentmiklós a Csanád nemzetség birtoka volt és a kincs elrejtése a tatárjárással (1242) függ össze. Az edényeket SUNAD, vagyis a Csanád- törzs (nemzetség) rovásszövege kapcsolja össze, mint ajándékrészesedést Bodrog és Csanád vármegye honfoglaló nemzetségei a feliratok szereplői. így pl. BOTH-alj (a), Bathalja, továbbá Zanád (Szanád) és Boya ispán, akinek nevét Baja örökíti, akik nemcsak történeti

ÉPÜLŐ milliós beruházásról, új utakról, a lakosság önzetlenségéről beszélgetünk egyik nagyközségünk építési főelőadójával. .. Üjra és újra szóba jön, mennyire, szeretik községüket az idevalósiak. Meg, hogy mindinkább kiszélesedik az emberek látóköre. Átfogóbban gondolkodnak, nem szűk kis egyéni kuckójuk kerítéséig terjed már a figyelmük, községi, megyei, sőt fontosabb kérdésekben országos szinten mérlegelik a fejleményeket.

S ekkor jön egy asszony. Szava panaszos, tele világfájdalommal.

— Jaj, tessenek már kijönni az elvtársaknak!.;. Hogy mit tesz velünk az az átkozott!

— Mi a baj, tessék mondani.

— Hát. hogy a szomszéd azon az ablakon, ami a mi portánkra néz a házán, átmászik hozzánk. Letapossa a csirkéimet, összetiporja a veteményt.

— Milyen magasan van az az ablak?

— Ennyire — mutatja az asz- szony —, kézzel könnyen felérhető.

— Tehát olyan két méternyire?

— Nem. nem. Jóval lentebb.

— Jó, holnap más ügyekben is kiszáll az állandó bizottság, majd megnézzük közelebbről — mondja a főelőadó, és felírja a szükséges adatokat.

FOLYTATJUK a községfejlesztési témát, öt perc se telik bele, ismét vendég érkezik: Óvatos, fitető tekintetén látszik, azt latolgatja, milyen hangnemben kezdheti a panaszt. Ketten vagyunk a tanácsi szobában, jó lesz higgadtan is.

— Elvtárs —, mégse odavaló dolog, hogy a szomszéd ennyire — szembe fordított két tenyerével jelzi — közel építse a WC-t a mi kerítésünkhöz...

Részletesebb kikérdezés, skiccek, utca, házszám, a panaszos neve, s a befejezés ugyanaz, mint előbb.

— Gyakoriak az ilyen természetű panaszok? — érdeklődöm. — Mennyi a helytálló közülük?

— Ahhoz képest, hogy jórészt egymás közt elintézhetőek lennének, elég gyakoriak — lapozgat előjegyzései naptárában a főelőadó. — Tapasztalat, hogy egyharmad részüknél nem több, ami jogos... Valamin összevesznek a szomszédok, aztán jönnek egymást bepanaszolni. Egyik —

szereplők, hanem történeti és földrajzi realitások.

— Az egyik csésze meg egyenesen a Csanád nemzetség nagy ősének hőstettét örökíti meg. Csanád dicsőséges harcát Ajtony ellen. A lovas vitéz Csanád vezér, a levágott fej Ajto- nyé, a Turul madár, mely karmai között egy nőt tart: a Csanád nemzetség totem szimbóluma, amely a két ágra szakadt nem ki virágzását ábrázolja. Ugyanazon gondolat ismétlődik meg, mint az Álmos—Emese TURUL mondában.

Dr. Csallány Dezső 168 év tudományos tekervényei közül emelte méltó helyére a nagyszentmiklósi leletet. A 168 év alatt nem kevesebb, mint 130 tudományos értekezés látott napvilágot ebben a témában, köztük több kötetesek is.

Ezen keresztül is értékelni lehet a most már nyilvánvaló tényt: milyen nagy és nehéz munka volt bebizonyítani, hogy a nagyszentmiklósi aranykincs nem idegen eredetű. Ebben van Csallány Dezső tudományos munkájának legfőbb érdeme.

Dr. Magyarka Ferenc

mérgében gödröt ás a másik háza tövébe, hogy a víz odagyűljön, aztán ázzon fel a fal... A másik jön, kiborulva, hogy ekkora ablakot vágatott a szomszéd az ő udvarukra nézve. Aztán még idebent kisül, hogy ő engedte meg. Hát ezt hogy gondolta? Erre engedélyt csak a tanács adhat. Kimegy az állandó bizottság. Tényleg szabálytalanul történt minden. De csak azon robbant ki a viszály* hogy a „sértett” szomszéd rossz hangulatában leütötte hólapáttal azt a táblát, amivel a másik a szóbanforgó ablakot befedte. .. Vannak notórius vádlók. Évek óta civakodik két szomszéd, s ír. fellebbez felsőbb szervekhez, ugyancsak WC- és ólközelség miatt. A bizottság megállapította már nem egyszer, hogy egyformán „terhelik’' egymás kerítésének közelségét a melléképületekkel, de a vita forr tovább. Időnként olyan oldalvágásokkal, hogy egyikük eltorlaszolja a csapadékvíz-levezető utat, így a másik portán felgyűlik a víz..* Ráadásul a két szomszéd: szülő és gyerek!

A BEJELENTÉSEK azonban emberek ügyei, valamennyivel foglalkozni kell. Kimegy az 5—6 tagú Á. B. Tárgyal, felmér, tájékozódik — egy-egy ügyben eltelik egy órahossza —, aztán dönt. Ha jogos, a panasz, felszólítás megy a szabálysértőnek. Amennyiben nincs eredménye, megy a bejelentés a járási tanácshoz, és következik a szabálysértési eljárás. Ez azonban, mint említettük, a ritkább. Legtöbb esetben békésen, az állandó bizottság tanácsára is elintéződik a viszály. Mikor mindkét felet meghallgatják, szemtől szembe más a hangnem. Nem is lett volna szükség panasztételre.

Van egy szólás: Rossz szomszédság török átok. Sok bölcsesség van benne. A rossz szomszéd valóban nagy csapás.

DE VAN annak értelme, hogy egy gödör, egy ablakdeszka, egy WC miatt kapitális háborúságba keveredjenek emberek, akik társadalmi munkában járdát, csatornát, kultúrházat építenek* tehát gondolkodásban kijöttek már a kuckószemléletből? Persze, hogy nincs ebből semmi haszon. Az ember társadalmi kapcsolatai a szomszédnál kezdődnek, s ha már ott megromlik valami, baj lesz a továbbiakban is.

!—th —n

Pihenő két jelenet között. (Háttal fehér ingben Fazekas Lajos, tőle jobbra Bihari József (kalapban), Tomanek Nándor, a lépcsőn Fekete Tibor.)

Ne fogjon már a török átok