Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-24 / 147. szám
1W7. Jftnfag 84. szombat 5. oldal Gazdag művészi program A jegyek nagyrésze már elfogyott Szegedi Szabadtéri Játékok 1967 A program évről évre meg- mat az idén alighanem a Ham- került az orcheszter, a játéktér lepetésekkel szolgál, s a ma- let fogja kelteni. Nagy vitákra megnövekedett és technikailag gyár színházi és zenei élet nagy számítunk a szakemberek, a is újabb, modernebb lehetősé- eseményének számít. kritikusok részéről, hiszen gek nyíltak a rendezők előtt. A Szegedi Szabadtéri Játékok Shakespearenek ezt a művét A programról a későbbiekben az idén Erkel: Hunyadi László nálunk még sohasem adták elő . * é& ] t bh„n beszámo- háromfelvonásos operájával szabadtérén. Bator vállalkozás- LássukmortbefSe^Elnyit, július 22-én. A továbbiak- nak tartom, s úgy hiszem érdé- hZyan állunk a sErve^l ban Shakespeare: Hamlet, kes tapasztalatokat jelent majd. m szervezéssel Strauss: a cigánybáró, és Ver- A legnagyobb buktató: a mo- egye ' di: Don Carlos című operája nológok érvényesülése ilyen A legközelebbi szomszédságszerepel a programban. Vala- nagy színpadon. Véleményem ban, a bajai járásban, Kiskun- mint a már hagyományosan ki- szerint ennek a megoldásán mú- félegyházán és Kecskeméten, alakult szokás szerint egy kül- lik majd a siker. A többi be- valamint környékén talán még földi együttes is, ezúttal a vi- mutató már járt út. Elsősorban a korábbinál is nagyobb az lághírű Mojszejevék. a zenei műveltség terjesztését érdeklődés. Nagyon sok a kolTari János a szabadtéri iáté- szoI&álja mind a Don Carlos, lektív jegyigénylés. Vállalatok, . . . ’ . mind-a Hunyadi László. A Moj- termelőszövetkezetek dolgozói ,, _ 'sazgatoja igen bizako- szejev-együttest pedig nem kell autóbusszal, vonattal együttesen dóan néz az idei program ele: külön bemutatni, hiszen közön- látogatnak az idén is Szegedre. — A Cigánybáróra már má- ségünk jól ismeri és számos Tavaly kereken tízezer Bács jusban minden jegy elfogyott személyes hazai találkozás nyo- megyei fordult meg Szegeden a — mondja. — Az eddigi érdek- mán tudja, hogy ez a világhírű szabadtéri játékok idején. A je- lődésből ítélve nem lesz köny- csoport valóban mindig a leg- lekből ítélve most még többen nyű kielégíteni az igényeket magasabbrendű művészi él- lesznek. előadásokra összesen 74 ezer ményt nyújtja. Amint Horváth István, a szanezot tudunk fogadni, s a je- , ,,, . badtéri játékok kecskeméti gyek tobb mint kétharmada ^ki™ár korábban is szervez6je elmondta) tavaly mar elkelt. Szegeden, az idén meglepődve 2200 jegyet vettek elgre tőle y A programmal kapcsolatban tapasztalja, hogy a nézőtér jo- megyeszékhelyen és a járásban, a következőket mondja Tari val kisebb, mint eddig. Átépí- Az idén eddig másfél ezer az elvtárs: _ ^ tették a Dóm teret, s a szín- elővételben igényelt jegyek száA szokásos színházi izgal- pad ezzel nagyobb lett. Előbbre ma és nem egy helyről olyan sokan jelentkeztek, amire eddig nem volt példa A Kecskeméti Közgazdasági Technikum például 20 jegyet igényelt. A tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet és a bugaci Béke Tsz pedig egyaránt 120-at. Az árusítás természetesen még nem zárult le, de mint említettük, a Cigánybáróra már egyetlen jegy sincs. Érdemes tehát előre megfontolni, hogy ki mit akar látni és idejében gondoskodni a jegyről. Meglepetés a CIRKUSZBAN A Hunyadi László színpadképe. Az előtérben Varga Mátyás díszlettervező, Kossuth-díjas érdemes művész. Mögötte Tari János, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, és Papp Gyula, a Szegedi Városi Tanács V. B. elnökhelyettese. A jugoszláv TV műsora SZOMBAT 16.25: Hírek. — 16.30: Felejthetetlen dalok. — 16.45: Vojvodina—OFK Beográd. Labdarúgó-mérkőzés. A szünetben tv-újdonságok. — 18.30: Smoki. — 19.00: Mikor kicsi voltam. I — 19.15: Időgép. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: A kettes villamos. — 21.38: Egy kis új, egy kis régi. — 22.00: Gedeon, a Scotland Yardból. Bűnügyi filmsorozat. — 22.50: Tv-híradó. Nem szeretem a cirkuszt. A harsány magakeltetést, az ordító zenét, a rikító színeket és a bohócok röhögését. Nem szeretem. Sajnálom a megunt nyaktörő mutatványok szereplőit és sajnálom a dolgozó állatokat. Miért mondtam ezt el? Mert be kell vallanom: Egyszerűen nem tudom megítélni, hogy tet- szett-e, mint tetszett a cirkusz- rajongóknak a Kecskeméten vendégszereplő örmény Nagycirkusz előadása. Rám a meglepetés erejével hatott. Kellet lenül mentem el és egyre jobban elcsodálkoztam. A szünetig — néha a lapos közhelyek a legkifejezőbbek: — pirosra tapsoltam a tenyeremet. Nem is tagadom: szeretnék olyan szépen írni erről a műsorról, hogy aki elolvassa, ne tudjon ellenállni a csábításnak. Azokhoz szólok, akik nem kedvelik a cirkuszt. Nem kell rajongóvá lenniük, én se szerettem meg emiatt általában a cirkuszt, de e z t nézzék meg. A plakátok, sajnos nagyon keveset mondanak. „Manaszarjan és Volodcsen- kov — erőakrobaták" ... Még csak nem is légtornászok. Igenám! Csakhogy itt két derűs fiatalember hallatlan ügyességgel — Csodákat művel. Ráérősek, kényelmesek, mintha csak a parkba sétáltak volna ki elütni egy üres órát, s eközben mellesleg egy kis testgyakorlással is szórakoznak. Megpróbálom leírni egyetlen számukat: Az egyik hason fekszik a „füvön" és olvas. A másik odalopakodik, talán hogy váratlanul átugorja. Csakhogy emez él a gyanúperrel és hirtelen magasba emeli a két talpát. Igen? Így is jó! — határoz a másik és kézenállásba lendül a felkínált talpakon. S ekkor elképesztő bravúrt látunk. Az első megunta a ha- sonfekvést, s miközben változatlanul a magasba tartja ké- zenálló társát, átbújik szinte önmagán és a következő másodpercben hanyattfekve olvas. Láttam, mégse tudnám elmondani a mozdulatsort... Derűs mosoly, az erőlködésnek nyoma sincs. A műsort közben mindvégig átlengi ez az otthonos derű. „Szórakozzunk egy kicsit együtt!” „Nézzétek csak, ez hogy tetszik?" „Tetszett? Boldog vagyok ..Beszélgetnek velünk szavak nélkül is. Említettem már, hogy a bohócoktól külön viszolygok. De Melikdzsanjan nem bohóc. Itt nincs liszt a képen, csörgőssip- ka, meg egyebek és nincs rekedt hörgés. Egy jókedvű fiatalember mókázik, mert örül, hogy megnevettethet bennünket. Nem bánja, ha az ő kárára nevetünk, de azért menjen a tréfa néha a más bőrére is. Még a mienkre is, nem árt, ha ráébredünk itt-ott apró emberi gyengéinkre ... Tréfálkozó hajlama mellett egyébként Melik- dzsajan remek zsonglőr is. Nem a legkülönb számokról beszéltem. Láthatunk egy hihetetlenül hajlékony „kaucsuk- nőt", lélegzetelállító ugrásokat, remekül idomított kutyákat, nagyon magas színvonalú kötéltáncos számot, s a tűzdobáló, kerékpározó, motorozó medvék valósággal emberi módon viselkednek. És még sok minden mást is láthattunk, de látni kell, csakugyan, ne én mondjam el. El ne felejtsem: a nők szépek, csinosak. Szerintem ez is fontos a cirkuszban. A zenekar predig kitűnő. Nem trombita, dob, ei- tera. Modem számokat játszik, szépenhangzón, ízléssel. Kár, hogy a magyar műsorközlő igen gyenge. Nem konferál, csupán bejelent, de azt is alig érteni. Még csak annyit: egy nappal kurtább az örmény Nagycirkusz kecskeméti szereplése a tervezettnél. Hamarabb kell továbbutazniuk, a keddi előadás már elmarad. Mester László Borkov nem várta, hogy ily«» — Viszont a készüléket ki adott neki háromszáz rubelt és Hagy összeget ígér. kell próbálni. Előfordulhat, még ötszázat foglalóba.. — Maga gyanúsan bőkezű. hogy nem lesz megfelelő. — Sose aggódjék, nem fize- — Kap tőlem érméket és ki- XIV- A PÉNZVERDE tck rá. Próbálhatja. Miért rágódik eny- Nyikolaj Nyikolajévics Kazin — Határidő? nyit ilyen apróságokon is? kapcsolatait tanulmányozva a — A minőség fontosabb, nem — Nem akarok kapcsolatba kémelhárítók már egy éve fela határidő. De minél élőbb, an- kerülni egyetlen üzlettársával fedeztek egy szűk körű társánál jobb. sem — csattant fel Borkov. — ságot. Érdemes volt szemmel Borkov rágyújtott. Felállt, Hiszen ez bűnözés, súlyos ügy. tartaniuk, felborzolta rövid haját és le fel a minimumra akarom csökken- , .... , , sétált a szobában. Koka nem za- teni a kockázatot. Mindenekelőtt meglepoen tarvarta, hagyta, hogy meggondol- Koka megveregette Borkov ka-barka népség volt. Egyikük ki n^fíri vállát. otven ev körüli családos em— Ide figyeljen Nyikolaj Nyi- — Kedves Vologya, higgye ei, £«■., Két, gyermek apja, felsőkoiajevics — szólalt meg Bor- a kockázat elenyészően csekély. foku ,maszfíkl,, kfPzett'st8’ ?gy kov. — Én egy valamit nem ér- El tudja képzelni, miféle embe- ?agy kutet°1óteze+tb<:n a kémény tek ebben az egészben. rek fogják vásárolni a házilag — Halljam! készített tízrubeleseket? helyettes vezetője. A másik har— Mi az ördögnek akar az — Valami alvilági milliomo- an^at aranyból érmét csinálni? Hiszen sok, úgy hiszem... ™to el vfLök a ettől nem lesz drágább, viszont — Telibe talált. Csak nem a pénzverdébe sok munkát, tő- gondolja, hogy egy ilyen vevő- k ^ *1 P ” két keU befektetnie. nek kedve szottyan feladni a Sz™n ® — Az érmét drágábban lehet rendőrségen az eladót? öt is multban pedig jól ismerte a lyfaraS “ Ugyan°lyan SÚ~ Ä mtof‘kitűnően "ké? — Annyival drágább, hogy a pénzverde kifizetődő? kov. — Nem egészen értem, mi — De még mennyire! Külön- ért van szüksége rá az ember- éeben” vaev etfvszeriíen ben hozzá se fognék ^nvbo^ér^^ntfon mf Rengés”. Eredeti nevE Anton Borkov ismét fel-ala járkált ^anybol érmet csináljon mi- Iván*vics Puskarjevnek hívták, a szobáoan, aztán visszaült az előtt eladná, asztalhoz. — Mondon — Jó. Tegyük fel, hogy bele- Azonkívül darabos áruval köny egyeztem. Megpróbálom meg- nyebb kereskedni. csinálni a készüléket. Ezzel be- De Koka, mint mindig, most _ fejeződik a közreműködésem a sem a teljes igazságot mondta betöltötte“ a"'"negyvenötöt m- TVeSsEteSnan Magától Borkov pénzt kért a készülék ^képezte magát spekulánsnak Jobbét nem kérünk semmit. elkészítésének költségeire. Koka (Folytatása következik) Mindegy, - mondta Bor- szélhámost és betörőt, aki- Nem ésészen értem, mi- nek érthetetlen, de meglehetősen egzotikus gúnyneve „Zen- ;és-az-égben”, vagy egy: Zengés”. Eredeti nevén Anton vánovics Puskarjevnek hívták. Mondom az érme drágább Legutóbb, amikor kijött a börtönből, - közvetlenül a háború előtt — Puskarjev visszavonult. Nyilván rájött, hogy kiöregedett a „szakmából”, — éppen — és Akkor jött a Kecskeméti Ember, és azt mondta (A Kecskeméti Ember min den héten bejön a szerkesztőségbe. Személyesen, vagy úgy, hogy levelet küld, de gyakran telefonál is. Észrevételez, javasol, dicsér is — bár fenntartja magának a jogot, hogy ezt ne arra tegye, ami magától értetődő. Ha tarsolyában összegyűlik egy-két megjegyzés, adjunk a K. E.-nek a fenti cím alatt fórumot.) Tehát: azt mondta, Nem lehetne, mint eddig? hogy üzemi dolgozó nő lévén, nem kis bosszúsággal vette tudomásul a piacnál levő önki szolgáló bolt új, vasárnapi zárásrendjét. Eddig fél 7-től fél 12-ig tartották nyitva az üzletet. Két vasárnap óta azonban már 10 órakor bezárnak. Igaz, fél órával előbb nyitnak, de sokaknak nem jön jól ez a változtatás. Legutóbb is tucatjával méltatlankodtak a háziasszonyok, akik 10 után szoktak itt vásárolni, de most vasárnap már zárt ajtó fogadta őket. Akik éjszakai műszakban dolgoztak, azoknak kimondottan rosszul esett ez. De sok háziasszony van kívülük is, aki legalább vasárnap szeretné kerülni a rohanást — gyorsan a piacra, siessünk, mert becsuk a bolt! — s kicsit kényelmesebben intézné a délelőtti bevásárlást. Mert hisz a piac délig „él”, s jó lenne, ha addig a boltra is lehetne számítani... Ha idegen lennék Kecskeméten Azt is mondta a K. E., hogy K. E. létére kényelmetlenül érzi magát, mióta intenzív a városon átmenő idegenforgalom. Ez a rossz közérzet akkor kerülgeti, mikor — jobbára vasárnap — látja keringélni a város központjában a külföldi rendszámtáblájú autókat. Meg- megállnak, utasaik hol itt, hol ott kérdeznek valamit a járókelőktől. K. E. németül, angolul is tud, így néhányszor már készséggel állt az érdeklődő turisták rendelkezésére. Utóbb azonban ismételten zavarba jött. Afelől kértek tájékoztatást a jő külföldiek, hol lehetne itt Kecskemét központjában egy kis harapnivalóhoz jutni. Vasárnap volt, irányította őket a Kis Be- retvásba, Hírősbe... Nem, ők nem akarnak leülni — mondották. Csak kiszállnának a kocsiból, megvennék a köny- nyű kis útravalót, s már állnának is odébb. Azt is gondolták, hogy ha már úgy is tesznek egy kis sétát, vásárolnának kecskeméti, Bács megyei népművészeti ajándékokat is. Jöttek Bécs felől, s mennek le az Adriához, közben „felszerelték” magukat egy-egy vidék jellegzetes emléktárgyaival. Az otthoniaknak. Kecskeméten is szeretnének ilyenekhez jutni, de hol? Azám, vasárnap! — töprengett a K. E. — Hova küldje ilyenkor az idegen turistát? ... Csak gondolta, de nem mondta ki, hogy vasárnap nem szeretne átutazó idegen lenni Kecskeméten. «2 th —n
