Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

1967. június 18, vasárnap

1 oMri

Hétfőn nyitnak a napközis táborok

Kecskeméten, Baján, Kalocsán és Kiskunfélegyházán megoldották a szabadtéri táborozást

Kiosztották a bizonyítványokat. elcsendesedtek az iskolák. Azokon a helyeken, ahol sikerült megoldani a nyári táborozásokat, a tanulók és a hozzájuk beosztott nevelők kivonulnak a szabadba és ott töltik a vakáció jelentős részét. A napközis táborok mindenütt hétfőin reggel nyitják meg kapuikat az általános iskolások előtt.

Kecskeméten három turnusban vehetik igénybe a fehértói tábort a gyerekek, s egy-egy turnusban 50o kisdiákot várnak. A lényegesen felújított táborban napközi-térítés ellenében kaphatnak ellátást azok, akik egyébként is napköziben töltik vakációjukat. Szabad idejének egy részét 807 napközis gyermek tölti ebben a táborban. A napközisek táborozása július 29-én zárul.

Több napközi összevonására is sor kerül, mert például az Ének-Zenei Általános Iskolában csak 6 tanuló igényelte a napközit, ezért őket a Zrínyi Ilo- wt Általános Iskolához osztották be.

A kecskeméti fehértói tábort augusztus folyamán 200 görög gyermek is igénybe veszi és az utolsó turnussal 50 kiskunfélegyházi tanulót is üdültetnek itt két hétig.

A megye több városában is állítottak fel nyári üdülőtábort. Baján két csoportban oldják meg a napközisek üdültetését.

Egyrészt ismét üzembe helyezik a baranyai Kárász községben a napközis üdülőt, amelyben 50 bajai gyerek tölti vakációja egy részét.

Kalocsán a Május 1. kertben 120 gyerek örül majd a nyárnak. A városi tanács gondoskodott fürdőről, homokozóról, pancsolóról, hintáról, a közelben van a kézilabdapálya és futballozni is lehet a nagyobbaknak.

A félegyházi gyerekek részére az idén is megrendezik a Haleszi iskolában a szabadtéri üdültetést. Ez amolyan fél tábor lesz, reggel autóbusz viszi ki a gyerekeket az erdőbe, az ebédet és uzsonnát is utánuk viszik, a nappalt kint töltik játékkal, sporttal, szórakozással, majd az autóbusz este hazaviszi őket. Ez az üdülési lehetőség július végéig marad fenn. augusztusban már a városi napközibe járnak a gyerekek, ahonnan strandra és moziba mennek majd.

Ahol táborozásra nincs lehetőségük a napköziseknek, ott a pedagógusok kirándulásokkal teszik változatosabbá a gyerekek nyári programját. Különösen ajánlatos a falusi gyerekek számára, hogy pedagógusaik vezetésével ránduljanak be a városokba, ahol változatos, egész napos programokat lehet lebonyolítani múzeumok, műemlékek megtekintésével.

Változatlan

kenyérgabona-árak 1967-re

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban tájékoztatásul közölték, hogy a tavaly felemelt kenyérgabona-árak 1967-re is változatlanul érvényesek: a szokványminőségű búzáért mázsánként az egész országban egységesen 267, a rozsért. 245 forintot fizetnek a terményforgalmi vállalatok. Ezenkívül az értékesített gabona minden mázsája után 30 forintos adókedvezmény illeti meg a termelőszövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoportokat.

Az erőteljesen fejlődő, többnyire sűrű állományú gabonák, terméskilátásai szinte mindenütt kedvezőek. A legutóbbi összegezés szerint a termelőüzemek több mint 84 000 vagon kenyérgabona értékesítésére szerződtek a terményforgailmi vállalatokkal. A gazdaságok azonban — a terméskilátások fontosabb ismeretében — máris megkezdhetik a pótszerződések kötését. A szerződés nélkül átadott kenyérgabonáért ugyanis mázsánként átlagban 10 forinttal kevesebbet fizetnek az állami felvásárlók.

30.

Koka megrándította a vállát.

— Magának nem tűnik naivnak a saját kérdése? Ha én tudnám, akikor minek kellene nekünk ez a legény?

— Nagy vonalakban sem?..:

— Oh...

— Jó. jó. Mit tudott meg még?

— Nőtlen. Egy szép fiatal lánynak udvarol. Egyedül él. Megvan a telefonszáma is..:

— Iszik? .

— Nem hinném. Nem tudom.

— Párttag?

— Azt sem tudom.

— Mindezt tisztázni kell. És még valamit. Nézzen körül a lakóhelyén. Érdeklődjön a szomszédaitól. Óvatosan.

— Jó, igyekezni fogok.

Koka befelé mosolygott. Egyelőre nem valami sokat tudott Vlagyimir Borkovról. de mindenesetre sokkal többet, mint amennyit Antikváriusnak elmondott. Változatlanul tartotta magát tulajdon szabályához: Ha kétszázig tudsz számolni, tíznél állj meg!... És nyeregben érezte magát a másikkal szemben..

Meg kell hagyni, hogy tényeket összevetni és következtetni rerhekül tudott Koka. Most két tény volt a kezében. Az egyik: Eladott Vlagyimir Borkovnak kétszáz dollárt a brüsszeli út előtt. A másik: itthon érdeklődik iránta a külföldi hírszerzés.

Ez nem lehet véletlen semmiképpen. Ebben most már biztos volt Koka. Ismerte a módszereket. El tudta volna mondani a történetet elejétől végig, látatlanban:

Borkov külföldre utazik hivatalos kiküldetésben. Dollárt szerez. Brüsszelben pénzt érez a zsebében, kirúg a hámból, ital, nő... Valószínűleg holmi botrányba keveredik. Ott lesnek az ilyenekre. Még hozzá is segítették. Néhány kompromittáló anyag, aztán a dolgok logikája szerint a zsarolás következik.

Biztosra vette, hogy ők ketten Antikváriussal most ezért ■horgásznak ezen az istenátka jégen.

Az ügyet, melybe Antikvárius most készült belefogni, Koka magában „brüsszeli uszályának

S Élete is olyan sokszínű a homokmégyi Dánka Boris néninek, mint az egyénisége. Ahogyan elbeszéli az életét, minduntalan a tarka népi táncos ruhák surranása-lobo- gása villa»! az ember elé. Gondolatainak villódzása, meséjének külső és belső ritmusa valósággal zenél.

Beke Ferencné született Ddn- ka Boris hatvanhét éves, évtizedek óta motorja-lendítője a homokmégyi népművészetnek. Mit adott a községnek — bátran mondhatjuk: a járásnak és a még szélesebb környéknek — ez az egyszerű, fejkendős asz- szony? Sokat, nagyon sokat. Ebből a sokból próbáltunk csokorba kötni egy keveset.

— Mikor még kis libapásztor leányka voltam és megjelentem a páskom szélén, a gyerekek menten kiabálni kezdtek: — Gyün a Dánka, mingyá’ játszunk! A libákat jó helyre csapás tüstént belemelegedtünk a " ' i. hamarosan visszhangzót'. a kertek alja:

„Ögyedöm-bögyödöm, nádirigó, Keszkentyűbe lót-lót, Nyomadékot, báránybaikkot.

bakkfingot,

Csűre-csára, csattogóra,

Kemény kűre, kűkapura,

Üsd ki, verd ki,

Ezt dobd ki.”

Folyt a játék, folyt. Aztán elfáradtak a kis tüdők, apró lábak és leheveredtek a pásko- mra, ismét körbefogták Dánka Borist, aki most már mesélni kezdett. Tündérek, táltosok, királylányok, garabonciások és királyfiak népesítették be _ a mezőt, amíg csak le nem szállt a nap...

Hát így kezdődött, valamikor hatvan éve. De a mese dús bőségben csordogál ma is ...

— Hány mesét tud, Boris néni?

— Én azt nem írtam eddig össze. Pedig jó lett vokaa leírni. Lassan felejt az ember.

— Hogy szánja rá magát a mesére?

— Hát gyün az magátul. Ha együtt vannak az emberek, aztán azt mondják: meséljen, Boris néni, akkor mesélek. Apám is, anyám is jó beszédű mesemondók voltak. Apám 96 éves

nevezte. Majdnem felnevetett a gondolatra: milyen képet vágna partnere, ha hirtelen kimondaná a távoli város nevét!...

Antikvárius néhány korty forró kávét ivott termoszból és végre megszólalt:

— Jól figyeljen Nyikolaj Nyi- kolajevics. Erre a Borkovra nekem szükségem van. Néhány adatot kell tőle megszereznünk.

— Ö tudja-e, hogy magának szüksége van rá? Vagy úgy van, mint a régi viccben: már csak Rotschildot kell rábeszélni?

Antikváriusnak nem volt kedve viccelődni:

— Majd megtudja. Méghozzá éppen magától, Nyikolaj Nyiko- lajevics.

— De kötélnek áll-e majd?

— Valószínűleg. Merem remélni.

— Pénzért?

— Azt se fogjuk sajnálni. De hallgasson meg előbb.

— Csupa fül vagyok.

— Bizonyos dokumentumok vannak nálam. Tessék. — Ezzel beledugott egy celofánba göngyölt kis csomagot Koka halinacsizmá j ába.

Koka hideg fölényt érzett. Minden úgy igaz, ahogy elképzelte. Zsarolás!

— Találkozni fog Borkovval — folytatta Antikvárius. — Hogy hol, azt magára bízom, de feltétlenül négyszemközt, mert be kell mutatnia neki a dokumentumokat ...

„Ügy magyaráz, mint egy kö-;

korában még mesélt. Anyám 85 volt, mikor elment.

— Melyik a legkedvesebb meséje?

— A szegény ember három fiáról.

El is mondja. Három fia volt a szegény embernek, mindhárom elment szerencsét próbálni a bicskával, amit apjuktól kaptak örökségül. Sok-sok megpróbáltatás után a szerencse — mint a mesében — a legbecsületesebb mellé szegődött, ez volt a legkisebb fiú.

Mese? Igái: mese. De az íze! A hangja, amellyel a három szegény fiú örökké változatosnak, érdekesnek, megmaradó sorsát bonyolítja, a tipikus homokmégyi, szinte szoborba faragható szép magyar beszéd, amelyet meg kéne örökíteni, mielőtt elapad a forrása. Megörökítették már? Azt mondja Boris néni: a rádióban egyszer- kétszer szerepelt, de azonkívül ... Valahogy természetesnek veszik errefelé és az itteniek nem is tudják, mekkora kincs a Boris néni tudománya.

Nemzedékeknek mesélt és mesél ma is. Nincs a fiatalságnak népművészeti rendezvénye, ahol ő fel ne lépne, vagy a rendezésbe»! nem venne részt. Küzd, harcol, agitál, sokszor éjt tesz nappalá, hogy a meszlyöknek” — gondolta ellenségesen Koka.

— ...Nagyon kellemetlenül fogja érinteni. Majd mondja el neki, mi lenne, ha tudomást szereznének róla, tegyük fel, az állambiztonsági szervek.

— Zsarolás — állapította meg lekicsinylőén Koka. Szeretett volna beleszúrni a másikba: — Szimpla, közönséges zsarolás.

— Világos — mondta' fagyosan Antikvárius. — Az a fiúcska ... amelyik elutazott magának a földmintákért? Az mi volt, nem zsarolás? ,

— Az más. Alik Sztupinnal üzleti kapcsolataim, voltak.

— Nem értem önt — mondta fenyegetően Antikvárius. — Nem óhajt tovább dolgozni velünk?

— Ugyan, dehogy — visza- kozott gyorsan Koka. — Egyszerűen látom előre, hogy ezek a módszerek Borkov esetében nem éppen célravezetőek. Ö nem Alik ...

— Az egyszerű módszerek mindig megbízhatóak — mondta oktató hangon Antikvárius.

— Mindenesetre,' előbb ki kell próbálnia. Csak aztán elvetni, ha nem hozták meg a kívánt eredményt.

— Jó, rendben van, bocsánatot kérek — morogta Koka.

— Vegye úgy, hogy ez az apró kis halacska a hibás — mutatott a zsineg végére.

(Folytatása következik.)

sze földön híres Kalocsa környéki népi hagyományok életben maradjanak, vagy új életre kapjanak.

Versmondó és népénekes. Ez is Boris néni. Vaskos füzeteibe»! háromszáz nótát írt le eddig, de folyton újak és újak jönnek, fakadnak, mint forrásból a víz Hallottuk már többször a rádióban a Kalocsa vidéki disznótor című népi játékot. Aztán az Aratás- cséplés-1, meg a Májusfa-kötés-1. Országos hírű immár a farsangi Asszonybál Homokmégyen, meg a Sorozás. Ezek a savasborsos, tánccal-dallal tömített játékok rangosak a folkloristák gyűjtéseiben. Aki „begyűjti” őket, odaírja valamennyi mellé Dánka Boris néni nevét. Nem is kis betűvel!

És mit tud még? Már egész kislány korában ott settenkedett a híres kalocsai pingáló- asszonyok körül. Tutor Pőre néni volt abba1»! az időben a ho- mokmégyiek leghíresebb pin- gálóasszonya. Nagyon megszerette a csintalan, szemfüles kislányt. Mígnem megengedte neki, hogy pingáljon. ott hátul az 1 falán. Aztán összecsapta a kezét: — Te lány, ezután velem gyüssz mindenhová!!!

És mentek, szerte az országban, pingáltak, rajzoltak, szobákat, bútorokat, ládákat, edényeket, tojásokat. Boris néni munkái ma is láthatók Naay- mágocson, Diósgyőrben ér>o- úgy, mint Baján, Szentesen és Kalocsán. Kezének nyomát viseli a sokezer dísztárgy. amelyet az idegenforgalom elterjesztett, szerte a világon

Kicsi házuk konyhája olvan a sok pingált virágtól, »rmot a tavaszi rét. „Kalákában festettük” — mondja. Ilyenkor is áradt a mese, az ének, a szép homokmégyi szó...

Bényi András, a homokmégyi Béke Tsz elnöke remekül tárogatózik, ő is szokta kísérni Boris néni dalolását. Beros Ferenc, drágszéli tanácselnök, a helyi népművészeti csoport vezetője, így vélekedik Boris néniről:

— Nehéz volna nélküle elképzelni a homokmégyi »népmű- vészetet. De lehet nyugodtan tágítani a kört: a járásban is hallatlanul nagy segítséget kapunk tőle. Az általa rendezett, vagy rögtönzött műsorok sokáig emlékezetesek azok előtt, akik hallották. A dráeszéli együttes most készül külföldi turnéra. Boris néni tanácsaival, javaslataival indulnak útjukra.

Pécsi Ferencné, a kalocsai múzeum vezetője!

— Boris néniben hallatlanul nagy az alkotási vágy. A kudarcok láttán gyakran mondja: nem csinálja tovább, nem éri meg. De másnap már úiabb terveiről beszél, most például a homokmégyi úttörő-tánccso- port felújításáról Lakatos Ferencné tanítónővel. Vége-hosz- sza nincs terveinek, kezdeményezéseinek.

Ez a sokszínű, nagy népi kincseket osztogató parasztasszonv fél évszázada végzett munkájáért — a pingálásért kapott szerény díjazáson túl — ueyszö’- ván egy fillért sem kapott. Gyalogmunkás a tsz-ben. A homokmégyi művelődési otthon vajon nem tudná a módját megtalálni annak, hogy valóban pótolhatatlan munkáját valamiképpen honorálják? És ha teljesíthetnék egy vágyát: Legalább egyszer eljuthatna külföldre ...- Bqlpgfa József