Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-17 / 141. szám

SWí, június 17, szombat 3. oldal Cél: a szükségletek jobb kielégítése A szállítási szerződéskötések új rendszerének Nagyvonalú kezdeményezések a tiszakécskei tsz-pártszervezetekben alkalmazását vizsgálta a NEB A Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, a megyei főügyészséggel és az MNB me­gyei igazgatóságával közösen, megvizsgálta, hogyan alkalmaz­zák a szállítási szerződésköté­sek új rendszerét szabályozó kormányrendeletet az ipari és nagykereskedelmi vállalatok, a ktsz-ek, állami gazdaságok. A vizsgálat tapasztalatait összege­ző jelentést és javaslatot teg­napi ülésén vitatta meg a NEB és rövidesen a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé ter­jeszti. Az ülésen felszólalók hang­súlyozták, hogy/ —“mint a je­lentés is megállapítja — a kor­mányrendelet alkalmazását ma még megnehezítik a régi gaz­daságirányítási módszerek, il­letve az, hogy az újszerű anya­gi ösztönzés bevezetésére, az árszabályozásra csak 1968. ja­nuár 1-e után kerül sor. A jog­szabályok életbelépésétől eltelt háromnegyed év kevés ahhoz, hogy végleges következtetést vonjunk le. De mindezek figyelembevéte­lével is igen hasznosnak ne­vezhetjük a vizsgálatot, hiszen a jól felkészült, lelkiismeretes munkát végző ellenőrök számos olyan jelenségre világítottak rá, amely miatt akadozik a rende­let gyakorlati megvalósítása. Így megállapították többek körött, hogy a gazdasági vezetők egy része még nem ismeri eléggé a jogszabályokat, s ennek követ­keztében nem is tud élni azok­kal a lehetőségekkel, amiket a vállalatok számára nyújtanak. Mindenekelőtt a teljesen új szerződéskötési formák — a bizományi, kapacitáslekötési és fejlesztési szerződések alkal­mazása nehézkes. Éppen ezért azt javasolja a NEB, hogy a szakszervezetek, a jogász szö­vetséggel közösen, 'föérvezzenek tájékoztatókat a vállalatok irá­nyítói részére. , A szállítási szerződések új rendje elsősorban a szükségle­tek jobb kielégítését szolgálja. Ma még nem állíthatjuk, hogy célt sikerült elérni. A szer­ződéskötési kötelezettség alá tartozó termékek gyártását sok­szor anyaghiány korlátozza. Olyan tapasztalatot is sze­rezte!?: a NEB munkatársai, hogy a monopol helyzetet élve­ző vállalatok kitérnek a szerző­déskötési kötelezettség alá nem tartozó gyártmányok szállítása alól. A megrendelők viszont ál- faltában megalapozottan köt­nek szerződést, ezt bizonyítja, hogy a vizsgált üzemek igen kevés esetben vonták vissza megrendelésüket. Mindezt és természetesen a jelentésben szereplő többi meg­állapítást is jól hasznosíthat­ják majd a megyei vezetők és a vállalatok további munkájuk­ban, a gazdaságirányítási rend­szer gyakorlati megvalósítása során. Az ülésen megvitatott máso­dik félévi munkaterv szerint a NEB a következő hónapokban is vizsgálja az új gazdasági mechanizmusra való áttérést célzó rendelkezések megvalósí­tását. B. D. Tapasztalatcsere Jánoshalmán (Tudósítónktól.) Hét megye szociális otthonainak vezetői, valamint Szeged, Pécs és Eger szociális ügyintézői Jánoshal- mára látogattak. A megbeszélé­sen — amely az idős emberek­ről való gondoskodás jegyében zajlott le — részt vett Deák Árpád, a megyei tanács főelő­adója, dr. Bileicov Pál, a járási tanács elnökhelyettese. A ta­pasztalatcsere résztvevői az ér­tekezlet befejező aktusaként fel­keresték a községi tanács által létesített öregek otthona, s el­ismerően nyilatkoztak a látot­takról. Oktatásról vagy gazdaságpoli­tikai tevékenységről, a pártélet bármilyen területéről legyen szó — mostanában visszatérően találkozunk ilyen kitételekkel: „tekintettel a helyi adottságok­ra” — „a sajátos helyi körül­ményeknek megfelelően” — „igazodni a követelményekhez” — és folytathatnánk tovább. Mire utalnak ezek? Egysze­rűen, röviden — arra, hogy a pártmunka sem tűri a sablo­nokat. Arra irányítják a figyel­met, hogy bizonyos sajátos vonásai jelentkeznek a pártélet­nek, melyek különösen jellemzőek egy-egy adott párt- szervezetre. Szervezeti megoldás Vannak-e ilyen sajátosságok a tiszakécskei termelőszövetke­zetek pártalapszervezeteinek életében. Milyen új vonások mutatják, hogy például a párt­vezetőségek újjáválasztása, a IX. kongresszus óta változtak az idők, körülmények, tehát igazodni kellett új követelmé­nyekhez? Erről beszélgetünk Tóth Sándor elvtárssal, a köz­ségi pártbizottság titkárával. — Először talán a szervezeti változást nézzük — mondja. Tóth elvtárs. — Van egy helyi specialitás — hogy így nevez­zük —, a Tiszagycngye Tsz pártszervezetének csúcsvezető­sége. Láttuk, hogy miután a lászlófalvi Kossuth Tsz-szel egyesült, többet, célszerűbbet kell tennünk annál, minthogy újjáválasztottuk a héttagú ve­zetőséget. Hatalmas területre terjed ki az új gazdaság: 27 kilométernyire. Egy alapszerve­zet bajosan foghatná át, s ér­telemszerűen egy vezetőség sem. Három alapszervezetet alakí­tottunk tehát .— egy belter-üle- ■ tit, kettőt pedig egykori tsz-ek nevét viselő üzemegységeknél — s mindegyiknek külön veze­tősége van. Az itteni kommunis­ták hozzáférhetőbben, közvetle­nebbül, az üzemegység speciális adottságainak, helyzetének, igé­nyeinek megfelelően alakíthat­ják konkrét tennivalóikat. A csúcsvezetőség — az alap­szervezetek vezetőiből —, vala­mint a termelőszövetkezeti szintű megmozdulások, az egész tagságot érintő, a tsz egészére vonatkozó tennivalókat szabják meg. Azaz koordináló szerepet is töltenek be. — Például a gazdaságos üze­meltetés. Ez — a mennyiségi követelmények teljesítése mel­lett — a minőségi továbblépést is szükségessé teszi. Nem mind­egy tehát — mint ahogy eddig sem lehetett az —, hogy meny­nyi munka-, emberi és gépi energiaráfordítással teremtjük elő ugyanazt a húsmennyiséget, liter tejet, vagy az árpa mázsá­ját. Azt is érzékenyen jelzi majd a zsebünk, ha jobb ter­mékekkel állhatjuk a versenyt más nagyüzemekkel — a pia­con. — A pártalapszervezetek má­sodik féléves munkaterve is már ennek a szellemében ké­szül — fűzi hozzá a párttitkár. Elvek és a gyakorlat Szó esik itt arról, hogy ahol eddig időnként közvetlenül is beleavatkoztak a pártszerveze­tek a gazdaságvezetés munká­jába, s hogy ezt a jövőben ne tegyék. Nem a pártszervezet feladata meghatározni, ide azt vessenek, ne ezt; vagy: milyen legyen a csirketáp összetétele. Szintén úgy általánosságban emlftődik a helyes elv, hogy a pártszervezet ennek értelmében ezután például egy-egy fő ága­zat gazdaságos funkcionálásá­hoz segít kimunkálni a tenni­valókat, javaslatokkal élve ß gazdasági vezetőknek. — Hogyan valósul meg a pártszervezetek gazdaságpoliti­kai tevékenysége a párttagság, a kommunisták révén? — ér­deklődöm, és valami gyakorlati példát szeretnék. Túl a megye határán Az Öblösüveggyár Salgótarján egyik Jelentős üzeme, 1893-ban alapították. Az idén, november 4-én ün­nepli hét és fél évtizedes fenn­állását. A cseh nagytőke ala­pította az üzemet. Később Cho- rin Ferenc megvásárolta a rész­vényeket, így kerylt a szénbá­nyászati részvénytársaság bir­tokába. Zoltán. Frigyes vezér- igazgató idejében két kis ke­mencével dolgozott, zöldüveget állítottak elő. Később szaporították a ke­mencék számát. Megépítették az úgynevezett fehérüveges fa­zekaskemencét. Az olvasztók­ban tűzálló fazekakat helyeztek el, a feldolgozásra kerülő üve­get ezekben olvasztották és ez­után került megmunkálásra. Majd elkészült az úgynevezett négyes kemence. Az üveget nagy kádban olvasztották és a kézi megmunkálás mellett gé­peket is üzembe helyeztek. Ilyen volt például az automata „Kikó” és a „Fesz” présgép. A gyár létszáma fokozatosan emelkedett. Áttértek a három műszakra. 1938-ra az üzem 1600—1700 munkást foglalkoz­tatott. A termelés profilját Is bővítik. A zöldüveg mellett fe­hérüveget is termelnek és ké­szítik a már akkor is híres kelyheket. A palackot úgyne­vezett „Ovens” automatával gyártják. A háború alatt katonai fenn­hatóság alá került a gyár. A felszabadulás előtti hetekben elrendelik a teljes kiürítését, a gépek leszerelését és Németor­szágba szállítását. Az üzem dolgozói — munkásmozgalmi hagyományaikhoz híven — a parancsot megszegik. A gépeket ugyan leszerelik, de elrejtik. Így a felszabadulás után a gyá­rat — amint a bányák termelni kezdtek — megindítják. 1945. március 4-én megkezdték a Szovjetunió számára az üveg­kulacs gyártását. Ettől kezdve fokozatosan fej­lődik a vállalat. A dolgozók lét­száma 2300 főre emelkedik. Megkezdik az üzem teljes re­konstrukcióját. A fazekaske­mencét korszerűsítik. A dolgo­zóknak ideális munkakörülmé­nyeket igyekeznek teremteni. Átépítik a zöldkemencéket. Ez­után kerül sor a négyes ke­mence teljes rekonstrukciójára, majd a mechanikai és feldolgo­zó üzemek felújítására. Az átépítéssel egyidőben ro­hamosan emelkedik a termelés Az 1938. évi 21 millió 670 ezer forint helyett 1959-ben a terme­lési érték 55 millió 113 ezer fo­rintra emelkedik. 1966-ban az évi termelési érték eléri a 30° millió forintot. A szociális jut tatások is emelkednek, például 120 család kapott új lakóházat. Megnövekfdett az Öblösüveg­gyár külföldi piaca is. Amíg a felszabadulás előtt a termékek 10 százalékát szállították kül­földre, addig ma 33 százalékát exportálják. A világ minden táján ismerik Képünk az öblösüveggryári rekonstrukció egyik jelentős alkotását, az üvegcsiszolót dokumentálja. A régi elavult szolgáltató helyett teljesen újat építettek. Az újjáépítésre 33 millió forintot fordítottak. már a Salgótarjáni Öblösüveg- tűk kívül Svájc, Kanada, az gyár készítményeit. Legjelen- Egyesült Államok, Ausztrália tősebb vásárlók a Szovjetunió állandó megrendelői, összesen és a szocialista országok. Raj- 64 ország. Tóth elvtárs gondolkodik egy kicsit. — Értem, mire céloz..-. Hát ugye arra kell törekedni, hogy elsősorban a kommunisták le­gyenek a szószólói a kezdemé­nyezéseknek. Járjanak elöl a gyakorlati kivitelezésben ... Hogy azok a határozatok szel­lemében valósuljanak meg. Élő példa nélkül ez úgy álta­lános, hogy máshol is „ez a célkitűzés lebeg.. ”, de jó volna hallani valami sajátosan tiszakécskei gyakorlati példát. Azonkívül, hogy „helyére tet­ték” a pártfeladatok elvégzésé­nek számonkérését. A tagság egy-egy taggyűlésen rendszere­sen beszámol, mit végzett a KISZ-ben, ellenőrző, fegyelmi bizottságban, vagy a nőbizott­ságban. Tiszakécskén nagyvonalú és igazán újszerű kezdeményezé­sekről számolhat be a községi pártvezetőség. Kettőt mutas­sunk be ezekből. Helyszínen, a tsz-nél tartják meg azokat a vb-üléseket, melyeken például a szövetkezet elnökét számol­tatják be, hogyan hajtotta vég­re a maga szakterületén a párt- határozatokat. Hiszen azok megvalósulásáért, mint kom­munista — de ha pártonkívüli is — szintén felelős. Határszemlével egybekötöttek ezek a sokoldalú elemzésre al­kalmat adó tanácskozások. Sok szem — többet lát, .„mellébe-1 szélés”-nek nem sok értelme lenne — jegyzi meg tréfásan Tóth Sándor.. Annál is inkább kisugárzóan gyümölcsözőek az effajta számonkérések, mert a többi tsz elnökei, alapszerve­zeti titkárai is jelen vannak, meghívottak ezekre: Mire rájuk kerül sor, sok hasznos tapasz­talatot előbb, operatívan érvé­nyesíthetnek saját házuk táján. Szinte iparüzemi színvonalú programot dolgozott ki a Béke Tsz pártszervezete, illetve ve­zetősége. Pártfeladatként tűzte a szakágazatok vezetői elé, hogy készítsenek egy távlati tervváz­latot, a megadott irányelvek­nek megfelelően arról, milyen elképzeléseik vannak a vezeté­sük alatt álló terület 5 éves fejlődéséről. Legyenek tehát párttagok, pártonkívüliek ezek a vezetők, a párt gazdaságpoli­tikai, társadalmi tevékenységé­nek válnak még közvetlenebb részeseivé. Bizalmat kapnak, ösztönzést merészebb vállalko* zásokra, önálló döntésekre. A párf/ezető szakmai igényessége Hatalmas szemléletbeli, gaz­daságirányítási változást tük­röz ez a pártvezetési stílus. Mert mi volt nem is olyan ré­gen? A szövetkezetek életét, az üzem menetét meghatározó lé­nyeges döntések zöme a tsz-eken kívül született. A kö­vetkezményeket — ezek lehet­tek szerencsések, de sokszor gyászosak is — a szövetkeze­tiek érezték. A kívülről jött helytelen döntések okozta ba­jokért is az elnökön csattant az ostor, mind kívülről, mind a tagság részéről... A kécskei kezdeményezés korszerű mód­szere egyik koncepciózus útja annak, hogy elsősorban azok tervezzenek, hozzanak döntése­ket a tsz közeli és távoli jövő­jéért, akik a legérdekel­te b b e k; anyagilag közvet­lenül is. Milyen sokat jelent az új irányítási elvek valóraváltásá- nál, ha — mint Kiss Ferenc elvtárs, a Béke Tsz pártitkára — a kommunisták a szakmai képzésben is igényesek maguk­kal szemben. Kiss elvtárs — mint a községi párttitkár is mondja — a Gödöllői Aerár- egyetem immár felső évfolya­mú hajlgfitója. ^ " Tóth Istvác

Next

/
Oldalképek
Tartalom