Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-16 / 140. szám
f967. jSníns Í8, pSníetf 9. oldal Fiatalok és a közélet Az orgoványi doktor Az utóbbi hónapokban nagyon sokszor került szóba nálunk az ifjúság munkája, s főként politikai, társadalmi aktivitása. Voltak és vannak, akiket korábbi — kissé elmarasztaló — ítéletük újraértékelésére késztetett a „Vádoljuk az imperializmust!” tömegpolitikai akció sikere, az idei Forradalmi Ifjúsági Napok sokrétűsége, a közügyek iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés, mely kifejezésre jut a különféle ifjúsági parlamentek, ünnepi és alkalmi találkozók, termelési és kulturális versenyek pezsgő légkörében, a választott szervek fiata- lodásában, vagy éppen a politikai, társadalmi ismeretek gyarapításában. Szép számmal akadnak, akik csodálkozással vegyes kíváncsisággal kutatják: mivel magyarázható ez az eleven közéleti- ség, mi ad szárnyat a fiatalok zömének, elsősorban az ifjúkommunistáknak. Aki a forrást keresi, az a párt politikájának, a szocializmus ügye melletti helytállásban találja meg az okokat. Ezt a politikát, ezt a nagyszerű ügyet azért vállalják és támogatják a fiatalok, mert érvényesülni látják alapvető érdekeiket, mert bizalom és megértő gondoskodás egyengeti, segíti jövőre való készülődésüket. A szocializmus teljes felépítéséhez egyéni és társadalmi életcélt kapnak, hazafias, Internacionalista kötelességet éreznek, ez megsokszorozza alkotó erejüket, aktivitásukat. Mind többen és mind tudatosabban vallják szóval is, tettel is, hogy érdemes harcolni, küzdeni a holnapért, hisz előnyeit, gyümölcseit ők maguk is élvezik. A jövő tudatos munkálása nem képzelhető el a felnőtt társadalom bizalma és segítsége nélkül. Ütmutatására és biztatására mindig szükség lesz. A fiatalok nem nélkülözik ezt a segítséget. Az utóbbi években amellett, hogy sokszínűbbé vált a KISZ politikai, társadalmi aktivitása — újszerű tevékenységi formákat is kezdeményez az ifjúsági mozgalom. A fiatalok akkor érzik magukat „felnőtt állampolgároknak”, ha beleszólhatnak sorsuk irányításába, a körülöttük zajló világ elrendezésébe, ha javasolhatnak, s őszintén elmondhatják, ami gondjuk, problémájuk, ha meghallgatják megjegyzéseiket, ha éreztetik velük, hogy számítanak rájuk, hogy fontosak, s lényeges szerepük van a társadalomban. Aki az utóbbi hónapokban, hetekben, ifjúsági parlament, politikai demonstráció, szolidaritási munkaakció, _ tanácstagi jelölőgyűlés, termelési tanácskozás, vagy KISZ küldöttértekezlet résztvevője volt, az meggyőződhetett arról, hogy menynyi energia, jószándék, okos meglátás és tenniakarás, közéleti fűtöttség munkál a fiatalok többségében. Az élénkülő közéletiséggel járt együtt az elmúlt években, hónapokban a KlSZ-szerveze- tek, bizottságok tekintélyének, súlyának, szerepének növekedése. Azzal, hogy igényes következetességgel végzik ideológiai, politikai, társadalmi nevelőmunkájukat, mozgósítják a fiatalokat a mindennapi építőmunkára, bevonják őket a politikai, gazdasági, szociális és más kérdések vitájába, még a döntések előtt, s védik — mind több lelkiismeretességgel, hozzáértéssel — érdekeiket. Manapság gyakran lehet hallani arról, hogy él és hatékonyan irányít az üzemi, vállalati „négyszög”, kikérik a KISZ- vezetők véleményét, méltányolják, elfogadják jó javaslataikat. Az ifjak legjobbjai jól dolgoznak képviselőként, tanácstagként, a „felnőtt” szervekben, a közélet magas fórumain. A KISZ Központi Bizottsága egy évvel ezelőtt így fogalmazta meg a legfontosabb teendőket. „Ne tűrd a közömbösséget, szóval és tettel küzdj a közösség érdekeiért!” A fiatalok körében értő visszhangra talált a felhívás, amely azt sugallja, hogy mindenhez van közük, minden fórumon hallatni kell szavukat, küzdeni kell a párt politikájáért, minden gond, probléma, az ő gondjuk, problémájuk is. A javaslatok, kezdeményezések, de főként a tettek fémjelzik: a bizalom légkörében erőteljesen bontakozik felelősségérzetük, elkötelezettségük. A tizenhatezer holdas orgoványi határban háromezren tanyasiak, csak kétezer ember lakik a községben. Igaz, a zsugorodás egyre gyorsabb: az utolsó öt esztendő folyamán 170 új ház épült a faluban és a har- modik ötéves tervben 500 újabb telket parcelláznak majd, a tanyavilág felszámolása hosszú ideig eltart még. Ezért nagyobb távlatokkal kell számolni, mert évtizedek telnek el addig. AlsóA kézügyesség tanúi A Bajai Türr István Múzeum emeleti termeiben mutatták be alkotásaikat megyénk díszítő- művész és egyéb szakkörei. A napokban megnyílt kiállításon láthatjuk Bács-Kiskun megye népi díszítő művészetének legszebb alkotásait: kézimunkákat, rajzokat, 'szobrokat, falifestményeket, kerámiákat. Sok-sok ötlet, lelemény bizonyítja, hogy a művelődési otthonokban és iskolákban dolgozó öntevékeny művészeti csoportok egyre inkább, megtalálják azt az utat, amelyen haladva értékeset, művészileg hiteleset lehet alkotni. Különösen a kézimunkák és szövőminták keltik fel az ember érdeklődését, így például a nagybaracskai takácsok munkái, amelyek között számos első helyezettet láthatunk. Különösen szakköri tagok és vezetők számára ajánlatos a kiállítás megtekintése, mert példa arra, milyen úton kell a szakköröknek járni, ha hivatásuknak megfelelően akarnak alkotni. (Pásztor Zoltán felvétele) járás, Tolvajos és Felsőjárás gondjai hosszú ideig jelen lesznek. A közigazgatási vezetők feje éppen eleget fő emiatt. Mert: a tanyavilág gondjait megoldani — a tanácsi apparátus egymagában kevés. Szerencsére akad „partner”, aki segít. Tengelyt súrol a sár Napok óta esik, tejfölszerű sár borítja az utat. Istenkísértés ilyenkor nekivágni! De ha kell, ha ordít a szükség. Jött a küldönc a tolvajosi határból és az orvos, dr. Gubacsi László magára kapta esőkabátját. Aztán már viszi is a gép. Azaz csak vinné, de a sár beleszól. — Nemrégiben a tszcs traktorja húzta ki a kocsimat a sárból, — árulja el egy pihenőnél. — Nem ritka az ilyesmi errefelé. Naponta átlag 4—5 tanyai kiszállásom van, volt már, hogy hajnal vetett haza. Nagy a terület, szétszórtak a tanyák és a külterületi rendelők ügyét még mindig nem siekrült dűlőre vinni. Évek óta harcolunk pedig érte... Mi is írtunk már róla nem is egyszer, volt idő, amikor konkrét tervek biztattak közeli sikerrel. Mégis lehanyatlott az ügy. Vajon miért? a doktor nem szívesen beszél róla. — Már megvolt a helyiség is a Rákóczi Tszcs területén, az Alsójáráson. Háromszáz ember lakik itt, járható közelségben, száz közülük az iskolás. Itt szó sincs elnéptelenedésről, sőt inkább egy tanyaközpont fejlődésével állunk szemben. Ide kellene a tanyai rendelő. Szívesen kijönnék hetente kétszer, vagy háromszor is. Csak berendezés kellene. Vagyis hogy csak kellett volna, mert a rendelőnek felajánlott helyiséget már azóta ismét igénybe vette a tszcs... Kútbaesett a tanyai rendelő... Vagy talán mégsem? Elkísértük egy tanyai beteghez Gubacsi doktort és közben a község sok gondjával-bajával ismerkedtünk meg. A bevezetőben partnert említettünk, aki segít a gondokat megoldani. Nos, ez a partner a népfrontbizottság és annak egyik legtevékenyebb vezetője, a fiatal doktor. Az ő munkásságának keresztmetszetén látszik, hogy a közvetlen gyógyító munkán kívül mi mindennel kell egy falusi orvosnak foglalkozni, ha hivatását komolyan veszi. — Naponta 50—60 beteg jön be a rendelőmbe, de hetipiacos napokon ez a szám még emelkedik. Kisebb-nagyobb panaszokkal jönnek, állandó kezelésre is sokan járnak, különösen mióta az új lehetőségek a parasztságnak is megadták a társadalombiztosítási jogokat. Ez egymagában is sok volna. De hozzájön még az a tömérdek társadalmi munka, amit Gubacsi doktor a népfrontban, mint vezetőségi tag végez. Szelei Zsigmond pedagógussal együtt ketten a vezetői a TIT községi csoportjának. A tanyavilágban legkedveltebbek • az egészségügyi és mezőgazdasági témájú előadások, az előbbieket csaknem mindig a fiatal doktor tartja. A színhely legtöbb esetben a tanyai népfrontklub, kevesebbszer az iskola. Az előbbi alkalmasabb, hiszen ott már mindenütt van villany. Az iskolában még alig-alig. Hogyan jnt mindenre idő? A nap huszonnégy órájából hogy futja neki mindenre? Mert nemcsak a TIT-előadáso- kon végez ismeretterjesztő munkát, hanem a rendelőben is. Például: a magas vérnyomásos betegeket két-három hetente összehívja és elbeszélget velük, hogyan éljenek, hogyan gyógyulhatnak. Hasonlóképpen a szívbetegekkel is. Vöröskeresztes propagandamunkát végez, felvilágosító folyóiratokat, füzeteket terjeszt a betegek között. És még? Vezetője a művelődési otthon fotószakkörének, saját lakásán rendezett be a szakkörnek laboratóriumot. Tavaly végezte el a marxizmus— leninizmus esti egyetemét. Mert az innen kapott tudás kell, nagyon kell az ő munkájához. —■ Ügy hallottuk, beköltözik a városba, továbbképzésre. — Volt róla szó régebben, de egyelőre nem foglalkozom ezzel a gondolattal. Szükség van itt rám, ezért maradok. Ez a tevékeny, munkavággyal teli ember most múlt harminc éves. Balogh József Pallag Róbert A KISZ KB munkatársa ütegekhez vezető utakat és ösvényeket gondosan álcázták, a kezelőszemélyzet fedezékeit az erdő sűrűje takarta, minden lö- veg felett hatalmas háló feszült. A szomszédban egy másik tisztáson is ugyanilyen lövegek álltak, csakhogy azok fából voltak. S mintha Itt is lett volna álcázás, de milyen hanyag, milyen ügyetlen!... A fasiszta felderítő repülőgép — mankónak, vagy rámának nevezték őket — berepült, keringett egy kicsit a rosszul álcázott ágyúk felett, rádión jelentette haza a lőelemeket. Tíz perc múlva az ál-tűzelő- állásra lecsapott a nagykaliberű ellenséges lövegek pergőtüze. A „mankó” pilótája látta fent- ről, jelezte a találatokat és örült, hogy fél óra múlva az üteg volt, nincs. Éjszaka aztán a sértetlen, igazi lövegek hallatták halált- hozó hangjukat. A külön e célra kijelölt egység pedig ágyúgyártókká alakult. Űj lö- vegeket csináltak — fából természetesen. Aztán kerestek egy újabb tisztást és felállították rajta gigantikus játékszereiket. És berepült ismét a „mankó” ... Hasonló módon jártak el a légierőknél is. Félrevezetésképpen az igazi repülőtér mellett létesítettek egy álrepülőteret. Bizony nagyon gyakran ez a legegyszerűbb hadicsel mentette meg a pilótákat és gépeiket. A munka, amit az álrepülőterek, vagy ütegállások építésére fordítottak, még ha némelyik lusta katona szemében a vezetőség üres hóbortjának is tűnt, mindig százszorosán megtérült. Az, amit az elhagyott lágerben csináltak, emlékeztetett a régi hadicselre. A rozzant barakkok messziről nézve szinte megfiatalodtak a kis kozmetika segítségével: egy sor üzemi épület, a honvédelmi jelentőségű ob j ektumok jel legzetességei vei. Csillognak újra az odavezető sínek is, az álcázott rádióelektronikus készülékek pedig jelzéseket adnak, rádióhullámokat sugároznak majd, amikor erre szükség lesz. Feltétlenül felfogják és rögzítik azok, akik nagyon akarják. Egyszóval, minden olyan ■"olt itt, mint az igazi, csak éppen semmiféle gyártás nem folyt és természetesen nem is folyhatott. Az amerikai kémholdak időszakonként rendszeresen körülrepülik a földgolyót. Különösen érdekli őket a Szovjetunió területe. Fel vannak szerelve a legbonyolultabb készülékekkel, amelyek képesek észrevenni és rögzíteni nagy teljesítményű fo- tokameráikkal a legjelentéktelenebb építményt és mindent, ami a föld színén van. A hadifogolytábor pontosan abban a négyzetben helyezkedett el, amelynek koordinátáival egy stratégiailag fontos objektum helye volt megjelölve a legutóbbi rádiógramban. Az üzenetet Remény nevében Pá- vel küldte a felderítő központnak. A rádiógram leadása előtt gyorsan kikozmetikázott láger a vasútvonallal együtt nemcsak a kozmikus felderítés részére volt megfelelő objektum. Feltételezték, hogy a felderítő központ tudomásul veszi Remény jelentését, de ellenőrizni fogja. Akármilyen pontosnak és mindenhatónak hirdették az automata égi kémeket, amiket a tudomány és technika legújabb vívmányaival szereltek fel, azért az élő ember szeme sok esetben megbízhatóbb. Ezért kérte az Antikvárius Kokát a találkán, hogy távoli útra induljon és felszerelte egy szarukeretes szemüvegbe szerelt fényképezőgéppel. Koka nem várt ilyen megbízatást. Azt hitte, Vlagyimir Borkov további tanulmányozásáról lesz szó. Mellesleg ezt közölte is a főnökkel, mire azt a választ kapta, hogy Borkowal valamivel később foglalkoznak, méghozzá nagyon komolyan. De most feltétlenül utaznia kell. Az instrukciók rövidek voltak és nem túlságosan bonyolultak. Antikvárius lerajzolta a vasútvonal vázlatát Megjelölt rajta két állomást ezek között balra volt a leágazás. Kokénak olyan vonatot kellett kiválasztania, hogy nappal haladjon át ezen a szakaszon. Lehetne ugyan éjszaka is fényképezni, de nappal az eredmény biztosabb. Előre láthatóak bizonyos nehézségek. A megjelölt állomásokon a távolsági vonatok valószínűleg nem állnak meg, hanem nagy sebességgel átrobognak. Üvegen át fényképezni nem lehet még akkor sem, ha a vonat ablakai nem lesznek befagyva. Következésképpen Kokénak találékonynak kell lennie és a helyzetnek megfelelően cselekednie. (Folytatása következik.)
