Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-04 / 103. szám
2. oldal 1967. május 4. csütörtök Kádár János és LesoncziPál fogadta Klaus kancellárt Gollar Anglia közöspiaci csatlakozása nem szolgálja az európai enyhülést (Folytatás az 1. oldalról) egykori királyi palotára. A [kancellár kérdésére, milyen rendeltetést szánnak az újjászülető palotának, Kádár János elmondotta, hogy ott az ország kulturális életének új központját alakítják ki. Ezt követően Klaus kancellár és az osztrák küldöttség valamennyi tagja látogatást tett a Duna-bizottság székházában. A vendégeket Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, a szervezet ezidőszerinti elnöke. Kapikrian, a Duna-tíizottság szovjet igazgatója és Feik osztrák igazgató- helyettes. valamint Lajti Tibor nagykövet, a Duna-bizottság magyar titkára és a tagállamok állandó képviselői üdvözölték. Jelen volt a látogatásnál Péter János külügyminiszter is. Bogdanov nagykövet üdvözlő beszédében hangoztatta, hogy az utóbbi időszakban növekedett a Duna-bizottság jelentősége, munkájával mind nagyobb mértékben hozzájárult a Duna menti népeket és országokat összefűző hagyományos barátság és együttműködés fejlesztéséhez. A nagykövet köszönetét mondott Klaus kancellárnak azért, hogy a Duna-bizottság vezetői az elmúlt évben az osztrák kormány meghívására sikeres, hasznos látogatást tehettek Ausztriában. Klaus kancellár válaszában kijelentette: osztrák részről természetszerűen nagymértékben érdekeltek abban, hogy fokozottan hasznosítsák a Dunát, mint szállító utat, mint energiahordozót. mint a turisztikát elősegítő közlekedési vonalat. Az a gyakorlati együttműködés, amely a Duma-bizottságban a tagállamok között kilakult, poGambeMa kegyelmet kapott A Magyar Távirati Iroda jelenti: Giovanni Gambella olasz állampolgárt, a budapesti olasz intézet volt igazgatóhelyettesét kémkedésért a Budapesti Fővárosi Bíróság jogerősen öt év és hat hónap börtönre ítélte. Gam- bellát — kérelmére — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemben részesítette. Az illetékes hatóságok szabadlábra helyezték, majd 1967. május 2-án visszautazott hazájába. Budai Ferencet, a Magyar Népköztársaság milánói külkereskedelmi kirendeltségének munkatársát az olasz bíróság koholt vádak alapján kémkedésért ártatlanul elítélte. A jogerősen kiszabott büntetést az Olasz Köztársaság elnöke elengedte. Budai Ferenc 1967. május 2-án hazaérkezett. (MTI) A francia baloldal folytatja a konzultációt PÁRIZS (MTI) Kijelölték a Francia Kommunista Párt és a Demokrata Szocialista Baloldali Szövetség küldöttségét a két szervezet közötti tárgyalások folytatására. A kommunista küldöttséget Waldeck Rochet, az FKP főtitkára vezeti. A Demokrata— Szocialista Baloldali Szövetség tíz tagú küldöttségében van Francois Mitterrand, a szövetség elnöke, Guy Mollet, a Francia Szocialista Párt főtitkára és René Bilieres, a radikális párt elnöke. A két küldöttség első találkozójára május 11-én csütörtökön kerül sor. zitívan befolyásolja a Duna-or- szágok közötti politikai légkört is. Még sok lehetőség van a Duna-bizottságban végzett munka fejlesztésére, és ehhez sok sikert kíván — hangoztatta Josef Klaus. Dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár szerdán délután a magyar politikai és kulturális élet több száz személyisége előtt „A nemzetközi kapcsolatok aktív politikája a Duna-medencében” címmel nagy érdeklődéssel fogadott előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Az osztrák kormányfőt és kíséretét Rusznyák István, az MTA elnöke, Erdey-Grúz Tibor főtitkár és az előadás rendezője: az Interparlamentáris Unió magyar csoportja vezetői üdvözölték. Dr. Josef Klaus bevezetőben köszönetét mondott az előadásra szóló meghívásért, a szívélyes üdvözlő szavakért, majd megtartotta előadását. ATHÉN (MTI) Patakosz tábornok a pucs- csista görög kormány belügyminisztere szerdán újságíróik egy csoportja előtt azt közölte, hogy az államcsíny óta letartóztatott személyek száma körülbelül ötezer. Mint ismeretes, nem hivatalosan a letartóztatottak számát sokkal többre becsülik. A tábornok kijelentette, hogy bizottságok fognak jelentést készíteni minden egyes letartóztatott „bűnösségének” fokáról és esetenkint külön-kü- lön fog dönteni a szabadlábra- helyezésről, illetve a bíróság elé állításról. Az AFP megjegyzi, hogy Patakosz nem tisztázta, katonai vagy polgári bíróság elé állítják-e a letartóztatottakat. Az újságírók, tekintettel arra, hogy a kormány „kommunista összeesküvés” ürügyével próbálta igazolni a hatalomátvételt, megkérdezték, hogy nem lehetne-e a sajtó rendelkezésére LONDON (MTI) Az angol alsóház jövő héten háromnapos vitát tart. Wilison miniszterelnök kedden elhangzott kormánynyilatkozatáról és az előrelátható parlamenti jóváhagyás után formálisan is a Közös Piac minisztertanácsa elé terjesztik a brit tagfelvételi folyamodványt. A brit kormány azt reméli, hogy a felvételi kérelem gyors előterjesztésével meggyőzheti Párizs partnereit „szándékainak komolyságáról” és — amennyiben de Gaulle elnök kereken elutasítaná a brit ajánlkozást — Franciaországra hárítja a felelősséget a kudarcért. Ha a brit tagfelvételi kérelem „túléli” de Gaulle elnök május 16-i sajtó- értekezletét és a Közös Piac május 29—i római csúcstalálkozóját, úgy — London számításai szerint — júniusban vagy júliusban megkezdődhetnének az érdemi tárgyalások. bocsátani az „összeesküvés” bizonyítékait. A belügyminiszter erre a kérdésre kitérően csak annyit válaszolt, hogy erre majd később sor kerül, ugyanakkor azt állítja, hogy két-há- rom nappal az államcsíny után olyan röplapokat foglaltak le, amelyek felkelésre szólították a népet. Az athéni. ^íróságon bejelentették, hogy Andréasz Papan- dreut csütörtökön fogja az Aszpida-perre} kapcsolatban kihallgatni az egyik bíró.'"' OSLO Norvégia továbbra is fontolóra veszi, hogy a görögországi helyzetet az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elé terjessze — jelentette ki John Lyng norvég külügyminiszter egy kérdésre válaszolva a parlamentben, Lyng közölte, hogy véleménye szerint az, ami Görögországban történik, az szakítás a demokratikus és parlamenti hagyományokkal. Az angol gyáriparosok országos szövetsége melegen üdvözölte a munkáspárti kormány döntését. John Gollan, a Brit Kommunista Párt főtitkára viszont megállapította: a munkáspárti kormány sorra-rendre feladta korábbi feltételeit, s most kész bármilyen áron csatlakozni a Közös Piachoz. Gollan figyelmeztetett, hogy Nyugat-Német- ország, a leghatalmasabb közös piaci tagállam, nem hajlandó elismerni a létező európai határokat és elutasítja az atomso- rompó-egyezményt. Minthogy Nagy-Britannia rászorul a nyugatnémet kormány „jóindulatára” a Közös Piac ügyében, viszonzásképpen támogatnia kell Bonn politikáját. „Így tehát Nagy-Britannia csatlakozása nemhogy az európai enyhülést mozdítaná elő, hanem szükségképpen Nyugat-Németország arrogáns, területi követelései erősödéséhez fog vezetni” — állapítja meg John Gollan. A polgári sajtókommentárokban vezérfonalként vonul végig az a gondolat, hogy most már a „hatokon”, s mindenekelőtt de Gaulle elnökön múlik, vajon öt éven belül másodszor is elutasítják-e Nagy-Britannia fel- ajénlkozását. PEKING (MTI) Az Üj-Kína hírügynökség jelentette, hogy négy F—105. típusú amerikai gép kedden délután Ningming körzetében behatolt a kuangszi autonóm tartományba és több bombát dobott le. A kínai légierő gépei azonnal felszálltak és ekkor az ellenséges gépek elmenekültek. A kínai honvédelmi minisztérium szóvivője élesen tiltakozott az amerikai háborús provokációk ellen. Április 24. óta — hangoztatta a szóvivő — az A svéd küliigymíniszte r Budapesten időzött Torsten Nilsson svéd külügyminiszter Bukarestbe utazóban szerdán délután rövid időre megszakította útját Budapesten. Nilssont a Ferihegyi repülőtéren P^ter János magyar és dr. Lujo Toncic-Sorinj osztrák külügyminiszter üdvözölte. Jelen volt Torsten Brandel, a Svéd Királyság és Dumitriu Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Westmoreland újabb csapatokat kér WASHINGTON (MTI) Westmoreland tábornok mar az év végéig hatszázezerre kívánja növelni a Vietnamban bevetett amerikai csapatok létszámát. A tábornok washingtoni tanácskozásain sürgette Johnson elnököt, hogy haladéktalanul küldjön újabb erősítéseket az országba. A saigoni parancsnokság egy újabb hadosztályt akar összpontosítani az Észak- és Dél-Vietnamot elválasztó demilitarizált övezet tőszomszédságába. Westmoreland közölte az elnökkel, hogy a jelenlegi létszám mellett az amerikai erők csak „defenzív’’ hadműveletek végrehajtására képesek, s a kezdeményezés továbbra is a szabadságharcosok kezében marad. amerikai gépek három ízben hatoltak be Kína légitekébe és a kínai légierő, összesén hat amerikai gépet lőtt le. Washingtonban az amerikai külügyminisztérium szóvivődé nem volt hajlandó kommentálni az Űj-Kína hírögynökség jelentését, csupán annyit mondott, hogy az Egyesült Államoknál hivatalosan nem tiltakoztak. Ningming a vietnami határtól mintegy 20 kilométerre fekszik, Hanoitól való távolsága 160 kilométer. A béke 22. évében Százharminchat eszperantó nyelvű levelet írt Kátay Antal székesfehérvári újságíró, s elküldte azokat Londontól Leningrádig, Ceylontól Japánig a világ minden tájára. Kérte az eszperantó nyelvet beszélő újságíró kollegáit írjanak leveleket, cikkeket bármilyen múfAjban a körülöttük élő átlagemberek életéről, örömeiről, gondjairól, céljairól. Arról is, hogy ők maguk mit terveznek, hogyan képzelik el a jövőt. Írják meg mit jelent számukra a béke, s mit vesztenének egy háborúban. Kérte tőlük, hogy írásaikat a Fejér megyei Hírlap hasábjain a „Béke 22. évében” gyűjtőcímmel publicisztikai világsorozat keretében közölhesse* „A béke mindannyiunknak kedves, de törékeny ékszere. A holnapokat mégis valamennyien erre az alapra építjük.” — írja többek között levelében Kátay Antal. „Ellenszolgáltatást a cikkekért nem ígérhetek, ha csak azt a nagy.szerű meggyőződésemet nem — folytatódik a levél —hogy írásaink randevúja tovább erősíti népeink, s Földünk felett a béke radarernyőjét.. Eddig több mint hatvan levél érkezett Kátay Antal címére. Néhányat közülük, amelyeket már lefordított, átadott nekem, — Kun amika saluto — mondta eszperantó nyelven, ami aunyit jelent: baráti üdvözlettel. En az üdvözletét óh a leveleket is továbbítom olvasóinknak. Nagy Ottó Konisi Gaku: japán újságíró Azok a szívek nem Saigonban dobognak „A vietnami háború több .nint harc egy földdarabért. Küzdelem ez az emberi színek megnyeréséért” — mondotta valamikor Westmoreland, az amerikai hadsereg dél-vietnami parancsnoka. Ez\ persze, nagyon Igaz lphet az amerikaiak álláspontja szerint, mégis felvetődik bennem a kérdés: létezhet-e egyáltalán olyan háború, amely alkalmas arra, hogy vele emberek szívét nyerjük meg — a háborúnak? És milyen emberi szívek lehetnek azok, amelyeket háborúkkal lehet megnyerni? És milyen népekben dobognak ilyen szívek? Az USA is úgylátszik ezt szerette volna megtudni itt, Dél-Vietnamban, de amint látszik, ezekért a szívekért igen mélyen bele kell gázolni a mocsárba. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front, vagy ahogyan itt nevezik az emberek: a Vietcong célja azt hiszem, itt világos mindenki előtt: legalább annyit megszerezni a hatalomból, amennyit az ország területéből a kezükben tartanak. Náluk a politikai cél és az eszköz elég világos. Demit akar az USA Vietnamban? Mint látszik, az államhatalmat nem akarják megszerezni, pontosabban nem akarják kitűzni lobogójukat a kormány épületére. S ez bonyolítja az ügyet, érthetetlenné teszi jelenlétüket, céljukat a tömegek előtt. S így teljesen homályos, hogy hogyan is akarják megnyerni az emberek szívét? Csak nem a tömeggyilkosságaikkal, amelyek már elég hírhedtek errefelé? Vagy talán a táborokkal, amelyekbe azok kerülnek, akik nem hajlandók amerikai bilincset hordani csuklóikon? Furcsa megkülönböztetése az embereknek manapság Dél-Vietnamban, hogy aki nem hord bilincset, az kommunista, s aki hajlandó hordani, az anti- kommunista. Ez elég komplikált politika! Három alternatíva határozza meg a dél-vietnami emberek életét: vagy elutasítják a halált, és passzív módon kívánják a békét, vagy küzdenek a pusztítás ellen, s a békeharchoz menekülnek, vagy elbúj dósnak otthonaikból, s a Vietcong- hoz csatlakoznak. És ha, mint Vietnamban is, már évtizedek óta tartanak a harcok, az emberek rá vannak kényszerítve, hogy a három alternatíva közül az elsőt, a passzivitást elvessék. Vagy a harc útját választják, s akkor választanak a Vietkong és az amerikai célok között, vagy maradnak a munkánál, de mindenképpen aktív részeseivé válnak a békeharcnak. Persze ez utóbbi sokszor nehezebb, hiszen a fegyverrel harcolóknak két lehetőség határozza meg sorsát: vagy meghal, vagy szabadon harcol. De az otthonmaradókra robot, gya- nusítgatás és igen gyakran börtön vár. Érthető hát, hogy egyre többen választják a fegyverekhez vezető utat. Megnyerni az emberek szívét — mint mondták az amerikaiak, nem kell mást tenni, mint megállítani a menekülőket, s megmagyarázni nekik, hogy menekülésük igazságtalanság, s rábírni őket arra, hogy véleményüket változtassák meg erről a háborúról... Változtassák meg! Pontosabban ne higyjenek a szemüknek, de higyjenek az amerikaiaknak és kiszolgálóiknak. s akinek gondolkodási idő kell — ott vannak a „békés táborok*?; ahol úgy mondják mindenről: élelemről, gondtalan életmódról gondoskodnak az ország idegen zsoldból gazdálkodó urai. Különös azonban, hogy nem mutogatják ezeket a helyeket a külföldi újságíróknak Azt hiszem érthető okokból. Elgondolkoztató —, hogy a vietnami nép érzései és az uralkodó időjárási viszonyok Ismeretében — az amerikaiak olyan álmokat szőnek, hogy megnyerik a háborút, tartson az akár tíz, vagy húsz évig is. Helyesen tennék a Pentagon urai, ha meghallgatnák de Gaulle tábornokot is erről a kérdésről. — A vietnami ember ;,makacs” — mondta egyszer; még a teiljes vereség előtt a francia vezér. — Ma; azt hiszem ennél pontosabban fogalmazna. A vietnami nép nem tűri a kolonializmusit. S ha az amerikaiak eltökélt szándéka, hogy a vietkon- gokat eltörlik a föld színé-* ről, tudniuk kell azt is? hogy azok a föld alatt is folytatják a harcot. Azt hiszem, azt sem tar- nulmányozták elég pontosan még az amerikai vezetők,- hogy meddig tudtál? úgy általában idegen csapatok tartózkodni Vietnamban. A franciák és a japánok már pontosabban tudják. Azt is fel tudjuk mérn ni, hogy a harc itt mindenképpen addig folytatódik; ameddig a sokcsillagos lobogók vietnami földön kapaszkodnak a szélbe. A vietnami háború a külkereskedelemnek egy igen furcsa megnyilvánulása. — Vietnamban egy jó ideje csak jön a dollár, s ha valamit kaphatnak érte, az nem egyéb, mint néhány száz vagy ezer amerikai holtteste. A háború tehát folytatódik, s ha az emberiség nem tesz az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéseket a béke érdekében, azt hiszem úgy kerül a világtörténetbe a mai Dél-Vietnam, mint egy országos méretű menekülés hazája. S aki gyáva lesz menekülni, megkísérli hasznot húzni e zűrravar- ból, önmaga és embertársai életéből vagy nyomorából. Menekülés, nyomor és üzlet.. . s a szívek, amelyeket állítólag meg lehet nyerni ennek a háborúnak, nem Saigonban dobognak. . . Fordította: Kátay Antal Ötezer letartóztatottat ismert lie Patakosz Amerikai provokációk Kína légiterében
