Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

A könyvek ünnepén írta: Simon István, Kossuth-díjas költő Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA r xxn. evf., 122. sz. Ara 60 fillér mct. május 2*, péntek A 2 ünnepi könyvhét lassan már oly megszokott lesz ha­zánkban, hogy évről évre szin­te a népszokások so»k évszáza­dos hagyományaival vetekszik. Nagyvárosok utcáin, vagy a legtávolabbi tanyavilág valame­lyik útkereszteződésénél klas2- ezikusaink és élő irodalmunk reprezentánsai adnak frissen megjelent műveikben találko­zót az olvasóközönséggel. Ez a közönség nemcsak a számsze­rűségből nőtt hatalmasra az el­múlt tíz esztendőben, hanem igényességben is. A könyvekben a mai olvasóközönség a való világ és élet művészi tükörké­pét keresi, az igazságkeresés küzdelmét tiszteli. Választ vár az írótól a lelkében felmerülő kérdésekre, melyeket a kor vet fel napról napra, s melyekre az ember a jövő szempontjából érvényes, hathatósan segítő vá­laszokat szeretne kapni. A jó könyv, az igaz írás adhat mind­erre lehetőséget. S hogy valóban a lehetőség­ből realitás legyen, vagyis el­juthasson a könyv asztalunkig, könyvkiadásunk nagy erőfeszí­téseket tesz — kettős értelem­ben is. Egyrészt komoly anya­gi áldozatoktól se retten visz- sza, másfelől igényes váloga­tásra törekszik, hogy valóbban irodalmunk jelentős értékeit csoportosítsa évenkint a könyv­hétre, úgy irányítva ezt a fo­lyamatot, hogy klasszikus iro­dalmunk is, mintegy a mainak alapja, jól tarthassa a fö­léje emelkedő, egyre növekvő újat. Tehát, ha valaki éven­ként a könyvhéten csak az ün­nepi alkalomra megjelentetett klasszikusokat vásárolja meg, alig egy évtized alatt egész irodalmunk gerincét, mintegy a keresztmetszetét szerezheti meg könyvtárának. Nyilvánva­ló, ez is a titka a könyhét si­kerének, az olvasói közvéle­mény ezért várja a széles terí­tésből oly jó válogatási lehető­séget a könyvsátoroknál. Az ilyenkor megnyilvánuló érdeklődés és olvasási kedv, az emberek szeretetteljes vonzódá­sa a könyvhöz már önmagában is felkelti a felelősségérzetet az íróban, még hatásosabban su­gallja, milyen kötelezettségei vannak embertársaival, az egész társadalommal szemben. Érzi, segíteni kell a helyes eligazo­dásban, hiszen az író hivatás- tudatából eredően eleve az élet, a társadalom bonyolult törvé­nyeit kutatja s művészi szinté­zisben mutathatja föl olvasójá­nak. S ilyenkor, a könyvhét napjaiban, személyes találkozá­sokkal jó kapocs teremtődik író és olvasó között, mintegy a sze­mélyes emlék is hitelesíti az ünnep meghittségét majd ké­sőbb a hétköznapokban. Ami­kor kezünk a könyv után nyúl, hogy pihenve művelődjünk, szó­rakozzunk, telítődjünk a mű­vészet szépségeivel. H a szimbólumot keresnénk, amely hűen kifejezi korunk szellemiségét, keresve se talál­hatnak Jobbat, mint az olvasó ember képét. Különösen a könyvhét táján, amikor ez a szimbólum még inkább megele­venedik. Az ünnepi könyvhét megnyi­tóját Bács megyében ma tart­juk. Baján, a művelődési ház­ban rendezett ünnepségen Ortutay Gyula akadémikus, a TIT országos elnöke mond be­szédet. Kiültetik aa új fajtákat Nyárlőrinc határa is a megyeszékhely és a Tisza között húzódó „paradicsomzónához” tartó, zik. Ezt a zöldségfélét a Petőfi Tsz 45 holdon termeszti az idén. Ebből húsz holdon az új faj­tákat, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísér, leti Intézet részére, magnyerés céljából. A pa­lántákat, az intézet szakmai támogatásával, ugyancsak a közös gazdaságban nevelték. Fel­vételünkön: befejezés előtt az új fajták ki palán­tázása. Néhány nap múlva érkeznek az első borsószállítmányok Hasznosították a „paradicsomcsata“ tanulságait Premier“ előtt a Konzervgyárban Tavasszal a zöldborsó megje­lenésével indul a szezon a Kecskeméti Konzervgyárban. Ilyenkor, néhány nappal az el­ső borsószállítmányok beérke­zése előtt, már a „premier” lá­zában ég az egész üzem. Villám Sándor és az üzemfenntartási osztály többi szerelője — bár hetekkel ezelőtt befejezték a karbantartást — még egy utolsó szemlét tart a borsófeldölgozó gépsorokon. A munkaügyi osz­tályon egymásnak adják a ki­lincset a nyári szezonra jelent­kező munkásnők, a nyersanyag­forgalom irányítóit pedig alig lehet látni az üzem kapuján be­lül. Kovács István osztályveze- I azonban még később „jelentke- tő és munkatársai nap mint | zik”. Magyar—román pártközi tárgyalások Folynak a megbeszélések a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghí­vására hazánkban tartózkodó román pártküldöttség és a ma­gyar párt képviselői között. Ké­pünkön : az MSZMP KB és a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának képviselői a tárgyalóasztalnál. Balról a ne­gyedik Kádár János elvtárs, vele szemben N. Ceausescu elvtárs, a ro­a Román KP főtitkára, mán küldöttség vezetője. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága a Ro­mán Kommunista Párt küldött­sége tiszteletére csütörtökön ebédet adott az Országház va­dásztermében. Az ebéden Kádár János és Nicolae Ceausescu pohárköszön­tőt mondott. (MTl-foto — Vigovszki Ferenc felvétele.) nap járják a megyét. Tájéko­zódnak a terméskilátásokról, el­lenőrzik: jól felkészültek-e a külső 4elepeken és a borsócsép­lőgépek mellett dolgozók a csúcsidőszakra. Két „kirándulás” között sza­kított időt az osztályvezető ar­ra, hogy röviden összefoglalja számunkra a felkészülés eddigi tapasztalatait. — Idén 3750 holdon termel­nek borsót az üzemnek a szerződéses partnereink. Ez a mennyiség — közepes ter­més esetén is — biztosítja az 530 vagon készáruterv teljesí­tését. Az első szállítmányokat Pálmonostor térségéből várjuk, 30-án, vagy 31-én indul a gyár­tás. A tavalyihoz viszonyítva körülbelül 6 napot „csúszott” a szezonindulás, az április végi, esős időjárás miatt. Ennek elle­nére minden remény megvan arra, hogy zavartalan lesz a borsószezon, hiszen az üzem kö­rültekintően készítette elő a fel­dolgozást. Tizenöt nosztrótele- pen vesszük át a közös gazda­ságtól a nyersanyagot, és 16 cséplőgép ontja majd a szemet. A szállítást 31 gépkocsival vé­gezzük. — Vajon a termelőszövetke­zetekben is ilyen jól megszer­vezték a munkát? — A közös gazdaságok veze­tői szerint igen. így reméljük, hogy megfelelő ütemben szedik és szállítják majd a szemet a közös gazdaságok, nem követ­kezik be minőségromlás a borsó „megöregedése” miatt. A továbbiakban arról beszél az osztályvezető, hogy a borsó­feldolgozó gépsorokkal egyidő- ben munkához láthatnak az édesüzemek is. Rövidesen meg­érkezik a Balaton mellékéről az első zöldmandula szállítmány, amelyből 5 vagon befőttet ké­szítenek, s ugyanennyit a ve­gyes befőttek ízesítésére hasz­nálnak fel. A zöldmandula — némi túlzással — új cikknek számít a Kecskeméti Konzerv­gyárban, hiszen évek óta nem gyártottak ilyen befőttet. Ugyanezt mondhatjuk egyéb- gyént a zölddióról is, amely Meggyből, cseresznyéből saj­nos a közepesnél gyengébb ter­més ígérkezik, sárgabarackból és szamócából viszont a várt­nál is többet dolgozhat fel a konzvergyár — ha az időjárás közbe nem szól. A paradicsomot még csak most palántázzák a közös gaz­daságokban, a konzervgyár fel­dolgozó gépein azonban már a befejező munkálatokat végzik a karbantartók. Indokolt ez az óvatos „előrelátás”, hiszen ta­valy sok gondot okozott az üzemnek a váratlanul nagy mennyiségben jelentkező nyers­anyag. Az elmúlt évi „paradicsom­csata” tanulságain okulva a konzervgyár tovább növelte fel­dolgozó kapacitását. így a ta­valyinál 10 vagonnal több, összesen 100 vagon nyers­anyagot képes feldolgozni naponta. Pontos tervet dolgozott ki a vezetőség a ládák egyenletes elosztására és a termés szállí­tására is. Naponta akár 130 va­gon árut is befuvarozhatnak az átvevőhelyekről az üzembe a csúcsidőszakban rendelkezésre álló gépkocsiparkkal. Idén nem kaptak nyereségré­szesedést az üzem dolgozói és ez elsősorban azon múlott, hogy több millió forintot ráfizettek a paradicsomra. Reméljük, hogy ez évben — a körültekintő fel­készülés eredményeképpen — nem okoz deficitet a „piros ára­dat” sem nekik, sem a nép­gazdaságnak. Befejezésül még arról beszélt Kovács István, hogy a paprika ültetésével meg­késtek egy kicsit a tsz-ek. éppen azért azt kéri a gyár, hogy a következő napokban gyorsítsák meg a palántá­zást. A tavalyihoz hasonlóan csapa­dékos, hűvös a tavasz, így is­mét fenyeget a paszulyvész. A külföldi partnerek, de a belföl­di fogyasztók sem szeretik a „rozsdás” babot. Ne hanyagol­ják el tehát a közös gazdasá­gok a permetezést. B. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom