Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-25 / 121. szám

MM. május 25. csütörtök 8. oldal Üzemi kiállítások a könyvhéten Viruló földeken A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatot azért hozták létre a múlt évben, hogy elsősorban az üzemekben segítsen az eddigi­nél jobban a könyv megszeret­tetésében, újabb olvasó rétege­ket szerezzen a munkások és az alkalmazottak között és for­dítson f 'dot a műszaki szak­könyvek terjesztésére. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat létrehozásának eredmé- nyei már a múlt év második felében megmutatkoztak a for­galom emelkedésében, az üzemi dolgozik jobb könyvellátásában, s főként abban, hogy a bizomá­nyosok nem csupán a könnyen eladható, szórakoztató művekkel látták el üzemük dolgozóit, ha­nem válogatottabb anyagot kí­náltak, s ennek következtében mind kelendőbb lett az értékes irodalom, közte a mai szerzők termése. Hasonlóképpen növe­kedett az érdeklődés a műszaki könyvek és a termelésben köz­vetlenül hasznosítható tudomá­nyos, valamint ismeretterjesztő művek iránt A szombaton kezdődő könyv­héten is láthatók ezek az ered­mények. Egyrészt abban, hogy minden eddiginél nagyobb ér­deklődés előzi meg az eseményt az üzemekben és vállalatoknál. Számosán már előre kérik a bizományosoktól a tájékoztatók­ban, sajtóban ismertetett most megjelenő könyveket. Másrészt megmutatkoznak az új vállalat munkájának gyümölcsei abban is, hogy az üzemek vezetői és szakszervezeti bizottságai hat­hatós támogatást adnak a könyv, hét helyi rendezvényeihez. Kecskeméten nyolc helyen tartanak az idén könyvheti ki­állítást a Művelt Nép bizomá­nyosai a munkahely vezetőinek támogatásával. Május 27-én, szombaton,, regjei fél ^nyolckor a Zománcípafi' Művek Kecske­méti Gyáregységében lesz a megnyitó. Az Arany János ut­cai könyvesbolt több mint száz­Ajugoszláv műsora CSÜTÖRTÖK 9.55: Az ifjúsági staféta ünnepé­lyes átadása. — 11.00: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 10.45: Tito elvtárs­sal. Filmriport. — 17.25: Fenntartott idő. — 19.15: Zenei műsor. — 19.45: Hirdetések. — 20.00: Az ifjúság nap­ja. Közvetítés a Néphadsereg sta­dionjából. — 21.30: Tv-híradó. — 22.00: Fiatalok hangversenye. — 23.00: Hírek. 10. — Mi újság Párizsban? — Beszélgetés közben a főpineér odaintette az élénk, fekete­szemű pincérlányt. — Semmi különös — vála­szolta Borkov, mutatóujja pöccintésével lerázva a hamut a cigarettájáról. A főpincér figyelmét felkel­tette ez a mozdulat. így csak az oroszok verik le a hamut. Borkov cigarettája elaludt. Elővett egy doboz szovjet gyártmányú gyufát, rágyújtott és a dobozt gyorsan a zsebé­be süllyesztette. A főpincér fi­gyelte minden mozdulatát. — ön úgy beszél franciául, mint egy született párizsi. Na­gyon jólesik hallanom, régen nem voltam Párizsban... Va­csorázni óhajt? — Természetesen. — Hozom az étlapot. A főpincér elküldte valami­ért a lányt, maga pedig oda­nyújtotta Borkovnak az étlapot. Mielőtt továbbment, tisztelet­tel mondta: ezer forint értékű könyvet ad ki erre az alkalomra a ZIM bi­zományosának. Hasonló kiállí­tás nyílik a következő napok­ban a Lakatosipari Vállalatnál, a gépállomáson, a Nyomda Vál­lalatnál, a járási és a megyei tanácsnál, a Rádiógyárban és a Cipőgyárban. A nyolc nagyszabású, helyi kiállításon kívül a Kecskemé­ten működő 120 bizományos mindegyike rendez kisebb kiál­lításokat és akciókat a könyv­hét idején. Amellett külön is felhívják a dolgozók figyelmét a megjelent több mint hatvan műre és rendeléseket gyűjte­nek a könyvét alkalmából. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kecsikeméti kirendelt­sége ezenkívül külön pavilont állít fel május 27-töl június 4-ig a Kossuth téren, a tanácsházá­val szemben és bőségesen ellát­ja állandó pavilonját a Lenin- városban. Mindkét helyen gaz­dag választék lesz a könyvheti kiadványokból és a lehetőség­hez mérten igyekszenek kielé­gíteni a megrendelők igényeit a korábban megjelent művek­ből is. — Erezze magát nagyon jól nálunk. Ha szüksége volna rám, a pincérrel idehívathat. — Köszönöm. Borkov az árakat kezedte ta­nulmányozni. A terem eközben egyre job­ban megtelt. Nevetés, székto­logatás hallatszott innen is, on­nan is. Lassan kialakult va­lami egyenletes, enyhén izga­tott zúgás, ahhoz hasonló, amit tengeri kagylóból hall az em­ber. A zongorához és dobhoz egy szakszofon, trombita és nagybőgő csatlakozott. A zene­kar halk hangjai összefolytak valamilyen melankolikus dal­lamban. Borkov gint, egy üveg fehér­bort és ananászszörpöt rendelt. A pincérnő öt perc múlva hozta, egy vödröcskében jeget tett az asztalra. Borkov kényel­mesen iszogatott... Megkezdődött a műsor. Az énekesnőn, aki egy szomorkás románcot adott elő, nagyon sok hamis ékszer volt és nagyon Készül a szakdolgozat A felsőfokú iskolákban, kü­lönösen a végzős évfolyamok számára nem könnyű az év vége. Ahhoz, hogy az életbe ki­léphessenek a hallgatók, ko­moly, nehéz vizsgákat kell le­tenni. Mi tagadás, nappal lesz ekkor az éjszakából, sok-sok órát virrasztanak át a fiatalok a könyvek, füzetek, jegyzetek mellett. Vizsga előtt, a felké­szülés idején nem találják he­lyüket. keresik a csendet, hogy minél elmélyültebben fogadhas­sák magukba a tudományt. Mert tudományról van sző, amelyet aprópénzre váltva kl- visznek az életbe. Mint Horváth Gabi és Mészáros Jolán is, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet másodéves hallgatói is, akik most készítik szakdolgozatukat. A két jóbarátnő az intézet egy csendes szobájába vonult el, hogy megbeszélje, a választott tétel részleteit. Nem könnyű ez, de már azt jelenti: júliusban — mint újdonsült óvónénik .— odaállhatnak majd a kicsinyek elé. kevés ruha. Ezután vidárp dal következett egy falusi fiúról, aki először járt nagyvárosban. Senki sem tapsolta meg, de a nő nem törődött vele. A kö­zönség még józan volt, az éj­szaka csak most kezdődik. Borkov félig lehunyt szem­mel körülnézett a teremben. Minden asztal, foglalt, egyedül az ő asztalánál van három üres szék. A hatalmas csillárt leoltották és ettől meghittebb lett a hangulat. Alig ivott meg egy gint és szívott el egy cigarettát, mikor a főpincér az asztalához kísért két fiatal hölgyet. Velük jött egy ötven év körüli jóságos te­kintetű úr, aki nagyon hason­lított Dickens mister Pick­wick- jére. A főpincér Borkov- hoz fordult: — Nincs kifogása a hölgyek és az úr társasága ellen? Nem tudom máshova ültetni őket. — Kérem, tessék csak. — Remélem, nem leszünk tak egymáshoz. Mister Pick­wick helyetfoglalva. A pincér­nő felvette a rendelést és az asztal rövidesen üvegekkel, kü­lönféle hidegtálakkal telt meg. Az első félórában nem szól­tak egymáshoz. Mister Pick­wick a két hölgy között ült és buzgón kínálgatta őket, de ma­gáról sem feledkezett meg. Bor­Ezen a reggelen nem verte fel a jól ismert zaj a tantermek csendjét, mert a Jánoshalmi 2. sz. Általános Iskola valameny- nyi nevelője határszemlére in­dult, tehergépkocsival. Az effaj­ta tapasztalatszerzés, amelyet Maczkó Sándor pártcsoporveze- tő szervezett meg igen körül­tekintően, meglehet, nem megy újításszámba, de rendkívül hasznosnak bizonyult. A ragyogó tavaszi napsütés­ben elsőként a Petőfi Termelő­szövetkezetet kerestük fel. Bá­tyai József főagronómus ismer­tette a szövetkezet fejlődését 1952-es alakulásától, illetve 1960-ban történt újjászervezé­sétől napjainkig. Mi pedagógusok, akik annak idején aktívan tevékeny­kedtünk a szervezésben, öröm­mel hallottuk, hogy a termelő- szövetkezet sikerrel túljutott a kezdeti nehézségeken, sőt az erős tsz-ek sorában is az élen jár. A 6500 kh-on gazdálkodó Petőfi 28 millió forintos évi tervét legutóbb 118 százalékra teljesítette. Az egy szántóegy­ségre jutó jövedelem szempont­jából a kiskunhalasi járásban a második, 74 százalék ráfordí­tási költségszintjét tekintve pe­dig az első a megyében. Mind­az a 65 forintos munkaegység­ben realizálódik, ami ledolgo­zott napokra átszámítva átlag 103 forintot tesz ki. A legtöbb munkafolyamatot gépesítették. Ezáltal lehetővé vált a munkaigényesebb terme­lési ágak, elsősorban a kerté­szet fejlesztése is. A „tanulmányi kirándulás” résztvevői ezután közvetlenül is megismerkedtek az itt folyó munkával. Működés közben fi­gyelhették meg a palántázó gé­pet, amely épp a hollándi ágyas előnevelőben termesztett virág- bimbós paprikát „duggatta” a 100 kh-as kertészet egyik táblá- | ján. Nagy érdeklődésre tart­hattak számot a tsz önitatóval és gépi fejőberendezéssel ellá­tott szarvasmarha-istállója és szépen gondozott „lakói”, állat- állománya is. Es még valami: a termelőszövetkezet dolgozói részére épített ebédlő, zuhanyo­zó és öltöző helyiségek máris jól szolgálják a tagok kényel­mét, egészségét. Szép park fo­kov lopva tanulmányozta szomszédait és igyekezettt ki­találni, hogy milyen viszony­ban vannak. Ügy tűnt, hogy mister Pickwick inkább a sző­kéhez vonzódik. A másik fe­ketehajú, sötétszemű hölgy rosszkedvűnek látszott. Elgon­dolkozva üldögélt. Ahogy azonban az üvegek ürültek, a kép csodálatos mó­don megváltozott. A szőkét fo­kozatosan elhagyta jókedve, a fekete pedig egyre vidámabb lett. Fél kettő tájban nekiláttak táncolni. Borkov észrevette, hogy mister Pickwick már vagy öt perce nagy hévvel sugdos va­lamit a végérvényesen elkenő- dött szőke fülébe és teljesen figyelmen kívül hagyta a má­sikat. Erre felháborodott, fel­kérte a feketét, aki szívesen mondott igent. A zenekar a Beat-ek re­pertoárjából játszott. Borkov­nak nem volt alkalma meg­szólalni, mivel ezt a táncot nem úgy alkották, hogy közben intim beszélgetést lehessen folytatni a partnernővel. So­kan is voltak a táncparketten, tehát tanácsos volt figyelni, ne­hogy valakit leverjen a lábá­ról. Éppen csak bemutatkoztak. A feketét Jozefinának hívták. (Folytatása következik) gadja a látogatót, de ez is a munkában elfáradt emberek, a dolgozók öröme első soron. A kisebb városoknak is díszére váló étteremben el­fogyasztott kiadós ebéd után megint egy fapados járműre várakozunk. Ilyenen közleked­nek a távoli határrészeken dol­gozó tagok is, a futballisták is. Pedig a tsz szívesen vásárolna buszt, csakhogy szándékának útjában áll valami ittfelejtett paragrafus. A következő állomás a Ha­ladás Termelőszövetkezet ma­jorja. Az első benyomásunk az, hogy visszafelé mentünk., A haladás egy fázissal a Petőfi mögött maradt. De nem lan- kadtabb az érdeklődés. Ágócs Benedek növénytermesztő agro- nómus alig győz választ adni a gyorsan pergő kérdésekre. Kiderül, hogy igazunk volt. Több kezdeti akadállyal kellett itt megbirkózni, a tsz csak 3 éve lépett az előrehaladás út­jára, mióta az Üj Élet és a Dó­zsa egyesült. Az ütem azonban biztató. Az első zárszámadáson 16,30 forintot ért egy munka­egység. A legutóbbin 31 forin­tot. Ha hozzáadjuk a prémium címén nyert 10 forint körüli összeget, nem is kevés, ami a jól dolgozóknak jutott. Jó kö­zepes tsz a Haladás. A 3200 kh-ra jutó 24 erőgép is ezt iga­zolja. A 16 mázsás búzatermés­átlag nem éri el ugyan a pető- fibelit, 3 mázsával kevesebb, de más a talaj is. A tsz azonban keresi a saját adottságaihoz mért célravezető utat. A meleg­ágyakkal jól fölszerelt kertészet inkább magasabb, kevésbé kö­tött talajon jövedelmező nö­vényeket, dohányt, mákot és dinnyét termel. A tsz fő gondja a víz: magas fekvésű a talaj. Egy hatalmas víztároló már elkészült. Tervbe vették egy hidroglóbusz felállí­tását is. Ottjártunkkor a ma­jorban korszerű tehénistálló fa­lai emelkedtek a házi kőműves­brigád szorgos munkája nyo­mán. Egy fázissal hátrább, de nagy erővel előre! Sokan vagyunk, a vélemé­nyek cikáznak keresztül-kasul. Érdemes volt ide eljönni. Mindnyájan ezt magyarázzuk egymásnak. Borsodi Antal igaz­gatónk örömest tréfálkozik: ér­ti már, miért nem szidják ér­tekezleteken a szülők a terme­lőszövetkezetet. A látottak és a föl jegyzett adatok — kétségtelen — az oktató-nevelő munkában is hasznosíthatók. Mégsem az ada­tok a legérdekesebbek szá­munkra. Bizonyság rá, hogy a legtöbbet visszatérő kérdés az volt: mi van a fiatalokkal? A mezőgazdaság néptelenedése vi­lágjelenség. Azért még nem kell okvetlenül tisztelni. Kézen­fekvő ezt az ipari fejlődés me­részebb ütemével természetes folyamatként magyarázni. De nem mindegy, milyen a mér­téke. Ha túl nagymérvű — ele­jét kell venni. A meglátogatott tsz-ek is ezt teszik, nem adminisztra­tív, hanem gazdasági érvekkel. Bár különböző módon, mindkét helyen bevezették a készpénz- fizetést. A jövedelem emelke­dése, a hazai környezet vonzá­sa mellett ez is köti a fiatalo­kat a tsz-hez. A Haladás tag­jainak 28—30 százaléka fiatal, a Petőfinek jó hírű KlSZ-szer- vezete van. Megnyugtató jelen­ség, vagy megnyugtató kezdet inkább. De marad még feladata a nevelőknek is a pályaválasz­tás irányításában, a mezőgaz­dasági foglalkozástól való, ma már sznobizmusnak tűnő ide­genkedés megtörésében. Lovrity Endre (Pásztor Zoltán felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom