Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-13 / 86. szám

4. oldal 196T április 13. csütörtök Szándéktól a megvalósulásig A mezőgazdasági beruházások új gazdája s a MüSŐISilS Mintegy fél évvel ezelőtt hoz­ta létre a földművelésügyi mi­niszter rendelete a Mezőgazda- sági Beruházási Vállalatot, rö- videbb és népszerű nevén: a MEZÖBER-t. Azóta már a vál­lalat vezető szakembereinek or­szágos értekezletére is sor ke­rült, amelyen meghatározták célkitűzéseiket, további felada­taikat. Augusztin Károllyal, a MEZÖBER Bács-Kiskun me­gyei kirendeltségének vezető­jével eddigi tevékenységükről, S megváltozott jellegű tenni­valóikról beszélgettünk a na­pokban. — Megyénkben március 1 óta működik a vállalat kirendelt­sége. A munkásgárda zömében az Állami Gazdaságok Igazga­tóságának tervező és műszaki részlegéből, valamint a megyei tanács településtervező csoport­jából tevődött össze. Természe­tesen a feladatok maradéktalan megoldása érdekében a kollek­tívát további munkaerőkkel is kiegészítettük, s jelenleg 36 dol­gozónk van. — Mi tette szükségessé a MEZÖBER megalakí­tását? — Nem kis mértékben a be­ruházások intézésének eddig ta­pasztalt széteső, elaprózott módszere. A múltban nem egy­szer három-négy szerv is fog­lalkozott a részfeladatokkal, épp ezért különféle szempontok jutottak érvényre, nem mindig a legegészségesebb formában. Az említett országos értekezle­ten is hangsúlyozták, hogy a vállalat alakítása szorosan ösz- szefügg az új gazdaságirányítá­si rendszer bevezetésével, amellyel párhuzamosan meg­bízóink — a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok és egyéb vállalatok — önállósága a be­ruházási tevékenységet, s az ez­zel kapcsolatos döntéseket ille­tően lényegesen megnövekszik. •— Melyek az új konst­rukció előnyei? ■— A több ezer mezőgazdasági nagyüzemnek külön-külön be­ruházási apparátus fenntartása, érthetően, nem lenne célszerű Idegenforgalmi nyitány Bugacon Angol turistacsoport járt megyénkben Az ENSZ határozata 1967. idegenforgalmi évvé nyilvánítá­sáról máris érezteti hatását. Nem merészség megjósolni, hogy alighanem megdől az idén Ma­gyarországon és megyénkben is a látogatottsági csúcs. A megyei Idegenforgalmi Hivatal, a taná­csok és a vendéglátóipar épp- ezért szorgalmas előkészületeket végez a vendégek méltó fogad­tatására. Bár még jóval a szezon kez­dete előtt tartunk, a jugoszláv küldöttség után három nappal újabb látogatók érkeztek tegnap délelőtt Kecskemétre: Sir An­thony Milvcard vezérigazgató ve­zetésével a Brit Európai Légi- forgalmi Társaság — a BEA — 23 tagú turistacsoportja. A cso­portnak több nevezetes közéleti személyiség is tagja volt. így Sir Harry Douglas, az Angol Szakszervezeti Kongresszus és H. Ferguson, Nagy-London ta­nácsának elnöke. A sajtópropa- ganda szempontjából igen jelen­tékeny néhány vezető angol lap, a Sunday Times, a Daily Ex­press, a Daily Sketch, az Eve­ning News és a Financial Ti­mes munkatársainak részvétele. A vendégek tiszteletére a ta­nácsháza dísztermében Fehér Sándor, a városi tanács vb-el- nökhelyettese tartott fogadást, és röviden tájékoztatta őket a megye és a város életéről. Ezután Bugac pusztára láto­gatott a csoport, ahol magyaros ebédet fogyasztottak a csárdá­ban, majd megtekintették a pásztorkiállítást a lovasbemu­tatót, a gulyaterelést és a régi alföldi életet fölelevenítő egyéb néprajzi látványosságokat. Este­felé visszautaztak Budapestre, „Terelik” a Dunát 14 millió forintot költenek folyamszabályozásra kán „kinőtte” medrét a Duna. A mesterséges „móló” építésére mintegy 2,6 millió forintot köl­töttek. Hasonló kőgátakkal sza­bályozzák a víz folyását a Duna sükösdi és ordas! szakaszán. Az építőanyagokat Dunabog- dányról uszállyal szállítják a helyszínre. Az idén összesen 200 uszály terméskövet hasz­nálnak fel a Duna szabályzói. Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén tervsze­rűen halad a Duna szabályozá­sa. Ilyen célú munka gyakorla­tilag már csak a folyónak ezen a szakaszán van, s elvégzése még csaknem 13 évet vesz igénybe. A feladat kettős: med­rébe kell terelni a rendkívül elterebélyesedett vizet, hogy a folyó hajózhatóságát biztosít­sák. Hiszen a Dunán nyolc or­szág szállítja áruit, s az áruk értéke gyakran megközelíti a napi egymilliárd forintot. Ezzel egy időben elejét veszik a víz további terjeszkedésének. Solttól az országhatárig — mintegy 125 kilométeres szaka­szon — a folyó mindkét partján — követve a Duna eredeti vo­nalát — kikövezik a meder szé­lét. Eddig Fajszig végeztek ez­zel a munkával. Az idei évben további 14 millió forintos költ­séggel újabb szakaszon végzik el a partbiztosítást, a Duna „szűkítését”. Helyenként ugyan­is a kívánt 400—500 méter fo­lyószélesség helyett ezer méter a két part közti távolság. Eze­ken a helyeken a víz folyására merőlegesen keresztgátak építé­sével terelik a vizet medrébe. Az egyik legnagyobb keresztgát építését, amely mintegy 400 méter hosszan állja útját a víz­nek, a dunaszekcsői kanyarban fejezik hó. ahol ugyancsak jócs­és gazdaságos. A reformmal együttjáró, nagyobb, felelősség­teljesebb beruházási feladatok elvégzéséhez nyújt segítséget a MEZÖBER. A legfőbb előnye az új konstrukciónak, hogy ál­tala lehetővé válik a beruházá­sok valamennyi mozzanatának „egy kézben tartása”, a terve­zéstől kezdve a lebonyolításon át a műszaki ellenőrzésig, sőt, az üzemeltetésig. — Említhetnénk néhány, már az új mechanizmusra jellemző vonást? — Nem kizárólag típuster­vekkel, hanem a létesítmények bő választékával jelentkezünk, figyelemmel a gazdaságosság szempontjaira. „Egy asztalhoz ülve” a megbízókkal, messze­menően tekintetbe vehetjük sokoldalú kívánságaikat. Az el­képzeléseket közösen tárgyaljuk meg, s szükség esetén együtt módosítjuk, finomítjuk. Emel­lett nem csupán egy-két terme­lő szektornak dolgozunk, hanem a mezőgazdaság egésze számára. —: Hogyan foglalhatjuk össze a megyei kirendelt­ség eddigi eredményeit és terveit? — Fennállásunk néhány he­tének mérlege: 183 megbízás, tsz-ektől és állami gazdaságok­tól. Ebből csupán az idén meg­valósítandó hányad 202 millió forintot tesz ki. Feladataink közt szerepel a szőlőfeldolgozók és bortárolók megyei építési pragramjával kapcsolatos mű­szaki ellenőri tevékenység — mintegy 300 ezer hektoliter pin- cetérről van szó! —, nagyüzemi gyümölcscsomagolók és tárolók, a megyében hat KISZ-tábor, továbbá állatférőhelyek, palán­tanevelők stb. létesítése. Lénye­gében valamennyi üzemággal kapcsolatos létesítmény, sőt, a termeléssel összefüggő szociális és kommunális beruházások gazdái is mi vagyunk, a szak- tanácsadástól a teljes befejezé­sig. —1 Végezetül szóljunk rö­viden a munkájukat meg­határozó irányelvekről. — Legfőbb „jelszavunk”: gyorsan, jól, olcsón, a megren­delők igényéhez igazodva. Rend­szerré kell, hogy váljék a fel­adatokra idejében való felké­szülés, ami egyik alapja az ész­szerűségnek, a gazdaságosság­nak. Ezért kérjük megbízóink­tól* mérjék fel és mielőbb kö­zöljék a jövő évre esedékes el­gondolásaikat, szándékaikat. A munkában elsősorban a mező- gazdasáig szemlélet vezérli a MEZÖBER dolgozóit. Nem pusz­ta épületeket, hanem termelő- egységeket kívánunk létrehoz­ni. Ezt szolgálja a szaktanács- adás, az ' „egy asztalhoz ülés”, valamennyi szempont gondos mérlegelése is. J. T. Időszerű közgazdasági témák Verseny és monopólium a szocialista gazdaságban AZ ÜJ gazdasági mechaniz­vállalatok mus megteremti a döntési és cselekvési szabadsá­gának feltételeit. Ebből követ­kezik, hogy a vállalatok kap­csolatainak eddigi rendszere is megváltozik. Mivel nem írják elő számukra a tennivalókat, a felhasználható eszközöket és ál­talában nem jelölik ki partne­reiket sem, a vállalatoknak ma­guknak kell megkeresniük vá­sárlóikat, más vállalatoknak pe­dig a szállítóikat. Ennek követ­kezményeként nagy mértékben növekszik az áruviszonyok sze­repe, jelentőssé válik a piac a vállalatok közötti kapcsolatok­ban, Egyszóval a termelés mel­lett előtérbe kerül a kereskedel­mi tevékenység, a realizálás lét- fontosságúvá válik és ez — pá­rosulva az eladók és a vevők szabad, a saját gazdasági érde­keik alapján történő megválasz­tásával — megteremti a válla­latok közötti gazdasági verseny kibontakoztatásának a feltéte­leit. A szocialista vállalatok gaz­dasági versenyétől joggal vár­hatjuk, hogy a vállalatokat na­gyobb teljesítményre, gazdálko­dásuk hatékonyságának növelé­sére ösztönzi és elősegíti a ter­melés rugalmas alkalmazkodá­sát a szükségletekhez, a piac kí­vánalmaihoz. A gazdasági ver­seny azonban csak akkor bon­takozhat ki, fejtheti ki pozitív hatását, ha a piac normális működését nem gátolják a ter­melés, a kereskedelem, a szol­gáltatások túlzott, gyakran mes­terségesen létrehozott monopo- lizáltsága, pontosabban a mo­nopolhelyzet nem minden eset­ben szükségszerű negatív kö­vetkezményei. A VÁLLALATOK monopdl­helyzetének a kialakulása a szo­cializmusban sem véletlen je­lenség, hanem a termelőerők fejlődésének szükségszerű vele­járója. A technika fejlődése, a termelés méreteinek a növeke­dése és gazdaságossá tétele a termelés nagyfokú koncentrá­ciójához vezet és ez — különö­sen a kisebb országokban, mint amilyen hazánk is — többnyire együtt jár a monopolhelyzet ki­alakulásával. Ugyanis a vi­szonylag szűk fogyasztópiac miatt nem lehet, de gazdasági­lag nem is ésszerű egyidejűleg több vállalatnál is koncentrálni azonos szükségletet kielégítő termelést. Gyakorlatilag monopolhelyzet alakul ki akkor is, amikor bár több vállalat is működik egy termelési ágban, ha az állam je­löli ki a termelő számára a ve­vőt, vagy fordítva, a vevő szá­mára a szállítót. Ugyancsak a vállalatok monopolhelyzetét erősítette az a régi mechaniz­musban általánossá vált gya­korlat, hogy a felsőbb irányí­tási szervek — miután nem vol­tak és nem is lehettek képesek a termelési gazdasági folyama­tok részletekbe menő irányítá­sára — egyes feladatokat a nagyvállalatokra ruháztak át. Ennek következményeként gyakran megtörtént, hogy egyes vállalatok a többiekkel szemben gazdaságilag indokolatlan elő­nyöket élveztek, kivételes pozí­cióba kerültek. Ilyen helyzetet teremtett a profilgazda rend­szer, amelynek következménye­ként egyes vállalatok lényegé­ben engedélyezhették, vagy megtilthatták más vállalatok­nak bizonyos termékek gyártá­sát. Ezek a vállalatok ily mó­don nemcsak gazdaságilag ke­rültek kivételes helyzetbe, ha­nem mintegy hatósági jogkört is betöltötték. A MONOPOLHELYZET ki­alakulása a szocializmusban is törvényszerű jelenség és nagy gazdasági előnyöket rejt magá­ban. Azonban ma már világo­san látszik, hogy a meglevő pozitívumok mellett egy sor kedvezőtlen hatással is számol­ni kell. A monopolhelyzetet él­vező vállalatok elkényelme- sedhetnek, nem fordítanak elég gondot a műszaki fejlesztésre, elhanyagolják a korszerűsítést, a gyártmányfejlesztést és időn­ként az áralakulást is kedve­zőtlenül befolyásolhatják. Mel­lőzik az erőfeszítéseket a fo­gyasztók, a felhasználók meg­nyeréséért, mivel az eladásokat jóval előre biztosítani tudják. A monopolhelyzet hátrányos hatásainak megszüntetését nem lehet egyszerűen adminisztratív eszközökkel megoldani. Ehhez gazdasági eszközökre, a gazda­sági verseny feltételeinek meg­teremtésére, a verseny kifejlesz­tésére van szükség. A gazdasági versenytől is csak akkor várha­tunk pozitív hatást, ha a ver­senyzők egyenlő feltételekkel rajtolhatnak, ha az egyik vál­lalat nirics kiszolgáltatva a má­siknak, ha minden vállalat ter­melő és gazdálkodó egység és nem hatóság. A GAZDASÁGI verseny ha­tásos fegyver a monopolizált- ságból eredő káros tendenciák ellen. Az új gazdasági mecha­nizmus pedig nemcsak teret en­ged a versenynek, hanem ki is kényszeríti azt. Mivel a piacon általában nem lesznek kijelölt vevők, illetve szállítók, az el­adóknak kell megkeresni a vá­sárlókat, a vevők pedig ilyen helyzetben mérlegelni fogják az ajánlatokat és a számukra leg­kedvezőbb feltételek mellett vá­sárolnak. Különben is, az új gazdasági mechanizmus eleve olyan helyzetet teremt, hogy a vevőé lesz az előny a piacon. A termelők — anyagi érdekelt­ségük kényszerítő és ösztönző hatására — a kapacitásuk lehe­tő legnagyobb mértékű kihasz­nálására törekszenek. Mivel nincs előre eldöntve, hogy a fo­gyasztó mit vásárol, verseny in­dul a fizetőképes keresletért. A monopóliumok hátrányos hatá­sainak érvényesülését gátolják meg az olyan fontos garanciák, mint a tényleges, vagy lehetsé­ges import, a megfelelő áru­tartalékok és nem utolsósorban az iparvállalatok közvetlen ex­portérdekeltsége. A gazdasági verseny és a mo­nopóliumok tehát nem egymást kizáró tényezők. Egymás mel­lett léteznek és egy időben fej­tik ki hatásukat. A tervek szerint a jövő év augusztusában adják át rendeltetésének az ÉM. Bács megye’ Építőipar! Vállalat kivitelezésében épülő új, 20 tantermes szakmunkástanuló-intézetet. A munkák gyors ütemben haladnak, s a MüM. 607-es Gáspár András Szakmunkástanuló In­tézethez tartozó mintegy 15 millió forintba kerülő létesítmény tető alá hozásában az inté­zet tanulói segítenek, (Pásztor Zoltán felvétele.) A TERMELÉS fokozódó kon­centrációja a gazdasági fejlődés elkerülhetetlen velejárója. Az ezzel egy időben folyó gazdasá­gi verseny pedig fontos eszköze a vállalatok kezdeményezésre, jobb munkára ösztönzésének. A termelő és kereskedelmi válla­latok közötti verseny egyben a fogyasztók igényeinek színvona­lasabb, kulturáltabb kielégítésé­re serkent & D< u

Next

/
Oldalképek
Tartalom