Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-13 / 86. szám
Tanceskszofi az SZMT küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) vedelmek kedvező alakulásához hozzájárultak a különböző társadalmi, az úgynevezett „borítékon kívüli” juttatások is. Négy év alatt többek között 171 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki a vállalatok. Ezen túl a tanácsi vállalatok, fmsz-ek, állami gazdaságok, gépjavító állomások dolgozói között 39 millió forint jutalmat osztottak ki. Ezután a beszámoló hangsúlyozta, hogy néhány helyen még mindig vannak alacsony fizetések, s = helyi mozgalmi szerveknek és gazdasági vezetőknek többet kell tenniük a jövőben e dolgozók helyzetének javítása érdekében is. A munkavédelemről szólva rámutatott, hogy a legtöbb balesetet és megbetegedést okozó műszaki, technológiai és munkaszervezési hiányosságot sikerült megszüntetni. Javuít a szakszervezet! munka Ezután a jelentés a politikai oktatással, az ismeretterjesztéssel, a szakszervezeti kultúr- otthonok tevékenységével, a könyvtárak és sportkörök munkájával foglalkozott, majd a szakszervezetek mozgalmi adatait ismertette. A megyében a választott szakszervezeti szervekben 31,8 százalékkal növekedett négy év alatt a tisztségviselők száma, s jelenleg meghaladja a 16 ezret. Míg 1962-ben 83 739 volt a szervezett dolgozók száma, addig 1966. végéig 99 04-5-re emelkedett. A megnövekedett politikai, gazdasági és kulturális feladatok ellátása nagyobb követelmények elé állította a tisztségviselőket, ezért az SZMT!, az elnökség és a megyei bizottságok rendszeresen foglalkoztak azok nevelésével. Jó né- hányan közülük kiemelkedő munkát végeztek. 14 tisztségviselő kapott kormánykitüntetést. Több mint 86 társadalmi aktíva részesült „Szakszervezeti Munkáért” kitüntetésben. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy az eltelt négy év alatt káderállományunk tovább stabilizálódott, s nem kevés azoknak a száma, akik 10—15 éve töltik be funkciójukat, A beszámoló ezután a szak- szervezeteknek a párt-, állami és társadalmi szervekkel való kapcsolatát elemezte. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP megyei bizottsága minden esetben magas színvonalú elvi, politikai útmutatást nyújtott a munka sikeres végzéséhez. A párt- szervezetek az egyéb pártmunkával egyenértékű munkának tekintették a szakszervezetekben dolgozó kommunisták tevékenységét. Javult a munka- kapcsolat, az együttműködés a megyei tanáccsal, annak végrehajtó bizottságával és szakosztályaival. Az utóbbi időben már közösen alakítottuk ki a megyei tanács irányítása alá tartozó üzemek, intézmények gazdasági, kulturális és szociális problémáinak megoldását. A munkakapcsolatok fejlesztésére törekedtünk a KISZ megyei bizottságával, a Hazafias Népfronttal, a nőtanácssal, az MHS-sel és a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal és számos közös akciót szerveztünk meg. A beszámoló ezután az SZMT gazdasági tevékenységét elemezte, majd így fejeződött be: szakszervezeti szerveink és tisztségviselőink érzik a felelősséget, amely a párt IX. kongresszusa, a megyei pártértekezlet és a szakszervezetek XXI. kongresszusának határozataiból reájuk hárulnak. Az eltelt négy év tapasztalatai igazolják: alkalmasak arra, hogy a szakszervezeti munka hatékonyságának növelésével ezeket a feladatokat megold- ják Szabó Lolas az S2MT vezető titkára a jelentést szóbeli indoklással egészítette ki. Tisztelt Küldöttértekezlet! A ránk váró feladatok néhány fő kérdésével kívánok foglalkozni. Ezek: a gazdasági építő munkával, illetve a harmadik ötéves terv megvalósításával kapcsolatos szakszervezeti feladatok; életszínvonal politikánk időszerű kérdései, s végezetül a szakszervezetek irányító tevékenységének javítása. Mint ismeretes, az MSZMP IX. kongresszusa úgy határozott, hogy szükséges az új gazdasági mechanizmus bevezetése. A reform célja szocialista gazdaságunk dinamikusabb fejlesztésének elősegítése, a gazdaságfejlesztés új forrásainak feltárása, az életszínvonal rendszeres és tartós emelése. Kulcsfontosságú kérdés ezzel kapcsolatban megyénkben is a termelés műszaki színvonalának gyorsabb ütemű növelése. Közismert, hogy a jövőben az üzemek nem jutnak ingyen a beruházásokhoz. Mégis azt javasoljuk, intenzíven kell törekedni vállalatainknak.tech- nikai felszerelésük korszerűsítésére. Vállalni kell a gyártmány-korszerűsítéssel járó kockázatot is, bár szerintünk az a nagyobb kockázat, ha a gyártmány műszaki színvonala nem kielégítő. A munkaversennyel kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, hogy minden dolgozónak van, s a jövőben méginkább lesz munkaköri kötelezettsége. A munka jó elvégzése elsőrangú kötelesség, melyet társadalmunk megfizet. Csak akkor lehet valakit a munkaverseny mozgalom résztvevőjének tekinteni, ha kötelességén túl is hajlandó a közösség érdekében feladatot vállalni. A munkaversenynek a gazdaságirányítási rendszer reformjához kell igazodnia, vagyis annak politikai célkitűzéseit kell szolgálnia. Ezért a vállalások megszervezésénél kifejezésre kell jutnia a minőség javításának, az önköltség csökkentésének, a sélejt csökkentésének és a termelő berendezés ésszerű kihasználásának, a határidők betartásának. A foglalkoztatottság helyzet© megyénkben Életszínvonal-politikánk minden dolgozót közvetlenül érintő, s a közvéleményt élénken foglalkoztató téma — folytatta az előadó. — Mint ismeretes, az MSZMP IX. kongresszusa a harmadik ötéves terv időszakában a reáljövedelem 15, a reálbér 9 százalékos növelését írja elő. Az MSZMP megyei bizottsága küldöttértekezletén sokoldalú intézkedést hozott az életszínvonallal kapcsolatos politikai célok megvalósítására. A szakszervezetek ezekkel a célkitűzésekkel messzemenően egyetértenek. Szólnunk kell azonban arról, hogy a gazdaságirányítás rendszerének reformjával kapcsolatban találkozunk félreértésekkel, sőt negatív túlzásokkal is. Mindezek nyomán szükséges, hogy néhány főbb kérdéssel részletesebben is foglalkozzunk. A bérből és fizetésből élő dolgozók jelentős részét érdekli hogyan alakul a foglalkoztatottság a jövőben. Érthető, hogy sokan vitatják ezt, hiszen a bérből és fizetésből élők szociális biztonságát érinti. Párt, állami és tömegszervezeteink nagyarányú erőfeszítést tettek az elmúlt tíz esztendőben a foglalkoztatottság javítására. Ennek eredménye, hogy a megyében újabb 36 ezer dolgozót tudtunk munkába állítani. A legfőbb pártpolitikai célkitűzés továbbra is, hogy teljes mértékben biztosítsuk a munkaképes lakosság foglalkoztatását. E célok megvalósítása során számos gond mutatkozik. A férfiak foglalkoztatása megoldottnak tekinthető. Egyes szakmákban — kőműves, ács, vasbetonszerelő, kovács stb. — hiány Is mutatkozik. A nők foglalkoztatása tekintetében már sokkal bonyolultabb a helyzet, de nem kilátástalan. Szakszervezeti szerveink igen fontos politikai, mozgalmi feladata lesz a jövőben, hogy területenként és üzemenként feltárják a női munkaerő foglalkoztatásának lehetőségeit. A fiatalok foglalkoztatása sem jelent kisebb gondot. Munkára való felkészítésüket jobban ösz- sze kell hangolni a megye társadalmi, gazdasági fejlődésének igényeivel. Ennek alapján kell megszabni a fiatalok nevelésének, oktatásának és képzésének feladatait, s időtartamát egyaránt. Ellenkező esetben az új gazdasági mechanizmusban élesen merülhet fel a megyében a szakemberszükséglet és szakemberképzés közötti esetleges ellentmondás. Eljárók - csökken! munkaképességűek A szakszervezeti választások során sokan felvetették, mi lesz a kb. 2500, saját hibáján kívül megrokkant dolgozó foglalkoztatásával. Többen úgy vélik, hogy a racionális munkaerő-gazdálkodás során ők feleslegessé válnak. Fontos politikai kérdés foglalkoztatásukra megkeresni a lehetőségeket. Ehhez bizonyos átképzésre, a vállalat részéről megfelelő munkaeszközök biztosítására van szükség. A csökkent munkaképességűek hasznos munkájára a jövőben is szükség van, s a róluk való gondoskodás pártunk és államunk részéről a jövőben sem fog elmaradni. Fel -kell készülnünk arra is, hogy a megyénkből eljáró kb. 15 ezer dolgozó egy része vissza kíván térni, s helyben szeretne munkát vállalni. A mezőgazda- sági dolgozók helyzetének javítására hozott intézkedések — társadalombiztosítás, nyugdíjtörvény — vonzóvá teszik a mező- gazdaságot a visszatérő dolgozók számára. Ezenkívül a községekben a'tanácsi ipar fejlesztése is sok problémát megold majd. Ezután az előadó a vállalaton belüli munkaerő-gazdálkodásról, a munkaerők átcsoportosításával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szólott. A jövőben a termelés igényeinek megfelelően sűrűbben kerül sor a munkaerők átcsoportosítására — mondotta — majd így folytatta: Az életszínvonal növelése szempontjából néhány nagy jelentőségű pártpolitikai intézkedés, mint például a gyermekgondozási segély bevezetése, a munkaidő csökkentése is okozhat bizonyos munkaerőmozgást. Az előbbi elsősorban a nagyobb számban női dolgozókat foglalkoztató üzemeknél várható. Lakáskérdés és a szakszervezet A munkaidőcsökkentéssel kapcsolatban ismeretes, hogy 1970 végéig fokozatosan az összes ipari dolgozók munkaidejét átlag heti 4 órával csökkenteni kell. E feladat végrehajtásánál szem előtt kell tartani, hogy a munkaidőcsökkentést saját erőből kell kigazdálkodni a vállalatoknak. Szabó elvtárs ezután foglalkozott a béren és fizetésen kívüli juttatásokkal, majd hosszasan elemezte a lakáskérdéssel kapcsolatos tennivalókat. A második ötéves terv idején közel 11 ezer új lakást építettünk a megyében. A harmadik ötéves tervben ennél mintegy 30 százalékkal több lakást kívánunk építeni. A lakáshiány azonban ezzel még nem szűnik meg. Szervezett munkásaink érdeke azt követeli, hogy minél nagyobb mértékben nyújtsunk segítséget jogos lakásigényeink kielégítéséhez. Az első és legfontosabb* teendő számunkra, hogy aktívan segítsük a harmadik ötéves tervben célul tűzött 14 ezer lakás felépítését. Nagyobb mértékben kell előmozdítanunk az üzemi, hivatali, intézményi dolgozók társasház, családi ház, s magánerőből történő lakásépítési akcióit. Határozottabban kell harcolni minden közömbösség, vagy bürokrácia ellen, amely a dolgozók lakásépítési kedvét szegi. A szakszervezeti bizottságok kezdeményezzék a szocialista segítségnyújtás különböző formáit a lakásépítési akció során. Az SZMT vezető titkára a következőkben részletesen elemezte a társadalombiztosítással és egészségügyi ellátással kapcsolatos szakszervezeti feladatokat, majd így folytatta: Az alapszervi választások során bírálták üdültetési munkánkat. Elmondták, hogy kevés a főidényes és családos, valamint a gyógyüdülő-beutalók száma. Helytelenítjük — mondotta Szabó elvtárs —, hogy a SZOT és szakmai központjaink az elmúlt években nem fordítottak kellő figyelmet ennek a szakszervezeti munka szempontjából fontos kérdésnek jobb megoldására. Arra kérjük felsőbb szakszervezeti szerveinket tegyenek határozottabb intézkedést a főidényben történő üdültetés javítására. Jobban ki kell azonban használni a lehetőségeket a megyén belül is. Növeljék vállalataink saját fenntartású üdülőik számát. Családos üdültetésre különösen nagyszerű lehetőségekkel rendelkezik a Szelidi-tó a Duna-part egy része is jól hasznosítható ilyen célra. Tisztelt Küldöttértekezlet! Engedjék meg, hogy ezután szakszervezeteink irányító tevékenységének néhány időszerű feladatával foglalkozzam. _ A szakszervezetek pártirányításával kapcsolatban a Politikai Bizottság 1966. május 10-i határozata elvileg és politikailag világosan tisztázza szakszervezeti szerveink szerepét és feladatát a jövőre vonatkozóan. Egyben meghatározta az állami, igazgatási és gazdasági szerveinkhez és azok vezetőihez való viszonyát is. Egyszemélyi felelősség - üzemi demokrácia A szakszervezeti szervek általában eredményesen végzik mozgalmi feladataikat. A szervezett dolgozók többsége elégedett munkájukkal, hiszen kezdeményezői a különböző problémák megoldásának. Egyes helyeken azonban a szakszervezeti vezetők részéről tartózkodás, politikai bátortalanság tapasztalható. Ügy teszik fel maguknak a kérdést: hozzá merjek-e ehhez a megoldáshoz nyúlni? Szabad-e ebben, vagy abban a kérdésben állást foglalni? Mit mondanak majd a vezetők? Az effajta magatartás a múltban sem volt helyes és általánosságban indokolt. Kérjük szakszervezeti szerveinket, vetkezzék le munkájukból az ilyen hiányosságokat. Azt taoaszta1- juk, hogy a gazdasági, hivatali és intézményi vezetők magatartásában pozitív változás észlelhető, sokoldalú, helyenként alkotóbb jellegű együttműködést alakítanak ki a szakszervezetekkel. A Politikai Bizottság határozatának pozitív hatása tehát érezhető mind a szakszervezeti munkában, mind a szakszervezetek és különböző szervek viszonyában. A határozat tartalmi elemeinek eredményes megvalósítására javasoljuk, hogy néhány kérdésben állást foglaljunk. Melyek ezek? A pártszervezeték igénylik a szakszervezeti szervek véleményét a munkásokat érintő kérdésekben. A szakszervezeteknek fel kell készülni a pártszervek rendszeres és tartalmas tájékoztatására. A határozatból világosan kitűnik, hogy az államigazgatási, gazdasági és szakszervezeti szerveink között a feladatok megvalósítása során nézeteltérés is lehetséges. Természetesen arra kell törekednünk, hogy ezeket megelőzzük. Ezért javasoljuk államigazgatási és gazdasági szerveink vezetődnek, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő döntéseik meghozatala előtt kérjék ki az illetékes szakszervezetek véleményét. A szakszervezeteknek messzemenően figyelembe kell venniük és támogatniok az igazgatási és gazdasági szervek vezetőit az egyszemélyi felelősség érvényesítésében. Ugyanakkor az államigazgatási és gazdasági vezetők az egyszemélyi felelős vezetést messzemenően párosítsák az üzemi demokráciával.^ Fontos, hogy a különböző szakmák megyei bizottságai tevékenységüket úgy szervezzék, hogy mind kevesebb belső és mind több helyszíni ellenőrző, segítő jellege legyen munkájuknak. Az ügyek önállóbb intézésével megnövekednek az alapszervezetek munkájával szembeni követelmények is. Az alapszervezetek a várakozásnak csak akkor felelhetnek meg, ha helyesen tudják összeegyeztetni a közösségi és a személyi érdekeket. Ugyanakkor a jövőben nagyobb ie1enfée-z,™+ kell tulajdonítani a szakszervezeti taggyűléseknek. A választások tapasztalatait összegezve a taggyűlésekre jellemző volt a tömeges részvétel, a tagság nagyfokú aktivitása, közreműködése az alapszervezet munkáiéban. Szükségesnek tartom a figyelmet felhívni a vezetőségválasztó taggyűléseken felvetődött panaszok, észrevételek megoldására. Meg kell javítani a szakszervezeti bizottságok és a bizalmi hálózat tevékenységét. hozzá kell fognunk a szakszervezeti munkában tapasztalható formális elemek, bürokratikus formák, módszerek felszámolásához. Az eltelt négy esztendő megerősíti bennünk azt a tudatot, hogv érdeme« és szép dolog a párt politikáiéért a szakszervezetekben is küzdeni. Szak-
