Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-11 / 84. szám
1967. április 11. It edd 3. oldal II javaslatok sorsa a Reszelőgyárban Most már érdemes szót emelni a termelési tanácskozáson Múlt év őszén zajlott le a Kecskeméti Reszelőgyárban az a szakszervezeti tanácskozás, amelynek fő témája a munkások javaslatainak a sorsa volt. Alapos indok késztette a szak- szervezeti bizottságot arra, hogy a kollektíva elé vigye ezt a kérdést: korábban ugyanis számos hasznosítható észrevétel maradt válasz nélkül, és ami még lényegesebb, megfelelő intézkedés sem követte e javaslatokat. „Változtatni keil...“ Bizonyság erre többek között a vágóműhely egyik múlt évi termelési tanácskozásának a jegyzőkönyve is. Horváth Lajos brigádvezető májusban szóvá tette, hogy rossz a fenőkövek minősége és emiatt igen nehéz betartani a mennyiségi és minőségi követelményeket a műhelyben. Bár az észrevétel mellett ott látható a gyáregység igazgatójának a bejegyzése, amely szerint a gyártóeszközgazdálkodási előadónak haladéktalanul intézkednie kell, a következő termelési tanácskozás jegyzőkönyvében hiába keresnénk a választ. Az csak természetes. hogy késett a panasz okának a megszüntetése is. A már említett szakszervezeti tanácskozáson számos hasonló példát említettek a felszólalók, és végül határozottan állást foglalt a dolgozók fóruma: „A következő termelési feladatok végrehajtása és az üzemi demokrácia erősítése érdekében változtatni kell az eddigi, helytelen gyakorlaton...” Rövidesen összeült a párt- szervezet. szakszervezet és a gyáregység gazdasági vezetősége, s most már személyre szólóan meghatározták kik a felelősek a javaslatok sorsáért. Említést érdemel, hogy a dolgozók észrevételei alapján leváltották a szakszervezet termelési felelősét. De megkapták az illő kritikát mindazok, akiknek szerepük volt abban, hogy veszendőbe ment a termelési tanácskozások felbecsülhetetlen értékű javaslatkincse. A kovácsok panasza Vajon használt-e a kritika? Ügy in térik-e ma már a dolgozók ügyeit a Reszelőgyárban, ahogy azt az üzemi demokrácia törvényei előírják? Farkasinszky István, a szak- szervezeti bizottság elnöke — lagja a nagy vállalat szakszervezeti tanácsának is — válasz helyett elém teszi az idei termelési tanácskozások jegyzőkönyveit. Az első, amit megállapítok, hogy örvendetesen sok olyan felszólalás hangzott el az egyes üzemrészekben, amely az egész kollektíva érdekét. a termelés fejlesztését szolgálja. Senki sem szeret feleslegesen beszélni. Ügy látszik, a szak- szervezeti tanácskozáson és a vezetőségi ülésen elhangzottakat garanciának érezték a dolgozók arra, hogy most már érdemes szót emelni. És valóban érdemes. Farkasinszky István segítségével végigkísértük néhány hasznos javaslat sorsát és megállapíthattuk, hogy a legtöbb azóta már meg is valósult, vagy legalább is a megvalósulás útján halad. Juhász Mihály kovács azt tette szóvá, hogy az új gépek beállítása miatt zsúfolttá vált a műhely, a dolgozókat nemcsak a saját, hanem a szomszédos kemence melege is izzasztja. A gyáregység vezetősége indokoltnak találta a panaszt és már megszületett a terv: a meglevő szellőző berendezések átalakí- tásával levegőfüggönyt képeznek majd az égető lángok és az emberek közé. Ugyanebből a műhelyből egy másik dolgozó a szerszámok minőségét kifogásolta: „kettőt, hármat is kipróbálunk és még mindig nem biztos, hogy a következő jó. Ez csökkenti a termelékenységet, ugyanakkor növeli a termelés költségét.” Az intézkedés: nemrégiben — egészségügyi okok miatt — áthelyeztek néhány embert a' kovácsoktól a szerszámkészítőkhöz. Ezentúl ők csinálják a szerszámokat hajdani munkatársaiknak. mert ők aztán igazán jól tudhatják, hogy melyik a megfelelő. Figyelembe vette a vezetőség a belső anyagmozgatás tervszerűbbé tételét, a karbantartók munkájának a javítását célzó észrevételeket is. A pirosceruzás igazgatói bejegyzések mellett többnyire ott láttam a naplóban az illetékes jelentését is arról, hogyan hajtotta végre az észrevétel alapján született utasítást. Bár viszonylag kevés, de azért akad még olyan felszólalás is, ami látszólag a munkatársak érdekét szolgálja, valóban azonban a felszólaló saját hibáját kívánja leplezni. Az ilyen „javaslatok” is megkapják az illő választ, többnyire azonnal — a munkatársaktól. „Ha javítani akarják a minőséget. akkor csökkentsék a normát” — így reagált valaki a minőségjavítással kapcsolatos észrevételekre. Egyik munkatársa ott, a plenum előtt a szemébe vágta: „Ha nem fél hétkor kezdenéd a munkát hat óra helyett, és becsülettel végigdolgoznád a nyolc órát úgy, mint mi, akkor nem kellene miattad szégy enkezn ünk.” Szükség van minden javaslatra A közös gondok megoldása érdekében szót emelők tehát nem beszélnek hiába ma már a Reszelőgyárban. De szükség is van minden jó javaslatra, hiszen évről évre nőnek a gyáregységgel szemben támasztott követelmények. A tavalyi évhez viszonyítva több mint 4 millió forinttal kívánja növelni termelési értékét az üzem. a termelékenység fokozásával, mégpedig úgy, hogy javuljon a gyártmányok minősége is. — Jövőre már exportálni is akarunk, ehhez viszont kifogástalan árura van szükség. Céljainkat akkor érhetjük el, ha kedvvel, felelősséggel végzi a munkáját mindenki. A jó hangulat, alkotó légkör kialakításában pedig nagy szerepe van a termelési tanácskozásoknak, az ott elhangzó javaslatoknak — mondja beszélgetésünk végem a szakszervezeti vezető, Igen, én is így összegezhetem a gyáregységben szerzett tapasztalataimat. B. D. Szigorúbb óvórendszabályokat AKÁRHOGY nézem, szomorú statisztika ez: a közös gazdaságokban előforduló üzemi balesetek nyilvántartása. Voltaképpen a balesetek arányának a növekedése nyugtalanít. Két évvel ezelőtt, 1965-ben 1279 baleset fordult elő, ebből kilenc halálos; s az összes munkából kiesett napok száma meghaladta a 21 ezret. Tavaly pedig: 1869 baleset (ebből tíz a halálos), kiesett 30 és fél ezer nap. Ez utóbbi 124 tsz-gazda egész éves munkájának felel meg, — mintha egy közepes nagyságú termelőszövekezet maradt volna egyetlen , gazda nélkül! Fölöttébb szerény napi keresetet számítva is közel egymillió forintos csökkenés a termelésben; nem számítva a felmerült költségeket; azokat sem, amelyeket a gazdaságok térítenek, mulasztásukból eredőn. S nem számítva — mivel ez forinttal sem mérhető — a családtagok, ismerősök, munkatársak bánkó- dását, nyugtalanságát. LEGKEVÉSBÉ kell okolnunk a gépesítést. Mert a balesetek aránya még mindig kisebb a technikai fejlődés üteménél. Látszólag ez megnyugtató, valójában nem; mivel észrevehetően nőtt az állattenyésztéssel és az úgynevezett „gyalogmunká- val” összefüggő balesetek száma. S különösen azok, amelyek a szállítással kapcsolatosak, főleg a betakarítás hónapjaiban, augusztustól novemberig terjedően. Legnagyobb mértékben ez utóbbiaknál játszik közre az ittasság. A gépek használatából eredően legfőképpen ott fordult elő baleset, ahol a legegyszerűbb óvórendszabályra sem ügyeltek, vagy pedig — mint ahogy utólag sorra kiderült — nem is ismerték azokat. Például a kombájncséplésnél és a járva- silózók foglalkoztatásánál. Gátat vetni a mezőgazdasági üzemi balesetek riasztóan tér- j jedő járványának — ez eddig is sok embernek volt a kötelessége. Általában, homályosan körülhatárolva. Nos, az előrelépés ott következik be, ahol a feladatok, s az azok elmulasztásáért járó felelősségrevo- nások konkréttá válnak. Tavaly már történtek lépések ez irályban. Ősszel lezajlottak a baleseti oktatások, többnyire filmvetítéssel kísérve, s vizsgát tett mintegy 260 munkavédelmi ! megbízott is, közöttük nem kis számban a függetlenített sznk- | emberek. Balesetmentességi versenyt is hirdetett a megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya és a szakszervezetek megyei tanácsa. Sorrendben a három első helyezett közös gazdaság — a fülöpszállási Vörös Csillag, a szabadszállási Lenin és a kerekegyházi Dózsa Tsz — említést és dicséretet érdemel. DE MINDEZ KEVÉS. Mint ahogy, sajnos, a tavalyi statisztika is mutatja. A balesetek megelőzését szorgalmazó szigorított rendszabályok bevezetésére van szükség. Méghozzá a gyakorlatban! Az illetékeseknek végül is álljon módjukban, hogy a munkavédelmi rendszabályok megszegője ellen — bárki legyen az — minden esetben szabálysértési eljárást indítsanak. Akkor is, ha „csak” baleseti veszélyről van szó! Most, hogy küszöbön állnak a tavaszi gépszemlék, fokozottan ügyelni kell arra, hogy az üzembiztonsággal hadilábon álló masinák ne hagyják el a gépudvart, amíg azokat rendbe nem hozzák. A szövetkezeti gazdák pedis szervezzék meg minden munkaterületen a balesetvédelmi őrséget, s a szocialista címért küzdő brigádok is jól teszik, ha vállalásaik között szerepet kap a munka baleset nélküli végzése. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy egy év múlva a mostaninál kevésbé szomorú statisztikából adjunk számot. Hatvani Dániel A Népfront Tszcs permetező brigádja Az előző évekhez hasonlóan, erre az esztendőre is létrehozott permetezőbrigádot a jakab- szállási Népfront Termelőszövetkezeti Csoport. Hogy a brigád szakszerűbben végezze a munkáját, mint korábban, két tagja a télen elvégezte Tasson, a növényvédő állomáson, az utóbbi által szervezett hathetes növényvédő tanfolyamot. A község összesen mintegy 700 holdnyi gyümölcsöseinek, szőlőinek csaknem a felén, a brigád 12 tagja (számukat a szükséglethez mérten növelik) végzi el a permetezés munkáját. A nagyobb ültetvényeken Rapidtox-szal, a kisebb parcellákon háti permetezőkkel dolgoznak. Bérüket állami gazdasági norma szerint — a gyümölcsösökben a termőfaegysé- gek alapul vételével — kapják. Nemcsak a szövetkezeti gazdaságnak. hanem a permetezésre előzőleg szerződést kötött tszcs-gazdáknak is nagy segítséget jelent a brigád tevékenysége, mert nem kell a növényvédőszerről gondoskodniok, s emellett szakszerű védelemben részesülnek a szőlőik, gyümöl- gsöseik. A brigád egyébként a gyümölcsösökben már jó néhány nappal ezelőtt befejezte a téli — lemosó — permetezést. Egy ss ötvenhárom közül Amikor a megyei termelőszövetkezeti tanácskozás elnökségének soraiban jól ismert, pirospozsgás arcát megpillantottam, még nem sejtettem, hogy Kiss Sándor, a kecskeméti Üj Tavasz Termelőszövetkezet elnöke egyike lesz a két küldött közül, akik a nagy tanácskozáson — a rövidesen összeülő országos termelőszövetkezeti kongresszuson — a megyeszékhely közös gazdaságait képviselik. J Annál nagyobb örömmel kö- ! szöntottem néhány perc múltán, a tanácskozás végeztével, már mint „teljes jogú” kongresszusi küldöttet. Együttlétünk néhány perce azzal indult, hogy életutakról beszélgettünk: az övéről és az általa vezetett közös gazdaságéról. Kiss Sándor, az egykori mezőgazdasági részes munkás, a Tanácskozás a vízügyi tapasztalatokról és feladatokról Baján, a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumban tegnap délután ankétra gyűltek össze a Magyar Hidrológiai Társaság helyi csoportjának tagjai, a körzet tanácsi szerveinek, valamint vízgazdálkodási társulatainak képviselői, továbbá a felső- és középfokú vízügyi szakoktatási intézmények nevelői és hallgatói. A tanácskozást „A belvízhelyzet tapasztalatai a Duna- völgyi Főcsatorna rendszerében” összefoglaló címmel rendezték meg. A programot Kiss- Dala Istvánnak, az Alsóduna- völgyi Vízügyi Igazgatóság mérnökének előadása vezette be. Az előadó általános ismertetést adott a főcsatorna belvízrendszeréről. Mintegy száz esztendőt felölelő történeti visszapillantás után szólott a jelen időszak feladatairól, a mezőgazdaság és a belvízrendezés szoros kölcsönhatásáról, illetve a so- ronlevő tennivalókról. Bosznay Miklós és Palov Pál, az igazgatóság csoportvezetői az 1965. és 1966. évi belvízi helyzet hidrológiai vonatkozásairól, illetve a belvízvédekezés tapasztalatairól számoltak be. A referátumokat számos hozzászólás és javaslat egészítette ki. későbbi gépgyári formázó 1955- ben került a ballószögi Űj Tavasz élére. Mint mondja: hiába tett hatesztendős „kirándulást” az iparba — a föld visz- szahúzta. S a közösbe tömörült parasztok végül vezetőjüknek választották meg. A tsz egyébként — 1650 holdon, mintegy 300, a munkában rendszeresen részt vevő gazda — helyzeti adottságainál fogva főként szőlőtermelő. — Az új telepítésünk 180 hold — sorolja az elnök-küldött. — Ez a legfőbb reménységünk. Mert gondokban nem szűkölködünk. Mindennek ellenére a belvíz kártételeit ha nehezen is, kigazdálkodtuk. S a hajdani egy lóból álló ^vonóerő-parkkal” szemben ma 80 százalékos a gépesítési fok. Egyik legfőbb célkitűzésünk, ennek a növelése. Elsősorban szőlőművelő gépeket szerzünk be, de későbbi terveink közt már az állattenyésztés gépesítése is helyet kap. Szőlőből és gyümölcsből ta-' valy 2 millió forint volt a bevételük, s a bruttó vagyon jelenleg 14 milliót ér. — Az idei évünk jónak ígérkezik. Szépek a gabonáink, s bízunk abban, hogy a szőlők, gyümölcsösök is jól fizetnek majd. Melléküzemági tevékenységből is mintegy egymillióra számítunk. Szilárdulnak tehát az alapok, s a meglevő keretet a reform nyújtotta lehetőségekkel, gazdag tartalommal megtölteni — ez a szándékunk. — Mi tagadás, meglepett, de igen-igen jólesett az irántam megnyilvánult bizalom. Átér- zem a felelősség súlyát, ugyanakkor erőt is ad a megtiszteltetés: ötvenhármad magammal a megye szószólója lenni a kongresszusi tanácskozáson. Nemcsak a saját gazdaság, nem is csupán a tsz-ek, hanem valamennyi rendű társulás érdekeit kell majd képviselnünk. A termőfölddel bánó, ahhoz jól értő ember érlelő tapaszta-, latai segítik, s a közös mind szélesebbre táruló horizontjának távlatai töltik el bizalommal Kiss Sándort, s vele együtt küldötteink mindegyikét. í. T.
