Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-07 / 81. szám

Ha letelik a büntetés r I . I p « Lombot növesztett a márciusi fagy? LGVClGt hajtott a la. Levelet rezgetnek a tavaszi szelek? Ne higgy a szemednek. Nyájas Olvasó! (Tóth Sándor felvétele.) A fekete pontok: — szürke verebek. Január 1-től módosítják az alapbérrendszert A gazdasági bizottság határozata Pár hónappal ezelőtt már ír­tunk azokról a jogszabályokról, amelyek a börtönből szaba­dult személyek újbóli munkába állítását, életének rendes me­derbe terelését hivatottak szol­gálni. Ezek a jogszabályok gya­korlati utasításokat is tartal­maznak az illetékesek részére, s mintegy „zöld utat” kíván­nak biztosítani a büntetésüket letöltött embereknek ahhoz, hogy becsületes munkásként is­mét beilleszkedjenek a társa­dalomba. A NAPOKBAN körutat tet­tünk a megyei főügyészség, a megyei rendőrkapitányság és a megyei tanács vb egy-egy, ez­zel a problémával foglalkozó képviselőjével. Felkerestük azo­kat, akik naponta találkoznak ilyen emberekkel, ß így képet alkothattunk róla, hogy az el­mélet érvényesülhet-e a gya­korlatban. Sajnos, nem a legjobb tapasz­talatokkal tértünk vissza a me­gyei kőrútról. Mint ahogyan ezt már előre is sejteni lehe­tett. Nem a vonatkozó kor­mányrendeletben megfogalma­zott szándékkal van baj, hiszen az kétségtelenül humánus és szocialista. A végrehajtási uta­sításként kiadott jogszabály is optimálisan körvonalazza a te­endőket, a segítés eszközeit, módját. Hiba azonban, hogy egyik sem veszi figyelembe a reális lehetőségeket, s így gya­korlati érvényesülésük szinte lehetetlenné válik. Az említett két szabályozás nem számol egy-egy helyi tanács gazdasági, szociális lehetőségeivel, s ezál­tal a megoldhatatlan problé­mák sokaságát zúdítja az ille­tékes előadóra. A szabadságvesztésből szaba­dult személy ugyanis nyolc na­pon belül köteles jelentkezni annál a tanácsnál, ahová a börtönparacsnok az értesítést küldte. „A... tanács vb gon­doskodik arról, hogy a szaba­dult személy rendszeres mun­kát végezhessen...” — olvas­suk a rendeletben. Gyakorlati­lag azonban másképp fest a do­log. A dunavecsei járásban például a múlt évben és ez év márciusáig összesen 34 fő sza­badult, ennyien jöttek haza különböző börtönökből. Közü­lük tizenhármán kérték a mun- kábahelyezést, de csak egy em­bernek tudtak állandó foglal­kozást biztosítani. Nagyobb baj azonban, hogy 21 szabadult nem is jelentkezett, s ezek — hosszabb, rövidebb idő után — ismét a rendőrség kezére ke­rültek, mint munkakerülők. Ki­véve azokat, akik „saját sza­kállukra” el tudtak helyezked­ni. S itt mutatkozik meg a jog­szabálynak az a fogyatékossága, erőtlensége, hogy nem számolt a börtönből szabadultak szub­jektív beállítottságával. Ez el­sősorban azokra vonatkozik, akik többszörös visszaesők, megrögzött bűnözők. Persze, ki­vétel van. De a problémát nem ezek jelentik. V. P. PÉLDÁUL a múlt év májusában szabadult Sopron­kőhidáról, ahol lopás, tiltott ha­tárátlépés kísérlete miatt négy évet és két hónapot töltött. A tanácsi és társadalmi szervek által felajánlott munkalehetősé­get nem fogadta el, az ország területén cél nélkül csavargóit, családjával nem törődött, kü­lönböző bűncselekményeket kö­vetett el, s jelenleg előzetes le­tartóztatásban van. Esete nem egyedüli, s az ilyen „életpá­lyák” kapcsán felmerül a kér­dés: mit lehet tenni velük? Tény az, hogy még annak a szabadultnak is nehéz a hely­zete, akiben egyébként megvan a jó szándék: dolgozni akar, becsületes életre szeretne be­rendezkedni. Tegyük fel azon­ban, hogy lakóhelyéről kitiltot­ták és más községben, város­ban talál munkát. Albérletet nem kap — mert börtönből jött. A 9/1966-os Eü. M. utasí­tás szerint a tanács átmeneti, vagy munkásszálláson kellene, hogy elhelyezze. Ügynevezett átmeneti szállás megyénk azon­ban egyetlen egy sincs. A mun­kásszállások pedig — amint a NEB egyik vizsgálata megálla­pította — eléggé zsúfoltak. Az előítéletekről nem is beszélve. AZ IDEÁLIS körülményekre kialakított rendelet és annak végrehajtási utasítása tehát a gyakorlatban nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem válik be. Tegyük hozzá, hogy nem is egyszerű dolog ennek a prob­lémának a megoldása. Minden esetre dicséretes törekvés, hogy intézményesen foglalkozunk a börtönből szabadult emberek­kel, s ha csak töredéküket si­kerül is visszatéríteni a becsü­letes emberek társadalmába, megérte a fáradságot. Hiba volna az is, ha a sza­badságvesztésből szabadult em­berekkel való törődést csupán jogszabályi kötelességnek te­kintenénk. Éppen olyan társa­dalmi feladattá kell ezt tenni, mint a bűnmegelőzést, az al­koholizmus elleni küzdelmet, a fiatalok kisiklásának megaka­dályozását. Nem szabad tehát előfordulni olyasminek, hogy valakit csak azért nem al­kalmaz a vállalatvezető, mert börtönből jött, azért nem kap albérleti szobát, mert most szabadult stb. Előlegezzük ezek­nek az embereknek a bizalmat, bánjunk úgy velük, mintha mi­sem történt volna, ne szenved­jenek hátrányos megkülönböz­tetést azért, amiért már meg­bűnhődtek. A dolog természetesen kétol­dalú: nekik is arra kell töre­kedniük, hogy ezt a bizalmat megérdemeljék, ne éljenek visz- sza vele stb. Van erre is pél­da: Cs. J. több, mint három évet töltött börtönben lopás, ittas vezetés miatt. Közel egy éve szabadult, azóta becsülettel dolgozik, panasz nincs rá. ELSŐSORBAN tehát nekik kell bizonyítaniok. Mi azonban ne vegyük el a lehetőséget et­től, adjunk módot a megjavu- lásra. De ne úgy, mint a MÁV egyik pályafenntartási főnöksé­ge, ahol nyolc hónap fizetés­nélküli szabadságot engedélyez­tek V. V. Miklósnak, aki társa­dalmi tulajdon sérelmére el­követett sikkasztás miatt bör­tönbe „vonult”. Ne így törőd­jünk az emberekkel, mert eb­ből azt látja — s a fenti eset­ben így is van —, hogy felet­tesei nem veszik komolyan a jogerős ítéletet. Ne az elítélt bűnözővel szemben legyünk bizalommal, hanem a bünteté­sét letöltött ember iránt. Gál Sándor PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: F. Tóth Pál Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-85 Index: a OH Az SZMT könyvtára gondoskodik a KISZ nyári táborok könyvellátásáról A szakszervezetek megyei ta­nácsának könyvtára ez évi munkatervében is jelentős kul­turális feladatokat vállalt. Ki­emelkedik ezek közül, hogy fel­méri a KISZ nyári építőtábo­rok könyvellátásának helyzetét ás a jelentkező igénynek meg­felelően kihelyezett könyvtárat létesít a táborokban. Ugyancsak felmérést végez­nék a könyvtár munkatársai az iparitanuló-iskolákban és ahol arra szükség van iskolai köl­csönző könyvtárat állítanak fel. Fontos munkát végeznek a könyvtár munkatársai, amikor a szocialista brigádok, a vidék­ről bejáró dolgozók, továbbá a MEDOSZ-hoz tartozó üzemegy­ségek munkásainak olvasási igényét is felkutatják. Igaz, gyalogolni jó. Az em­bert és produktumait közelről s mélyen úgy ismerjük meg, ha vele, illetve közöttük elidő­zünk. Szót érteni sosem lehe­tett „lóhátról” vagy „volán mel­lől”. Változásokat azonban autóról is észre lehet venni, ha kifi­gyel az ember. KISKŐRÖSÖN szaladunk át. Persze, a váro­siasodó község közepén minde­nekelőtt a megye új „Corvin” áruháza vonja magára a sze­met. Mikor azonban a tanács­házán túlhaladva, a szülőotthon fíjlől kipillantunk a kis parkra, feltűnik a változás. No nem nagy. mindössze pár négyzet- méternyi betonplatzról van szó, melyet a legutóbbi hetek egyi­kén varázsoltak oda. Nem „költ­ségvetési szintű” létesítmény ez az apró terecske. de abban a szférában, ahol a lakosság irán­ti figyelmességet szoktuk emle­getni. dicséretes kis tanácsi al­kotás. A jelölőgyűléseken kérte a lakosság, létesítsenek ezen a ponton egy autóbuszvárót a Szeged—Dunaújváros gyorsjá­rathoz. Megvan. A felvetés alighogy bekerült jegyzetként egy noteszba, intézkedéssé vál­tozott. KIS-BÖCSÄN azt emlegették a választók, mi­lyen jó volna, ha rövid időn belül náluk is lehetne tv-mű­A gazdasági bizottság jóvá­hagyta az irányelveket, ame­lyek alapján az új gazdasági mechanizmus bevezetésével összhangban 1968. január 1-től módosítják az alapbér és beso­rolási rendszereket. Mint a Munkaügyi Miniszté­riumban az MTI munkatársá­nak elmondották, az eddigi alap- bérredszeren azért kell néhány módosítást végrehajtani, hogy a vállalatok vezetői szabadabb kezet kapjanak a helyileg leg­megfelelőbb bérarányok kiala­kítására, a jobb munka nagyobb anyagi elismerésére. Január 1- től több korlátozást felolda­nak. A teljesítménybérben dol­gozó munkások alapbérének felső határa eddig alacsonyabb sort nézni, filmvetítést, rendez­ni. Az iskola kiválóan alkal­mas lenne ilyen értelemben is kulturális központnak... Csak- hát még egy aggregátor sincs. A jelölt. Csizmadia Tibor már akkor tudta, hol van megoldás. Xmrehegyen épp akkoriban vált feleslegessé egy aggregátor. Az­óta a masina kis-bócsai „illető­ségű” lett. A legrövidebb úton áthelyezték. Hozzájárulással; Csizmadia Tibort azóta ismét a Kiskőrösi Járási Tanács V. B. elnökévé választották. SOLTVADKERT Aki a belvízfeltörések idején haladt keresztül a községen, si­ralmas állapotban láthatta a futballpálya környéki utcákat. Víztükör alatt voltak. A jelölőgyűlések erre az idő­re estek. Nemcsak a választá­sokra készítették fel a lakos­ságot, hanem kiindulói lettek egy gyors összefogásnak is. A lakosok, a szakszövetkeze­tek, a tanács irányítása mellett ellentámadásba mentek; a bel­vízzel szemben. Rövid napok alatt homokkal hordták, töltöt­ték fel az utcákat, s a pálya veszélybe került részét. Aki ebben az időben járt ar­ra. azt gondolhatta, valami kü­lönleges „homokhasznosítás” fo­lyik ezekben az utcákban. Ne«* is tévedett. W volt, mint az időbéreseké. A jö­vőben ennek fenntartására nem lesz szükség, mert a vállalatok érdekeltsége nélkül is megaka­dályozza a teljesítménybéres keresetek indokolatlan és túl­zott növekedését. Ezért a telje­sítménybérben dolgozók alap­bérének felső határát az idő­bérezésével azonos szintre eme­lik. Vállalatainknál sok kiváló képességű, nagy gyakorlattal rendelkező műszaki és gazda­sági szakember dolgozik be­osztottként. Munkájuk fokozott anyagi elismerésére bizonyos bérhatáron felül eddig csak ak­kor volt mód, ha vezetővé ne­vezték ki őket, holott az egyéb­ként kiváló szakemberek nem mindig alkalmasak vezető ál­lásra. Most lehetővé válik, hogy a kiválóan dolgozók beosztott­ként is elérhessék a vezetők bérszínvonalát. Műszaki és gaz­dasági tanácsadói munkakörö­ket létesítenek számukra, havi 3500—5500 Ft közötti alapbér­rel. A vállalat vezetője dönti el, hogy ebbe a munkakörbe hány dolgozót sorol be, felsőbb szervek ebbe nem szólnak be­le. Az igazgatónak továbbra is módja lesz, hogy az átlagosnál lényegesen magasabb színvona­lon dolgozó alkalmazottak ré­szére személyi fizetést állapít­son meg ötezer forintig, illetve a munkakörre előírt felső bér­határnál harminc százalékkal magasabb összegig. Egyedüli kötöttség, hogy ez az emelés az alkalmazotti létszámnak legfel­jebb tíz százalékára terjedhet ki. Itt az a leglényegesebb vál­tozás, hogy a jövőben a maga­sabb személyi fizetéseket is az igazgató, s nem a minisztérium állapítja meg. Az említett változások termé­szetesen nem általános béreme­léseket jelentenek, csupán ar­ról van szó, hogy a vállalatok — ha ezt a vállalat érdekei megkövetelik és arra anyagi le­hetőségük Is van — többet fi­zethetnek egyes dolgozóiknak, vagy a dolgozók egyes csoport­jainak, mint eddig. Ehhez az is szükséges, hogy a vállalat az eddiginél jobban, gazdaságosab­ban termeljen, nyeresége foko­zódjék. A nagyobb nyereség az alapbéren túl jutalmak, prémiu­mok formájában is lehetővé te- | szí a jövőben az arra legérde- j mesebb dolgozók keresetének J növelését. (MTI) A jelöiőgyűlések óta

Next

/
Oldalképek
Tartalom