Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-30 / 101. szám

IW7. április SO, vasárnap S. oWal Fény van! Igazi fény! Vil­lanyfény! Arany egyháza-puszta tanyái­ban, Szabadszállástól négy kilo­méterre. 1967. március 3-a óta. Zrínyi Miklósné, javakorabeli Egy másik, amikor megtudta, kább, mert a villamosítást még hogy a szokásos bekötési költ- merészebb tervek követik. Még- ségen kívül — mint mindenki pedig a tanyaközpont, úgymond másnak a tanyavilágban — „Mathiászfalvának” a kialakí- még háromezer forinttal is hoz- tása. A felső-aranyegyházi ta- zá kell járulnia, ezt mondta: nyák ugyanis még nem része- „Annyi petróleumot, amibe ez sültek a villanyban. Főleg az kerül, életünk végéig nem hasz- ő érdekük lenne, hogy takaros nálunk el.” De azért a fényt és otthont teremtsenek maguknak, kultúrát adó huzalok az 6 ta- a régi, nádtetős putrik helyett nyájára is rákapaszkodtak. Miként a többi 33-ra. A háromezer forintos hozzá­sokan laknak ilyenekben ide, a már villamosítottak közé ékelődve, szabályos utcasorokat kialakítva. Lenne majd út és vízvezeték is, az utóbbi a ma­jorságból kiágaztatva. Minden parasztasszony, erre a dátumra járuláson kívül az itt lakók ás- élete végéig emlékezni fog. A ták le a három dűlőn végig- konyha mennyezetéről lelógó vonuló majdnem száz oszlopot tanyához 800 négyszögöl telek modem vonalú csilláron még is. Aztán: a FÖLDSZÖV-nek van rajta az árat jelző címke. Csak a riporteri hitel kedvéért írom ide: 138 forintba került Néhány tanyával odébb, Rácz Ignác bá­csi így lelkendezik: — Aznap, amikor be­kötötték, a községben jártam. Kifelé jövet rámesteledett. Látom ám messziről a nagy fényességet, mindenfe­járna, amelyből mindenki kö­teles lenne 600-at csemegeszőlő­ARÁNDACS villanykoszorúja A tájat az ember sok-sok egy boltja itt, adott hát 12 ez­ret. Meg a községi tanács is V®1 ®s gyümölcsfával beültetni húszezret, az itteni iskola érdé- — tsz-segítséggel persze —, s azt jó gazda módjára ápolni, termőre fordí­tani. Hiába, gyanakszom: „Nem a »piroscserepes tanyák* elsodort álma kél itt fel hamvaiból?” Judák János főköny­lé. Azt hittem, eltévedtem. Vagy kében. Sőt még a Mathiász Tsz- nyaközpOT^éppú^nemle^ álmodom. De bizony ez valóság nek a községben lakó gazdái is zárva a kultúra a technika ozzajárultak. áldásaitól, mint bármelyik falu. Ifjú Murár Józsefék azon a És ha a szükség úgy hozza, a napon több mint tízezer forint- szocializmusban falvaknak is jo­tal növelték a helybeli villa- összefogásból született hát a guk van nemcsak vá­mossági szaküzlet forgalmát: villany. Meg sok-sok utánajá- soknak. géVpet vlsároltak l^zázIv^L0: rásbÓL Az ^ Farkas ^nác> farkas Ignác bácsi addig nem nva egyik nlnr^ T másikra "enYegyszer kincseit az illeté- is akar nyugdíjba menni, amíg íöbb IvíLdef korszertsölött „ ez a -eg nem törté­Megmutatják a háztáji óljukat, .,Vgy kez^?^ott> h°Sy. tavaly nlk‘ amelyben négy hízómarha göm- villamosították a majorságot, ----­bö lyödik. A házigazda ezt arnely nagyjából a tanyavilag mondja: „A. négylábúból lesz középén épül-fejlődik rohamo­SlmélyautógykerekŰ'” * méghozzá igenképpen :%a az honfoglalással veszi birtokába, személyautó. állatok és a gépek mQgérdem- Aranyegyháza gyér füvu ho­Egyébként nem 5 lesz az első lik, mi is érdemesek vagyunk mokJan. a múlt század végén kocsitulajdonos Aranyegyházán, rá.” még birkanyájakat legeltettek. a Mathiász Tsz gazdái között. És a jogos igény mindinkább ^ztak ^^fkezdlék" rt követelte érvényre jutását. jgg £ a" ggXcsAl Ostobaság lenne vitatni ezt tését. A hatvanas évek elején Tavasszal valóságos tündér- az igényt. Csak a törekvések lánctalpas földgyalúk nyomó­kért ez a táj. Színes virágszok- rugóinak kutatása kérdezteti ban nagy táblákat telepítettek, nyában pompáznak a tanyák velem: „Más módot nem láttak ftnmár a Mathiász Tsz gazdái a tanyán élők helyzetének a ja- Most pedig villanyt kaptak, vitására?” Äii-t__u Nehány év múlva falu lesz? ^ -...... -......... ~ A kérdés most dől el. pi osplygós szirmokat bontottak ”enl, yalasz°l , elgondolkozva *■' v n ■■ Bartha Mihály parttitkar. — A Mesélik, hogy a torok ídok­faluba költözés elsősorban ben Arajidacsnak hívták ezt a Mesélik, hogy az egyik ta- anyagiakon múlik. De, főleg az vidéket, s a legenda szerint en- nyában a gazdasszony ellenezte idősebbeknél, legalább ilyen nek emlékét őrzi az egyik ho- a villany bekötését Férje un- szerepe van a megszokásnak, a mokdomb is: egy eltemetett szólására mégis beadta a dere- helyhezkötöttségnek is Meg f , , kát. A nevezetes estén aztán azfán 0tt van I majorság ós f templomot, benne haranggal, többszöri kattintással mérte 230 holdas új szőlő-gyümölcsös VSy hirlik’ nagy változások íde- össze a villanyfényt a pislákoló is. Hát nem az az érdekünk, f? a harang megszólal a domb petroleumpiláccsal. Miután kel- hogy mlnél közeiebb legyen belsejeben' nvéiől^lv^zólt a^ériének* egymáshoz a lakó- és a munka- És mostanában mintha meg- •£•5?’, • J u-i lerjeneK; szólalt volna... Értük — az „Vidd ki azt a büdös lámpát!” »ran veevhári akért Lám, egyszerre „büdös” lett a Súlyos érvek — nehéz lenne > g> 1 hagyományos lámpás... velük vitatkozni. Annál is in- Hatvani Dániel körüli gyümölcsfák. A villamosítás csodafáján ahogy ez már lenni szokott — jjjósplygóg szir az anekdoták. Rejtve, turistának álcázva, összesen több mint kétszázan — a magyarok mintegy kilencve- nen — hajóztak át Európába. Egymás között sem beszélhettek útjuk céljáról. Le Havre-ban, a francia kikötőben kisebb cso­portokban jelszóval kellett ke­resniük azt, aki tovább irányít­ja őket. Bertusz Pál egy finn, egy norvég és egy zsidó fiatal­emberrel napokig bolyongott, mire a Francia Kommunista Párt küldöttével összetalálkoz­tak. Végül sok viszontagság után hajón érkeztek meg spa­nyolhon földjére. (A következő hajót Hitler téngeralattjárói tor­pedóval elsüllyesztették, több tucat magyar is odaveszett.) Vérző Spanyolország. Az immár harminchat esztendős Bertusz Pálnak a hazája járt az eszében. Tizenkilenc, a Ta­nácsköztársaság. És félelmet nem ismerve harcolt. Előbb len­gyel internacionalistákkal, a Dombrowski-brigád köteléké­ben. Rajta kívül alig volt több magyar a brigádban. A többiek más divíziókba osztva küzdöt­tek. Ezernyelvű, egyszívű bri­gádok fogták a fegyvert a spa­nyol nép szabadságáért. A név­telenek tíz- és tízezrei, — legen­dás hírű parancsnokok irányí­tásával. Minden nációból. De különös büszkeség lett úrrá a kanadai magyaron, ha kiváló magyar parancsnokokról hallott. Előbb elszorult a szíve. A Szov­jetunióból érkezett Lukács ge­nerális (Zalka Máté) nem sok­kal azután halt hősi halált, hogy ő a frontra érkezett. Kétszer láthatta a tűzvonalban a magas beosztású Münnich Ferencet, gyakran harcolt együtt Cséby Lajossal (jelenlegi prágai nagy­követünkkel), s később a ret­tenthetetlen Szalvay Mihály, a magyar Csapájev, ezredében szolgált „Ördögien bátor ember volt — meséli. — Egyszer egy kis faluban, sötét hajnalon, fa­siszta tankok törtek ránk. Szal­vay azonnal felismerte, hogy ha ellenállunk, egy szálig elve­szünk. Megadásról pedig szó sem lehetett Mivel a ruháza­tunk, a „divizionisták” öltözéke nem sokban különbözött a fa­sisztákétól, a „regimentistáké­tól”, Szalvay pisztollyal a kezé­ben kiállt a falu terére, s mint­ha fasiszta lett volna ő is, el­irányította a tankokat. Kettőt erre, kettőt arra, a többit amar­ra, nem tudom, hogyan talál­tak megint egymásra. Mert mi addigra kisuttyantunk a he­gyekbe.” Kétszer sebesült meg Bertusz Pál, először a balkarján (ma is érzi a vállában), aztán lég­nyomás érte. Kiképző tiszt lett ezután. És ... Elakad a szava, és ismét a könnyes asszonyarcot nézi. Két­éves küzdelem után, 1938-ban francia bizottság jelent meg, s el kellett hagyniuk Spanyolor­szágot. Visszakerült Kanadába, ismét farmerek cselédjének. Amikor azonban az ottani kor­mány is hadat üzent a fasiszta Németországnak, azonnal kérte magát a hadseregbe. Nem vet­ték fel könnyen, erélyesen kel­lett követelnie, hogy katona le­hessen. Az volt minden vágya, hogy áthozzák Európába, s részt vehessen a hazája felszabadítá­sában. Elmúlt már negyven­éves, kérését nem teljesítették. (Két magyar barátját áthajóz­ták, ott haltak hősi halált vala­hol az Ardennekben.) Helyőrségi szolgálatot teljesített, s 1946-ban szerelték le. Ekkor, mint tarta­lékos katona, lehetett csak gyári munkás. A szíve azonban már a szü­lőföldjére vágyott, a szabad Ma­gyarországra; 1948 őszén tért haza. Kimondhatatlan boldog­ság! Amiért harminc évvel előbb fegyvert fogott, s amiért a Pireneusi-félszigeten a vérét hullatta, — megvalósult. Ha... A következő években koholt vádak alapján megkezdődtek a koncepciós perek, s a legtöbbet szenvedők közé tartoztak a volt spanyol szabadságharcosok is. Rajk Lászlót kivégezték, Cséby altábornagyot börtönbe vetették — Bertusz Pál pedig jóformán meg sem melegedhetett egyik munkahelyén, máris elbocsátot­ták. Végül — s ez már pártéle­tünk tisztulásának a jele volt — 1954-ben pártnyugdíjban ré­szesítették a sorsát mindig ke­ményen vállaló, a szabadságért az életét sem kímélő kommunis­tát. A következő évben letelepe­Faluvége Tóth Sándor felvétele. As aranybrigád Este tíz óra. A városra mély sötétség terpeszkedik. Legszí­vesebben álmot kínáló ágyam­ba bújnék, a Kecskeméti Kon­zervgyár II-es telepének kapu­jánál azonban a világosság, nagy sürgés-forgás feledteti fáradt­ságomat. Váltás van, most áll munkába a harmadik műszak. Itt a Haladás brigád is, amely eddig nyolcszor nyerte el a szocialista címet, s ezzel — a megyében elsőként — az aranyplakettet, tagjai pedig aranyjelvényesek lettek. A hét nővér — Heten vannak, valameny- nyien asszonyok, s úgy össze­szoktak nyolc év alatt, mintha testvérek lennének — adja a jellemzést róluk Balogh Ödön mű szakvezető. — Ég a kezük alatt a munka. Ha valahol probléma van, rájuk lehet szá­mítani, mert mindenhez érte­nek és készségesen segítenek. Gőzben úszik a hatalmas konzervüzem. Berta Sándorné — a brigád vezetője — hol itt, hol ott tűnik fel, ellenőriz, in­tézkedik. ő irányítja az anyag­ellátást. Szavait tíz férfi „lesi”, hordják a félkész árut a rak­tárból oda, ahová Bertáné mondja, és soha sincs fennaka­dás. Főstjük kifogástalan Ez a brigád nem egy helyen dolgozik, mint általában a munkacsapatok. Tagjai a kon­dett a szülőfalujában, — de egy évre rá már Pesten volt: Az ellenforradalmárokkal szem­ben védeni a Magyar Népköz- társaságot. Elsők között lépett a karhatalmisták soraiba, s 1957-ben, mint rendőrőrnagyot, újból nyugdíjazták. Persze, nem nyugalmas az élete most sem. Miként az előző ciklusokban, legutóbb is megválasztották községi tanácstagnak, a vb ál­landó bizottságának is tagja, helyettese a helyi tanács párt- szervezete titkárának, s még számos társadalmi funkciót be­tölt Érdemei elismeréséül 1955-től az Elnöki Tanácstól és a Mi­nisztertanácstól két-két kitün­tetést a különböző pártszerve­zetektől számos elismerő okle­velet kapott — s amiről be­szélgetésünkkor még nem tu­dott: A nemzetközi munkás- osztály mostani nagy ünnepé­nek tiszteletére a napokban nyújtották át neki az Elnöki Tanács legújabb kitüntetését, a forradalmi munkásmozgalom legkiválóbb harcosait megillető Szocialista Hazáért Érdem- rend-et. Büszke lehet rá, joggal, de tudom, az öröme még nem tel­jes. Még könnyes az az asszony­arc a szobája falán. De ez a véleménye: Megéri még azt az időt, amikor a halott férfi feje megelevenedik, s az asszony mosolyogni fog. Tarján István zervüzem különböző részeiben találhatók, ők a munka meste­rei, irányítói. Most éppen eper jamot készítenek. B. Kovács Petemé, Böle Jó- zsefné, Kása Györgyné a főzés­sel foglalkozik. Ök a „főszaká­csok”, a dublikát üstök körül sürgölődnek. Sok jamot készí­tettek már, értik a módját, s a rendszeres laboratóriumi ellen­őrzés is mindig kifogástalannak minősíti főztjüket. Félautomata gépek töltik az üvegekbe a kellemes illatú gyümölcsízt. Vagy harminc asszony és leány szorgoskodik a töltő csoportban Bori Gyulá- né irányításával. Sűrűn ellen­őrzi: lehűlt e már 60 fokra az anyag. Kissé türelmetlen, sze­retné ha megoldanák a gyorsabb hűtést, akkor fürgébben dol­gozhatnának a gépek is. A záró csoport egyik meste­re Szőke Béláné. Gyakorlott szemei azonnal észreveszik a hibás üveget, a pontatlan ada­golást. Vagy húszán dolgoznak még mellette. A csoport veze­tője azonban nem ő, hanem Lesi Ferencné. Elve: a zárás­nak kifogástalannak kell lenni, no meg, hogy a Haladás bri­gád nem maradhat le. Ezért „jaj” lenne a TMK-soknak, ha a gépek rosszul zárnának. Hi­ba azonban nem igen fordul elő, mer Molnár István záró­lakatos sűrűn látogatja és el­lenőrzi a gépeket. Értékes bejegyzés A „hét nővér” néhány perces megbeszélésre gyűlik össze. Büszkén mutatják brigádnapló­jukat, amelybe ez év március 7-én Nyers Rezső elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára szívélyes üdvözlő sorokat írt és gratulált munka­sikereikhez. A másik oldalon ez a bejegyzés áll: a brigád öt tagját e hónapban felvették a pártba. — A hatodik párttag én va­gyok már 1945 óta — mondja Lesi néni, majd anyai szeretet­tel simogatja tekintetével fia­talabb társait. — A többiek a kongresszusi verseny idején ha­tározták el magukat a belépés­re. Nem azért asszonyok azon­ban, hogy e rövid beszélgetés alatt ne essen szó a családról, hiszen mindannyian család­anyák. A legnépesebb Szóké­né otthona. Négy gyermekük van. És a férjek? Valameny- nyien munkások. S nincs szé­gyenkezni valójuk nekik sem, mert mind kapott már jó mun­kájáért kitüntetést, jutalmat. Az asszonybrigád jóvoltából a férfiak is jól ismerik egymást hiszen közös kirándulások és névnapok alkalmából sokszor találkoznak. A Haladás brigád további terve? Teljesíteni akarják a Nagy Októberi Szocialista Fo radalom 50. évfordulójára te felajánlásaikat és szeretnék e nyerni kilencedszer, tizedsz- és még nagyon sokszor a Sz cialista címet Nagy Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom