Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-27 / 98. szám
1M?. április 27, osfitftrtSk' 5. oldal Holnap premier a színházban „Ha egy bemutató előtt, nagy a rumli, siker lesz!”;.. Babona? A színházak világában makacsul hisznek benne. Annyi mindenesetre igaz lehet, hogy ilyenkor nagv a félsz, mindenki igyekszik „mindent beleadni”, s az ilyen lázas igyekezet végülis megtenni gyümölcsét. Lázas készülődés folyt egész héten a Kecskeméti Katona József Színházban is. Mint már megírtuk: Behár György Éjféli randevú című revüoperettjének bemutatója előtt, az utolsó éjszakai próbán Csorba István eltörte a karját. Szerepe, Beppino — főszerep. Nem lehet „beugrással” átvenni. Csorba hetekig gipszet hord. Azóta szüntelenül próbálják a darabot, hogy mielőbb előadásra érett legyen. Boppino «szerepét Sas József vette át, akinek az évadban már ez lesz a hetedik szerepe. Pénteken tehát premier Kecskeméten. A színház igazgatósága közli, hogy a múlt péntekre kiadott jegyek érvényesek. Az Éjféli randevút egyébként május 16-ig, keddig játsszák. A rövidített műsoridőért a színház délutáni előadásokkal kárpótolja a közönséget. Népzenekutató az űrhajós szülőfalujában Értékes kiadványokkal gazdagodott a kecskeméti Katona— Kodály-archívum. Vikár László népzenekutató küldte el a csu- vasok és a marik között folytatott gyűjtésének tapasztalatairól kiadott nyomtatványokat.^ A jeles tudós ajándékai újból felidézik legutóbbi kecskeméti látogatásának, előadásainak szép emlékét. Gimnazisták és . felnőttek órákon át hallgatták figyelmesen a szavait. A hazahozott és itt bemutatott magnószalagokról elhangzó ősi melódiák pedig meggyőzően bizonyították, hogy a Bjelaja és a Káma folyó partján, az erdőrengetegek szélén élő távoli rokonok a török-tatár népek gyűrűjében máig is őrzik a régi szokásokat. Vikár László, Kodály Zoltán kitűnő tanítványa, négy alkalommal barangolt a cseremiszek, a csuvasok földjén. Különösen a múlt és a jövő sajátos, éles kontrasztokban megmutatkozó találkozása lepte meg — mesélte Kecskeméten. A mocsaras Mari Köztársaságot pl. egyetlen vasútvonal szeli át, ám a lakosok, csizmás erdőmunkások és „sárpánnal”, az ősi fejékkel díszített nők a megszokás biztonságával ülnek a városokat összekötő légijáratok gépeibe. Vikár László járt Bolsoje Ak- konizoban, Nyikolajev űrhajós szülőfalujában is, ahol éppen M. P. Tyumerov, a hármas számú űrhajós nagybátyja énekelte szalagra a legszebb dalokat. Esténként az egyik házból a süvöltő „sjijardos” hangja, a másikból a köztársaság önálló televízióstúdiójának műsora hangzik. Gyorsan fut a világ a múltból a holnapba. Vikár László és társai valóban , az utolsó pillanatban gyűjtik, „leltározzák” a hatalmas népdalkincset Fontos, sürgető nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy mielőbb elutazhassanak Baskíriába is, ahol a leghívebben őrzik a régi finn-ugor dallamvilágot H. N. Kodály Zoltán-emlékhangverseny Kecskeméten A Kecskeméti Városi Tanács és az Országos Filharmónia május 8-án, hétfőn este ünnepi hangversennyel emlékezik Kecskemét nagy fiára, Kodály Zoltánra. A Debreceni MÁV Szimfonikusok a „Marosszéki táncok” és a „Páva-variációk” című kompozíciókat mutatja be. A műsor második részében a Magyar Rádió népszerű gyerekkórusa lép a pódiumra. Délután kecskeméti fiatalok töltik meg majd a színházat. Nyolc kecskeméti énekkar ad számot az „Éneklő Ifjúság” napja keretében arról, hogy mennyit fejlődtek az elmúlt évben. A Krím-félsziget földjén József utóda A közelmúltban a Krimsz- ból a gyümölccsel együtt 3132 kaja Pravda meghívására hektárt tesz ki. Javarésze ter- Szimferopolban járt dr. more fordult már. ami azt is Weither Dániel. A látoga- jelzi, hogy az ültetvények még tasról készült írását a következőkben közöljük három folytatásban Mintha ikrek lennének, mondom a krími és a kiskunsági táj hasonlatosságaira célozva — miközben a széles bitumen úton száguldó gépkocsiból jobbra- balra tekintgetek. Az egyezőség lépten-nyomon való felfedezésére a széles sorú. nagyüzemi szőlőültetvények és gyümölcsfatáblák ingerelnek. A Dzsankoj- ba vezető utat. minden túlzás nélkül, a mi izsáki utunknak is nevezhetnénk, a szegélyként végtelenbe vesző almás soraival és érés idején a szőlőfürtöket tartó betonvállú támrend- szerrel. A különbség? A mi homokunk helyett kötött, erőt sugárzó földek és ahogyan az itteniek sajnálkozva említik: az évenként csupán 300 millimé- ternyi csapadék. De fogadkoz- nak, hogy legyűrik a vízhiányt. Épül a nagy csatorna, amelynek kész medre már 100 ezer hektáron vizet csörgedeztet. és ahogyan Makuhin elvtárs, a területi pártbizottság másodtitkára hosszas beszélgetésünk keretében elmondotta: 1970-re már 250 ezer hektár öntözésére futja a csatornarendszerből. A Vinograd Szovhoz félóra járás Szimferopoltól. üzemegységei már messziről az útra integetnek, s közülük a legkisebbet is központnak véli az ismeretlen. Pedig mint kiderült, a szovhozcentrum még ezután épül, méltón a* gazdaság híréA Vinograd Szovhoz igazgatója. fiatalok. A miénkhez hasonlóan nemrég még értéktelenül, termést alig hozva nyújtózkodtak a földek, míg a szőlővessző beléjük nem plántálódott. S azóta? A tavalyi szőlőtermésátlag bornak valóból 80 mázsát, csemegeszőlőből 78 mázsát tett ki hektáronként. A jó átlagok az önköltséget is — mint az egészséges test a lázmérő higanyát — alacsonyan tartották. Egy kiAz egyik óvoda az öt közül. lására termesztett papírhéjú mandulára (200 hektár van belőle) legalább úgy csúszott, mint itthon a paprikás szalonnára. De szőlőt is szemezgettem. Mintha a tőkérő1 néhán* perccel előbb' szüieteltek volna. Négyszáz tonnát befogadó hűtőjükben plusz egy Celsius-fokon és megfelelő páratartalom mellett télire szőlőt tárolnak (az idén 500 tonnára tetejezték), ami a következő nyárig szinte teljesen ép marad. Valami azonban változik, és ez az ára. Egy rubelen felül (13-mal szor- zandó) árulják kilóját és megtalálható a városok utcasarki bódéjától kezdve a távolsági expresszvonatok étkezőkocsijában is. S mintha hájjal keneget- ték volna nemzeti önérzetemet, mikor azt is elmondták, hogy a hűtőház magyar gépekkel dolgozik. (Persze nyomban az is felmerült bennem: de jó volna ezekből itthon is!) Említettem, hogy a valamikor mihaszna földeken virul ez a gazdagodás lehetőségeit jól példázó kolhoz. S képletesen szólva. a szőlők felfelé kúszó karjaival együtt nőtt-épült mindez. Már az első évben ezer ház (hétéves a szovhoz), azután iskolák. óvodák, fürdők, öt óvodában 550 gyermek nevelkedik különleges gondoskodás közepette. A háromezer dolgozó közül 1500-an étkeznek a szovhoz konyháin, aki akar .naponta háromszor 60 kopejkáért (7,80 forint). És az emberek! Mert ők is nőttek, gazdagodtak. Százan felső és középfokú képesítéssel rendelkeznek. Hetvenhatan most is a kijevi és szimferopoli főiskolán, illetve egyetemen tanulnak. Esti iskolákban a munkások százai apsirálnak a középiskolai végzettségre. Talán éppen ezért a szorgalommal jól ötvöződött szaktudás tette lehetővé a gazdasági átlagban 140 rubeles havi jövedelmet. (A szőlőben ez 180 rubel). Bármerre jártunk a dimbes- dombos határban, mindenütt az emberért való alkotás értelmét láttam. A gazdaságot övező lan- kás hegyoldalt fásítják, hogy nyárra legyein bő árnyék a hűsöléshez. Talán, de nem is talán, hanem biztos az is a közösséget szolgálja, hogy a gazdaság egy-egy forgalmasabb helyén (hogy hol, azt a gyerekek és a szülők egyaránt jól tudják) kifüggesztik a szovhozis- kolában tanulók névsorát a naponta elért tanulmányi jegyekkel együtt. Reggelenként sokan olvassák a táblát: ki bosszúsan, ki elégedetten. Érdeklődésemre elmondták, hogy a listát ugyan még el nem vitték, de akadt már gyerek, aki a jegyén szépíteni akart. Háború, béke és szerelem a kiskunfélegyházi Irodalmi Színpad új műsora Egyre több jó hírt hallani a kizárólag fiatalokból — középiskolásokból és KISZ-tagokból — álló és meglepően gyorsan fejlődő kiskunfélegyházi Irodalmi Színpad munkájáról, amelynek szervezését, irányítását csak nemrég vette át Némedht Márta. Felkészültsége, alapos szaktudása nagy hatással van a hozzá hasonló korú, művészetet szerető fiatalokra, s bizonyára ez U a „titka” annak, hogy az Irodalmi Színnad műsorai igen színvonalasak. A Móra Ferenc Művelődési Házban van otthonuk, ott tartják a próbákat minden csütörtökön. Április 28-án mutatják be a Háború, béke és szerelem című új műsorukat. A város fiatalsága egyébként élénken érdeklődik az Irodalmi Színpad műsorai iránt, amelyekben helyet kapnak mind a klasszikusok, mind pedig a ma élő magyar és külföldi szerzők — mindenki, aki felemeli szavát a háború ellen, békés életünk megvédése mellett. A jugoszláv műsora CSÜTÖRTÖK 9.40: rskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.05: Hírek. — 17.10: Gyermek- műsor. — 17.25: Pionírok tv-stúdió- ja. — 17.55: Műsorismertetés. —18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Hjúsági Tribün. — 18.35: Dalok. — 19.05: Ügyeletes utca. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! —20.00: Tv-híradé. — 20.30: Időszerű beszélgetések. — 21.10: Operaest. — 22.20: Tv-híradó. — 22.35: A Montreali Világkiállítás megnyitójának közvetítése. hez. A már hosszú percek óta mellettünk rohanó szőlőtáblák erősítik a reményt, hogy nincs messze a találkozás a szovhoz becsben álló vezetőivel —, s ami engem elsősorban érdekel — a Lenin-rendes igazgatóval, Georgij Nikolájevics Avraamov- val. És néhány perc múlva már hatalmas tenyérnek szorítását érezhettem a híres embernek, aminek szerinte semmi titka nincs, hacsak nem a lankadatlan tenniakarásra való elkötelezettség. Szűkszavú, tőmondatokban fogalmazó ember az igazgató. Nála a szó semmi más, csupán a eglényegesebbek elmondásának eszköze. Inkább a kérdésekre /ár, nyilván azzal a mellékgondolattal, hogy azokból valamit najd ő is megtud. A gazdaságról elmondotta monológja és az utána tett, még ha rövid ideig tartó látogatás is. azonban kerekre formálta tapasztalataimat. A szőlő a szovhoz királynője. 1A gazdaság nyolcezer hektárálogramm szőlő 14 és fél kopejkába , került. (1,90 forint körüli összeg). A sok kicsi sokra megy alapon 4 millió rubeles nyereséggel zárták az elmúlt évet. Ezért hát a rentabilitás kifejezést egyetlen egyszer sem hal- lbttam, mint ahogyan nem is lett volna helyénvaló, hiszen itt már ennél többről van szó. A jókora nyereségben nagy része van a szőlőfeldolgozásnak. A Szovjetunió egyik legnagyobb borgyára az övék. Pincének nevezett tartályokban 21 ezer tonna szőlő levét őrzik. Egyelőre még nem palackoznak, de boraik enélkül is nevet szereztek maguknak a belföldön túl, Németországban, Csehszlovákiában és I-engyeloijzág- ban is. És nem érdemtelenül elégedett a hazai és a külhonos borfogyasztó, hiszen természetes, boraik nagyon hasonlítanak a miénkhez (például az Aliga- te). magas szeszfokú, édesített desszertboraik pedig kiváló kontyalávalónak bizonyultak. Erről magam is meggyőződtem. A nyikicki kutató intézet ajánMiközben ezeket az érdekességeket jegyzetemben örökítem, mellém szegődik a szándék: többet kellene tudni Avraamov elvtársról, a gazdaság eredményeinek védjegyéről. De szófukarsága mit sem változott. Sőt! önmagáról csak annyit sikerült megtudnom, hogy részt vett Magyarország felszabadításában. 43 éves és öt gyermeke van. (Közülük három lány.) Csinos otthonában a zongora mellé ül, s a billentyűkre téve az első látásra egyáltalán nem oda illő ujjait, ismert melódiák rezegnek a húrokon. — Nem szól, s mi sem kérdezzük. Azután Heresszel (különleges za- matú bor) kínál, amit annak idején Napóleon így dicsért: Idd, ha szomorú vagy. hogy ömöljön beléd a jókedv. Búcsúzáskor fedte fel titkát: Dédnagyapám magyar volt. A József névre hallgatott, s valahol a vinyicai területen élt. így hát meefeitődött az ismerős melódiák rejtélye. Weither Dániel
