Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-26 / 97. szám
1967. április 26, szerda 3. oldal Gépkönyvelők és könyvelő gépek Elektromos gépek zümmögé- vábbítja a drótok, lyukkártyák, Imre mindehhez se tölti meg a három szobát a bajai járási tanácsház földszintjének egyik oldalában. A kép, a hangulat annyira jellegzetes, hogy akár hátteréül is szolgálhatna egy, a korunk technikai haladását ismertető filmnek. Fehér köpenyes nők verik a billentyűket szakadatlan, hatalmas kartotékokat fűznek a gépekbe, s körülöttük is az elszámolások, bizonylatok tömegei. És számok ömölnek, számok, számok... A járási mezőgazdasági gépkönyvelő állomás vezetője, Csányi Imre otthon érzi magát ebben a nem egészen két éve létrehozott, s azóta is folyton terjeszkedő „birodalomban”. Az állomás tizenegy alkalmazottja jelenleg már kilenc gépet működtet. De, úgy látszik, ez is kevés. Mert az adatok, a számokba foglalt termelési-gazdasági mutatók egyre-másra jönnek, mind fokozódóbb mértékben. Korunk az adatok, információk kora. Tudósok számították ki, hogy egy átlagos embert átlagos életkora során hozzávetőleg kétbillió információ ér. Ehhez képest az itt feldolgozott havi 120—130 ezer adat igazán „csekélynek” mondható. Nézzük, mit foglal ez magába: 28 közös gazdaság részére értékkönyvelést végeznek. Közülük 14-nek anyagkönyvelést is és ezek közül ötnek tagnyilvántartást, továbbá bérlistát — bérszámfejtést — készítenek. Utókalkulációs számítást vé- ,ge^nek a. Bajai Gépjavító Állor más részére. Elkönyvelik a Finomposztó Vall'álát által felhasznált festék és alapanyag értékét. Feldolgozzák a 9-es számú AKÖV állami menetleveleit és gépi számlázást készítenek a FŰSZERT részére. ... Nem mondom, szép .munka. Hogyan osztják meg egymás között? — Ha csak a tsz-eket számítjuk, egy főre 5—7 gazdaság jut — válaszol Bertalan Mária, aki a mérlegképes könyvelői oklevél birtokáüan kezdettől fogva itt dolgozik, tehát a törzsgardához tartozik. S hozzáteszi: — Naponta egyenként 450—500 adatot dolgozunk fel. Kalmár Miklósné, ugyancsak hasonló képesítéssel, szintén a törzsgárda tagja. De ami meglep: az itt dolgozók között ketten is vannak, akik korábban tsz-fókönyvelők voltak. Ilovácz József né a katy- mári Üj Élet és Galambvári Jakabné a dunapataji Üj Élet Tsz-ben. A kérdés önként adódik^ nyilvánvalóan kisebb jövedelem ellenére miért választották ezt a munkahelyet. A dolognak kézenfekvőbb oka van, semmint gondolnánk. Családi problémák, a lakó- és munkahely összehangolása, egymáshoz közelítése hozták magukkal a változtatást. Mindketten bajaiak. Ebből a szempontból különösen megértem Galambvárinét, aki korábbi munkahelyére oda-vissza naponta 120 kilométert utazott. Nem csoda, ha ezt — enyhén szólva — megunta. M égis, számára elkerülhetetlen a kérdés: a tsz-ben, ha akarták, ha nem, a gazdálkodás mindennapos légkörében éltek. Tudták, tudniok kellett, hogy a számok mögött milyen tartalom van, milyen értékű és hasznú emberi tevékenységet képviselnek. De itt? Az adatokat az ujjak érintésétől működő billentyűzet tovillamos tapogatók bonyolult világába. A gazdálkodás itt már csupa absztrakció. Igaz, uralják a gépeket, azok engedelmeskednek: ember alkotta program szerint dolgoznak. Mégis, nem éreznek olyasmit, hogy ez a munka lélektelen, s mind távolabb esik a nagybetűs Élettől? Nevetve tiltakoznak. A könyvelő ismeri a számok jelentését, összefüggését, s képet alkot a gazdálkodásról is. Nem, ők nem szakadtak el az élettől. Minthogy eligazodnak az adatok útvesztőiben, érdekességéből mit sem veszít ez a munka. S a gépek csak könnyebbé teszik. A lélekőrlő nem ez, hanem a számoszlopok fejbeni összeadása. De hol vannak már ettől! Ez megnyugtat. S hogy csakugyan kapcsolatuk legyen a gazdálkodás mindennapjaival, valamennyi tsz-ből egy-egy személy, általában beosztott könyvelő, tartja velük a rendszeres összeköttetést. Éppen itt van most is Papp Ferencné, a bácsbokodi Szalvai Tsz könyvelője. Elmondja, hogy számukra kifejezetten hasznos a gépkönyvelés; bevezetése óta kevesebb személlyel több munkát végeznek. Most térnek rá a bérszámfejtés gépesítésére. Csányi hozzáteszi: — Állomásunkon elemző csoport is tevékenykedik. Több üzemág eredményeit, költségeit, fejlesztésének lehetőségeit feldolgoztuk már. Ezeket a gazdaságok rendelkezésére bocsátottuk. Legutóbb a tavalyi zárszámadás 32 ezer adata folyt át a gépeken. Ha többen lennénk, áttérhetnénk a havonkénti elemzésre is ... Másrészt a gépkönyvelés könyörtelen módszeressége a gazdaságok könyvelését is rendszerességre szoktatja, legalábbis azokat, amelyekre ez ráfér. Például minden hónap tizedikéig itt kell lenni a főkönyvi kivonatnak. Egy-két tény önmagáért szól: a járásban három év óta nincs mérleghiányos és két év óta gyenge tsz. A gazdák, vezetők szorgalmán mit sem kisebbít az a megállapítás, hogy a korszerű gazdálkodás nem lehet meg az adatok sokasága, s az azokból levonható következtetések nélkül. S így minden billentyűmozdítás avégett történik, hogy a bácskai löszhátság még több gabonát, húst és cukrot teremjen, s az ezért dolgozó tsz-parasztság az eddiginél is jobban éljen. Így hát a gépkönyvelésnek emberi tartalma, célja van. Hatvani Dániel M unkában az ácsbrigád Tanácsi gazdálkodás az új mechanizmusban A majorságokban folyamatosan talál munkát a tataházi Petőfi Tsz hattagú ácsbrigádja. Űjabban — mint ahogy felvételünkön is látható — 80—100 férőhelyes nyári szállást készítenek a növendékmarhák részére. A megszüntetett pulykatelepről nyert faanyagot így célszerűen felhasználhatják. AZ ÖNÁLLÓSÁG, mint köz- gazdasági fogalom terjedt el az utóbbi esztendőkben, nyilvánvaló- összefüggésben a gazdaságirányítás reformjának előkészületeivel. Szakkörökben, de a széles közvéleményben is jól ismert ma már a reformnak az az elvi alapvonása, hogy erőteljesen bővül a vállalatok döntési köre. Nem ennyire köztudomású — jóllehet —. hogy az önállóság kiterjesztése a helyi államhatalmi szervekre, a tanácsokra is vonatkozik. Érdemes erről szólva mindenekelőtt a változások elvi hátterére utalni. A reform kidolgozásának egész folyamatában nyilvánvaló volt, s ezt valamennyi erről szóló dokumentum hangsúlyozza, hogy a gazdaság- irányítás korszerűsítése korántsem képzelhető el csupán szűkén értelmezett gazdasági közegben, tehát az ország társadalmi viszonyainak fejlődésétől elszigetelten. Ellenkezőleg: a gazdaságirányítás reformjának egyszerre feltétele és kedvező eredménye — a demokratizmus erősödése; általánosságban szólva: a közösség ügyének tényleges intézésébe és ellenőrzésébe mind szélesebb tömegek kapcsolódhatnak be. A TANÁCSOK államigazgatási, gazdálkodó és egyszersmind tömegszervezetek. S ha a két előbbi funkció — az igazgatás és a gazdálkodás — döntési határvonalai szélesebbre tágulnak, márpedig a reform éppen ezt irányozza elő, ennek tényleges megvalósítása nem képzelhető el másként csak úgy, ha az adott közigazgatási körzet lakossága a számára valóban nagy horderejű, életkörülményeit. munkáját közvetlenül befolyásoló döntésekben közvetlenül részt vesz. Nyilvánvalóan aligha ösztönzi a tömegeket közvetlen részvételre a helyi ügyek irányításában és ellenőrzésében az a fajta „munkamegosztás”, hogy a tanácsok összegezik területük igényeit, de az anyagi eszközök felhasználását túlnyomórészt már nem ők. hanem a „felső szerv” dönti el. Ha viszont a tanács a szó legteljesebb értelmében gazdálkodhat — beleértve természetesen az anyagiak célszerű felhasználásának eldöntését is —. akkor a helyzet alapjaiban változik, mert hiszen ily módon a lakosság közreműködése sem korlátozódik csupán véleménynyilvánításra. A REFORM konkrét megvalósításának látószögéből nézve — még egész sor kérdés maradt nyitva. Természetes például, hogy a tanács területén működő állami iparvállalat a korábbinál önállóbban dönt majd anyagi javaink felhasználásáról. — miként növekedhet tehát ezen a síkon a tanácsi hatáskör? Továbbá: milyen szerep jut ezután is érvényes, sőt: sokkal jelentőségteljesebbé váló Egyszerre érő, gépi szedésre alkalmas íűszerpaprikát nemesítettek Kalocsán Jubileumi évfordulóra készül a Duna—Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet kalocsai fűszerpaprikanemesítő telepe, öt évtizeddel ezelőtt kezdték meg a ma már világhírű fű- szerpaprika nemesítését. Azóta 30 új fajtával bővítették a választékot. Ezek közül az E— 15-ös a „sztár”, amelyet jelenleg az ország fűszerpaprikatermő területének 71 százalékán termesztenek. A fél évszázados évforduló alkalmából tudományos ülésszakot rendeznek majd a kalo- csa kutató ntézetben, ahol jelenleg is sikeresen munkálkodnak a nemesítők. Évente 4 ezer hibridet figyelnek meg, s a legjobban sikerült keresztezések utódjait jelölik ki a köztermesztésben levő fajták lecserélésére. Bővült a nemesítési feladat is. A jó színképződés, s a bő termőképességen kívül az új paprikafajtáknak az intenzívebb termesztési viszonyokat is jól kell tűrni. A jelenleg köztermesztésben levők kitűnően hasznosítják ugyan a mesterséges csapadékot, a műtrágyát, csupán mindezek hatására hosszúra nyúlik a tenyész- idő, és így a termés nagy része nem tud beérni. Az új hibridek többsége alkalmas a nagyüzemi termesztésre, s előbb érleli termését. A többi között olyan paprikafajtát állítottak elő, amely egyszerre érleli csöveit, s ennélfogva a gépi betakarításra is alkalmas. Ezek a hibridek az idén kerülnek bemutató parcellára, ahol kísérletképpen gépesítik a szedését. Az idei nemesítésre felkészülve már összeállították a „háza- sításra” kerülő partnereket. Több mint 3 ezer kisparcellán végeznek majd keresztezéseket az új hibridek keresése céljá bóL központi terveknek, illetve az ehhez kapcsolódó központi anyagi forrásoknak? A gazdaságirányításban csakúgy, mint az élet minden területén aligha vezet eredményre a dialektika olyan jellegű mellőzése, amely a folyamatokat csakis „vagy-vagy” elhatárolásban képes elképzelni. Ami az imént elsőként említett tényezőt illeti: noha az állami vállalat önállósága bővül, egyszersmind azt is tervezik, hogy úgynevezett kommunális adó formájában a vállalatnak is hozzá kell járulnia a területfenntartási és fej’esztési költségeihez. A tanács piáig —amely fejlesztési céljainak megfelelően szabályozhatja ennek az adónak a kulcsát, s ezzel „olcsóvá” vagy „drágává” , teheti az ipari üzem működését, másrészt: dönthet az adó felhasználásáról. A KÖZPONTI tervek és anyagi források finanszírozzák továbbra is azokat a kiemelkedő jelentőségű beruházásokat, amelyek egy-egy táj gazdasági arculatát, vagy egy-egy iparág teljes horizontját alakítják — ilyenek az új utak, vasútvonalak, nagyüzemek, esetleg egy-egy vidék teljes kommunális hálózatának korszerűsítése stb. Természetes, hogy ezek a döntések nem kerülhetnek helyi hatáskörbe. hiszen itt országos ösz- szefüggéseket kell ismerni, szükségszerűen felülemelkedve a lokálpatriotizmus határain. Ezen túl azonban, a jelenleginél sokkal nagyobb összegekkel — és nem csupán szélesebb hatáskörben — gazdálkodhat majd a tanács, ami azért is ésszerű, mert így a helyi körülmények legjobb ismeretében születhet a döntés: mire költsék ezt a pénzt.- - , TALÁN nem árt mindehhez azt is íiozzátenni. hogy már nemcsak elvi körvonalak ezek, hanem részben idei valóság. A népgazdaság más területeihez hasonlóan, a tanácsi gazdálkodás irányításában is jelentős változásoknak lehetünk tanúi idén, s bár ezek csupán kezdeti lépések, ám — a reformhoz vezető lépések. Idén a tanácsok gazdálkodnak az állami költségvetési összegnek mintegy az ötödével. A harmadik ötéves terv időszakában összesen 35 milliárd forint a tanácsok rendelkezésére álló összeg. A pénz mennyiségénél is jelentőségtel-1 jesebb az a változás, ahogyan ezt a pénzt most már felhasználhatják. önmagában véve talán az is jelez egyetmást, hogy számottevően mérséklődött a tanácsi gazdálkodást meghatározó, úgynevezett kötelező mutatók száma: két esztendeje még 76, a múlt évben 39 ilyen mutató szorította szűk határok közé a helyi jogkört — idén 13-ra csökkent a mutatók száma. Igaz, ez sem kevés, éppenséggel 13 mutatószámmal is jócskán korlátozható a gazdálkodás önállósága. Az idei, bővülő önállósághoz tartoznak továbbá azok az intézkedések is, amelyek módosították a helyi kommunális beruházásct értékhatárát — magyarán: a korábbinál magasabb összegek esetén kell „felső” jóváhagyás méghozzá 5-ről 30 millióra nőtt ez a határ. Helyileg dönthetnek a költségvetés átcsoportosításáról is, s nem kevésbé jelentős, hogy a megyék, a megyei jogú városok és a főváros tanácsait felhatalmazták a munkaerőgazdálkodás helyi feladatainak meghatározására. MINDEZ jó előjele és kedvező előkészítése a holnapnak amikor a tanács még határo zottabban területe felelős gaz dájává válik. Ti A.