Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

1967, április 22, szombat 5. oldal Drágakövek TV érnaság a Szmolnij ud- varán; Lenin szobra előtt állunk. Szó sem hangzik, csak a gon­dolat fut, és az olvasott szó visszaleng: „Lenin külsejét megrajzolni nehéz, egészen el­borítják tettei, mint a halat a pikkely.” Hirtelen hangok jönnek fe­lém. Fiatal lány halkan be­szél: — Most elmondok nektek egy történetet Leninről és két emberről. Itt nálunk szovjet földön sokáig szájról szájra járt. Azt mondják, legelőször egy öreg bányász mesélte. Felnéz, és lassan az igaz me­sébe kezd: Volt egyszer két testi-lel­~ ki jóbarát; Vahonja és Szádik. Az egyik orosz volt, a másik baskír, de sorsuk egy; gyermekkoruk óta ércbányák­ban, aranybányákban dolgoz­tak — és mindig együtt. Amikor megkezdődött a polgárháború, a két megörege­dett jóbarát éppen aranyat bá­nyászott, de mind a ketten fegyvert fogtak és mentek har­ánt a szovjet hatalomért. Ahogy Kolcsakot elkergették, a komisszár így szólt: — Forró köszönet, jó öreg bajtársak, de most már, mivel munkával töltöttétek él élete­teket, térjetek vissza a munká­hoz. Fogták Ismét a batyut, meg­indultak, hogy közelebbről megnézzék mi történik a lelő­helyeken. Az Ilmény-hegységben min­den volt, csak rend nem. Lop­ták, tékozolták a kincseket. Látta ezt a két öreg, bosszan­kodtak is, s egyikük így szólt: — Elmegyünk magához Le­ninhez, intézkedjen. Szakít ő időt a mi számunkra is. Felszedelőzködtek, hogy is­mét útrakéljenek, de készülő­dés közben a két öreg össze­szólalkozott. Azt mondta Va­honja: — Mintának csak értékes drá­gaköveket kell magunkkal vinni a hegységből, amit majd bead­nak a csiszoldába, na meg aranyport. Szádik meg csak a saját nó­táját fújta: — Mindenféle kőből kell egy- egy mintát vinni. Sokáig vitatkoztak, míg vég­re megegyeztek, mindegyik azt pakol a zsákjába amit jobbnak tart. Vahonja értékes drágaköve­ket kutatott, összeszedett zir- kont, rózsaszín topázt és sok­sok aranyport. Formás kis zsákot rakott tele, csupa drá­gakövekkel. Szádik pedig meg­tömött egy akkora zsákot, hogy alig bírta felemelni, csupa olyan kövekkel, hogy az ember elrúgná, ha útjába kerülne, mert csak egyszerű kövek azok. A z első éjszakát Moszkvá- ban az állomáson töl­tötték. Reggel aztán elindultak, hogy megkeressék Lenint. S mert erélyesek voltak, bevezet­ték hát őket Leninhez, aki szívesen fogadta őket, leültet­te mindkettőt. S azok hozzá­fogtak, hogy elmondják, mi já­ratban vannak, de siettükben folyton egymás szavába vág­tak. Lenin hallgatta őket, hallgatta, aztán megszólalt: — Egyszerre csak egy be­széljen jóemberek. Látom hogy ez a dolog komoly, hát jól meg is akarom érteni. Erre Vahonja bátor lett. Két kézre fogta a zsákot és kezdte kirakni a drágaköveket. A hangja szinte harsogott, ahogy elmondta, hogy melyik vájat- ból hozta, és hogy melyiknek mi az értéke, Lenin megkérdezte: — Mire használják ezeket a köveket? — Gyönyörű fülbevalók, nyakék és más mindenfajta ékszer készül belőlük. Lenin elgondolkozott, gyö­nyörködve nézte egy darabig a drágaköveket, aztán megszó­lalt: hogy eljön a nap, amikor Le­ninnek szobra lesz Londonban is...” H. Barta Lajos 9? éve, 1870. április 22-én született V. 1. Lenin, a prole­tariátus vezére, a dicsőséges Nagy Októberi Szocialista For­radalom irányítója. Kongresszusi Zászlóval tüntetik ki a mélykúti Új Élet Tsz-t A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának döntése alapján a IX. pártkong­resszus tiszteletére indított szo­cialista munkaversenyben 1966- ban elért kiemelkedő eredmé­nyeikért Kongresszusi Zászlót kap: a mélykúti Üj Élet Ter­melőszövetkezet. Kongresszusi Zászlót kap még a Lenin Kohászati Művek, Mi­nőségi Cipőgyár, Mecseki Szén- bányászati Tröszt és a Csepeli Motorkerékpárgyár. A Kongresszusi Zászlót ünne­pélyes keretek között adják át. (MTI) Kiváló földmű resszővetkezct a halasi OKLEVELET KAPOTT a keceli Béke Szakszövetkezet A SZÖVOSZ Igazgatósága és a KPVDSZ Elnöksége az 1966. évi — és a korábbi években fo­lyamatosan elért — eredmények alapján „Kiváló földművesszö­vetkezet” címet adományozott a Kiskunhalas és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezefnek- nek. II. helyezettként a keceli „Béke” szőlő-gyümölcstermelő szakszövetkezetet oklevéllel tün­tette ki. — Ezzel még várni lehet. Most Szádik következett. Ki­kibontotta zsákját és kirakta a sok mindenféle egyszerű kö­vet az asztalra. Lenin nézte, elcsodálkozott, aztán ismét mosoly jelent meg arcán. — Egyszerű kövek ezek? — kérdezte. — Igen — mondta Szádik. — Egyszerű terméskövek, érté­kük kicsi. Vladimir Iljics Lenin köze­lebb lépett Szádikhoz és azt mondta: — Egyszerű kövek, de érté­kük nagy. Nagyon nagy. Szük­ség van ezekre, jobban, mint a drágakövekre, vidámabbá te­szik az életet, építkezünk ve­lük, utakat, házakat, gyárakat emelünk bélolük. Most ez kell nekünk. 'Vladimir Iljics csengetett * és megparancsolta, hogy az összes köveket, az egysze­rűeket is lajstromba vegyék és szigorú rendeletet adjanak ki, hogy az Ilmény-hegységben megszűnjön minden lopás, s hogy az a hely ezentúl a nép vagyona legyen. Utána felállt és azt mondta: — Köszönöm a gondoskodás- tokát. Mert nagy dolog ez! — és kezet szorított velük. Azok meg csak álltak, mint­ha földbe gyökerezett volna lábuk és Vahonja sehogy sem értette miért értékesebb az értéktelen kő, mint a rózsaszín topáz. Lenin csak mosolygott. — Majd megérted egyszer. És Vladimir Iljics Lenin pa­rancsot adott, hogy tegyék meg a két öreget őrnek, azon a bá­nyatelepen, ahonnan jöttek, és adjanak 'nekik nyugdíjat. A zt mondják, annak a " hegységnek köveiből azóta számtalan utat, házat építettek, s most azt a helyet Lenin-telepnek nevezik. Hirtelen megáll a sző. A szovjet lány elhallgat. Megint némaság. Állunk a Szmolnij udvarán, Lenin szobra előtt, s gondolatban Bemard Shaw 1920-ban írott mondata vissza­leng: „Nem kételkedem benne, Arany János-ünnepségek Nagykőrösön Tegnap kezdődött Nagykőrö­sön az Irodalomtörténeti Társa­ság háromnapos vándorgyűlése. A vándorgyűlést Arany János születésének 150 éves évfor­dulója alkalmából tartják most abban a városban, ahol a köl­tő hosszú ideig tanított. Kecskemétet küldöttség kép­viseli az ünnepségen. A Kato­na József Társaság kegyeletes megemlékezésül koszorút he­lyezett el tegnap Arany János nagykőrösi szobrán. Baleset as éjszakai főpróbán Csorba István eltörte a karját Égj hétig ne m j ál szik a kecskeméti színház Csütörtökön, egy nappal az Éjféli randevú című zenés víg­játék bemutatója előtt lázas munka folyt a Kecskeméti Ka­tona József Színházban. Dél­előtt tartottak egy főpróbát, s a moldavai vendégek fellépése miatt a másodikat éjszakára halasztották. Este 11 órakor jól indult minden. Csorba István, aki a két próba között is munkában volt — a szovjet művészek mű­sorát konferálta — semmiféle fáradtságot nem mutatott. Ügy tűnt, hogy az évad egyik leg­jobb alakítását nyújtja majd. Éjjel fa 2-kor, a második felvonás elején, tánc közben elcsúszott a frissen festett pad­lón. Olyan szerencsétlenül esett, hogy eltörte a karját. Hogy mit jelent egy ilyen baleset a bemutató előtt, nem kai mondani. Telefonálás, ro­hanás.., Mi lesz holnap? Csorba különben is nagyon népszerű kollégái körében. A mentőautó a Honvédkór- házba szállította. A próba pedig folyt tovább. Mit lehet tudni? Hátha nem sú­lyos? ..: A sérült színész sze­repét a darab rendezője, Föl­deák Róbert olvasta be addig. Hajnalban, fél 4-kor érke­zett vissza Csorba István. El­sősegélyben részesítették, de semmi biztosat nem mondhat­tak. Meg kell röntgenezni. Egy­re jobban fájt a karja. Délelőtt aztán valóságos dísz­kísérettel, tucatnyi kollégával ment el a rendelőintézetbe. Ott megállapították: Tokszalagsza­kadás, ráadásul kisebb törések a könyökcsonton. A gyógyulás: 4—6 hét! Válltól csuklóig be­gipszelték a karját. Ilyen körülmények között nem lehet megtartani a bemu­tatót. Érdeklődtünk a színházban, hogy meddig tarthat a kény­szerű szünet? Sajnos, egy hétig nem játsz­hat a színház. A Vihar már tájelőadásban megy, nem lehet lemondani. Az Éjféli randevú Beppinója pedig főszerep. Nem elég egy-két nap, hogy átvegye valaki Csorba Istvántól. Sas Józseffel próbálják most. Szí­vesen vállalta, pedig az egyik legtöbbet dolgozó színész volt az idén. A bemutató jövő pénteken lesz. De — Csorba nem akar hinni az orvosoknak. Ha a vártnál gyorsabban javul, és könnyű gipszkötést kaphat, akkor ket­tős szereposztásban Sas Jó­zseffel, legalább másodnapon­ként játssza Beppinót. A jugoszláv TU műsora 11 SZOMBAT 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Népi mu­zsika. — 18.30: Ifjúsági műsor. — 19.15: Szóban, képben. — 19.40: Hir­detések. — 19.54: Jó éjszakát, gye­rekek I — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Emlékezetes repülések. Utána: zene. — 21.10: Játékfilm. — 23.00: Szóra­koztató műsor. — 23.15: Tv-híradó. — VIZEN BRUNO, Almás! József és Sólya Mátyás érték el a legjobb eredményt a Csikérián megrendezett úttörő tűzoltóvetélkedőn. Vízin Bru­no első helyezett a járási tűzoltó­versenyen is képviseli majd a csi- kériai úttörő tűzoltókat. Vizin Katalin őrsvezető A A napokban rendezték meg Dunavecsén az első járási úttörőparlamentet. Csapatunkat Ruttkai Róbert. Mihóik Éva, Tumai Judit, valamint jóma­gam képviseltük. Leier János, járási úttörőtitkár értékelte a Vörös Zászló Hőseinek Ütján mozgalom eredményeit, majd Szabó Attila járási KISZ-titkár köszöntötte az úttörőparlamen­tet. A valamennyiünk számára élményt jelentő tanácskozás filmvetítéssel és közös dalolás­sal ért véget. Szokolai Eszter, csapattitkár, Tass 0 A KECSKEMÉTI 886-os számú Krencsényi József Úttö­rőcsapat nyolcadikos pajtásay Zsinkó Vilmos, a leninvárosi úttörők legújabb nemes tetté­ről küldött tudósítást. A Halasi út 1. szám alatt lakó Fehér Já­nosáét, aki a városrész első sza­vazója volt a körzetében már­cius 19-én, meglátogatták az út­törők. Ajándékot vittek Fehér néninek, az úttörőcsapat tiszte­letbeli tagjának, Kiss J. Zoltán festőművésznek alkotását. A jestmény Fehér néni házát áb­rázolja. — A kalocsai Csui-pó Imre és Petőfi Sándor ifjúsági bélyeg­gyűjtő szakkör a városi út­törőház dísztermében bélyegki­állítást rendezett. A bemutató­nak az érdeklődők és a filatélis- ták körében nagy sikere van. Novák Sándor, szakkörvezető X EZEN A HÉTEN az úttörő kul­turális szemlék bemutatóiról szá­mos érdekes tudósítás érkezett. A kerekegyházi pajtások bemutatóján különösen a vers- és prózamondók, a népitáncosok és Kovács Károly harmonikaszólója aratott nagy si­kert — írja Bujdosó Borbála. — Mátyus Lajos tanár a csávolyi 1926-os számú Táncsics Mihály Út­törőcsapat szerepléséről számol be* s a zsűri döntéséről, aminek alap­ján a csávolyi pajtásokat a járási bemutatón Petres László, Mándics Izabella, Katona János, az iskola énekkórusa képviseli. A Kiskun­félegyházán vasárnap megrendezett járási úttörő kulturális szemlén — többek között — a szanki najtások érdemelték ki a megyei döntőben való részvételt. A garai pajtások be­mutatóján a lee-nagyobb közönség- sikert az ^ úttörők irodalmi színpa­dának Három tavasz című produk- ciíja aratta. + A BAJAI 937-ES számú Tóth Kálmán Úttörőcsapat ifjú természetjárói is részt vettek az úttörő természetjárók április elején Csillebércen megrende­zett első országos találkozóján. A bajai úttörők nagy sikert arattak, Féderer Ferenc tanár vezetésével az országos emlék­túra úgynevezett „Kék” útvona­lán a második helyezést érték el, Gyulánszki István szakköri titkár X HÜSZ CSAPAT nevezett be bácsalmáson a kispályás labdarúgó- bajnokságba. A pajtások a mérkő­zéseken sikerrel teljesítették az út­törőpróbák követelményeit, s a mérkőzéssorozat jó felkészülési le­hetőséget nyújt a további verse­nyekre is. Molnár József «— A negyedik önkormányzati ülését rendezte meg a napok­ban a kiskunhalasi 860. számú Ady Endre úttörőcsapat. A ven­dégek és a pajtások értékelték a múlt évi úttörőakció ered­ményeit és megbeszélték az ez évi feladatokat. Király Rózsa Vin. oszt. tan. — A kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola úttörőcsapata Mókus-őrsének tagjai is megte­kintették a megyeszékhelyen nemrég megrendezett honvédel­mi kiállítást. Kísérőnk elma­gyarázta a tank, a repülőgép és az ágyú működését, amit nagy érdeklődéssel hallgattunk meg: Zubek Zsuzsa csapatriporter

Next

/
Oldalképek
Tartalom