Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-20 / 92. szám
1987. április 20, csütörtök S. oldal ^ető’l «épe A'etöíl »éps xV.u- * “ * " i ^«tö^^épe -vtőf 1 .ieoe % «épe A kakukkos óra Erzsi néni közelebb jár a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez, mégis olyan vidám, élénk, mint egy fiatal lány. Azaz, hogy csak olyan vidám és élénk volt a legutóbbi időkig. Rendszeresen találkozunk és így azonnal feltűnt a kedélyváltozása. — Csak nincs valami baj Erzsi né ni? — kérdeztem tőle, de csak egy mély sóhajt kaptam válaszul. — Megint az Ízület? — puhatolóztam tovább. — Dehogy az Ízület — ingatta a fejét most már csaknem pityeregve. >— Az unokám. Nem szeret. A halálomat várja. — Erzsi néni halálát -a Pista? — csodálkoztam el, hiszen eddig csak jót hallottam a gyerekről, aki talán többet volt a nagymamánál, mint otthon. — Bizoiny, a halálomat. — Szepeg- te Erzsi néni. — A kakukkos óra miatt. Tudod gyűjtik az ilyen öreg holmit mostanában a fiatalok. Azt mondják ez a divat. Megígértem, hogy az övé lesz, ha már oda fekszem az én drága emlékű Jenőm mellé. — Na és? — Látszólag belenyugodott. De ahányszor csak eljön mostanában, az az első dolga, hogy megnézze és megcirógassa az órát. Látom a szemén, alig várja, hogy én már ne legyek és vihesse. Néhány nappal később találkoztam Pistával. Döbbenten hallgatta, mi bántja az ő szeretett „nagyi”-ját. A legközelebbi vonattal felutazott Pestre és az egyik bizományi boltban vásárolt egy szúette dobozú kakukkos órát. Erzsi nénivel együtt én is btt voltam, amikor ünnepélyesen feltették lakásuk falára. — Látja, milyen türelmetlenek a mai fiatalok? — súgta a fülembe kávézás közben a nagymama és arcán ismét a régi, huncut mosoly ragyogott. — Pedig azt a húsz-huszonöt évet már igazán kivárhatták volna, ami még nekem hátra van. Nem igaz? Szigorú apa — Na nézd, mit találtam a drága- látos fiacskám táskájában. Nézd és szomorodj el. Meztelen nők. Portelem. Ezért taníttatom, nevelem. — Mondd, mit tegyek vele? Hová jut ez a gyerek, ha már tizenhétéves korában ilyen ocsmányságokban leli örömét, öregem, ez a. mai fiatalság. Nők, zene és kész. Aggódom értük. — Hát igen, ezek aktok, aktocs- kák. Nem rossz felvételek. Különösen ez a kis szőke itt a szalmakalappal. — Nekem a feketeharisnyás jobban tetszik. A szőke egy kicsit, hogy úgymondjam soványka. De nem erről van szó. Mit tegyek ezzel a gyerekkel, hiszen meg nem pofozhatok egv ilyen nagv kamaszt. A balatoni üdülésről azonban máris lemondhat. A képeket pedig holnap a tűzbe ve- te. — Miért nem ma? — Tudod, a kollegáknak szeretném még megmutatni a hivatalban. Az a hülye Kovács az ötvenéves fejével, az imádja az ilyesmit. Múltkorában hozott valami külföldi nudista lapot. Mondhatom nagyon gyenge „csibék” voltak benne. Ilyen például, mint ez a feketeharisnyás egy sem. Ez márka öregem. Nézd a csípőjét. Szinte hihetetlen mi? Ezt az egyet azért lehet, högy megtartom. Tudod. ízlése azért van ennek a kutya kölyök- nek. Szerinte is ez a legjobb. B. D. A Vezsenyi-trió Ügyeske, a kiskutya most nem úgy csahol az udvaron, mint máskor. Színes, halk és melegebb a hangja, ismerőst üdvözöl így a házőrző. — Megjött a papa — szól Vezsenyiné, és a három kislány már fut is ki az udvarra, közrefogják apjukat. Arany János Családi kör-ének kedves képe elevenedik meg: „A gazda pedig mond egy szíves jó estét.. rom éven keresztül húzta a vonót. Marika még hetedik osztályos. Ica pedig negyedikes. Ö mindössze egy éve tanul zenét és máris tagja a zenekarnak. „Különleges tehetsége van” — mondja róla a zenekar vezetője. Mielőtt észrevennénk, már elő is szedik hangszereiket, két hegedűt, meg egy gitárt és rázendítenek Dunajevszkij egyik da— Vizet szívattunk, mert nagy a tenger errefelé — mondja és leül a konyhai asztalhoz. Olajos ruha rajta, keze is kenő- esős, nem is nyújtja üdvözlésre, csak a csuklóját. Traktoros a papa a Helvéciái Állami Gazdaságban. A kis ház, ahová hazaérkezett. kint van a falutól három kilométerre, a Feketeerdei iskola háta mögött. Nyolc bogárhátú kis tanya szorult itt össze egy csapatba. Egyszerű dolgozók, munkásemberek laknak bennük. Vezsenyiék is azok. Mutatja a porta, tenyérnyi az egész, rajta a kis ház, meg ólak. Tehénke kérődzik a parányi istállóban, disznó röfög amott, tyúkok kapirgálnak a gyepen. Kedves, békés családi élet ez, rokonszenves népek. És különösen mi a vonzó? Mindnyájan valamilyen kapcsolatban vannak a zenével. A papa hegedül, öccse harmonikázik, két húga közül egyik zongorán, a másik gitáron játszik. És a három kislány: Irénke. Mari és Ica alkotják a környéken jól ismert Vezsenyi-triót. A hétéves Pisti még nem zenél ugyan, de már ő is nagyon érdeklődik a kis Ica gitárja iránt. Hogyan jött- létre ez a kis csoport? A kislányok csak ritkán lépnek fei önállóan, valamennyien tagjai a feketeerdei iskola harmincöt tagú vonós zenekarának. Igaz, hogy Irénke már a Kecskeméti Közgazdasági Technikumban tanul, de nem tud elszakadni a zenekartól, ahol hálára. Aztán bemutatják Mozart: Bűvös csengettyűjét, majd Dob- rovszkij három verbunkosát. Rögtönözve, kedvesen, tele szívvel. Persze, kottából. Megkérdezem Vezsenyi-papát: — örül, hogy a zenében ilyen .szép eredményt értek el a kislányok? — Hogyne örülnék! Gyakran társulok be én is negyediknek, így aztán kvartettben muzsikálunk. Irénke, Marika és a kis Ica leteszik a zeneszerszámot és kimennek játszani. Kergetőznek, mint más gyerek. Az asztalon Irénke vasúti igazolványa, benne kisöccse képe a hátlap mögé dugva. Észreveszi a mama, hogy nézem. — Nagyon szeretik egymást a gyerekeim! Garai Zoltán, a kis tanyai zenekar vezetője tanítja a Ve- zsenyj lányokat zenére. — Ha a gyerekek kinőttek az iskolából, ők lesznek a magjai a felnőtt zenekarnak. Marsa Panni is középiskolába jár már, mégis naponta bejön a próbákra. Garai Zoltán tanár ugyanis gyermekzenetanár és a felnőtt énekkar után már a felnőttek vonószenekarának szervezésével kezd foglalkozni. Balogh József Szeretettel várjuk a kiskunsági diákokat... „EDÜ"-láz Békés megyében BÁR MÉG EGY JÖ hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy fellobbanjon az Erkel-láng, máris lázban ég egész Gyula ifjúsága, a rendező felnőttgárda. Ez a forróság átterjed nemcsak Békés megye érdekelt középiskolai, vagy iparitanuló- intézeti fiataljaira — a megye határain is túl ér. Gyula, vagy ahogy újabban nevezik: „Tiszántúl Sopronja”, immáron harmadszor rendezi meg az egyre népszerűbbé váló Erkel Diákünnepeket. A történelmi és művészeti hagyományokban gazdag kisváros az utóbbi években nem csupán a várral, a termálfürdővel, és szép parkjaival vívott ki elismerést. Egyre jelentősebb kulturális rendezvényei is országos visszhangot keltenek. A várjátékok szép gondolatának megelevenedése, az egyre rangosabb, nemzetközi hírnévnek örvendő színművészeink fellépése (a nyáron a Bánk bán címszerepét Bessenyei Ferenc alakítja); s nem utolsó sorban a már hagyományossá váló Erkel Diákünnepek megrendezése egyre inkább a Viharsarok kulturális központjává avatják Gyulát. NEM KIS FELADAT vár a rendező bizottságra, hogy a város a testvérmegyék legkiválóbb versmondóit, szólistáit, művészeti csoportjait megfelelőképpen fogadja. Hiszen az előzetes számítások .szerint a többi között 2500 versenyző zavartalan étkeztetéséről, s mintegy 1400 tanár és diák zállásáról is kell gondoskodnia. A gyulaiak híresek arról, hogy az ilyen nagy találkozókat, kisebb szépséghibáktól eltekintve, zavartalanul rendezik meg. Sikerük abban rejlik, hogy szenvedélyesen szeretik városukat, szenvedélyesen törekszenek arra, hogy azok a vendégek, akik ott megfordulnak, jó hírüket keltsék. Békés megyében lezajlottak már a megyei, az EDÜ-re minősítő versenyek. Mind a zsűri véleménye, mind pedig a mi tapasztalatunk az, hogy meny- nyiségben és színvonalban is óriási az előrehaladás. A vers- és prózamondó verseny megyei döntőjén megjelenő 65 fiatal közül igen nehéz volt kiválasztania a versenybíróságnak azt a 15 diákot, aki Békés színeit képviseli. Legszívesebben 20-at A Rádió Gyermekkórusa Kecskeméten javasoltak volna. Előérzetünk szerint a négy szólóénekes, az énekkarok és a zenekarok is méltóképpen helytállnak. Különösen magas kultúráról tett tanúságot a Békéscsabai MÁV Intézet énekkara, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium néptáncegyüttese. Jellemző, hogy a fiatal gimnáziumokat magukénak mondható kis községek is EDÜ- szinten szerepelnek: például a vésztői gimnázium kamarakórusa sok örömet szerez még iskolájának. AZ ERKEL Diákünnepek lebonyolításának programját a megyei KISZ-bizottság elkészítette már; a végrehajtó bizottság a napokban tárgyal erről. Az EDÜ-napok jelképes megnyitására május 24-én este fél 7 órakor az Erkel-láng meggyújtásával kerül sor. Két gyulai énekkar szereplése színesíti az eseményt; 25-én délelőtt az Erkel Diákünnepeken részt vevő valamennyi iskola koszorút helyez el a Lenin-szobor talapzatán. Ezután kerül sor a tulajdonképpeni versenyekre, amelyekről az érdekelt iskolák részletes programot kapnak. Azok a diákok sem unatkoznak ezekben a napokban, akik éppen „szabadnaposak” lesznek. A várban megrendezett kiállításokat tekinthetik meg, filmbemutatókon vehetnek részt. A MEGYEI KISZ-bizottság ezekben a hetekben nagy munkát végez, Bencsik Ilona kul- túrfelelőst sikerült mégis néhány percre lefoglalni: — A Bács-Kiskun megyei diákok szolidságukkal, fegyelmezettségükkel, s' jó felkészültségükkel kellemes emlékeket hagytak bennünk a legutóbbi találkozás után. Jó szereplést kívánunk nekik és sok sikert. Mi, viharsarkiak, szeretettel várjuk a Kiskun-diákokat — mondotta. Temyák Ferenc A Magyar Rádió közelmúltban Amerikában, Japánban sikerrel koncertező gyermekkórusa ápCsaládi vagy társas házépítési igényével forduljon a Csávolyl. Császártöltési, Bácsalmási, Kiskunmajsai, Kiskőrösi Vegyes és Építő Ktsz- hez. A ktsz-ek minden építéssel kapcsolatos szerelőipari munkákat, szobafestést, mázolást is elvállalnak. Tájékoztatás, felvilágosítás céljából előre érdeklődjenek az építtetők a fenti ktsz-eknél. 1842 rilis 28-án Kecskemétre érkezik. Az együttes vezetői jutalomkirándulásra hozzák el Kodály Zoltán szülővárosába a világlátott fiúkat, lányokat. Délelőtt a város nevezetességeit tekintik meg, ebéd után az Ének-Zenei Általános Iskola diákjaival közös baráti találkozón vesznek részt. A nagy- közönség május 8-án gyönyörködhet művészetükben: ekkor ismét Kecskemétre utaznak és fellépnek a Kodály Zoltán emlékének szentelt hangversenyen. műsora ív CSÜTÖRTÖK 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 17.05: Hírek. — 17.25: A világ képekben. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Riportműsor. — 18.35: Egyedül a zenével. — 19.03: Ügyeletes utca. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jő éjszakát, gyerekek! 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Aktuális beszélgetések. — 21.^0r A komolyzene kedvelőinek. — 22.10: Tv-híradó. Pályázati felhívás A KISZ KB Kulturális Osztály a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére kettős pályázatot hirdet Vitautasz Zsalakjavi- csusz SENKI SEM AKART MEGHALNI című szovjet—litván játékfilmjének és Kolonits Ilona VÖRÖS JELEK A HADAK ÚTJÁN című dokumentumfilmjének feldolgozására. A pályázatot egyéni írásművekre hirdetik meg. Pályázni lehet dolgozattal, vagy tanulmánnyal, a következő témák egyikéből: 1. Gondolatok a SENKI SEM AKART MEGHALNI című film megtekintése után. (Az ifjúság forradalmisága, egyéni-kollektív felelősség, társadalmi és politikai elkötelezettség, az igazi hősiesség, a rendező művészi eszközei.) 2. Gondolatok a VÖRÖS JELEK A HADAK ÚTJÁN című film megtekintése után. (A Nagv Októberi Szocialista Forradalom hatása Magyarországon, a magyar internacionalisták részvétele a szovjet hatalomért vívott harcokban, a proletár internacionalizmus 50 évvel ezelőtt és ma. a nemzetközi proletár összefogás szükségessége napjainkban.) A pályázatokat 1967. szeptember 10-ig kell beküldeni a megyei (budapesti) KlSZ-bi- zottságokra. Pályázati díjak: I. díj: 10 nanos kétszemélyes ót a Szovjetunióba: II. díj: 6 napos kétszemélyes •t a Szovjetunióba; III. dí1: filmfelvevőgép; IV. díj: 600 Ft értékű könyv- ■’’♦átom: V. díj: 400 Ft értékű könyv- jutalom.
