Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-18 / 90. szám

1967. április 18, kedd 5. oldal Figyelnek a szavunkra — Pénteken esténként rend­szeresen megtelt a szoba — mondja a párttitkár. — Átla­gosan 30 volt a létszám. Most már nem az a szokás, hogy az első egy-két alkalommal eljön­nek az emberek a pártoktatás­ra, aztán az évad közepén új­ból kell szervezni, mert addigra elfogynak a hallgatók... Elmosolyodik: — Figyeltem az arcokat (is­merek itt mindenkit, idevalósi vagyok, ha nem is éltem min­dig itt. A nagyapám 53 évig volt urasági kovács a Teleky gróféknál.) A régi községi ve­zető emberek közül is itt ült ál­landóan három-négy. Nem szól­tak ugyan, de látszott, hogy érdekli őket, amit hallanak. Másképp nem jöttek volna, nem erőltettünk mi senkit, hogy jár­jon pártoktatásra. Valóban így lehet. Hiszen egy olyan kis községben, mint Du- matetétlen — alig 80o lakos — aligha lehetne állandó 300-as létszámmal pártoktatást tarta­ni, ha nem érdekelné az embe­reket. amit ott hallhatnak. Április 18, kedd Április 20—22-e között az Ország­házban tanácskozik a termelőszövet­kezetek első kongresszusa. Csekő Ágoston és Kocsis Mihály riport- filmje, az Ütrakészen, a napirendre kerülő legfontosabb kérdések közül ragad meg néhányat szemléletesen, az élet valóságában. Szó esik töb­bek között a rendezetlen földviszo- nyokról, a vezetőség és a tagság új kapcsolatáról, amely egyre a nö­vekvő demokratizmus jegyében vál­tozik, és arról hogyan lehet a mel­léküzemeket tervszerűen felhasznál­ni az idénymunka-jelleg ellensúlyo­zására. (19.30) Április 19. szerda Magyaronszágon is bemutatták már Mihail Sebastian poétikus hang­ütést!, gyöngéd humorral átszőtt színművét. Szikrázó szépségű, rejté­lyes fiataiasszony érkezik egy kis­városba. Megjelenésétől tüzet fog az álmos tespedt, polgári közvélemény. Folytonosan találgatják kilétét, sze­renáddal, malomkerék nagyságú vi­rágcsokrokkal ostromolják. Ele 6 csak Mironnak, a csillagászat bűvö­letében élő gyámoltalan fiatal tanár­nak tárja fel titkát. A darabból ro­mán-francia kooprodukcióban ké­szült film, címe: A névtelen csillag. Főszerepét viszont nagyon Is fényeis- nevű csillag. Marina Vlady játssza. (20.20) Április 20, csütörtök Ismét érdekes, színes programmal Jelentkezik a Halló fiúk! Halló lá­nyok! Beszámolnak az országos diákparlament tanulságairól, Antal Imre Ernyei Bélával beszélget, aki Prlnc szerepével az egyik legismer­tebb fiatal magyar színész lett, és most Ausztriába kapott meghívást filmfőszerepre, fis hogy a muzsika se maradjon ki. Kovács Kati a Syma-együttes közreműködésével be­mutatja az európai tavasz primőr­slágereit. (20.20) Április 23, szombat Frappáns ötlet: Az utóbbi negy­ven év egyik legsikeresebb kabaré-, vígjáték- és dalszövegírója, Nőti Ká­roly, szerzői estjének még a címe is szójá*ék: Nóti-csokor. Sokat ját­szott a szavakkal, a gubancos hely­zetekkel, a kicsinyes, nyakatekert észjárású jellemekkel. Gondoljunk csak Hyppolit. a lakájra, a Csoda­csatárra és kedves ostobáira, Ha- csekra és Sajóra, máris nyilallni kezd a nevetőizmunk. A Kecskeméti Katona József Színház őszi bemu­tatója a Nyitott ablak, azt is bebi­zonyította, hogy némi portörléssel még ma is siker a színpadon. (20.20) Április 23, vasárnap Képzeljük, hogy meglepődnénk, ha egy humuszos, barnabőrű szudáni bemutatkozván azt mondaná Kovács vagy Varga. Nem anekdóta pedig, Egyiptomban és Szudánban élnek magyar származású törzsek. Egyes történészek szerint három hullám­ban kerültek Afrikába kóbor ma­gyar vitézek: Hunyadi zsoldosai, tö­rök fogságba esett hajdúk és búj- dosó kurucok verődtek össze no­mád csapatokban a sivatagon. Utó­daik máig is élnek, őket látogatta meg a kamera. Sok magyaros szo­kásuk. magyaros csengésű nevük van. Törzsük neve: magyarab. — De azért mi magyarabbak vagyunk. 02.90) Ennek a szép számú hallgató­ságnak uevanis csak égy kis tö­redéke párttag. A dunatetétleni pártszervezet csupán kilencta­gú. Közülük is az egyik katona volt az elmúlt hónapokban, a másik pedig Hartáról jár ki dolgozni a községbe, ezért nem kívánták el, hogy itt maradjon az előadásokra. Mint vélekedik a pártszerve­zet titkára. Csizmadia László elvtárs, mi az alapja az idei évad sikerének? — Az egyik az, hogy kitűnő propagandista az előadónk. Bí­ró Géza, a termelőszövetkezet párttitkára. Itt a gazdaságpo­litikai tanfolyam mezőgazdasá­gi tagozatát láttuk helyesnek megszervezni, s Bíró elvtársinak —, ahogy mondani szokás —, a kisujjában van a téma. Egyet­len előadást tartott más, de szintén jó előadó és közmegbe­csülésnek örvendő ember: Bé- nyei Mihály iskolaigazgató. A IX. kongresszus határozatát is­mertette. — A második ok pedig sze­rintem az — folytatja a párt­titkár —, hogy az utóbbi né­hány évben nagyot fordult ná­lunk is a világ. Termelőszövet­kezetünk az Új Élet, az ország egyik legjobb termelőszövetke­zete. Az emberek látják, hogy amit a pórt ígért, azt be is váltja. Figyelnek tehát a sza­vunkra. Elhatározásainkban a jövőt látják, tanácsunk, bizta­tásunk, magyarázataink javukat szolgálják. Persze ez nem fogalmazódik meg mindenkiben ilyen vilá­gosan. de észrevétlenül, lassan átalakult az emberek gondol­kodásmódja Dunatetétlenen is. A régi maradványok felszámo­lódnak és új értékrend al-aikul ki. Másképp gondolkodnak a közösről, mint az átszervezés idején, a munkáról, és új igé­nyeik támadnak életformában, kultúrában. Amint a körvetkezőikből is ki­tűnik: Kérdezem, hogy ha pénteken tartották a tanfolyam foglalko­zásait, miért nem használták fel segítségül a Televízió pén- tejj délutánonkénti politikai adásait? — Mint mondtam: jó volt az előadónk, s az élő szónak még­iscsak nagyobb a hatása. De amúgy sem olyan nagy már ná­lunk a televízió varázsa. Szinte minden második-harmadik ház­ban van tv. A zárszámadás előtt 56 volt a készülékek száma a faluban. Azóta már talán a 70- et is meghaladta. Ha abban, ahogyan a szem­léltetés szerepét látják, nincs is egészen igazuk, az életszínvonal és az életforma változásaira mindenesetre jól utalnak a párttitkár szavai. — Milyen témák keltették a legnagyobb érdeklődést ebben az évadban? — kérdezem to­vább. — Természetesen az új mechanizmus. Illetőleg annak mezőgazdasági vonatkozásai, a termelőszövetkezetek gazdálko­dásának új lehetőségei. Ezeken az előadásokon mindig szemmel láthatóan többen voltak, mint egyébkor. Mert ilyenkor még az ismerősök is eljöttek az ál­landó hallgatókon kívül. — Volt-e vita, kérdés? — Kérdések igen. Bár a parasztembernek ma még több­nyire ahhoz is erőt kell vennie magán, hogy kikérdezzen a so­rokból. Éppen ezért vitára csak a legritkább esetben kerül sor. Legfeljebb már csak kisebb cso­portban, amikor a hallgatóság szétoszlott.. — Gyenge lábon állna még a demokrácia? — Dehogy — mosolyog Csiz­madia elvtárs. mert elérti a tréfát. — A maguk ügyében nem engednének a mieink sem. Hanem az elvi vitához nincs meg a tanultság. De hiszen mondta is az előbb, hogy ide okulni, a „jövőt ki­tudni” jönnek az emberek. Fi­gyelni az okos szóra, meghall­gatni, hogy hogyan is lesz, ho­gyan is kell legyen. Mi is éppen ezért hívjuk őket a pártoktatásra. Mester László Művészvendégeink Holnapután, csütörtökön es- ma minden tízezer lakosra tíz­te a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban ünnepi mű­sort ad a moldavai kulturális napokra hazánkba érkezett mű vészküldöttség. Moldava kis ország. Terüle­te egyharmada Magyarországé­nak, lakossága három és fél­millió. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomig elmara­dott zuga a világnak, mert tör­ténelme során úgyszólván szün­telenül idegen uralom alatt nyögött. Hosszú ideig mara­kodtak érte a törökök, az oro­szok, a XIV. században, Nagy Lajos idején magyar fennható­ság alatt is volt. Számtalan­szor felosztották, kisebb feje­delemségek alakultak terüle­tén. A mai Moldavai Szovjet Szocialista Köztársaság 1940- ben alakult. De csak a második világháború után láthatott hoz­zá gazdasági életének helyre­állításához s a nép kulturális felemeléséhez. Kultúrája szláv és román ha­tások alatt fejlődött. Az első moldován nyelvű emlékek a XVI. századból származnak. A második világháború előtt szer annyi egyetemi és főisko­lai hallgató jut, mint Törökor­szágban és kétszer-háromszor annyi, mint Franciaországban, Angliában, vagy az NSZK- ban. Marija Biesn, a világ legjobb Piilang ő kisasszonya. Moldavai népi tánc a Miorica együttes előadásában. a felnőtt lakosság 75 százaléka írástudatlan volt, ma viszont a különféle oktatási intézmé­nyekben egymillió ember, va­gyis a lakosság csaknem egy­harmada tanul. Moldavában dn< e® •• •• rr , •• a a ^71 ©• 1 r _ (jjamolcsozo egyiittmiikodes A művelődési intézmé- j nyék évek óta hangoztatott együttműködésében nagyon fon­tos, sok szép eredményt hozott a könyvtárak és művelődési há­zak munkájának összehangolá­sa. Hol tart megyénk ezen a téren? Több éves felvilágosító mun­ka, útmutatás eredményeként ma már mind a tervezésben, mind a megvalósításban a kor­szerű népművelési elveknek megfelelően dolgoznak könyv­tárosok és művelődési otthon vezetők egyaránt. Nézzünk erre néhány példát. Kiskunhalason — mind a já­rásban, mind a városban — a népművelés első számú ténye­zője a könyvtár és a művelődé­si ház. Munkájuk összehango­lása már a tervek elkészítésé­nél kezdődik olyan formán, hogy a népművelési felügyelő irányításával mindkét intéz­mény afféle közvéleménykuta­tást végez: kint a gazdaságok­ban, vállalatoknál, vagy a köz­ségekben vajon mire volna szükség, mi az, ami a lakossá­got különösen érdekelné? Ez az igényfelmérés nagy je­lentőségű, a gazdasági vezetők és a társadalmi népművelési aktívák nem maradnak maguk­ra, hiszen így ők is pontosab­ban tudják, hogyan fogjanak hozzá vállalaton, üzemen belül a tervek készítéséhez, végre­hajtásához. Nos, mind a műve­lődési ház, mind a könyvtár jelentős segítséget ad és a meg­valósítás közben is rajta tartja szemét a vállalaton, üzemen ■ belül folyó munkán. Halassal kapcsolatban említ­sük meg azt az életre való kez­deményezést, hogy a művelő­dési ház egy-egy rendezvénye alkalmával a könyvtár a témá­hoz kapcsolódó könyveket tárlókban helyezi el a művelő­dési ház előcsarnokában. Ha­sonlót láttunk Kecskeméten és Baján is, csakhogy itt nem a művelődési házban, hanem a könyvtárban helyezik el a ki­válogatott irodalmat Ugyancsak Halason: a művelődési autó városi és járá­si programját közösen állítja össze a művelődési ház és a könyvtár. A művelődési ház művészeti csoportjai szívesen mennek ki autóval komplex műsorok lebonyolítására. Ezzel elérték, hogy a könyvtár autó­jának minden kiszállása ese­mény a halasi tanyák életében. Mintaszerű az együttműködés Kalocsán is a két művelődési intézmény között. Igaz, itt a könyvtár kénytelen volt na­gyobb részt vállalni a népmű­velésből, mivel a művelődési ház helyiségei jelenleg zárva vannak. Mégis sok szép ered­ményt értek el az összefogással. Csak apró példák: a gazdasági vezetők közgazdasági szabad­egyetemén tapasztalták, hogy a tárlókba odakészített könyvek­ből olyanokat is kivettek olva­sásra, amelyek alig forogtak az­előtt közkézen. A könyvtárban helyet adtak a bélyeggyűjtők­nek és a szakkör tagjai vala­mennyien feliratkoztak a rend­szeres olvasók táborába. Hasznos együttműködés ala­kult ki a szakmai ismeretek bővítését segítő népművelési te­vékenységben. A kiskunfélegy­házi járási könyvtárban pél­dául több munkásakadémia tart előadásokat. Az előadáshoz kap­csolódó irodalmat minden eset­ben összeállítják és tárlókra helyezik. Olyanok is kézbe ve­szik a könyvet, akik különben nem keresnék meg a polcokon. Számtalan ötlete, termékeny formája van az effajta együtt­működésnek, amely azonban — őszintén meg kell mondani — inkább csak a járási székhelye­ken fejlődött ki eddig. A nép­művelési tanácsadó nemrégiben felmérte a könyvtárak és mű­velődési otthonok kapcsolatát. Helyes lenne, ha a vizsgálódás eredményét a megyei könyv­tárral megbeszélnék és javas­latokat tennének a kisebb könyvtárak és művelődési ott­honok együttműködésére. Szükség volna erre, mert tudunk olyan helyekről, ahol a művelődési otthon és a könyv­tár — amellett, hogy mindket­tő becsülettel elvégzi a maga munkáját — közömbös egymás dolgai iránt. Pedig a községi népművelésben rengeteg közös feladatot lelhetnének: az isme­retterjesztő előadások segítését, klubok sokoldalú működtetését, illetve újságokkal, könyvekkel, folyóiratokkal való ellátását. És még számos formáját a gyü­mölcsöző együttműködésnek — kinek-kinek leleményessége sze­rint. Balogh József Hosszan sorolhatnánk a mű­velődés adatait, a könyvtárak* filmszínházak, művészeti együt­tesek, stb. számát, amelyek mind azt bizonyítják, hogy az egykor elmaradt országban ma fejlett a kulturális élet. A vi­lág még aránylag keveset tud erről, a moldavai kultúra rep­rezentánsainak nevét nem is­merik. De néhány nemzetközi siker már jelzi azt az utat, amelyet a kis nép művészei megtettek. Nálunk is sikert aratott egy szép film, az El­mentem a nap után. És az idén márciusban világraszóló diadal volt Marija Biesu győ­zelme azon a Tokióban meg­rendezett nemzetközi verse­nyen, amelyen a Pillangókis­asszony legjobb alakítási díjá­ért indultak a világ neves éne­kesnői. , A művésznőt Kecskeméten is láthatjuk, hallgathatjuk hol­napután este a színházban. A Kisinyovi Állami Opera- és Balettszinház tagja, 1961-ben végezte a Moldavai Állami Konzervatóriumot tavalyelőtt a milánói Scalában énekelt egy évadon át. Tavaly júniusban harmadik lett a nemzetközi Csaj kovszkij-versenyen. Vele együtt lép fel a kecske­méti előadáson Viktor Kurin érdemes művész, az Állami Opera- és Balettszínház tagja* Rozita Potyehina, valamint Mihail Kaftanet, az Opera- és Balettszínház szólótáncosai. műsora ív KEDD 17.30: Szemle albán nyelven. —í 18.00: Hírek. — 18.10: Riportműsor. *-st 18.30: A nagyvilág a képernyőn. — 19.10: A forgalomról. — 19.40: Hirde­tések. — 19.54: Jó éjszakát, gyere­kek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Balzac: Elveszett illúziók. II. rész. — 21.30: Lírai műsor. — 21.40: Doku« mentumfilin,

Next

/
Oldalképek
Tartalom