Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
4 oldal 1967. CfMrttfa ÍR vmíhiw „Vietnamért, a világbékéért“ akcióprogram »áról tanácskozott a megyei béke-operatív bizottság Születésnap — hatszáz év után először Hitért most először? — kérAz Országos Béketanács — a Béke Világtanács útmutatásainak megfelelően, pártunk és kormányunk külpolitikai irányelveinek szellemében — az idén „Vietnamért, a világbékéért” jelszóval szervezi a hagyományos tavaszi akcióját. Ennek jegyében ült össze tegnap Kecskeméten, a Hazafias Népfront székházában a megyei békeoperatív bizottság, hogy előkészítse és összehangolja a május 9. és június 9-e között sorra kerülő békehónap programját A társadalmi- és tömegszervezetek képviselőiből álló operatív bizottság az Országos Béketanács célkitűzéseinek megfelelően négy központi törekvés támogatása jegyében állítja ösz- a békeakciók megyei programját. Nevezetesen: Az Egyesült Államok Vietnam elleni példátlanul növekvő agressziója elBUGAC, az idegenforgalom megújult fellegvára Csábító vonzóerő a turistáknak Bugac. Különösen a külföldiek kíváncsiak az alföldi rideg állattartás ma már csöppet sem rideg emlékeire. A felső képen: Tüzes telivérek röpítik a kétfogatú hintó- kat. Aki szőrén kívánja megülni a lovat, azt is megteheti. De pompás látvány a száguldó ménes, a méltóságteljes magyar gulya és a csavartszarvú racka- birkanyáj is. „A csikósok kur- janása hallik — s pattogása hangos ostoroknak” — ahogy a költő írja. Bugac szabadtéri múzeumát kitűnő néprajzi szakemberek állították össze. Jobboldali képünkön az Angol Légiforgalmi Társaság küldöttségét fogadja a magyarruhás menyecske. Még áprilisban egy nyugatnémet és egy svájci, május elején pedig egy francia csoportot várnak a pusztára. Az alsó képen: Ha elfáradt a vendég kóborlásában. a gyér- nyárfás lapályon, ha megéhezett a ló rázásától, várja a csárda. A fülbemászó cigánymuzsika, a paprikától nem kímélt ételek és főleg a ravasz homoki borok hatására kétszeresen szép innen a puszta. len, s a hős vietnami nép iránti mélységes szolidaritást kifejezésre juttató rendezvényeket, megmozdulásokat szervez. A program másik jelentős célkitűzése az Európa biztonságáért folytatott kezdeményezések, a neofasiszta törekvések és az atomfegyverek elterjedése elleni harc támogatása. Szolidaritás a függetlenségért és a békéért harcoló népekkel, valamint e népek közötti barátság elmélyítése, s ezen belül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját ünneplő Szovjetunió következetes békepolitikájának széleskörű ismertetése — ez képezi a program további két alapgondolatát Az operatív bizottsági ülés résztvevői számos hasznos javaslattal szolgáltak a békehónap eseménysorozatának összeállításához. Béla bácsi megállt a lépcsőfordulónál és nagyokat szuszogva fölfelé tekintett. Még egy fél emeletnyit kell kapaszkodni. Régen készült már erre a találkozásra, mert amióta meghalt a felesége, igen nagy bajban van. Az asszony — akit ötven éven át mindig csak Sárikámnak szólított — mindennel ellátta. Ki hitte volna, hogy ő megy el hamarabb. De hiába, úgy látszik a halál is válogat, Nem azt viszi el. aki már megbékélt vele, hanem ahhoz kopogtat be, aki nem várja. így volt Sárika nénivel is. Igaz, benne volt már a korban, de soha nem panaszkodott, még a foga sem fájt. Az ősszel egyszercsak nem ébredt fel. Ö viszont mindig a nyavalyások közé tartozott és tessék. Túlélte az egészséges asszonyt. Jól kiszuszogta magát, aztán nekivágott a másik lépcsősornak. Szégyelt volna igy benyitni, mert annyira vert, ugrált a szíve, mint a gyufásuobozba zárt dezhetné bárki is a cím elolvasása után. Az oka egyszerű. A sok évszázados múlt nem volt olyan kegyes hozzá, hogy megőrizte volna születésének körülményeit, de legalábbis — ha egyáltalán volt ilyen — a város alapításának okmányát. Maradt azonban más becses bizonyíték. Egy, az Országos Levéltárban levő, gyöngybetűkkel, latinul írott, évszázadok viselte okirat. Fényképmásolatát féltő gondossággal őrzi dr. Balanyi Béla, a kecskeméti levéltár vezetője. Az 599 éves okirat már városnak említi Kecskemétet. Méghozzá „tő”-szomszédjával, Nagykőrössel együtt csak mellékesen, az eladományozott „Cegléd birtok” felméréséről szóló jelentésében. I. Lajos király neje: Erzsébet ugyanis — miért, miért nem — az óbudai Klatücsök. Fent ismét pihent egy sort, elhessegette a galambokat az erkély rácsáról, nézte az udvart, aztán megkereste az ajtót. öreg, barna ajtó volt ez, fénylett rajta a rézkilincs. A halk tessékre belépett, kalapját illedelmesen leemelve a kezében tartotta. — Szervusz Ilonka! — köszönt az őszhajú asszonynak, alti meglepetésében kapkodni kezdett a pici konyhában. Talán egy éve is van, hogy nem látták egymást, pedig Sárikával jó barátnők voltak. Az újság megírta, hogy Sárika meghalt, eltemették, el is akart menni ő a temetésre, de messze van a temető, rossz idő is volt. így aztán maradt. — Hát ma»a Béla, hogy kerül ide? — kérdezte a néni, miután egy-két holmit eltett az asztalról, leseperte a hokkedlit és hellyel kínálta a kicsit még mindig pihegő embert. — Meghalt a feleségem, a Sárika. Olyan idős volt, mint maga — tért át a magázásra Béla bácsi is, s aztán részletesen elmesélte. hogyan találta egy rissza apácarendnek adományozta Ceglédet, s hogy az ajándék se kisebb, se nagyobb ne legyen, a kiterjedt birtok bejárásával felmérettetett. Ennek megtörténtét rögzíti az 1368. október 2-án keltezett, Lajos királynak szóló jelentés. Nem lévén más támpont a mai megyeszékhely születésére, számunkra nagyon értékes az okirat egyik mellékesnek tűnő mondata. Nevezetesen az, mely szerint a ceglédi határt felmérő elődeink elhaladtak egy erdő mellett, melyről a Lajos királynak adott jelentés megemlíti: .. a három város: Cegléd, Kőrös és Kecskemét közösen használja”. Kecskemét tehát város volt már 599 esztendővel ezelőtt. Nem a mai fogalmaink szerinti, de város, amely sok mindent átélt, megpróbált az évszázadok folyamán, s amely igazi virágzásnak a felszabadulás, az új honfoglalás után indult. Egy csaknem mellékes mondat a korabeli okmányon, mely arról tudósít, hogy Bács-Kiskun megye székhelye jövőre elérkezik városi létének 600. évfordulójához. Mert más bizonyíték híján ván-e okunk és jogunk a város születési időpontjának nem tekinteni a dokumentum keltezését? A kérdésnek ilyen módon való felvetéséből indult ki a Hazafias Népfront városi elnöksége, amikor körültekintő gondossággal máris kimunkálta a 600. évforduló méltó megünneplésének programtervezetét. A nagy lelkesedéssel folyó készülődés tulajdonképpen már 19S5 végén megkezdődött. A népfront-elnökség kibővített ülésén akkor operatív bizottság alakult a múzeum, levéltár, művelődési szervek és intézmények képviselőiből, a műszaki akció- bizottság mérnökeiből, technikusaiból, azaz a város sok lelkes és tettrekész patriótájából. És gyűltök az ötletek, elgondolások, tervek a még soha nem ünnepelt „születésnapról” való méltó megemlékezés előkészítéséhez. Hol együttesen, hol kil- lön-külön, összesen tizenkétszer ülésezett azóta az operatív bizottság, illetve az egyes résztervek kimunkálói, mire összeállt a ma már a városi pártós a tanács végrehajtó bizottságai által ís megvitatott programtervezet. As elgondolások szerint a 600. évforduló megünneplése 1968. április elejétől az év végéig sorozatos rendezvényekkel, létesítmények átadásával történne. S ahogyan a városi népfront-elnökség állásfoglalása hangzik: a lehetőségeket szem reggel halva az asszonyt, milyen volt a temetés, kik voltak ott, s hogy hetenként kétszer is kijár a temetőbe a sírhoz. — így aztán magam maradtam. De tudja, asszony nélkül fél ember az ember. — Én is így vagyok Béla, mióta meghalt az uram, isten nyugosztalja. De más az, ha az asszony marad magára. Jobban el tudja látni a háztartást, takarítást. mosást, meg ilyeneket. — Sippen ez a baj Ilonka. Mert megvolnék én, de a főzéshez, mosáshoz nemigen értek. Azért is jöttem el, megmondom őszintén, hogy tanácsot kérjek, írja le nekem a leveseket, hogy melyikbe mit kell tenni, ősz óta próbálkozom én már mindennel, de leginkább csak szalonnát majszolok, mert a fogam is hiányos. Nem kívánnám én ingyen Ilonka, meg azért jöttem magához, mert a Sárikával olyan jól megértették egymást. Tudja, nekem csak az kellene, hogyan kell a leveseket készíteni. — Hát én le tudom írni magának. de először jöjjön, kóselőtt tartó, szerény külsőségek között, de annál mélyebb eszmeiséggel, a váro'sszeretet kifejezésre juttatásával zajlik majd az emlékezés Kecskemét történetére. Ez a mély eszmeiség végig is vonul a programtervezeten. Hogy csak néhány elgondolást említsünk belőle: Az évfordulóról való megemlékezést jegyzőkönyvbe iktatják az április első napjaiban sorra kerülő ünnepi tanácsülésen, melyen előreláthatólag a testvérváros: Szimfercpol küldöttségét is köszönthetjük. Ez alkalommal osztják ki először a „Katona József díj Kecskemétért” plakettet a város arra érdemes közéleti munkásainak, a város- fejlesztés, a mezőgazdaság, ipar, kultúra stb. területén kiemelkedő munkát végzőknek. A jubileumi év kulturális eseményei közül emlékezetesnek ígérkezik Kodály Zoltánnak a kecskeméti vonatkozású Psalmus Hungari- cus bemutatása, a „600 év a képzőművészetben” című kiállítás. a Katona József helytörténeti múzeum megnyitása, nemzetközi bélyegki állítás és számos egyéb esemény, rendezvény. A rendkívül sok szeretettel, gondossággal készített programtervezet nem tekinthető még véglegesnek. Főként olyan vonatkozásban nem, hogy egyelőre nem foglalja magába azokat az előkészületeket, amelyekkel ki-ki a maga szőkébb házatá- ján, s a maga eszközeivel, vá- rosszeretetével jeleskedik. Mert bizonyára a lakosság sem marad adós. Például: milyen szép lenne, ha a jubileumi év előkészületei jegyében megszépülnének, új köntöst öltenének az arra rászoruló házak, kerítések, s nem maradna virág nélkül egyetlen arra alkalmas, házeleje. járdaszegély, vagy épnen udvar. Hiszen soha jobb alkalom nem kínálkozott még' a „Virágos Kecskemétért” való tevékenység tömegmozgalommá szélesítésére! A jubileumi év ünneplésére rendelkezésre áll a tartalmas program. Megvalósításához a segítséggel bizonyára nem fukarkodnak az arra felkért országos és más szervek. S hogy külsőségeiben is valóban méltóan köszöntse létének sokszázadik évfordulóját az igazán most fiatalodó Kecskemét, rajtunk. lakóin áll elsősorban. Ismerve a városért való tettre- készség szép hagyományait, bizonyosra vehető: büszke házigazdák módján fogadhatjuk az évforduló jegyében Kecskemétre érkező hazai és külföldi vendégeket. Perny Irén tolja meg. Éppen az elébb lett készen az ebéd, mert mindig úgy szoktam, hogy három-négy óra körül eszem meg az ebédet, ami egyúttal vacsora is. Ha ízlik magának Béla. akkor majd leírom. Meg még másokat is írok le. Béla bácsi szabadkozni próbált, de alig mondott egy-két mentegetőző szót, már előtte volt a tányér, kanál, meg ami az ebédhez kell. Aztán sokáig csendben ették a paradicsom levest. Az öregember úgy érezte, szótárad benne a melegség, a leves édes íze és jólesett neki ez a véletlen jött gondoskodás is. Ette. ette a levest és arra gondolt, hogy az ő Sárikája mit szólna ehhez, ha látná az idegen asztalnál, vele szemben az Ilonka. Hallotta is egy pillanatra a régen meghalt asszony hangját: — Vigyázz Béla, ne egyél sokat. Tudod, mindig baj volt a gyomroddal. Most, hogy hónapokig szalonnán éltél, megártana, ha egyszerre teletömnéd. Ne szűrcsölj. Hányszor mondjam, hogy ne szűrcsöl j..; Elmosolyodott az utolsó, jól ismert szavakra az öreg.
