Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-15 / 88. szám

1967. április IS, szombat 5. oldal Pályaválasztás Tasson Sokszor olvashatunk mostaná­ban — demográfiai hullám, gaz­dasági átszervezés — az általá­nos iskolából kikerülő fiatalok pályaválasztásának gondjairól. A kép általánosságban biztató. Elegendő hely van a középisko­lákban, az ipari és mezőgazda- sági szakmunkásképző intéze­tekben, számos szakma valóság­gal csalogatja az utánpótlást. Javult az ifjúság önkontrollja is, egyre többen látják be, nem érdemes erőltetni a gimnáziu­mot, népszerűbbek a gyakorlati foglalkozások. Az erről szóló tudósítások ál­talában egy nagyobb földrajzi egységet — országot, megyét, nagyobb várost — vizsgálnak, és a nagy számok törvénye, ha fel is tárja a legfontosabb igaz­ságokat, nem egyszer elsikkaszt fontos mellékkörülményeket, amikre pedig érdemes figyelni. Ezért is kerestük föl egyik kis községünket Tasst, hogy egy konkrét, áttekinthető eseten vizsgáljuk meg a kérdést. Az ötödiktől kezdve — Tudatosan készítjük elő tanulóinkat a pályaválasztásra •— mondja Kovács László tanár, aki negyedik éve osztályfőnöke a mostani nyolcadikosoknak. — Már az ötödik osztálytól kezd­ve — az időben előre haladva egyre sűrűbben — tanácskoz­tunk róla az osztályfőnöki órá­kon. Kollegáim szaktárgyaik oktatása során mindig szót ej­tettek a hozzájuk kapcsolódó foglalkozásokról. A szülőkkel is többször- elbeszélgettünk. Meg is lett az eredménye. Már a hetedik osztályban, amikor elő­zetes felmérést végeztünk, a gyerekek háromnegyedének szi­lárd és reális elképzelése volt a jövőről. — Hova jelentkeztek legtöb­ben? — Nincs tipikus út. Egyetlen jellemző van csupán, a tovább­tanulási*' szakmaszerzési vágy. A 34 végzős közül mindössze öten nem jelentkeztek sehova, részben egészen gyenge tanul­mányi eredményeik, másrészt családi körülményeik miatt. Gimnáziumba négyen pályáz­nak, mind olyanok, akik képes­ségeik alapján egyetemen, fő­iskolán is próbálkozhatnak majd érettségi után. Tizenegyen kü­lönféle — közgazdasági, mező- gazdasági, híradás- és élelmi- szeripari — technikumokba kér­ték felvételüket, egy lány ke­reskedelmi szakiskolába. A töb­bi ipari tanulónak jelentkezett, elektroműszerésznek, lakatos­nak, kőművesnek, kereskedőnek, fodrásznak, szövőnőnek, eszter­gályosnak, mezőgazdasági gép­szerelőnek. Népszerűtlen a mezőgazdaság — A szorosabban vett mező- gazdaság iránt nincs érdeklő­dés? — Sajnos, agitációnknak ez a része sikertelen maradt. Tech­nikumban vagy a mezőgazda­sággal kapcsolatos ipari szak­mákkal még csak próbálkoznak, de növénytermesztési, állatte­nyésztési szakmunkás senki sem akar lenni. Még a kitűnő tsz- tag szülők is úgy vélekednek, hacsak nem okvetlenül szüksé­ges, ne legyen paraszt a gye­rek. Erősen hatott az is, hogy községünk közel van Budapest­hez, 3000 lakosából 400 naponta följár dolgozni. Sokan a fővá­ros, az úgynevezett divatos szak­mák felé kacsintgatnak. — A helyi téeszek vezetősége nem próbálta meggyőzni a fia­talokat? — Több ösztöndíjat ajánlot­tak fel, számos tanulmányi sé­tát szerveztünk a gazdaságokba, különösen a Rákóczi Tsz-szel voltak jó kapcsolataink. De nem Újjáalakult a megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács Pénteken délelőtt 10 órakor a megyei tanács klubtermében a megyei rendőr-főkapitányság, valamint a megyei tanács vb építési és közlekedési osztálya meghívására több, a közlekedés biztonságáért munkálkodó szerv képviselője gyűlt egybe, hogy újjáválassza a megyei Közúti Balesetelhárítási Tanácsot. Az értekezleten megjelent Leib Ru­dolf, az Országos Közúti Bal­esetelhárítási Tanács titkárságá­nak tagja, és Berberovics Ist­ván, a megyei pártbizottság munkatársa. Szente Varga Sán­dor megnyitója után Lantos Mihály, a Közúti Balesetelhárí­tási Tanács megyei titkára tar­tott beszámolót. E fontos társadalmi szervet 1961-ben öntevékenyen hozták létre. Azt, hogy kiváló eredmé­nyekről adhatnak számot, bizo­nyítja, hogy 1964-ben és 1965- ben a megyék között rendezett versenyekben az első helyezést szerezték meg, s elnyerték az Országos Közúti Balesetelhárítá­si Tanács serlegét. A múlt év­ben alakult közlekedési propa- vékenysége. Közel 40 község­ben alakult közleyedési propa­ganda bizottság. Ezek nagy se­gítséget nyújtottak a közúti közlekedés ellenőrzésében, a balesetek megelőzésében. 1966- ban például 17 közlekedésren­dészeti vetélkedőt rendeztek, amelyhez segítséget nyújtott a M agyar Autóklub kecskeméti helyi csoportja, az Állami Biz­tosító és a megyei rendőr-fő­kapitányság közlekedésrendé­szeti osztálya. A Közúti Baleset- elhárítási Tanács öt város belső forgalmi rendjének szabályozá­sában is hathatós támogatást nyújtott. A gépjárművek növekedésé­vel, a közúti balesetek számá­nak emelkedésével szükséges a megyei Közúti Balesetelhárítási Tanács munkájának szélesítése. Ennek érdekében az értekezlet résztvevői ügyvezető elnökséget választottak, amelynek vezető­je Berberovics István, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa lett. Létrehoztak három albizottságot is, amely a közlekedési balesetek megelő­zésének propagandájával, köz­lekedésrendészeti. műszaki, bal­esetvédelmi oktatással, valamint statisztikai felméréssel, anyagi juttatásokkal segíti a baleset- mentes közlekedést. Az ügyve­zető elnökség rövidesen elké­szíti éves mumkatervét, amely­ben elsősorban a járási Közúti Balesetelhárítási Bizottságok létrehozása és a községi propa- gandabizottságok megalakítása szerepel. G. G. használt. Az iskola gyakorló kertje se teremtett kedvet. A község vezetői is eljöttek az osztály egyik klubdélutánjára, ismertették Tass távlati munka­erőigényeit. Nyolcadikosaink öt­letes műsorral, kis jelenetekben mutatták be, milyen pályát vá­lasztottak — de a mezőgazda­ság kimaradt. Kevés a diákotthon, késik a körzetmegáilapitás — Milyen esélyeik vannak a tassi tizennégy éveseknek? Si­kerül-e választott útjukra lépni? Győrffy Géza, az iskola igaz­gatója veszi át a szót: — Sajnos, a falusiak még min­dig erős hátránnyal indulnak. Nem tudásuk elégtelensége miatt. Több gyerekünk jelent­kezési lapja visszajött azzal, hogy diákotthoni ellátást nem tudnak biztosítani. A jelentke­zési körzeteket későn, az isko­lai jelentkezés határideje után közölték velünk. Emiatt több kérelem visszaérkezett. Mire továbbítjuk az illetékes tanin­tézethez, félő, hogy már betelik a létszámkeretük. _ A tassi gyerekek sokoldalú érdeklődésre valló pályaválasz­tásával alapjában véve elége­dettek lehetünk. Nincs messze az az idő, amikor a falusi fia­talok többsége még magáénak érezte az évszázados örökséget: „Elég, ha csak addig jár isko­lába a paraszt, ameddig mu­száj.” A mezőgazdaság iránti bizal­matlanság azonban, sajnos, or­szágos gond. A szülők helytele­nül áfkálrrtazott jószándékán kí­vül, hogy „Különb ember le­gyen nálam .a gyerekem!” sok objektív ok is érthetővé teszi. Nem is egészen tökéletes, nem kikristályosodott még a mező- gazdasági szakmunkásképzés rendszere. Nem általánosan el­fogadott a szakképzettség anya­gi ellenszolgáltatása sem. A termelés fejlődése és az okos művelődéspolitika együttesen fogja mindezt megoldani. Ha­sonlóképpen a továbbtanuló fa­lusi fiatalok némileg hátrányos helyzetét is: Nagy összegű rá­fordításokkal újabb iskolák, di­ákotthonok létesülnek majd a harmadik ötéves tervben. Sz. J. Tudomány, aprópénzre váltva Az utolsó évtizedekben me- kezdve mintegy tíz esztendeig zőgazdaságunk akkorát lépett előre, mint azelőtt talán száz év alatt se. Gépek, vegyszerek, új agrotechnika, tudománnyal felvértezett szakemberek a ter­jesztői az újnak. Ugyanez a je­lenség tapasztalható az állatte­nyésztésben is: az újnak, a kor­szerűnek és a jobbnak a kere­sése. És elterjesztése. Mert az új nem terjed el magától, szí­vós, kitartó munkájába telik az sok-sok szakembernek. Ilyen szenvedélyes terjesztő­je az újnak dr. Gerő János fő­állatorvos, a Kecskeméti Mes­terséges Termékenyítő Állomás igazgatója. Dániában húsz esztendeje nincs a szarvasmarha-temyész- tésben természetes megtermé­kenyítés, — mondja Gerő Já­nos. — És ki tudná elvitatni a dán szarvasmarha világszínvo­nalát? Tizennégy évvel ezelőtt még körállatorvos volt Lajosmizsén, 1954-ben került Kecskemétre azzal, hogy szervezze meg a Mesterséges Termékenyítő Ál­lomást. Ebben az időben még 900 bikára volt szükség a me­gyében. Ma csak 40-re. És nap­jainkban sokkal egészségesebb a szarvasmarha-állomány, sok­kal több tejet adnak a tehenek és lényegesen nagyabb a borjú­szaporulat. Oroszlánrésze van ebben Ge­rő János ismeretterjesztő, fel- világosító tudományos tevé­kenységének. — Az intézet létrehozásától rendkívül nehéz volt a mun­kánk. Nemcsak a parasztság minden újtól való idegenkedé­sét kellett legyőzni, hanem a hatóság közönyösségével is har­colnunk kellett. Hallatlanul ne­héz volt az előítéleteket leküz­deni. De sikerült. Három évvel ezelőtt 14 ezer tehén volt a me­gyében és ugyanannyi volt az évi borjúszaporulat. Ez 100 szá­zalék. És az országos átlag? Száz tehénre 70 borjú. Ez az eredmény önmagáért beszél. — Mindenekelőtt a helytelen takarmányozási módszereket kellett megszüntetni. Köztudo­mású. hogy a tehenek meddősé­gének leggyakoribb előidézője a rossz takarmányozás okozta méhhurut. Szívós felvilágosító munkával ma már elértük, hogy a mesterségesen megterméke­nyített tehenek 90 százalékánál eredményes a beavatkozás. Ha valahol meddőséget fedezünk fel, azt nem vesszük egysze­rűen tudomásul, hanem kezel­jük — és a legtöbb esetben meg is gyógyítjuk. Dr. Gerő János, a TIT megyei elnökségének tagja, a társulat megyei alelnöke. Az agrárszak­osztály munkájának irányításá­ban van oroszlánrésze. Mire ter­jed ki ez a munka? A megye tsz-eiben, állami gazdaságaiban széles körű tudományos felvilá­gosítás folyik. Az új gazdálko­dási és állattenyésztési formák megismertetése. A néhány év­vel ezelőtti állapothoz képest igen nagy az előrehaladás e té­ren. Így lesz a tudomány „apró­pénzre váltva” hasznára a hét­köznapi munkának. Dr. Gerő János irányításával sok-sok lel­kes TIT-előadó dolgozik a me­gyében. De még nem vagyunk a végén: a folytonos minőségi javulás újabb és újabb eredmé­nyeket produkál. Több és jobb tej, több és jobb hús. ezt je­lenti ez az aprópénzre váltott tudomány. Így kapcsolódnak egymásba a szálak: a fehérköpenyes állator­vos, ha az állattenvésztés tudo­mányos kérdéseinek megoldá­sán fáradozik, és ha a katedrá­ról a többtermelésre ösztönző előadás tart, egyként a fejlet­tebb. korszerűbb mezőgazdaság érdekében dolgozik. Ezért esett jól mindazoknak, akik hasonló munkakörben tevékenvkednek — a hír, hogy Gerő János dr- nak, a mezőgazdasági ismeret- terjesztésben elért eredményei elismeréseképpen a Mezőgazda­ság Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta a földművelésügyi miniszter. Balogh József Evenle másfél ezer hold új nyárfaerdő Zöldövezet Kecskemét körül — Megye/ fásítási ankét Megyei fásítási ankétet tar­tottak tegnap délelőtt Kecske­méten, az Árpád moziban, ahol mintegy négyszáz erdő- és álla­Gazdag programmá! kezdi munkáját a MTESZ újonnan alakult közgazdasági bizottsága Isimét gyarapodott eggyel és így tizenháromra nőtt a MTESZ kebelében működő tagegyesüle­tek száma: tegnap délután Kecskeméten, az MNB megyei igazgatóságának tanácstermében tartotta alakuló ülését a köz- gazdasági szakosztály. A szak­osztályt Szendrel Sándor, az M NB megyei igazgatója irá­nyítja, a titkári teendőket Bá­nyai Endre, a bank közgazda- sági osztályának a vezetője látja el. Szendrei Sándor, a szakosz­tály idei terveiről szólva hang­súlyozta, hogy a legfontosabb feladatuknak a közgazdászok szakmai ismeretének _ a bővíté­sét, a gazdaságirányítási rend­szer reformjára való felkészíté­sét tartják. E célkitűzések je­gyében a harmadik negyedév­ben értékeli a szakosztály a megye vásárlóerő mérlegét, a negyedik negyedévben pedig vi­tadélutánt rendeznek a vezetés és a közgazdasági munka kap­csolatáról. Filmvetítéssel egybekötött elő­adásokkal folytatódott az ala­kuló ülés. Jancsecz Antal, az MNB ügyvezető igazgatója és dr. Matók György, az MNB fő- csoportvezetőie Ismertette az elektronikus berendezések ügy­viteli alkalmazását, illetve az elektronikus adatfeldolgozó be­rendezések felhasználásának le­hetőségeit. B. D. mi gazdasági, termelőszövetke­zeti, továbbá a tanácsi szak- igazgatásban dolgozó szakember jelent meg. Megnyitójában Dara József, a megyei tanács vb mezőgazda- sági osztályának csoportvezetője megemlítette, hogy a megye te­rületén működő két erdőgazda­ság, a kiskunsági és a, dunaár- téri, az elmúlt évben három­ezer hektáron végzett új tele­pítést, illetve felújítást. A fel­adatok nagyok, mivel a megye erdőterülete 180 ezer holdra te­hető, s ez az egyéb művelési ágakhoz képest 12 százalékos aránynak felel meg. Mint mon­dotta, a fa rendkívül fontos nyersanyag, szerepe a műanya­gok korában sem csökken, sőt ipari felhasználása 25—30 év múlva a jelenleginek a kétszere­sére növekszik. Különösen a gyorsan növő cellulóznyárfa te­lepítéséhez kedvezőek a megyei adottságok. A homokhasznosítás tervei ezt 18 ezer holdon teszik lehetővé, s ezenkívül további nyolcezer hold áll rendelkezés­re az egyéb fafaiták meghono­sításához. Tavaly ősszel több közös gazdaság megkezdte már a munkát, s összesen 150 hol­don létesítettek úi erdőt. Az idei terv ennek csaknem a nyolcszorossát írja elő, a to­vábbiakban pedig évente mints egy másfél ezer hold erdősítése válik szükségessé. Az elkészí- téshez és a telepítéshez elegen­dő gép, illetve facsemete áll rendelkezésre. Fekete Gyula, az Országos Er­dészeti Főigazgatóság főosztály- vezetője az erdősítés sokféle kedvező hatásáról beszélt. Emlí­tette, hogy rövidesen elkészül a Kecskemét körüli zöldövezet kialakításának a terve. Majd dr. Csontos Gyula, a Kiskun­sági Állami Erdőgazdaság igaz­gatója a mezővédő erdősávok létesítésének fontosságát hang­súlyozta előadásában. A vitában többen felszólaltak, s ezután Fekete Gyula okleve­leket és pénzjutalmakat adott át azok részére, akik az elmúlt két évben kiemelkedő részt vál­laltak a megye erdősítésében. Végül az ankét résztvevői meg­tekintették „A fa és az ember” című természet rajzi kisfilmet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom