Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
4. oldal 1967. március 12. vasárnap Életfermaváltás Tataházán Csak a közönyön múlik Hogyan él Tataháza parasztsága, 1967 koraitavaszán? A Petőfi Tsz gazdáinak törekvései, anyagi és kulturális felemelkedésének lehetőségei... Hírlapi roportban a válaszoknak csak a jelzésére van mód. De ezek a jelek izgalmasan figyelemre méltóak, itt-ott elgondolkoztatóak. Nem számítva most a nyugdíjasokat, 486 család dolgozik a Petőfi Tsz-ben. A fogalmazás célzatos — valóban családokról van szó; — tavaly, a földjáradékkal együtt kiosztott közel 12 millióból 636-en részeltek. Persze korántsem egyformán. Vagyis: 191-en 20 ezer felett, 103-an 15 és 20 ezer között, 73-an 10 és 15 ezer között, a többiek egy és 10 ezer forint közötti összeget kaptak. Igény az állandó foglalkoztatásra Ez még mindig csak „száraz” statisztika. Hol van mögötte az ember? Például kik tartoznak az utóbbi kategóriába? — kérdezem dr. Zalántai Endre főkönyvelőtől. — Családtagok, nyugdíjasok, alkalmi munkások, diákok. Rendben. És kiket említene a 20 ezer fölött részesülők között? — Traktorosokat, állattenyésztőket, fogatosokat, segédüzemi dolgozókat, függetlenített szakembereket. És a növénytermesztők egyötödét, vagyis akik állandó munkában vesznek részt. A gazdák fele részesül állandó foglalkoztatásban — ennek figyelembevételével kell értékelnünk az egy napra jutó 86,60 forintos átlagkeresetet. Mindkét adat megnyugvásra késztet. Pillanatnyilag. Huszonöt éven aluli gazdák 34-en, 25 és 40 közötti életkorban 172-en vannak. Megint csak nincs ok panaszra — pillanatnyilag. Mert Denczinger János üzemgazdász kiszámította: évente 30—50 fiatal belépő lesz szükséges ahhoz, hogy a nyugdíjba menőket pótolják. Jönnek? Igen — alkalmazottnak. Az ifjúsági brigád létszáma 80 felett volt tavaly is. Az állandó foglalkoztatás főképp a fiatalok igénye. De mit tervez a szövetkezet? — Rövidesen fűzvessző dugványokat vásárolunk — válaszol az üzemgazdász. — Egyelőre öt holdat telepítünk. A termésből kosarakat fonunk majd, akár házi bedolgozással is. Előzőleg persze piac után kell néznünk. Ezenkívül szívesen összefognánk valamelyik ipari vállalattal, s részére munkaigényes termékeket állítanánk össze. Hogy mi lenne az, most még nem tudjuk. Takarékosság és háztáji Mire fordítják jövedelmüket a tataházi tsz-gazdák? Először is — takarékoskodnak. A postán több mint kétmillió forint értékű takarékbetétet tartanak nyilván. Ezenkívül a községben fiókja van a takarékszövetkezetnek is. Juhász Mártonná fiókvezető elmondja: négy évvel ezelőtt 123 tagnak mindössze 12 A március 27-i, az április 4-i és a május 1-i munkaszüneti napokra való tekintettel a pénzügyminiszter a SZOT-tál egyetértésben szabályozta a márciusi és áprilisi bérfizetések időpontját. A március 24-én és 25-én esedékes béreket 23-án. a március 26-án és 27-én esedékes béés fél ezer forint betétje volt. Most pedig a 257 tag — a község összlakosságának 9 százaléka — 808 ezer forint betéttel rendelkezik. Ezenkívül 65 ezer forintot autónyeremény-be tétre helyeztek el. Van kölcsönállo- mány is: több mint félmillió forint. Mire fordítják? Bútorvásárlásra, építkezésre, s a háztáji fejlesztésére. Az utóbbi célra legutóbb 45 ezer forintot vettek ki: építgetik a tojóházakat. Megalakult ugyanis a helyi baromfitenyésztő társulás; már meg is vásárolták az 1800 Shawer- naposcsibét, s a mintegy ti? gazda ebből alakítja ki a te- nyészállományt. A tataháziak sem ellenségei a háztájinak, s ez alapja nemcsak az önellátásnak, de a nagyfokú értékesítésnek is. Évente 1500—1700 hízott sertést és 30— 50 hízómarhát értékesítenek szerződés útján. Jó támogatásban részesülnek a közösből: a 70 körüli tehéntartó gazda mindegyike 50 négyszögöl keveréket és negyedholdnyi gyepet igényelhet. A sertéstartók ösz- szesen nyolc holdnyi lucernást kapnak, s vagy 80 vagon árpát és kukoricát a közösből — természetbeni részesedésként. Vízvezeték a döngölt agyagban Bácskai löszhátság ... Kitűnő szántóföld, főleg a kukoricának. Az átlagosnál jobb módú parasztság élt itt régebben is; erről tanúskodnak az utcarendbe sorakozó rangos régi házak. A házak zömének fala: döngölt agyag. Elkészülte után újabban drótfonatot terítenek rá, s így vakolják be. Igen tartós ez a „paraszti vasbeton”. Az új építkezőket a tsz fogattal segíti, s a 28 fős építőbrigád tavaly is majdnem félmillió értékű tatarozást végzett. Az utóbbi tíz évben közel 120 lakóház épült Tataházán. Persze egy-egy építkezés sokéves anyagi terhet jelent itt is. Szabó Antalék például — a házigazda növénytermesztési brigádvezető, havi jövedelme 2400 forint — tíz éve laknak szép villaszerű házukban, de csak két-három éve készültek el végleg. Noha jövedelmüket tetézi még a 10 százalék nyereségrészesedés — ilyen is van a Petőfi Tsz-ben —, s a háztájiból származó évi 8—10 ezer forint, tv-jük még nincs, s a vizet is ezután készülnek bevezetni. — Négy éve van vize a faltalak — állapítja meg a község köztiszteletben álló idős párttitkára, Mészáros János. — A hálózat minden utcára kiterjed. Eddig több mint 80-an vezették be a házukba. De legalább ennyien sorba állnak. Gépkocsi és tanulás Bizonyos tekintetben a tataháziak elég nagy árat fizettek a vízért: a művelődésnek még ma sincs otthona. A mozitól eltekintve — semmilyen. Mindig ez volt a válasz a járásnál, megyénél: elégedjenek meg a vízzel, egy falu nem kaphat mindent. Érthető, ha ebbe nem nyugosznak bele, s az idén — ha törik-szakad, de megkezdik az építkezést. A tsz ad 400 ezer forint támogatóst. Akkor Is reket 24-én fizetik kJ. Az egyébként április 2-án, 3-án és 4-én járó béreket április 1-én. az április 29-i, 30—i és a május 1-i béreket április 28-án fizetik. A bérfizetés többi időpontja változatlan. Nem változik a? állami építőipar március 24-i részfizetési napja sem. (MTI) szép gesztus, ha nem önzetlenül, hanem a fiatalok jobb közérzete érdekében teszi a gazdaság. Az anyagi felemelkedés útját jelzi még a 200 körüli motor- kerékpár, a 70-nél több tv és a 25 személygépkocsi. Az utóbbi háromnegyed részben tsz-gazdák'tulajdonában. Közülük Somogyi Antallal, a tsz-gépműhely vezetőjével ismerkedem meg közelebbről. Energikus, mozgékony, erős akaratú parasztember. Azaizhogy géplakatos is, még uradalomban tanulta ki a szakmát. Az ötvenes évek közepén kertészeti brigádvezetői tanfolyamot végzett. Most pedig harmadéves levelezője a mezőgazdasági gépipari technikumnak. — Mezőtúron van az iskola — mondja. — Gyakran el kell oda mennem. Kocsival mégis csak gyorsabb, mint vonattal, vagy busszal. Mikor tanul? Éjszaka .:. Idejét másodpercekre be kell osztania. Van még vagy féltucatnyi társadalmi tisztsége is. Ráadásul a felesége is tanul, a halasi technikum kihelyezett osztályán. Ez jó, mondja, legalább sok problémát megbeszélhetnek, kikérdezhetik egymást. A paraszti életformaváltás Tataházán is nyomon követhető. Somogyi Antalék példája erre a legmutatósabb — és a legígéretesebb — bizonyíték. Hatvani Dániel Nagy hiba lenne a mező- gazdasági szakmunkásképzés sokfelé ágazó problémakörét arra a megállapításra egyszerűsíteni, hogy minden attól függ, mit tesznek érte a közös gazdaságok vezetői. Vagyis azért, hogy a gazdálkodás fejlődő, korszerűsödő ágazataiban minél több, a szakmát elméletileg és gyakorlatilag is jól értő fiatal dolgozzék. Ismételjük, ennek feltételei nagyon bonyolultak. Mégis, úgy hisszük, a szövetkezeti vezetők „hozzáállása” fontos, nem egyszer döntő tényező. Hogy ez így van, elég csak a kiskunhalasi járásban széttekinteni. Jelenleg a különböző ifjúsági szaktanfolyamokon 140-en, az alapfokú traktoros- képzésben hatvanan, az előkészítő tanfolyamokon 56-an vesznek részt. Tavaly 57 mezőgazdasági és 16 ipari szakmunkástanulót szerződtettek a közös gazdaságok. Nagyjából annyit, mint a korábbi két évben. Ezek a számok így, önmagukban, keveset mondanak. Am ha szembesítjük az igényekkel, az eredmény lehangoló ... Állattenyésztő szakon például 1970-ig 532 végzett szakmunkásra lenne szükség. Az eddigi beiskolázásokat figyelembe véve, a lehetőségek legjobb esetben 165 ifjú állat- tenyésztő kiképzésével biztatnak. S ez a szükséglet egy- harmada! Valójában az a gond, hogy a fent említett tanulószerződések úgyszólván néhány közös gazdaságban összpontosulnak. Azokban, ahol súlyához mérten törődnek a gazdálkodás ilyenfajta — talán a legfontosabb! — korszerűsítésével. Ilyen a jánoshalmi Haladás, a tompái Kossuth, a kisszállás! Petőfi, a mélykúti Alkotmány és Üj Élet Tsz. És a többiek? Tekintsünk most e] a csikériai, a harka- kötönyi és a rémi tsz-ektöl, amelyek nagyritkán egy-két főre szerződnek. Mert ezeknél kirívóbb példákat is említhetünk. így a kisszállás! Búzakalász Tsz-t, ahol már három, egyenként százférőhelyes tehénistálló épült, de a szakmunkásképzés még a tervükben sem szerepel. Hasonló a helyzet a zsanai és a balota- szállási gazdaságokban és a kelebiai Népfront Tsz-ben is. Véletlen lenne, hogy a sokszor egy községben gazdálkodó szövetkezetek egymástól homlokegyenest eltérő eredményre tegyenek szert a szakmunkásképzésben? Nyilván nem. Mert az utóbb említett gazdaságok vezetői is a tanulószerződések egész soráról adhatnának számot, ha ... Ha nem restelnék megtenni, amit például Tanos István, a jánoshalmi Petőfi Tsz elnöke megtesz; aki már hónapokkal az évzáró előtt rendszeresen bejár az általános iskolába, 9 egyenként is beszél a nyolcadikosokkal. És aki máris tizenhárom tanulóval szerződött a zöldségtermesztő tanfolyamra. A szakmunkásképzéssel szemben tanúsított közöny semmiképpen sem a bölcs előrelátás bizonyítéka. —ni —el. Higannyal mért választék Az áruválaszték bővítése az ipar és a kereskedelem elsőrendű feladata. Hogy menynyire tisztában vannak ezzel az illetékesek, azt egyetlen árucikken is jól lemérhetjük. A kecskeméti Arany János utcai OFOTÉRT-üzlet kirakatában legalább tucatnyi változatban látható a szobahőmérö. Aki ennél is bővebb választékot kíván, az joggal illethető a telhetetlenség vádjával. Annál is inkább, mert nemcsak színben, formában és árban térnek el egymástól a klímajelző alkalmatosságok, hanem abban is, hogy szinte típusonként más-más hőfokot mutatnak. Igaz, nem nagy a különbség, mindössze egy-két Celsius, de a kínálat szempontjából ennyi is elég. Lelkesen üdvözöljük a hőmérőgyár remek kezdeményezését, azoknak a konzervatív vásárlóknak pedig, akiket nyugtalanít, tanácstalan tétovázásba sodor ez a bőség, a következőket javasoljuk: Ha csupán egyetlen hőmérőt függesztenek a lakásuk falára, akkor elérhetik a számukra oly kívánatos egyöntetűséget. Ha pedia ragaszkodnak a több hömérős rendszerhez, akkor egyszerű átlagszámítás segítségével meglehetősen pontos adatot nyerhetnek. Reméljük, hogy a hőmérőgyár példája mielőbb követőkre talál és a választék bővítése jegyében megjelennek a más-más időt mutató vekkerórák, a tíz deka liptait tizenötnek mérő mérlegek, a kilenc és féldeci italt tartalmazó literes palackok, az olyan pantallók, amelyeknek egyik szára árnyalattal hosszabb, mint a másik, a kések, amelyeknek a foka jobban fog, mint az éle stb., stb. Elnézést kérünk, ha a felsorolásban szereplő árucikkek egyike-másika máris forgalomban van, —s —5 Főkönyvelő a vádlottak padján ALTALANOS tapasztalat, hogy legtöbb esetben a pénz utáni hajsza, a túlzott anyagiasság sodorja az embereiket a bűn útjára, Fonyódi Gyuláné, Kisszállás, Gorkij utca 1. szám alatti lakosnál azonban elsősorban a családi körülmények játszottak közre abban, hogy az asszony a váldottak padjára került. Különösen a férj nemtörődömségére, iszákosságára gondolunk itt, anélkül, hogy Fonyódiné cselekményének súlyát szándékoznánk kissebbíteni. A most 45 éves asszony évek óta a Kis- szállási Gépállomáson dolgozik, amely közben gépjavító állomássá fejlődött. Eleinte bér- számfejtő, majd segénykönyve- lő, végül pedig főkönyvelő lett. Ezt a munkakört egészen 1966 végéig, amikor bűncselekményei miatt leváltották — betöltötte. FONYÖDI Gyuláménak két gyermeke van és családja eltartása teljes mértékben őrá nehezedett. Férje jó szakmával rendelkezik: fogtechnikusi képesítése van. Évek óta azonban sehol nem dolgozik, s ami pénzt alkalmi munkáival keresett, azt az utolsó fillérig italozásra költötte, a család eltartásához semmivel sem járult hozzá — amint azt a bíróság a tanúk, valamint a vádlott vallomásai alapján megállapította. Fonyódi Gyulában akkor sem ébredt fel a lelkiismeret, amikor 1961-ben Kiskunhalason az édesanyja. Fonyódi Gábor- né házat vásárolt és az unokáira íratta azzal a kikötéssel, hogy neki és menyének — az ügy vádlottjának — haszonélvezeti jogot biztosított az Ingatlanon. Az asszony, hogy anyósa terhein enyhítsen, vállalta a vételkapcsolatban felmerült illeték rendezését. Tudta, hogy ebben csupán a saját keresetére számíthat, mert a férje az italról nem fog lemondani, pénzt továbbra sem ad haza. Ilyen körülmények között —. amint az már előre is látható * volt — Fonyódi Gyuláné nem tudta kifizetni az illetéket, s 1964-ben fizetésének 33 százalékát erre a célra letiltották. A megmaradt kereset a négytagú család eltartásához kevésnek bizonyult, s ekkor határozta el a főkönyvelő asszony, hogy illegális úton szerez pénzt. Az elhatározást tett követte és 1964 nyarától 1966 végéig a gépjavító állomás pénztárából összesen 87 ezer forintot sikkasztott el. AZ ILLETÉKET már régen kifizette, de a bűncselekménysorozatot nem tudta abbahagyni, a lejtőn saját erejéből képtelen volt megállni. Különböző banki bizonylatokat hamisított, illetve semmisített meg, egy- egy alkalommal 3—4 ezer forintot sikkasztva ezáltal. Több, mint két év alatt folyamatra on fosztogatta a társadalmi tulajdont. A férjnek nem volt tudomása a felesége manipulációiról, ö' nem is került a vádlottak padjára. De lehet-e erkölcsi értelemben a férj javára „enyhítő körülményként” értékelni, hogy nem tudott felesége bűneiről? Éppen úgy nem érdekelte őt ez, mint a család, a házvétel és a munka. Dologkerülő magatartásával Fonyódi Gyula nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy gyermekeinek anyja börtönbe kerüljön. Mindezt anélkül mondjuk, hogy mentenénk a volt főkönyvelő sikkasztásait, hiszen semmilyen körülmény nem indokolhatja, hogy bárki a közösség vagyonához nyúljon. A KISKUNHALASI járásbíróság első fokon kétévi szabadságvesztésre ítélte Fonyódi Gyulánét. és háromévi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Ugyanakkor kötelezte a bíróság, hogy kártérítésként fizessen meg a gépjavító állomásnak 87 ezer forintot és ennek 1966. október 14-től járó évi ötszázalékos kamatát. Az ítélet még nem jogerős. G. S. 0 március és áprilisi bérfizetásek rendje
