Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-04 / 54. szám
ÍPfi7. tn irrt us 4, sióm hat 5. aulai Aki megvív az idővel vázlat Antal Imréről kecskemétiek a Budapesti Irodalmi Színpadon Ma este " órakor a Kecskeméti Szövetkezeti Bizottság Orfeusz Irodalmi Színpada a Juhász Ferenc költeményéből dramatizált, Szarvassá változott fiú című oratóriumot a Budapesti Irodalmi Színpadon adja elő. A műsort, amelyben fellépnek, az OKISZ rendezi. Rajtuk kívül a debreceni ktsz-ek Rapszódia Együttesé szerepel még. A műsorról a Rádió és a Tv felvételt készít. Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő megtekinti az előadást és utána találkozik a kecskeméti együttes tagjaival. TV-KLUB Kecskeméten a megyei könyvtár olvasótermében ma, szombaton este fél 7 órakor tartja első klubestjét a kecskeméti Tv-klub. Az első alkalommal Joós Ferenc főkönyvtáros tart előadást Arany János kecskeméti kapcsolatai címmel. A klub össze-' jövetelén minden érdeklődő részt vehet. Látogatók az Ének-Zenei * Iskolában Szőnyi Erzsébet zeneszerző, tanszékvezető tanár vezetésével ma délelőtt a Zeneművészeti Főiskola ének-, zene- és kar- vezető szakos, végzős hallgatói látogatják meg a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskolát és Gimnáziumot. Délután ők adnak ajándékhangversenyt. Gershwin: Kék rapszódia. Vad, fojtott zene. Szomorú blues-ok bujkálnak nyugtalan ütemei között. A zongora uralkodik. Még szemre is. A hegedűk, brácsák, gordonkák vörösbarnája, a rézfúvósok sárga öble, az ü átdobok homályos foltjai szinte elvesznek az erőteljes fekete tömb hátterében. A művész majdnem mozdulatlan. Haja nem hull a homlokába, arca nem torz a koncentrálástól. Mintha csak annyi köze lenne a hangszerből felsíró, remegő akkordokhoz, ide(VleghiH sarok A dunapataji művelődési ház átadásával megoldódott a községi könyvtár ügye is. Kevés könyvtár dicsekedhet olyan ízléses, korszerű, kedves helyiséggel, mint a pataji. Az egyetlen tágas teremben 6000 kötet könyv kínálja magát nyitott polcokon, kényelmes fotelok és asztalok állnak azok rendelkezésére, akik helyben olvasni szeretnek. Vörös Julianna könyvtáros szívesen szolgál ki minden érdeklődőt és ad tanácsot a könyvek megválasztásában. • Akik pedig újságot, folyóiratot akarnak olvasni, letelepedhetnek a napfényes helyiségben. Mint a képen látható, idős termelőszövetkezeti dolgozók is teszik. ges futamokhoz, hogy örömet okoznak neki. Figyelmes, kíváncsi, komoly. * * » Lehetetlen hozzáférni, a notesszel, emlékkönyvvel, papírlapokkal felszerelt elszánt rohamcsapat falhoz szorítja. — Miért kérsz autogramot? — szólítok meg egy hirtelen- nőtt fiút. — Jó fej. De nemcsak, hogy veri a zongorát és azzal kész. Mindenhez hozzá tud szólni a Hallóban, és remek szövege van. Hogy ezt hogy csinálja? Erre voltam kíváncsi én is. De Antal Imrét nem lehet köny- nyen belerántani az interjú szokásos kérdés-felelet ritmusába. Pedig nem zárkózott. Ellenkezőleg. Mintha időtlen idők óta ismernénk egymást, hihetetlenül közvetlen, természetes. Villámgyorsan ledobja a frakkot, az állógallért, lezser pulóverbe bújik, és máris átveszi a kezdeményezést. Az autogram- kérőkkel — jobbára zenetanuló kecskeméti diákok voltak — előzőleg röpke beszélgetésekbe elegyedett, és ennek kapcsán csak úgy zúdítja rám a kérdéseket: Igaz-e, hogy életveszélyes a kecskeméti zeneiskola? Miért nem bővítik az ének-zeneit? Hány ifjúsági klub van a városban? A szerepek felcserélődnek, alig győzök válaszolgatnd. — Igaz is: hogy csinálom? Kezdjük inkább azon, miért csinálom. Nem akarok abba a művésztípusba tartozni, amelyik összetéveszti saját lábát a zon- goralábakkal. Végsősoron a zene is az élet visszatü krözése. Hogyan adjam vissza azt, amit nem ismerek? (Megismerkedik egy szembejövő színházi zenésszel, kikérdezi, mennyi a fizetése, milyenek a tájelőadások.) — Televíziós szereplésem ötlete a Fiatal Művészek Klubjában vetődött föl. Ha már annyira jutok a gyakorlásban, hogy táncolnak előttem a hangjegyek, rögtön odamegyek, és mindenféle pálcikás társasjátékokat játszom. Ez rendszerint használ. Azt mondja egyszer egy műsorszerkesztő ismerősöm : Imre, te olyan jól mesélsz viccet, gyere be egyszer a tv-be. Bementem, ottragadtam. (A büfésnővel hosszas értekezésbe fog az áruellátás gondjairól, és párhuzamos műelemzést ad néhány pesti presszó „kávékarakteréről”.) — Azért szeretik a gyerekek a Halló fiúk — Halló lányokat, mert igyekszünk elkerülni a prédikációt. Szerintem csak így lehet szó ízlésformálásról. És ha nem ismerünk tilos területeket. mindent nyíltan megvitatunk. Nem, -nem szoktam izgulni. Miért? Csak beszélni kell a fiatalok saját nyélvén. Az én nyelvem is ez, hiába leszek már 32 éves. (Koccint a fröccsüket iddogá- ló díszletmunkásokkal, elmeséli, milyen műszaki berendezést látott a külföldi színiházakban.) — Huszonnégy koncert évenként a Filharmóniával. Plusz rádió. KISZ -szervezetek is gyakran meghívnak. Hogyne mennék, bár több helyre is mehetnék. Szép volt most a lengyel tűmé. Igen, vidékre is. Ma itt, holnap Karcag. Mozartot szeretnék az ősszel Kecskeméten játszani, beszéltem róla a népművelési felügyelővel. Holnap tv-próba is. Szétforgácso- lódás? Vigyázok. Első a zene. Csak olvasni lenne több időm. Megpróbáltam útközben, de akkor nem láthatom a tájat... • * * „Nézzünk szét egy kicsit!” felkiáltással kezdett színházi bolyongásunk a próbateremben ér véget. A zongorához ül, kérdi, mit játsszon. Chopin cisz- móll keringőjét választom. Mint a Liszt—Bartók zongoraverseny győztese is ezt adta ráadásként. A zene elmélyült értői most eldöntenék magukban, hogyan értelmezi a művet, mennyire csiszolt a technikája. Számomra hirtelen a legmodernebb időmérő műszerré lesz a zongora. A száguldó ujjak elsöprik a másodpercek ijesztő egyformasággal futó határait. A hosszabb rövidebb hangok új időegységeket diktálnak, a hajlékony dallamszálra fűződve, szeszélyesen. De lényegük még .szabályosabb. Észre sem veszed, feszes ütembe sorakoznak, az utolsó leütés ismét a valóságos időhatárral találkozik. A művész megvív az idővel, és békét köt vele. Átalakítja: értelmet ad neki. Szabó János gőt, szanatóriumi ápolásra mindössze 40 pengőt irányoztak elő. Nagyon kevés — 748 pengő a napközi otthon támogatására felvett összeg, s érthetetlen, hogy gyermekvédelemre egy fillért sem irányoztak elő. Az ínségakcióhoz való hozzájárulás csupán ezer pengő. Amikor népegészségügyre és népjólétre ilyen kevés összegeket irányoztak elő, akkor reprezentációs költségeket nem lehet megszavazni! Szói n teszik a polgármester fizetését, amely a korábbi években 20 ezer pengőre rúgott, s ma kevesebb ... G. J. igen erős érvekkel, a földmíves nép helyzetének kétségbeejtő példáival száll szembe a reprezentációs költségekkel. Szóváltásba kerül W. J.-fel, akinek az a véleménye G. beszédére, hogy az gazdasági előadás. Ismét zúgás támad, az ellenzékiek közül többen visszavágnak. W. J. — Nem tűrhetem, hogy zsidóiskolát csináljanak! A zaj fokozódik. W. J. — Nem lehet még jobban megnvomorítani a főtiszt- viselőket. Én tudom legjobban, milyen és mennyi költségei vannak a polgármesternek. Sokat kell reprezentálni és ez sok pénzbe kerül... Ö maga harminchat egyesület tagja és ez nem csekély összeget jelent. . G. J. még egyszer beszél. Elekor közbeszól N. R. — Maga kommunista, ne beszéljen. G. J. — Sajnos, nekünk nem adnak igazat, mindig visszautasítják minden jó szándékunkat. Ha a polgármester nem tud megélni 10 ezer pengőből, akkor nem elég neki 20 ezer sem. K. J. is a földmíves nép bajait állítja szembe a reprezentációs költséggel. M. L. a reprezentációs költség mellett szólal fel. Védi a polgármestert; M. V. plébános is a reprezentációs költség megszavazása mellett száll erősen síkra. V. F. az ellenzék nagy tetszése mellett idéz M. V.-éls hivatalos lapjából, melynek cikkében ilyenek olvashatók: „Amíg az ország ilyen nehéz helyzetben van, senkinek sem jár jutalom ebben az országban tisztviselői munkakörében becsületesen végzett bármilyen sikeres munkáért — a rendes fizetésen kívül.” Vagy: „Az ipari iskolai nehéz tanítói munkáért bizony minimális csekélység fog járni. Rendben van: itt is takarékoskodni kell, de ha ezt a minden tekintetben legsúlyosabb takarékossági intézkedést végrehajtják, akkor az egész vonalon minden személyi kiadásnál ilyen keményen takarékoskodja- nak, — akkor semmiféle pótlékot nem akarunk látni a városházán!^ Szavazásra kerül a sor és 22:18 arányban megszavazzák a reprezentációs költséget, később pedig a pótilletményt. ... A közgyűlés másnap a költségvetés részletes tárgyalásával folytatódik. Itt is minden úgy történik, ahogy a vezérkarban, az úgynevezett városi pártban megtervezték. Innen is lássunk néhány részletet. Z. F. — Kellene továbbá a költségvetésben valaminek lenni. ami halvány reménysugárt jelentene. Nem látok egy tételt sem, amely a földmívest, iparost és kereskedőt keresethez juttatná. A földmívestől elveszik a földet, az iparos kereset nélkül van és a kereskedő tönkremegy. W. J. — Nem vesznek el semmit. Z. F. — Vegyük csak az iparosságot. Amikor közmunkákról van szó, azt találnám helyesnek, hogy a közmunka kiadásánál ne a személyt nézzék, hanem az kapjon munkát, aki rászorul. A legutóbbi cipészmunkából csak M-pártiak kaptak ... A következő dolog. ?.' W. J. ingerülten közbeszól: — Hány lesz még? ... Arra kérem polgármester urat, hogy szakítson mindenféle klikkel és.,. W. J. — Micsoda klikkről beszél? Kik azok? Z. F. — Se M., se a vármegye klikkjével ne legyen összeköttetésben. A városi párt emberei méltatlankodnak. W. J. — Itt nincs klikk. Kó- tyagos volt, aki kitalálta. Z. F. — Le az ellenzékkel! Ugye? Hosszú, meddő vita folyik a városi gazdaság, az ún. kiabáló tételek ügyében. W. J. türelmetlenkedik. — Gyerünk a tárgyra! Sch. D. — Nem tartóztatjuk, tábornok úr, ha tetszik, elmehet. M. L. az asztalra csap. — De nem úgy van! Nagy zaj támad, többen felugrálnak, kiabálás, feleselés. W. J. — Szerintem egy órát loptak el az időből. Z. F. — Hát mikor a tábornok úr órák hosszat a kutyákról beszélt?! ••• Becsnpont a városi közgyűlés protocollum-át. Csak úgy kaparja a torkot a belőle lavágódó porfelhő. Milyen biztosak voltak a dolgukban azok a Horthy-városatyák. Milyen megingathatatlannak hitték uralmukat... Pedig korhadás szaga volt már annak, mint en. nek a régi jegyzőkönyvnek. A néma, de mégis hangosan kiáltó történelmi tanúnak... Tóth István ' ■■ „Ki mit tud?”-vetélkedőre készülnek a bácsalmási Petőfi Sándor Üttörőcsapat pajtásai, amelyen a mi őrsünk is szeretne jól szerepelni. Vers, ének, mese és bűvészszámokkal pályázunk az elsőségre. Agócs László, őrsi tudósító — Lelkesen készülődnek az úttörő kulturális szemle járási bemutatójára, valamint a szaktárgyi tanulmányi vetélkedőkre a katymári 666-os számú Ságvári Endre Úttörőcsapat tagjai. A pajtások házi' versenyeken mérik össze tudásukat orosz nyelvből, történelemből és egyéb tantárgyakból, a színjátszó csoport pedig nagy sikerrel mutatta be azt a műsorát, amellyel az úttörő kulturális szemle járási döntőjébe szeretne kerülni. Patarcsik Eta éis Törteli Antal r aj krónikások — Nem könnyű feliadat nálunk az úttörő-rendezvények lebonyolítása, hiszen iskolánkban a váltott tanítás miatt, az úttörők klubszobáját :is tanteremmé kellett átalakítani. Délelőttönként mégis összejövünk egy- egy üres osztályban, hogy megtartsuk a szakköri foglalkozásokat, őnsi összejöveteleket stb. A nehézségek ellenére bízunk abban, hogy belátható időn belül megoldódik az úttörőcsapat helyiséggondja. Mácsai Erzsébet és Vida Mária» = KEDVES VENDÉG látogatottá napokban a tassi úttörőcsapathoz: Lili néni. a Pajtás munkatársa. Részt vett az Inci-Finci Örs foglalkozásán és vállalkozott a jót sikerült vetélkedő levezetésére. majd a legjobbaknak könyvjutalmat adott át. Lili néni az őrsi naplókba és a csapatnaplóba írt emléksorokat, és elismerően szólt csapatunk munkájáról, mi pedig a Pajtás cikkeiről mondtuk el véleményünket. Szokolai Eszter csapattitkár X A tornatermi edzések után ma már a szabadban készülnek a tavaszi sportversenyekre a bácsalmási 3578-as számú II. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat úttörői. A labdarúgók, a kézilabdázók és az atlétáik, s a többi sportág művelői az idén újabb sikerekkel kívánják öregbíteni iskolánk hírnevét. Szuhai Zsolt — A „Három tavaszt ünneplünk”- akciósorozat beindítása alkalmából nagyszabású ünnepségre került sor csapatunkban. Az eseményen ott voltak a községi pártszervezet tagjai, vezetői is, akik nagy figyelemmel hallgatták az úttörőcsapat eddigi tevékenységéről szóló beszámolót. Az akció keretében úttörőparkot, szabadtéri színpadot építünk; illetve segítséget nyújtunk ezek létrehozásához. A parkosításból, a virágültetésből is kivesszük részünket Sztrinkó István, csapatidporter A A FÜLÖPSZÁLLÁSI úttörők változatos műsorral készülnek a járási kulturális úttörő szemlére. A nagykórus és a kamarakórus tagjai már kifogástalanul tudják számaikat, s reméljük, úttörőcsapatunk híréhez méltón szerepel majd a nagy vetélkedőn. Mácsai Erzsébet és Vida Mária — MINT MINDENÜTT, a mi csapatunkban is foglalkoztatja a nyolcadikos úttörőket a pályaválasztás. Az általános iskolát végző tanulók már kitöltötték jelentkezési lapjaikat, szorgalmasan tanulnak, s ők is beneveztek az iskolában folyó szaktárgyi tanulmányi versenyekre. Szuhai Mária, Bácsalmás, n. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat — Még a téli szünet előtt kaptuk azt a megbízatást, hogy gyűjtsük össze a magyar kommunista mozgalom néhány kimagasló alakjának életéről, munkásságáról az előttünk ismeretlen adatokat. A megyei könyvtárban Martos Flóra, Ságvári Endre, Kilián György életéről olvastunk el könyveket, utána őrsi foglalkozásán vitattuk meg, hogyan folytassuk az adatgyűjtő munkát. Zubek Zsuzsa, Kecskemét krónikás — Jelenleg gimnáziumban folytatom tanulmányaimat, mégis igyek- szek egykori iskolám, a Kecskeméti Nagykőrösi úti Általános Iskola úttörőivel kapcsolatot tartani. A nyolcadikosok rajvezető-helyettese vagyok és a minap én is részt vettem egy jól sikerült klubdélutánon, utána pedig a pajtásokkal megbeszéltük a raj további teendőit. Üttörő- rajom munkájáról a jövőben te igyekszem rendszeresen beszámolni az újság hasábjain. Nagy Erzsébet, Kecskemét, Bányai Júlia Gimnázium
