Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-04 / 54. szám

1967. március 4. szombat

3. oldal

A közgyűlés tisztító viharában...

A tavaszi as, karadélutáni nappal farkasszemet néz a keceli művelődési ház homlokzata. Csoportokba verődve gyülekeznek az Űj Élet Szakszövetkezet gazdái, távolabbról halk duruzsolásnak tűnik a beszéd, de már a levegőben ott van valami lefojtott izgalom, amely korántsem szokványos zárszámadó közgyűlést ígér.

Perceken belül már Komóczi János főkönyvelővel beszélgetek. Kezembe nyomja a sokszorosított mérlegbeszámolót, fussam át. mivel ez úgysem kerül most ismertetésre, hiszen a 120 küldött mindegyike megkapta. Nézzük csak: a 3200 hold összes területből majdnem 600 van közös művelésben. A nagyüzemi szőlő közel 200 hold, s van hat hold nagyüzemi barackos is. A közös vagyon értéke tíz és fél millió forint. A tavalyi tiszta nyereség meghaladja az egymilliót.

s arról végképp nem szól, hogy az ellenőrző bizottság egyáltalán igyekezett-e gátat szabni a vezetői önkényességnek. Nem véletlen, hogy a közgyűlés hátralevő részében őt is és a bizottság többi tagjait is leváltják.

m

nn

Nem gazdálkodott rosszul a szakszövetkezet. Az egyik szőlőtáblán elért 166 mázsás hol- dankénti átlag pedig kimondottan országos rekordnak számít. Miért hát a forrongó pezsgés, ami vonzásában tartja a közgyűlésre gyülekvőket?

Hamarosan ezt is megtudom. Benyecki János, aki tavaly nyár óta megbízott elnök, most leköszön. Ö egyébként is csak mint brigádvezető vette át az elnöki teendőket, Tarpataki Istvántól, az előző elnöktől. Tarpatakit tavaly soronkívül leváltották, vagyis a gazdálkodási év közepén.

Nyilván ennek nem mindennapi oka kellett, hogy legyen. Lehoczki János, az ellenőrző bizottság elnöke sorolja is az okokat:

— Az elnök, Tarpataki, senkit nem hallgatott meg, senkiben sem bízott. Hiába ellenezték a szakemberek, borsót vettetett a szőlősorok közé, a fertőzött gabonát elkevertette az egészségessel, s ebből is csak kár származott. Saját maga rendelkezett a közös erdőből kitermelt fával.

Ez bizony sovány magyarázat,

Dr. Vedres Ferenc, a Szövetkezetek Kiskőrösi Járási Központjának elnöke szólal fel. A zsúfolt terem elcsendesedik.

— A kéthónapos revízió a visszaélések egész sorát derítette fel — sorolja. — A kitermelt fáról semmiféle nyilvántartást nem vezettek, ellenben annak tetemes részét megkapták a vezetőségi tagok, tiszteletdíj címén. összesen mintegy 40 ezer forint értékben. Ez több, mint szabálytalan. Nem vet jó fényt a volt elnökre a lakásán talált, s minden bizonnyal a közösből eredő 54 liter pálinka és a telepítés támrendszeréhez szánt dróthuzalból mutatkozó hiány sem. Ellene most büntető bíróságon folyik eljárás, s feltehetően elmarasztaló ítélet születik. Jól tette a szakszövetkezet, hogy elbocsátotta a korábbi főkönyvelőt, Vigh Tibort is, aki a bizonylatolást nem kis mértékben hanyagolta el.

De arról is szól, hogy a tagságnak mind ez ideig nem állt módjában részletesen megismerkedni a vezetői visszaélésekkel. S ezt ki is használták a vezetőségi tagok, akik valamelyes tábort szervezve maguk köré, még mindig Tarpatakit támogatják. Ám a tények ismeretében a tagság most mór felelősséggel dönthet a szakszövetkezet sorsáról — mondja végezetül.

karuhát, s a gépek kihasználását némelyek szándékosan gátolták, csakhogy ne kelljen részükre a prémiumot kifizetni. Nincs megoldva a gépjávítás helyzete, s okos számvetéssel bizonyítják, hogy a szakszövetkezetnek is mennyivel előnyösebb lenne, ha a karbantartást helyben végeznék el. Panaszkodnak az ültetvények szerződött munkásai is. amiért arra sem érdemesítik őket, hogy egy étkező asztalt és a biciklik számára valami olcsó nádtetőt kapjanak.

Ami előre látható volt, bekövetkezik: teljesen új vezetőséget választanak. Ezzel a régiek klikkje totális vereséget szenvedett. Az új vezetőség tagjairól egyenként nyilvánítanak véleményt, mindegyikről külön szavaznak. Hiába, a nagy tanulság után óvatosabbak a gazdák ... De hátra van még a nagy kérdés: ki legyen az elnök. Rövidesen ez is eldől; a két éve itt dolgozó szőlész-agronómust, Varga Jenőt választják meg. Egyhangúlag. Előre jön az új elnök, szerény, szimpatikus fellépésű fiatalember, néhány szóval bemutatkozik, s elmondja, hogy méltó akar lenni a bizalomra'.

A dolgozó nőről —

illúziók nélkül

I 3. |

Villámjának a hozzászólások, a kedélyek olykor ki-kicsapnak a medrükből. Kiss B. József kertelés nélkül kijelenti, hogy megvesztegethető vezetőségi tagokra nincs szüksége a tagságnak. Ezt sokan megtapsolják. A traktorosok arról panaszkodnak, hogy nem kapták meg a munVégül is, a fejlődés lehetőségei kitűnőek az Űj Élet-ben. Bár röviden, de erről is szó esik. Csökkenteni lehet most már a tagsági hozzájárulást, nagyobb támogatásban részesülhetnek az idősebb gazdák, megkezdhetik az öregedő szőlőparcellák felújítását. Az idén erdőt és csemegeszőlőt telepítenek.

Bizonyos, hogy mindezzel megbirkózik az új vezetés, amely most a közgyűlés tisztító viharában született. A gazdák bizalmával nem lehet büntetlenül visszaélni, különösen nem az itteniekével, akik — egészséges jogérzékük birtokában — ezúttal is a közös fejlődése mellett törtek lándzsát.

Hatvani Dániel

Labdázás a felelőséggel

„A válaszfalak az építkezést követően igen rövid időn belül, olyan süllyedést szenvedtek, hogy az alap megerősítések teljes átépítésre szorulnak. Ez a hanyag munka mintegy 210 000 forint költségnövekedést jelent”

— olvastam egy jelentésben, amelyet a kecskeméti 600 va- gonos tárház most készülő irodaépületének helyzetéről írtak.

A tárház irodaépületének tervezői — az Élelmezésipari Tervező Intézet és az ÉM Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat

— 140 centiméter magasságú fel töltésre, alapozás nélkül írták elő a válaszfalak építését, közvetlenül a burkolat aljzatbetonjára helyezve. A kivitelező — az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat akkori építésvezetője — ezt a tervezői előírást — ismerve a helyzetet

— joggal kifogásolta. Mit tett a tervező? Az építési tervet úgy helyesbítette, hogy a válaszfalak alatt az aljzatbetont meg- magasíttatta. Ez a „módosítás” sem biztosította a válaszfalak stabilitását, ezért a kivitelező ismét kifogással élt Ezt a „felszólamlást” azonban sem a tervező, sem a beruházó — a Bács-Kiskun megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat

— nem fogadta el, félve a többletköltségektől. A válaszfalak tehát a „módosított” tervnek megfelelően elkészültek, s ahogy arra a kivitelező már korábban felhívta a figyelmet, megroggyantak, megrepedtek. A beruházó — teljes joggal — szavatossagi igénnyel lé*

pett Se! az építőipari vállalattal szemben, amelyet a vállalat, ugyancsak jogosan, tervezési hibára való hivatkozással elutasított.

A két vállalat ügye a Központi Döntőbizottság elé került, amely a szakértők véleménye alapján a következő határozatot hozta: „A tervező a hibás tervszolgáltatás miatt köteles díjmentesen a helyreállítási tervet elkészíteni.” Az indoklás egy kissé furán, de egyoldalúan a kivitelezőre hárítja a felelősséget. így hangzik: „A módosított terv is hibás volt, ezt a kivitelező bár észlelte, mégis felépítette, s így a felelősséget magára vállalta.”

E tények ismeretében felmerül a kérdés, igazságos volt-e a Központi Döntőbizottság határozata? Erre nehéz lenne egyetlen szóval válaszolni. Egy azonban biztos: Szeretnék, ha nem kerülne szóba a tervezők felelőssége! Igaz, a kivitelező elkövette azt a hibát, hogy nem megfelelő tervek alapján végezte el a munkát, de különben képtelen lett volna betartani az amúgy is szoros határidőt. Nos a két, helyesebben a három vállalat között folyhat még a vita: ki a felelősseb b, de mi mégsem ezt firtatjuk! Bennünket — az egész népgazdaságot — az a kérdés foglalkoztat elsősorban, miért került 210 ezer forinttal többe az építkezés? Azért, mert rossz volt a tervezés, felelőtlen a kivitelezés!

Gémes Gábor

Készül

a rafia-szőnyeg

Méltán örvendenek bel- és külföldön jó hírnévnek, nagy népszerűségnek a Kunszenttnik- lósi Háziipari Termelőszövetkezet termékei. A hisz ezerháromszáz bedolgozója közül ki- lencszáz a községben végzi munkáját, köztük Guti József- né, aki lányával együtt készíti szövőszékén a színpompás, keresett rafiaszönyegeket.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

JELLEMZŐ és igen elgondolkoztató a következő történet. Az egyik üzem párttaggyűlésén, ahol a kongresszus útmutatása nyomán egyik üzem párttag- gyűlésén, ahol a kongresszus útmutatása nyomán a gyárban dolgozó nők helyzetét, s a teendőket vitatták meg, felállt az egyik üzemrész főművezetője. Dicséretnek szánt gyengéd szavakkal ecsetelte, m.i mindenre képesek az üzemrészükben dolgozó nők, így a többi között arra is, hogy — érdemes szó szerint idézni —„zúgolód ’ ; nélkül végzik 6.50-es órabérért azt, amit férfiak csak kilencért, vagy még annál is többért vállalnának el”. A felszólaláson nem akadt fenn senki, sőt, szaporán bólogattak, lám milyen derék nődolgozóik vannak. Az ott ü i ők minden bizonnyal helyeslői a női egyenjogúságnak, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének. És eszükbe sem jut gondolkozni azon, hogy ezeket az elveket az orruk előtt csúfolják meg, éppen az említett esettel.

Hazánk munkaképes korú lakosságából 2 940 000 a nő. Ebből mintegy háromszázezer tanulót kell leszámítani, s a probléma jelentőségét igazolandó, az aktív kereső nők száma: 1840 000! A dolgozó nő döntő tényező a népgazdaság minden területén, egyes iparágak egésze áll vagy bukik a női munkaerőn. A munkavállalásban tehát nem szenved csorbát a női egyenjogúság. a munkavégzés körülményeit, a munka anyagi és erkölcsi megbecsülését illetően azonban — ahogy a kongresz- szus is erre ösztönzött — illúziók helyett ideje szembenézni a • valósággal;

EGY ÜGYNEVEZETT reprezentatív, tíz nagyüzemre kiterjedő vizsgálat megállapítása szerint az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők kereseti aránya a vizsgált helyeken 20 —50 százalékos eltérést mutat, s mindössze az esetek 27 százalékában nem volt semmiféle különbözőség! Érdemes továbbra is segítségül hívni a beszédes számadatokat. Az állami iparban mintegy ötszázezer nőt foglalkoztatnak, az összipari létszám 37,3 százalékát. A mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban 460 ezer nő dolgozik, s mintegy 100 ezer kisegítő családtagként. Ez a mezőgazdasági foglalkozású lakosság több, mint fele! Az állami iparban dolgozó munkások 35,4 százaléka nő — mintegy 360 ezer fő —, de csak mintegy 70 ezer közülük a szakmunkások száma, az összes szakmunkások mindössze 16,6 százaléka.

A képzetlen női munkaerő dominál tehát, s ez egyben meghatározója is a kereseti lehetőségeknek.

SZÜKSÉG SZERŰ, hogy ennek így kell lennie? Igen jellemző példa, hogy az élelmiszeriparban — amire mindenki hagyományosan azt mondja „női" iparág — 68 ezer nő dolgozik, a munkáslétszám 45,7 százaléka, ugyanakkor a szakmunkásak között csak 11.8 százalék a nő. A hagyományos női iparágban— A textilipart és a textilruházati ipart kivéve valamennyi iparágban aránytalanul kicsi az összes nők számához mérten a szakmunkás nők aránya. így például a műszeriparban foglalkoztatottak 40.6 százaléka, a fémtömegcikkiparban 41,8 százaléka nő, de a szakmunkás létszámból mindössze 14. illetve 6,3 százalékkal részesednek. A textiliparban foglalkoztatott mintegy százezer nő az össz- létszám 67,7 százalékát jelenti, magas a nők arányszáma a híradástechnikai és vákuumtechnikai iparban, az építőanyagiparban s még a kohászatban is tízezer női munkás dolgozik! S mindenüt aránytalanul alacsony a szakmunkásnők aránya.

A további számszerű részletezéstől — például a műszaki vezető munkakörben, egyéb irányító beosztásiban foglalkoztatott nőktől — úgy hiszem, eltekinthetünk. Az elmondottak is igazolják, milyen bonyolult, összetett kérdés a dolgozó nők problémája, s hogy a visszásságokért, a foglalkoztatási szerkezet bizonyos torzulásaiért igazságtalan lenne kizárólag a gyárak, intézmények vezetőit elmarasztalni. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem volt meg mindenkor és mindenütt a szükséges összhang a politikai elvek, kívánalmak, s a gazdasági valóság között.

A pártkongresszus határozatában foglalt ajánlás nyomán a kormány a közelmúltban elfogadta a gyermekgondozási segély bevezetésére vonatkozó előterjesztést; a textiliparban fizetendő éjszakai pótlék ugyancsak elsősorban a nőket érinti; a termelőszövetkezetekben dolgozó anyák helyzetének további javítására tervbe vett intézkedések mind-mind alkotóelemei egy olyan folyamatnak, amelynek lényege a fokozott anyagierkölcsi megbecsülés. A népgazdaság irányítási rendszerének reformja — érthetően — nem marad hatás nélkül a foglalkoztatottságra sem. Az általános irányelvek helyessége ellenére például a nők munkába- állí tás anal, tevékenységük anyagi-erkölcsi megbecsülésénél helyben, egy-egy gyárnál, más intézménynél jelentkezhetnek kedvezőtlen, visszás törekvések. Itt jutnak döntő szerephez a társadalmi szervezetek, az ellenőrzés, számonkérés jogával, felruházott pártszervezet és szakszervezet, hogy a párt általános politikájának megfelelően, biztosítsák a dolgozó nők. az anyák jogait, ne engedjék, hogy azokon csorba essék.

A PÁRTKONGRESSZUS nvomán egész közéletünkben fokozódott az érdeklődés, a való helyzet hű számbavétele iránti igény a dolgozó nők gondjait, s a teendőket illetően. Az illúziókkal való leszámolás egyet jelent a cselekvések realitásával, a hathatós intézkedésekkel, könnyítésekkel, a megbecsülés fokozódásával, azzal, hogy a dolgozó nő nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is mind inkább elnyerje megérdemelt egyenjogúságát;

Mészáros Ott»