Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-03 / 53. szám

Másfél milliárd forint betét a takarékszövetkezetekben Tíz évvel ezelőtt, 1956. tava­szán alakították meg Dunaföld- váron az első takarékszövetke­zetet Jelenleg már 368 takarék- szövetkezet működik, 450 000 taggal. Működési területükön 2000 község van, 3,5 millió la­kossal. Betétállományukat az első évben hétmillió, 1966-ban pedig már csaknem másfél mil­liárd forinttal zárták. Ezekből az összegekből főleg kisebb épít­kezések, tatarozások segítésére, a háztáji gazdaságok, házi ker­tészetek fejlesztésére kölcsönöz­tek az OTP-hitelekkel azonos feltételek mellett 1967. január 1-től a takarék- szövetkezetek kölcsönnyújtó te­vékenységét tovább bővítették: kiterjedt áruvásárlási hitelak­ciót indítottak, amelynek kere­tében most már a falusi lakos­ság is kaphat kölcsönt nagyobb értékű iparcikkek vásárlására. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy január és február folya­mán 25 millió forintnyi áruhi­telt vettek igénybe. A kölcsön­zők zöme a termelőszövetkezeti parasztság soraiból kerül ki. A kiállított hitellevelek 60—65 szá­zaléka televíziókészülékre szól. (MTI) 0 „Mező” főorvos — Fizetett kötelességéért is tiszteletdíjat várt— Jól hozott a konyhára—A Buczkó-ügy A Csongrád megyei Rendőr­főkapitányság büntető eljárást indított dr. Buczkó Károly 71 éves szegedi sebészfőorvos, a te­rületi (Bács, Békés és Csongrád megyei) munkaképesség csök­kentést véleményező II. fokú orvosi bizottság tagja ellen, be­folyással való üzérkedés és jog­talan előny követelésének ala­pos gyanúja miatt. A rendőrség a nyomozást nemrégiben fejezte be, s a bizonyítékok alapján minden kétséget kizáróan meg­állapította, hogy dr. Buczkó Ká­roly súlyosan vétett az orvosi etika és törvényeink ellen, to­vábbá fondorlatos cselekedeteivel veszélyeztette társadalmunknak a szociális juttatások terén ki­vívott tekintélyét. A bizonyíté­kok és az Egészségügyi Minisz­térium feljelentése alapján a rendőrség a nyomozati anyagot vádemelésre rövidesen átadja a Csongrád megyei Főügyészség­nek. Bár a Buczkó-ügy ezzel lé­nyegében lezárult, s most már csak a bírósági tárgyaláson mú­lik, milyen büntetést kap a hi­vatásával visszaélő főorvos, a szokatlan, sőt megdöbbentő eset morális háttere miatt mégis ér­demes részleteiben feltárni, mi­ként vitte végbe üzelmeit ez a több szempontból is exponált állású ember? A kiinduló pont feltétlenül dr. Buczkó személye. Az elmúlt néhány hónapban sok ember­nek szerzett álmatlan éjszaká­kat ez a 71 éves orvos, akinek megnyerő modora, a betegekkel szembeni mézes-mázos szavai mögött évek óta nem húzódott meg más, mint a kapzsiság, a szerzés, a még többre vágyás gondolata. Az igaz, hogy dr. Buczkó Ká­roly elismert sebész hírében á'l és jó anyagi körülmények kö­zött él. Havi 5300 forintos alap­fizetése, plusz széles körű ma- gánpacientúrája, feleségének 1600 forintos jövedelme és ve­lük együtt élő anyásának önálló nyugdíja aligha jelenthetett szűkös megélhetési körülménye­ket a családja számára. Az ügy szálai Dr. Buczkó 1960 júliusában került a területi munkaképesség csökkentést véleményező II. fo­kú orvosi bizottságba. Erre — már említett — kiváló szak­ismerete, sokéves tapasztalata tette alkalmassá. A beosztása (mondani sem kell) rendkívül felelősségteljes munkával járt: kollégáinak véleményét kellett felülbírálnia, első fokon hozott orvosi végzéseket kellett hely­benhagynia, vagy megváltoztat­nia. Pontosabban: idős, több­nyire kétkezi munkában meg­rokkant emberek további sorsá­ról ,„leszázalékolásáról”, nyug­díjba küldéséről kellett dönte­nie. Hogy egy ilyen döntés mit jelent a betegek számára, azt úgy hiszem, nem kell különös­képpen bizonygatni. Dr. Buczkó tudatosan mellék- utakat járt. Ezt bizonyítja egy — Deák Antal mélykúti lakos­hoz írt — magánlevele. Idézem: „Megnyugtatására és megörven deztetésére közlöm, hogy rok­kantsága ügyében erélyes befo­lyásommal sikerült az ön szá­mára a teljes munkaképtelensé­get megállapítani ... Esetleg egyéb küldeményt, vagy értesí­tést ne az én nevemre, hanem özv. Dudás Jánosmé (az anyósa — a szerk.) címére szíveskedjék küldeni.. A rendőrségi nyomozás szá­mos ilyen, vagy ehhez hasonló bizonyítékot tárt fel, meglehe­tősen nehéz körülmények kö­zött A nyugdíjazott, leszázalé­kolt beteg, idős — és ami a legszembetűnőbb —, esetenként megrázóan szűkös anyagi hely­zetben levő emberek kelletlenül nyilatkoztak, többen ijedten ta­gadták, hogy „hálásak” lettek volna a főorvos úrnak. Nem véletlenül. Dr. Buczkó minden alkalommal úgy állította be a dolgokat mintha egyedül az ő érdeme lenne a nyugdíjazás, vagy a leszázalékolás jogosságá­nak megállapítása. Nézzük pél­dául, mit mond a 65 éves Deák Antal? „Dr. Buczkó levelének elolvasása után rögtön arra gondoltam, hogy ajándékot vár tőlünk, hiszen ő intézte el a nyugdíjaztatásomat. Ezért ad­tam fel neki egy 5,5 kilogram­mos csomagot és 500 forintot. A pénzzel egyébként a mai na­pig is tartozom a fiamnak ...” A megvesztegetés látszata tehát fennállt és érthető félémmel töl­tötte el ezeket a félrevezetett embereket. Annál is inkább, hiszen I. fokon elutasították ké­relmüket. Hogyan dönthették volna el: melyik határozat az igazi? Cinizmus—magas fokon Hogy dr. Buczkó mennyire tudta ezt, egyik kihallgatása al­kalmával tett vallomása bizo­nyítja: „Érdemeimet azért hang­súlyoztam ki a betegek előtt, hogy esetleg — ?! — ennek hatására megfelelő tiszteletdí­jait, ajándékokat fognak külde­ni. Megjegyezni kívánom azon­ban, hogy ezen kijelentéseim minden alapot nélkülöztek...” Ezt azonban senki, vagy csak nagyon kevesen gondolták. A félelem, hogy a főorvos „hosszú keze” visszacsinálhatja a sok utánajárást, gondot és izgalma­kat okozó rokkanttá nyilvání­tást, beváltotta a morálisan megrokkant orvos számításait. Ám nemcsak az alattomosság, de a cinizmus sem áll távol et­től az embertői Nézzük csak másutt: „Ajándékok küldésére azért tettem célzást a levelek­ben,, mert a konyhai beszerzést meg akartam könnyíteni...” S hogy mennyire sikerült meg- könnyítenie, azt bizonyítják a szabadszállási, dunapataji, két- egyházi, mindszenti, sükösdi, orosházi (és sorolhatnánk to­vább honnan érkezett) csomag- és pénzküldemények. Az, hogy kiktől, milyen jövedelmű em­berektől igényelte és fogadta el — nem győzzük hangsúlyoz­ni: jogtalanul és érdemtelenül — a „megfelelő tiszteletdíjat és ajándékot”, a főorvos urat már nem érdekelte. Mint az sem, hogy mit gondolnak majd ezek a szerencsétlenül járt emberek társadalmi rendszerünkről, az őket megillető jogok és kedvez­mények gyakorlásának elérési módjairól? „Elszegényedési téveszme?“ Minderre, úgy látszik, csak a rendőrségi nyomozás hívta fel a figyelmét — és mielőtt az befejeződött volna, a főorvos úr bevonult a szegedi ideggyógy­intézetbe, ahol jelenleg — nem hivatalos közlés szerint — „el­szegényedési téveszmével” ke­zelik. Z. J. NAPKÖZBEN Akikről ritkán esik szó HETI PIACI NAP a megye­székhelyen. Zsúfoltabbak a ki­terjedt tanyavilágból, illetve a környéki községekből beérkező buszok, vonatok. Mozgalma­sabb a városközpont képe. És népesebbek a városi tanácsház folyosói is. A piacra jövetel ürü­gyén számosán térnek ide ügyes-bajos intéznivalójuk cél­jából. Megszokott dolog ez, nincs benne semmi rendkívüli. Azaz hogy.:. Néhány percig figyelem egyik és másik vb-szakosztály élénk ügyfélforgalmát, s közben eszembe jut: A lakosság hiva­talos ügyeinek intézése minden­napos feladata a tanácsappará­tus dolgozóinak. Ám a válasz­tási előkészületek sokrétű ten­nivalóiból is kijut nekik jócs­kán. Hogy csak egyet említsek a feladatok közül: például a nagyon figyelmes munkát igénylő választási névjegyzékek elkészítése. A MEGSZOKOTTNÁL is na­gyobb helytállást követelő he­tek, hónapok ezek. S lám. a hivatali ajtók mögött serény­kedő eme közkatonákról alig- alig történik említés. Pedig megérdemlik. Nemcsak a többletmunka végzése miatt. Méginkább a tanács határoza­tainak végrehajtásáért megnyil­vánuló felelősségérzetért, a köz­életi szemlélődésért, amelyek­nek sokféle jelével ezekben a napokban különösen gyakran lehet találkozni. / Talán elegendő csupán — többnyire a tanács végrehajtó bizottsági apparátusban dolgozó — tudósítóink híradásaira hi­vatkozni. Többségük máris a jelölőgyűléseken elhangzott köz­érdekű felszólalások sorsáról szól. Annál is inkább, mert el­ső lépésként mindenütt folya­matban van a jelzések, javas­latok feldolgozása, a problémák jellege szerinti csoportosítás. És kimondva, vagy kimondatlanul minden tudósításból kicsendül: a napi ügyintézés mellett gon­dosan, nagy körültekintéssel tö­rekszenek e munkát elvégezni. Ügyelnek rá, hogy egyetlen ja­vaslat, bejelentés ne maradjon kielégítő válasz, majd a lehe­tőségek szerint elintézés nél­kül. A KECSKEMÉTI Városi Ta­nács V. B. városgazdálkodási csoportjánál néhány héttel ez­előtt egy gyorsbrigád alakult, olyan rendeltetéssel, hogy a ta­nácstagi és lakossági jelzések nyomán — ahol szükséges —, gyors segítséget adjanak a jár­dán vagy az úttesten tátongó kátyúk, járhatatlan átkelőhe­lyek rendbehozásával, vízleve­zetők tisztításával stb. A TANÁCSOK tevékeny­ségét nem utolsósorban az apparátus dolgozóinak munká­ja alapján ítéli meg a lakosság. Ez a munka — sokféle dicsére­tes törekvésből, a választási elő­készületek tennivalóinak sike­res végzéséből ítélve — jó, fi­gyelmet érdemlői P. I. A bissalom forrásai Űj növényvédő repülőgépek A minap öt nagy teljesítményű szovjet repülőgép érkezett a Repülőgépes Növényvédő Állomás budaörsi repülőterére. Az új gépek növényvédőszertartálya ötször nagyobb, mint az eddigi gépeké. Így leszállás nélkül ötször nagyobb területen tudják el­végezni a munkálatokat, mint az eddigi gépek. Az állomás berendezkedik nagy teljesítményű helikopterek bevetésére is. A hegyvidéki szőlőterületek vegyszerezését eddig a merev szárnyú repülőgépekkel nem lehetett elvégezni. Ezért a jövőben a külföldön már jól bevált helikopterek segítségével végzik el a szőlőmegmunkálást. E célra az ötéves tervben 10 helikopter beszerzését határozták el. Ha ezek beérkeznek, azon­nal „bevetik” azokat a szőlőművelésnél. A helikopterek alkal­mazása megoldja a nagy szőlőtelepülések vegyszeres megműve­lését. Képünkön: a pilóták és szerelők ismerkednek az új, nagy teljesítményű AN—2 M szovjet géppel. A ki annyi odaadással dol­gozik a munkahelyén, mint ö a tanácstagi posztján, mindenképpen rászolgál a meg­becsülésre. a választók érdekei­nek szolgálata önzetlen társa­dalmi munka, közéleti tevé­kenység, s ez még növeli a tisz­teletet és őszinte elismerést, mely Fleischer Ferenc községi tanács­tag, a garai ktsz asztalosa iránt megnyilvánul. Az 1958. óta lelkiismeretesen végzett, sokrétű tanácstagi mun­kájából csak néhány példát sze­retnék felidézni. A mezőgazda­ság szocialista átalakításának időszakában, s a tsz-ek fejlesz­tése során Fleischer Ferenc nemcsak meggyőző agitátornak bizonyult, hanem mint az egész­ségügyi állandó bizottság elnö­ke is céltudatosan látott mun­kához. Nem is nyugodott mind­addig, amíg a helyi közös gaz­daságokban el nem érték, hogy az egészségügyi felszerelések hiánytalanok, s amíg nem talált olyan embereket, akik legalább az elsősegélynyújtás alapjait el­sajátították. Évekkel ezelőtt, amikor orszá­gosan is visszhangot váltott ki az öregek napközi otthonainak létesítését célzó kezdeményezés, nyomban felfigyelt a jó törek­vésre. Tapasztalatokat gyűjtött, megkérdezte az idősebb embe­rek véleményét. Elutazott olyan községekbe, ahol működött ha­sonló intézmény és taoasztala- beszámolt a tanácsnak. 00 0 ‘ igazolta az idő: szükség van az otthonra. A nap­közibe való felvételt kérelme­zőkről a legnagyobb gondosság­gal, alapossággal készítette el a környezettanulmányokat. Az önkéntes véradás szerve­zése során ismét csak lelkese­désével tűnt ki. Agitált, szerve­zett, intézkedett. Szinte kifogy­hatatlan a meggyőző érvekből. És ugyanilyen volt akkor is, amikor a községi vízmütársulat szervezése került napirendre. T iszteletre méltó Fleischer Ferenc a munkahelyén és családi életében is. Ezért sza­vaztunk megint mellette, ami­kor a jelölőgyűlésen az ö neve került javaslatba. Schmidt István Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜTJETTEK: Gál Eiika (anyja neve: Domokos Eszter), Polgár Zsolt (Kövesdi Ildikó), Orbán István (Oláh Erzsébet), Jakab Csaba (Ficze Mag­dolna), Mócza Ferenc (Tulner Rozá­lia), Gyóni József (Piroska Erzsé­bet), Egri Béla (Almási Katalin), Forray Zsuzsanna (Nagy Zsuzsan­na), Kovács Ildikó (Fejszés Rozália), Kiimán Zoltán (Németh Mária), Sze­gedi Csilla (Hegedűs Mária), Simo- nyi István (Orosz Terézia). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Ko­vács János és Bózsik Mária, Józan László és Hajagos Ilona, Héjjal Sán­dor és Kálmán Petronella, Nagy Je­nő és Nagy Katalin, Hegedűs László és Fodor Erzsébet, Schuller Imre és Dudás Anna, Hamar Sándor és Ben- de Magdolna. MEGHALTAK: Gál István ffo éves, Szelei Józsefné Borbély Margit 71 éves, Kovanda Vencelné Pocsi Ma- tild 84 éves, Fazekas Pál 38 éves, Nagy Lajosné Sándor Mária 78 éves, Koksza Istvánná Sárai-Szabó Éva 80 éves, Mónus Sándorné Szabó Mária 79 éves, Kovács András 8 éves, Fe- renczy Sándor 80 éves, Kis István 62 éves, Pavlovics József 82 éves, Zubek Gábor 72 éves, Kerekes Ist­vánná Pintér Johanna 67 éves, Ba­yer Jenő Tibomé Stagel Margit 68 éves, Miklós Józsefné Bállá Julian­na 80 éves, Pálházi Józsefné Virág Mária 67 éves, Kovács Dezső 67 éves, Sziládi Sándor 54 éves. PETŐFI NEPE A Magyar Szó dalista Munkáspárt Bács-Klskun megye) Bizottsága és a megvet tanács laola Főszerkesztő: F. Tóth Pál Kiadja a Bács megye) Lapkiadó Vállala) Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanáeshá? Szerkesztőséi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i/b Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta.-•*ti7ptésl dl) 1 hónapra 19 forint aa •«-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 13-85 Index; 35 065

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom