Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

1967. március 23. csütörtök 5. oldal Sikerült vegyes házasság Ha valaki a szabadszállá­si művelődési házat keresi, vé­giggázolván a megyeszerte híres rossz utak ingoványán vagy fa­gyos időben a sziklányi görön­gyökön, okvetlenül barátságta­lan „kultúrhodálynak” képzeli jövetele célját. Aztán, ha elül­dögél egy órát az új klub vö­rös-fekete műbőrhuzatú, szi- vacspárnás székein, megiszik egy csészével a csillogó zomán- cos, világító presszógép méreg­erős remekéből, csodálkozni fog, hogy nem széles betonjárdára, elegáns kirakatok közé lép ki távozóban. — Nagyon kellett már — mondja Vécsey Jenő, a művelő­dési ház igazgatója. — A köz­ség és az emberek fejlődésének szükségszerű következménye ez a klub. 61-ben, amikor ide ke­rültem, úgyszólván csak az ola- jospadlós, elhanyagolt nagyte­rem nemegyszer duhaj báljai számítottak kulturális esemény­nek. Nem volt mit megbecsülni, önmagukat sem becsülték. Csik­kek a földön szanaszét, sár, amit vastagon hordtak be a talpak (mert a mellékhelyiség a hátsó udvaron volt). Az öltözetek sem mutattak vigasztalóbb képet: kunkalaptól a térdig lógó puló­verekig előfordult minden oda nem illő. Most, ha az ünneplő ruhámban megyek be a vasár­napi zenés klubestre, én vagyok ott a legkopottabb. A változás, amit az igazgató nagyon szemléletesen összegez egy felszíni jelenségben, tartal­milag is megalapozott. Vetélke­dőkkel tarkított bálákkal kez­dődött a fordulat, aztán isme­retterjesztő sorozatokkal, szak­körökkel, lelkes öntevékeny mű­vészeti munkával folytatódott. Kiskun Kórus, irodalmi színpad, tánccsoport, sakk-, bélyeg-, ké­zimunka szakkör, TIT-szak- kör... A régi kultúrház tárgyi feltételeit mindinkább kinőtték az igények. Felfigyelt rájuk a megyei tanács is. Hamarosan kaptak 500 ezer forintot bőví­tésre, korszerűsítésre, amit a község is megtoldott 150 ezer­re]. Épült egy új szárny kettős klubhelyiséggel, modem irodá­val, higiénikus tartozékokkal, a:; egész falu egyöntetű érdeklő­désétől kísérten. Magáénak érez­te mindenki. Hogy az építés idejére ne szüneteljen a kultu­rális élet, a párt, a tanács, az iskolák osztoztak a teremgondo­kon. A tsz-ek segítettek a tör­melék eltakarításában. Vécsey Jenő burkolt gyanak­vásomra az alapszabályt és a programot mutatja. Illetve, hogy pontosabbak legyünk: a progra­mokat. Mert a József Attila művelődési ház klubja tulajdon­képpen öt szakklubból áll. Az ímsz, a Vasas Ktsz dolgozói, a mezőgazdasági szakemberek, az ifjúság és a nyugdíjasok alkot­nak külön szekciót. De nem frakciót. Az elkülönülést inkább csak az indokolja, hogy feloszt­hassák egymás között, melyikük rendez foglalkozást a hét egyes napjain. A rendezvényeknek az­tán többnyire minden részlegből van közönsége. Szabadszállás távlati terveiről, a tánc történetéről, a legújabb magyar irodalmi művekről hangzottak el eddig a legsikere­sebb előadások. A jövő hónap­ban József Attila szabadszállási éveire emlékeznek egy klubes­ten a költő húgának, József Etelkának részvételével. Az állandó szórakoztató prog­ramok. tv-nézés, a zenehallga­tás, a tánc, a sakk- és kártya­csaták mindig kellemes hangu­latot teremtenek, és jól esik ilyenkor egy-egy pohár sör vagy likőr is. De ez még rém „kocsmaveszély”. Sőt egyáltalán nem veszély, ha betartják az alapszabály 11. pontját: „A klub tagjának erkölcsi kötelessége, hogy a klub színvonalas műkö­désére, rendjére és tisztaságára ügyeljen ...” A választott vezetőség vigyáz rá, hogy betartsák. Legutóbb kívánságlapokat osztottak ki a mintegy 150 főnyi tagság között. A beérkezett válaszok mind ar­ról tanúskodnak, hogy a sza­badszállásiak tartalmas, hasznos ismereteket akarnak szerezni klubjukban, és kellemes alkal­mat találni a barátkozásra, szó­rakozásra. Még teljesebb lehetne a klub választéka, ha több újságot, ké­pes hetilapokat, folyóiratokat is járatnának. A lengyel Ruch- klubok nem utolsó sorban ol­vasóklubok is. (Egy könyvszek­rény van ugyan a sarokban itt is, de tartalma nem a leggondo­sabb válogatásról tanúskodik.) Persze a hibákat korai len­ne még hánytorgatni, alig egy hónappal a megnyitó után. Sok­kal nagyobb az öröm, hogy a művelődési ház és az fmsz ve­gyes házassága a jeleik szerint jól sikerült. Sz. J. Jól működő ifjúsági klub Dunavecsén 1/an Gogh — beat zene — vá- ” lasztójogi törvény... Egymás­tól látszólag távoleső fogalmak. Mégis békésen megférnek egy­más mellett a dunavecsei ifjú­sági klub havi programjában. A szépen berendezett helyiségbe lépve — asztalok, halk zene, körbe futó faliszőnyeg, figyelő szempárok látványa fogad. Né- hányan ütemre mozgatják a lá­bukat, a sarokban keresztrejt­vényt fejt valaki, amott asztali futball csattog, mások anekdo­tákat mesélve kacagnak. A ka­lauz, Szepes Lajos, a községi művelődési ház igazgatója nem titkolt büszkeséggel mutat kör­be a teremben. — Mintegy fél éve működő klubunk hétköznapjainak egyike ez — mondja, majd Csapai La­jos, a klub vezetője hozzáte­szi: — Harmincöt tag és sok közénk tartozó fiatal ismerke­dik munkánkkal, jár ide szóra­kozni, tanulni, muzsikát hall­gatni. fi mai program után érdek­'* lödve megtudom, hogy dr. Kerék Lajos, járási vezető ügyész tart időszerű, érdekes­nek ígérkező előadást a válasz­tójog fejlődéséről, lényegéről. Őszintén szólva az ember némi fenntartással ül be olyan elő­adásra, amely témája miatt nem sok változatosságot ígér. A következő percben azonban szer­tefoszlott ez az aggály, mert pár bevezető mondat után az elő­adás ízes történetekkel tarkí­tott, érdekes beszélgetéssé ala­kult át. Szóba kerültek a ta­nácstagok, képviselők legfonto­sabb feladatai, s ennek külö­nös hangsúlyt adott, 'hogy a sorokban ott ült községünk leg­fiatalabb tanácstagjelöltje is. — Ilyen és ehhez hasonló elő­adásokat hetenként egyszer szer­vezünk, a klub további négy foglalkozásán inkább a szórako­zást helyezzük előtérbe — mond­ja Csapai Lajos, már az igaz­gatói irodában folytatott be­szélgetés során. további tervek felől ér­*■ deklődve Csapai Lajos elmondta, hogy a klub prog­ramját még változatosabbá, ér­dekesebbé kívánják tenni, hogy valamennyi fiatal megtalálja az érdeklődésének leginkább meg­felelő szórakozási, művelődési lehetőséget. Kovács Endre De hátra volt még egy nagy nehézség. A keret azért keret, hogy kimerüljön. Az új klubba pedig új berendezés is illenék, mint mondták: „a csupasz falak inkább, mintsem valami kimust­rált holmi, amit meguntak a városiak.” Soha jobbkor nem járhatott volna Gila János, a megyei tanács népművelési csór portvezetője Lengyelországban, soha jobbkor nem számolhatott volna be az ottani Ruch-klubck- ról, a kultúra és a kereskede­lem hasznos szövetségéről. Föld­művesszövetkezeteink azonnal reagáltak. A legelsők közt a szabadszállási. — Alaposan utánajártunk — meséli Fucskó Bálint. az fmsz vendéglátó részlegének ve­zetője. — Szépet, ízléseset akar­tunk mindenből a ráford’tott P0 ezer forintért. Sikerült is. — örömmel simít végig tekinteté­vel a műanyagborítású pulton, az ínycsiklandozó szendvicseket, süteményeket őrző üveges hűtö- s-ekrényen. — Nem bán'uk meg. A klub délután 5-től 11-lg tart nyitva, 28 ezer forint for­galmunk volt az első hónap­ban. És ez még csak a kezdet. A kereskedelem tehát megta­lálta a számítását. De vajon nem a kultúra rovására? Az együttműködés ellenzői főképp azzal érveltek, hogy ..kocsma 1ps7, ebből. klubcégér alatt”. kell a betű... A HŐN APÓK óta folyó sajtó­terjesztési munka során mind több kellemes meglepetés éri a megyei lapkiadó vállalat s a posta dolgozóit, a terjesztőket. Többségük régen dolgozik már a szakmában, így van módjuk összehasonlításra: milyen volt a központi sajtótermékek s a me­gyei lap olvasottsága mondjuk tíz évvel ezelőtt, s milyen ma. Mennyi az előfizetők számának növekedése azóta, illetve hogyan fogy az áruspéldány. Számada­tokkal nem kívánjuk most ter­helni az olvasót, a kampány még nem fejeződött be. Mihelyt eljön az ideje, az eredmények­ről — azok igen szépek — be­számolunk. Most csupán a sok pozitív ta­pasztalattal erősen feleselő, ki­rívó példákról, a tömény mara- diság egy-két esetéről akarunk szólni. A szívet-lelket gyönyörködte­tő eredmények szép lényeivel találkoztak a lapterjesztők He- tényegyházán, Lakiteleken, ahol — legyen az termelőszövetkezet vagy tantestület — Intenzíven halad az olvasottság, az előfize­tés. Lakiteleken például 1541 család él; napi sajtótermék „fo­gyasztásuk” 1600 darab. Nemes­nádudvaron mondhatni becsü­letbeli kérdést csinálnak abból, hogy minden házban járassanak napilapot. A községi párttitkár szobájában valóságos stratégiai térkép függ a falon. Rajta a község utcái, házai, s valameny- nyi portánál külön-külön kis zászlócska jelzi még azt is, hogy például Népszabadságra fizet­nek-e elő vagy Petőfi Népére. Mindez egyáltalán nem for­mai, hanem elvi kérdés. Ahol a község vezetői, rangosabb em­berei, tsz-elnökök, pedagógusok, közéleti személyiségek járnak elöl abban, hogy rendszeres új­ság- és folyóiratolvasók, ott a község, a város lakosságában is erős a tájékozódás iránti igény. EZEKEN a helyeken értik és érzik, hogy korunkban, a dol­gozó nép hatalmára épült társa­dalmi rendszerben létszükséglet a szüntelen olvasás, ismeretszer­zés, kitekintés. A szocialista tá­bor országainak lényegéhez tar­tozik, hogy nemcsak önmaguk helyzetéért, fejlődéséért éreznek felelősséget, hanem minden más népért is, amelyek számára még a jövőt jelenti a kizsákmá­nyolástól mentes társadalom. Délután az úttörőházban A kecskeméti városi úttörőházban mozgalmas minden dél» után. Tucatnyi szakkörben mintegy kétszáz pajtás találja meg itt a hajlamainak, érdeklődési körének legmegfelelőbb száraké zást. Akik a barkácsoláshoz vonzódnak, a hajó- és repülőmodel­lező körbe járnak. Mások a képzőművész, vagy az előadó szak­kör foglalkozásain töltik el a szabad idejüket. Akár a rádiózás­hoz, akár a népi tánchoz van kedve, mindenkit váj- itt egy jól felszerelt szakkör és a hozzáértő vezető. A sok közül kettőt mutatunk be most. Vak lenne ez a felelősség és puszta szó, ha nem tartanánk szemünket a világeseményeken, nap mint nap. Igaz, van rádió, televízió, melyekkel a hírközlés gyorsaságát tekintve a nyomdai sajtótermék hátrább áll a ver­senyben. Egy dologban azonban még maradandóbb a leírt betű hatása: az események mélyebb, sokoldalú értelmezésében, kom­mentálásában. A tv-kép, a rá­dióhang tovatűnik. A nyomta­tott szöveg felett elgondolkod­hat az olvasó, mérlegel, jegyze­telhet, vitára készülhet — s alaposabban, mint a hírközlés hang-, illetve fénysebességű esz­közei mellett. DE SEM Tázláron, sem Baján vagy Kunadacson nem mehet úgy ma már az élet, hogy ne lenne szüntelen kitekintésük a saját határból a megyére, az egész országra. Kecskeméten vagy Kalocsán éppúgy nem nyi­latkoztathatják ki megfellebbez­hetetlen nyugalommal, önelé­gültséggel, hogy „ahol jobban csinálják, mint nálunk, ott csal­nak”. Falu a várostól, egyik gazdásági övezet a másiktól, egyik tanács- vagy pártvezetés sok másiktól tud tanulni, hasz­nosat átvenni, és viszont. Nos, a lapterjesztők, előfizető- gyűjtők mégis akadtak olyan vezető beosztású emberekre, gazdasági és művelődési terüle­ten dolgozókra, tehetősekre, akik szinte dicsekedve jelentet­ték ki: ők nem olvasnak sem­mit, őket nem érdekli, mi zaj­lik közel és távol körülöttünk a világban. Gazdag tszcs-k elnö­kei — büszke daccal hangsú­lyozták, ketten is —, hogy sem­miféle lapot nem vesznek a ke­zükbe. Hozzájuk hasonlóan nyi­latkozott egy tekintélyes gazda, aki 300 ezer forintért építtetett házat, egy autója már van s egy másiknak az árát is befi­zette. Egyik község belső iskolájá­ban az igazgató nem előfizetője egy lapnak sem. Világos, hogy kollégái tájékozottsága sem ér­dekli. Érdekes módon, ugyan­abban a községben, a tanya­világ lakói dicséretesen cáfol­nak rá a kultúremberek furcsa állásfoglalására. Köztük jól megy a sajtóterjesztés. ... KI HITTE volna, hogy Pe­tőfi Sándor megyéjében, a szo­cializmus építésének korszaká­ban Is lesznek még emberek, akikről e sorok jutnak eszünk­be: „Nem írok, nem olvasok, Én magyar nemes vagyok/' Tóth István Az előadó szakkört Forró Pál, a Kecskeméti Katona József Színház fiatal művésze vezeti. A képen Táoczos Szabó Erika a szerepét mondja az első olvasópróbán. Nagy munkában találtuk a képzőművész szakkört. Nehéz fel­adatot kaptak a pajtások Szabó Zsuzsa tanárnőtől: kiültette elé­jük Várszegi Jancsit modellnek, őt kell lerajzolniuk. (Bacsó Zoltán felvételei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom