Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-02 / 52. szám

196f. március 2. csütörtök

5. oldal

Miért éppen akkor?

Levelet kaptunk Dunavecsé- ről:

.. Régebben egy. később aztán két szünnapot tartott a mozink hetenként. Most, februárban már három szünnap van. Márciusban talán négy lesz?

De miért? Nem megfelelő a látogatottság?... S akkor is, az Otthon mozgó gazdája, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat csak a szünnapok emelésében látja a probléma megoldását?

Ha már emflte is a műsor- szüneti napok számát, talán nem lett volna felesleges a szünnapok elosztását jobban megfontolni. Hétfőn, csütörtökön és pénteken nincs előadás. Igaz, ez „időarányos” elosztás, de nem lett volna szabad szem elől téveszteni, hogy hétfőn és pénteken a televízió is szünnapot tart. Ezeken a napokon tehát nem érvényesül az elszívó hatása, jobban volna időnk moziba járni...”

Aláírás: Kovács Endre

Rákóczi út 2.

Csípős hangú levél — gondoltuk —, de figyelemre méltó. Utánajártunk. Schremm Rezsőtől, a megyei Moziüzemi Vállalat osztályvezetőjétől a következő választ kaptuk:

— Hosszú idő óta csökken a

látogatottság Dunavecsén. Maguk a dunavecseiek, az érdektelenségükkel kényszerítettek bennünket arra, hogy kevesebb vetítési napot tartsunk. Mi lennénk a legboldogabbak, ha csak egy szünnapra volna szükség, úgy mint régebben.

Nem lehet oka a hibás műsorpolitika?

— Ha mindennap másik filmet vetítenénk, bizonyára nagyobb volna a látogatottság, de egyrészt akkor sem volna a filmek számával arányosan nagyobb, másrészt pedig ez technikailag keresztülvihetetlen a mi adottságainkkal. Most szerdán, csütörtökön vetítjük az egyik filmet, szombaton és vasárnap pedig a másikat.

De, sajnos, éppen a két televíziós műsorszüneti napon nem játszik a mozi.

— Ebben bizony, úgy látom, igaza van a levélírónak. A négy vetítési napot péntektől hétfőig kellene beosztanunk, akkor nagyobb látogatottságra számíthatnánk. A jelenlegi filmellátási rendszerünket ugyan megbolygatja a javaslat, de igyekszünk megoldást találni. Köszönjük a levélíró ötletét és reméljük, ennek nyomán ismét jobban megszeretik a dunavecseiek a mozit.

Jayaslat a mezőgazdasági dolgozók szakirodalommal való ellátására

A mezőgazdasági termelés eredményességének fokozásában mind nagyobb szerepe van a dolgozók szakmai tudásának. Szükséges ezért, hogy a mező- gazdasági üzemek könnyen hozzáférhető és a legidőszerűbb irodainkat magukban foglaló szakkönyvtárat létesítsenek;

Ezért a MEDOSZ, a Földművelésügyi és a Művelődésügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériummal és a Hazafias Népfronttal egyetértésben javaslatot dolgozott ki a mezőgazdasági üzemek szakkönyvtárának összeállítására.

A javaslat szerint — amely a Mezőgazdasági Értesítőben jelent meg — kívánatos, hogy a megyei termelési igazgatóságok, a MEDOSZ megyei bizottságai és a Hazafias Népfront megyei szervezetei a megyei tanácsok

mezőgazdasági osztályaival egyetértésben közös intézkedésekkel segítsék az üzemi kézikönyvtárak kialakítását és hasznosítását, a mezőgazdasági üzemekben a szakirodalmi propagandatevékenységet.

Különösen fontos feladat, hogy a szocialista brigádokat az üzemek rendszeresen tájékoztassák a munkájukat érintő legfrissebb szakirodalmi anyag* ról és hogy a brigádok önkéntes vállalásaikban rendszeresen foglalkozzanak az alap- és középfokú szakirodalom tanulmányozásával. A javaslat szerint hasznos, ha a központoktól távoleső munkahelyeken, üzemegységekből, ' brigádszállásokon kialakítják és megszervezik a legszükségesebb szakmai törzsanyaggal rendelkező brigádkönyvtárakat.

Sorompó ban

as első tanácsválasxtás óta

Olyan ember aki mindig szünfc ebben. Ügy lesz jó, ha töri valamin a fejét. belefolyik az egész község. FelTalálkozunk: Mi újság Sán- szólalásokból, levelekből, beje« dór bátyám? lentések alapján összeírjuk, s

összevonja a szemöldökét, lé- egy albumban gyűjtjük a lako- legzetet vesz, s akárcsak a ka- sok kívánságait és kifogásait.

tedrán, hogy jól megértsék, magyarázni kezd:

— Ezekkel a továbbképző iskolásokkal ez így csak félmegoldás. Negyed. Pedig mindenképpen meg kellene találni a módját, hogy ezzel is közelebb kerüljenek a szakmunkásvizsgához. .,

Máskor meg:

— Azon igyekszünk, hogy tető alá kerüljön végre az értelmiségi klub ügye. Előbb-utóbb sikerülni fog. Egyszer már próbáltuk, de azt hiszem, akkor nem jól fogtunk hozzá. Mindjárt nagyot akartunk. Kicsiben kell kezdeni, s ha jól érzik magukat akik eljárnak, meg hasznosnak is találják, az lesz a legjobb propaganda.

S ismét más alkalommal:

— összeállítjuk Kecel „hibajegyzékét”. .. —, s rejtélyesen mosolyog hozzá. Nagyot nézek: Hát az meg mi legyen? Kis ideig élvezi a hatást, aztán megmagyarázza:

— Nagyon sokan részt veHogy mi az, ami még hiányzik. Lesz ott persze sok fantasztikus ötlet meg követelés is. Sebaj. A java akkor is megéri a fáradságot. Kitűnő segítség lesz ez a hibajegyzék a községfejlesztés jövendő terveihez. Meg arra is jó, hogy megmozgassa az emberekben a tettvágyat...

Legközelebb pedig megtudom róla, hogy vállalta a kul- túrházban a vasárnap délelőtti gyermekfoglalkozás vezetését.

— Megfigyeltem ugyanis — mondja —, hogy jó, ha a gyerekek nemcsak az iskolában találkoznak a pedagógussal. Ha több oldalról érik azonos hatások, egységesebb a nevelés...

Mindig új feladatok, mindig új töprengeni való. Ez 6: Nagy Sándor, a keceli Iskola igazgatója: immár három választási ciklusban tagja a megyei tanácsnak; kitüntetett, köztiszteletben álló elnöke a megyei művelődési állandó bizottságnak. S még tagja a megyei

munkaügyi tanácsnak, az oktatási és a népművelési tanácsnak. ..

— Egy kicsit sok is — állít meg a felsorolásban — Látod, ez nem jó. Persze tudom én. hogy ezeknek a különféle szerveknek a munkája sok ponton érintkezik, s így mint a művelődési állandó bizottság elnökének hivatalból ott kell lennem. De talán felesleges, hogy ennyifelé tag legyen az ember.

Ezek nem a munkával agyonterhelt ember panaszai. Pedig azok is lehetnének. Hiszen mindezek mellett és mindenek előtt iskolaigazgató. Több mint ezer tanuló jár a vezetése alatt álló iskolába, amelynek két gimnáziumi osztálya is van. Negyventagú tantestület, óvoda, napközi... Mégsem emiatt panaszkodik. Ha sokallia a megbízatásokat. az csak azért van, mert mint nagy tapasztalata társadalmi munkás, aki az első tanácsválasztások óta tanácstag, s azóta mindig sorompóban állt, nagyon jól tudja már, hogy a túl sok funkció kétszeresen is káros. Egyrészt az ember nem szakadhat százfelé (s még jó, ha legalább a egyik feladatának eleget próbál tánni ilyenkor. mert sokan eleinte csak kapkodnak, még végül aztán egyikkel se törődnek): másrészt pedig azért káros a sok funkció egy emberen, mert másoknak meg ugyanakkor nem, jut hely, feladat, pedig szívesen eleget tennének valamilyen megbízatásnak.

Most, a jelölőgyűlés után, a választás előtt természetes, hogy ilyeneken töpreng Nagy Sándor. Hiszen ha ismét megválasztják, szeretne még jobban megfelelni megbízatásának. Már most a munkán töpreng:

— A megyei tanácsba jelöltek között sok kiváló népművelő, a kultúrát szívesen támogató közéleti vezető van. Igyekezni fogunk. hogy ők a művelődési állandó bizottságban vállaljanak munkát, ott a helyük.

A megyei művelődési állandó bizottságban, amely országosan a legjobbak közé tartozik.

S ebben Nagy Sándornak oroszlánrésze van.

Mester László

— ingyen. Segítenek ugyanis a hozzájuk fordulóknak a forrásmunkák összeválogatásában, s ennek fejében nem kérnek mást, csupán egy példányt az elkészült szakdolgozatból.

Íme egy kis példa: mit tesz a találékonyság. A könyvtáros munkában így fest az, amit úgy hívunk, hogy: helyi kezdeményezés.

GIMNÁZIUM. Schlachta István igazgató ismert barátságos félmosolyával a negyedikesek pályaválasztását elemezgeti.

— Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy megtört a jég. Az állat- tenyésztő szakközépiskolából három kivételével mindenki a pályán marad, öt fizikai dolgozó lesz, a többi tovább tanul. Még tanulságosabb a gimnáziumi osztály esete, ahonnan a tanulók egynegyede agráregyetemre jelentkezett. Ez eddig példa nélküli.

Pozsgay elvtárs a falusi gimnáziumokról, a szakközépiskola tapasztalatairól, a középiskolai KISZ-életröl kérdezgeti az igazgatót. Figyel minden szóra, látom; örül ennek a beszélgetésnek, hiszen a megye egyik legkiválóbb szakemberétől hall most értékes véleményt.

IDE JÖTT' elénk a gimnáziumba Rádi Ignác, a községi pártbizottság titkára. Még mentegetőzik is, hogy nem jöhetett

előbb, mert a maxizmus—leni- nizmus középiskolai osztályában három pótvizsgázóval volt dolga.

Hamarosan indulunk a választási nagygyűlés színhelyére, az fmsz nagyvendéglőjébe.

Ott már sokan várnak, a helyi vezetők és nagyszámi# közönség. S dr. Veréb János állatorvos, a körzet országgyűlési képviselőjelöltje.

Leteszem a jegyzetfüzetemet egy szabad szék elé az asztalra, de mire a kölcsönös üdvözlések lezajlanak, már az a szék is foglalt. A terem végében állnak is. Bizony, kár, hogy nincs még készen az a rég várt művelődési ház, ott többen elférnének.

A RÉGI világ választógyűléseit csak leírásokból, irodalmi emlékekből, egykorú újságokból és adomákból ismerem. A korosztályom beliek azonban bizonyára ugyanúgy vannak vele, hogy ilyenkor összehasonlítgat- ják a niát a múlttal. Hiszen még így is olyan nagy a különbség.

Lám, nincs itt egyetlen italtól fátyolozott tekintet sem — pedig egyszerű lett volna féldecivel, fröccsel kezdeni (a söntés- ből ideszűrődik most is a zsongás). Egy másik asztalon feketét, pohár sört látok. De amikor Rádi elvtárs szólásra emelkedik, tüstént elcsitul a csendes beszélgetés is, s figyelő szemek

szegeződnek az elnöki asztalnál ülőkre.

MÁR AZ ELSŐ mondatokkal őszinte érdeklődést keltett Pozsgay Imre elvtárs, a nagygyűlés szónoka. Így kezdte:

— Kádár elvtárs a múlt héten elmondta mindazt a Sportcsarnokban, amit politikánkról az ország népének el kell mondanunk a választások alkalmából. Mégis, jó hallanunk újból és újból, jó tudnunk és elismételnünk, hogy politikánk lényege: egyetértésben az egész dolgozó társadalommal munkálkodni annak a célnak a megvalósításában, amit úgy hívunk, hogy a szocializmus teljes felépítése. Aki dolgozni akar, a munkája révén érvényesülni, annak soha jobb körülményei nem voltak erre, mint ma, nálunk.

Nem idézhetem itt fez egész beszédet. Higgadt, hangzatos szólamoktól mentes, de gondolatokban gazdag beszéd volt.

— A párt IX. kongresszusán olyan elhatározások születtek — mondta többek között a szónok —, amelyek joggal töltenek el megelégedéssel minden becsületes dolgozót. Mi azt kérjük, hogy amit a kommunisták elfogadtak a kongresszuson, azt a népfrontban, sokkal szélesebb keretek között fogadja el az ország népe és velünk együtt dolgozzon érte. Aki a munka

elvét elfogadja, az velünk tart Megmutatkozott ez itt is, már a választási előkészületek folyamán, amikor ebben a kereken 7000 lakosú községben csaknem három és fél ezren vettek részt a jelölőgyűléseken, s a résztvevők majd 10 százaléka felszólalt... Ezt az aktivitást kérjük a választás után is a bácsalmási-jktól. Az úgynevezett polgári demokráciákban akkor ijedeznek, ha az emberek a választás után is bele akarnak szólni a közügyekbe. Mi viszont egyenesen igényeljük a beleszólást, azt, hogy a választó- polgárok vegyenek részt aktívan a közéletben, bírálatukkal, javaslataikkal és egész tevékenységükkel támogassák továbbra is politikánkat Támogassák a megválasztott szerveket, képviselőket, akiknek, még ha a legkiválóbbak is, szükségük van a választóikkal tartott eleven, gyümölcsöző kapcsolatra.

A GYÜLBs után sokan ottmaradtak még beszélgetve a teremben, amely visszaalakult most ismét vendéglővé. Mi is engedélyeztünk magunknak egy pohár sört vacsora előtt, amely — csak most vettük észre magunkon — még messze van, hiszen Kecskemétig' vagy két óra az út.

Veréb doktort kérdezgetjük;

Hogyan zajlott eddig a választási „hadjárat”?

— Bizony nem könnyű — mondja.

— Talán bizony sok az „ellenszavazó jelölt”, akit „meg kell agitálni?” — tréfálkozunk.

— Nem — mondja. — De sok a munka az állatorvosi ambulancián. A gyűlések idejét „rá kell dolgozni”. _

— Most mégis könnyebb lesz — folytatja —, mert a múlt ciklusban a halasi járásban voltam képviselő, s itt, a bajai járásban dolgoztam.

Kérdezem: mi a véleménye a területi elv érvényesüléséről?

— Hát bizony most jobban számon kérik majd a választók a képviselő munkáját. Viszont jobban is dolgozhat, mert közvetlenebb lesz a kapcsolat.

— De, csakugyan — érdeklődünk —, nem volt sehol ellen- vélemény?

MOSOLYOGNAK az asztal körül. Bácsalmáson már közszájon forog a történet:

— Mátételkén, a csatlakozó gyűlésen egyszercsak feláll valaki, s jó hangosan azt mondja: A Veréb doktort ismerjük mi. Azt üzenem neki, hagyja a csudába ezt a képviselőséget! Jöjjön el hozzánk állatorvosnak!...

Hát ilyenek a választási adomák — ma.

Mester László