Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-16 / 64. szám
1961. március 16, csütörtök S. oldal Maradnak az innenső parton Apostagon sok a koránkelő ember. Hajnali négykor már világosak az ablakok. No, nem mindegyik... De még mindig több mint háromszázan járnak át Dunaújvárosba. És a téli hónapokban a vízibuszok nem, csak az országútiak közlekednek — körül a dunaföldvári hídon. A hartkor kezdődő műszak ezért igényli a két órával korábbi felkelést. Kevés az olyan ember, aki évek hosszú során át nem unja meg a napi négyórás utazást. Ez alól az apostagiak sem kivételek. Nem csoda hát, hogy az elmúlt két-három hónapban hetvenötén döntöttek úgy, hogy szakítanak az iparral, mert a számításukat a helybeli Duna Tsz-ben is megtalálják. Belépők — három „lépcsőben“ Mert hiszen a családi-rokoni kapcsolatok félig-meddig a közös gazdaság vonzókörében tartották őket. Szabadságukat a nyári „csúcsidényben” vették ki — segítettek az otthoniaknak, fgy aztán fokozott érdeklődéssel figyeltek a legutóbbi új rendelkezésekre; a szövetkezeti nyugdíjtörvényre, a hitelelengedésre, a nagyobb önállóság lehetőségeire. S elhatározásukat nem kis mértékben ezek érlelték. — Decemberi közgyűlésünkön tizenöt jelentkezőt vettünk fel — sorolja az elnök, Váci János. — A január végi zárszámadó közgyűlésen pedig húszat. — S most a fiókjából vastag pa- pírköteget vesz elő: — Ide nézzen, ez pontosan negyven jelentkező. Két vezetőségi ülést kell tartanunk, hogy ezek kérelmét megtárgyaljuk... Kik az új tsz-tagok, illetve jelentkezők? Először is: háromnegyed részük 18—20 év körüli. Nemcsak a Vasműből, de a fővárosból is többen jöttek vissza. Nagyobbrészt nők. A férfiak között pedig van jó néhány traktoros és kőműves. Jó hasznukat veszik a szövetkezetben. Rájuk fér a fiatalodás Ráfér a fiatalodás a gazdaságra, hiszen a 605 gazdából tavaly 238 volt a nyugdíjas. Számuk most több mint tízzel növekszik. A férfiak átlagos életkora 51, a nőké 45 év. Mindamellett tavaly már nem volt különösebb hiány munkaerőből: nem kis részben dr. Sághi Ottó főmezőgazdásznak köszönhetően, aki a készpénzfizetéshez ösztönző normákat dolgozott ki. A cukorrépa és kukorica művelését pedig százalékosan vállalták. Az egy tagra jutó átlag- jövedelem kevés híján 15 ezer forint volt, az előző évinél legalább ezerrel több. Részesedésként öt és fél milliót fizettek ki. A jövedelem, ha ma már nem is megy szenzációszámba, rossznak nem mondható. Mégis önként adódik a kérdés, hogyha tavaly már nem volt gond a munkaerővel, az új belépőknek milyen foglalkoztatást nyújthatnak. S mintha csak erre a kérdésre vártak volna, az elnök és Vajda Gyula főkönyvelő egymás szavába vágva magyarázzák: Tízszerannyi szamóca — Kérem, itt 400 hold új telepítés van, amit most a tavasz- szal fejezünk be. Majdnem fele-fele arányban szőlő és gyümölcsös. Ezekből már terem az idén valamennyi. És ekkor már a munka is több vele... De van más is. Tavaly nyáron savanyító üzemmel kísérleteztünk, csak öt-hat személy foglalkozBefejeződött a pedagógusok szakszervezeti továbbképzése Tegnap tanítási szünnap volt az iskolákban. A tanulók a Forradalmi Ifjúság Napját, a szabadságharc évfordulóját, hősi hagyományaink ünnepét ülték. Tanítóik, tanáraik ideológiai továbbképzésen vettek részt ezen a napon, ahol az MSZMP IX. kongresszusának határozatából a társadalmi viszonyainkról, valamint az ideológiai és kulturális építőmunkáról szóló fejezeteket vitatták meg. Három alkalommal tartottak a tanév folyamán hasonló szak- szervezeti továbbképzési napot a tantestületekben. A tegnapi negyedik a befejező foglalkozás volt. Ezek a továbbképzési napok bevált formái a pedagógusok rendszeres tájékoztatásának. Előadást hallgatnak a nemzetközi helyzetről, a belpolitika és a kulturális élet időszerű kérdéseiről, s a beszámolókat általában élénk vita követi, amelyben napvilágra kerülnek és tisztázódnak a helyi problémák is. Kecskeméten az idei utolsó továbbképzési napot együtt tartották meg a város általános és középiskoláinak nevelői a mozi helyiségében. Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője tartott tájékoztatót. Külön kiemelte a kongresszusnak egy gondolatát, amely szerint mindenki a maga helyén ne csak egyszerű végrehajtója legyen politikánknak, hanem alkotó, gondolkodó továbbfejlesztője is. Beszélt a gazdaságirányítás új rendszerében szükséges újszerű munkáról, az állam- polgári felelősség és a szocialista demokrácia erősödéséről. Elemezte a társadalmunk osztályszerkezetében végbement változásokat, majd a közgondolkodás, az ízlésfejlesztés, a szocialista hazafiság és a közoktatás kérdéseiről beszélt. A kecskeméti pedagógusok egy későbbi időpontban még tantestületenként is megvitatják a hallottakat. tatásával. Bevált. A környékbeli falvak üzleteit mi láttuk el. Ebből az idén már 300 ezer forint tiszta hasznot tervezünk. S az alapanyag zömmel a má sodvetésekből kerül ki. Tervezzük egy huszonöt főből álló szállítóbrigád kialakítását, amely bérben is vállalna munkát. Ez is afféle segédüzem lenne ... Egy lélegzetnyi szünetben szóhoz jut Tóth József, a fiatal fő- kertész is: — Saját beruházásból most készítünk egy 150 négyzetméteres üvegházat. Nagy lehetőségei vannak a zöldségtermesztésnek, mivel 400 holdon öntözhetünk is. Volt tavaly 2,5 hold szamó- cásunk is. Ezen 84 mázsa termett, ami egyenlő 84 ezer forinttal. A területet az ősszel megtízszereztük, mintha csak kalkuláltunk volna a belépésekkel. És az idén hatszáz mázsa zöldborsóra is szerződtünk. Mind jövedelmezőbb lesz a gazdálkodásunk. Ég Apostagon ezután is sok lesz a koránkelő ember. Csak azzal a különbséggel, hogy egyre többen maradnak a Duna innenső partján. (—ni —el) Szeretet és megbecsülés A hartai Béke Termelőszövetkezet nőbizottsága a közelmúltban értékelte az asszonyoknak a közösben tavaly végzett munkáját. Ebben a gazdaságban a nők soraiból három olyan — egyenként 8—10 tagú — brigád került ki, amelynek tagjai már a megelőző évben kiérdemelték a szocialista címet. A zömmel a növénytermesztési üzemágban dolgozó asszonyok, lányok joggal lehetnek büszkék a nemrég lezárt gazdasági évben elért eredmé nyeikre is. Hogy a megtisztelő címet újfent elnyerik-e, ennek az elbírálása most van folyamatban Az viszont, hogy a szövetkezeti gazdaságon belül élenjárnak a termelésben, kitűnik az egyes munkaterületeken betakarított átlaghozamokból. A vöröshagyma és a fűszerpaprika hozamtervét 6, illetve 8 mázsával túlteljesítették, a cukorrépa pedig jó munkájuk eredményeképpen 32 mázsával magasabb átlaghozammal fizetett a remélt 300 mázsánál. A kukoricatermesztésben dolgozó KISZ-ista lányok 44 mázsát kitevő csöveskukorica átlaga is meghaladja a várakozást. Az egyik, napokban lezajlott zár- zámadási közgyűlésen a felszólaló gazda szemére vetette a termelőszövetkezet vezetőségének, hogy nem törődik eléggé a közös vagyonnal. Bizonyítékul elmondr ta, hogy az egyik góréajtó már mintegy három hónapja nincs lezárva és neki úgy tűnik, mintha fogyna a kukorica. — December óta figyelem a górét és nem akadt senki, aki bezárta volna az ajtót — háborodott fel. Az elnök annak rendje-módja szerint a gyűlés végén megválaszolt a felvetődött kérdésekre, többek között erre is. — Igaza van a A SZÖG kedves tagtársunknak, így nem lehet őrizni a közös vagyont. Ügy sem, hogy három hónapja figyeli a góréajtót és eddig nem szólt senkinek, megvárta a zárszámadási közgyűlést. Ezzel kapcsolatban hadd mondjak . el egy történetet, ami szintén itt fordult elő az egyik közgyűlésünkön néhány évvel ezelőtt. Egy szög állt ki a sor szélén levő székből. Az egyik gazda ráült, fel jaj dúlt, óvatosan körülnézett, majd arrább ült és kaiánkodva leste a következő áldozatot. Jött is. Az is feljajdult, óvatosan körülnézett, arrább ült. fgy ment ez négyszer egymásután, végül az ötödik tagunk — aki megfontoltabb ember lévén —alaposan megnézte a széket, mielőtt ráült. Észrevette a szöget, fogta a kályha mellett levő piszkavasat és egyetlen ütéssel alaposan odasózott annak a szögnek úgy, hogy az jobbnak látta eltűnni. Ezután tagtársunk nyugodtan helyet foglalhatott. Ezt a példázatot egyébként azért mondtam el, mert egy kicsit hasonlít az előbbi esethez. Mi még azért írtuk meg, mert tapasztalataink szerint hasonló eset nemcsak termelő- szövetkezetben fordulhat elő. K. S. Keresett cikkeket gyártanak... Végeredményben a brigádok mindegyike túlteljesítette tervét, s így a jutalmazásra kitűzött 113 ezer forint prémium jó részét ők vették kézhez az említett nőbizottsági gyűlés keretében. Tóth V. Imre, a termelő- szövetkezet elnöke külön is vkö- szönetet mondott szorgalmukért. J. T. Uémm törtéket AZ ALÁBBI történeteket az utóbbi hónapokban jegyeztem föl magamnak. Minden különösebb cél nélkül, hiszen önmagában egyik sem érdemelné meg a nyilvánosságot. * I | I Szokatlan kéréssel top- ' 1 I pant be hozzám valamikor az év elején egy 30 év körüli fiatalember: írjam át neki mai hangvételű versekké vőfély rigmusait, mert — mint mondta — túl sok bennük az „istenkedés”. Ez pedig a mai fiataloknak már nem nagyon tetszik. Megtudtam azt is, hogy látogatóm hétköznapi foglalkozása lakatos, a vőfélységet azonban már szinte másodállásnak tekinti, hiszen évente jónéhány- ezer forintot szed össze a tiszteletdíjakból. A rigmusok materialista szellembe való átdolgozása, sajnos, meghaladta szegényes lírai tudományomat. 4 Vasutas egyenruhás férfi egy pakli Kossuthot és egy tucat vetőkártyát — cigánykártyának is nevezik — kér a trafikban. — Nem divat ma már a kártyajóslás. Nem is gyártanak vetőkártyát — válaszolja gunyo- ros mosollyal a trafikosnő. A vasutas elérti a mosolyt és zavartan magyarázkodni kezd: Nem nekem kellene,' hanem a szomszédasszonynak. Falun lakunk és hozzá még jönnek néhanapján jövőt tudakolni. Megbízott a kártyavásárlással, mert hogy én többfelé megfordulok. De most már meg is mondom neki, hogy nekem ne kunyerál- jon többet. Sehol sincs ilyen kártya és ráadásul még ki is nevetik az embert. Most már az egész trafik mosolyog — vagyunk vagy négyen a pult előtt — és a vasutas magában füstölögve, sietve távozik. Közel nyolcmillió forint értékű különféle ruházati, lakberendezési, népművészeti egyéb cikket készítenek az idén a Bajai Háziipari Termelőszö vetkezet dolgozói. és Molnár Istvánná alkalmi manökenként — használat közben —. mutatja be a legújabb fazonú kötött kardigánt. A Szovjetunióba és Jugoszláviába indulnak az ízléses béby- ruhák. Csomagolás előtt azonban még egy utolsó ellenőrzést tart Csankó Tiborné, meós. Elégedett az összekötővel Eve- tovics Irén, a szőnyegek szigorú házi minőségellenőre. (Pásztor Zoltán, felvételei.) — Lejárt a szerződésem és azóta állás nélkül vagyok. Az üzemek nem szívesen alkalmazzák a magam formájú csökkent munkaképességű dolgozót. A segítséget kérő fiú sántított és bizonyára, nagy szükség kényszerítette arra, hogy legyőzve gátlásait, félszegségét, bekopogtasson a szerkesztőségbe. Szinte megható volt ez a zavar. A segítséget kérők ugyanis általában vagy színpadias síró jelenetet rendeznek, vagy erélyesen követelőznek. Ritkaság az ilyen halk, szerény típus. Sikerült kinyomozni számára egy állást. Néhány hétttel később véletlenül találkoztunk az utcán. Ezzel kezdte: — Jól tudom, hogy a segítségért hálával tartozom. Hoznék öt liter jó bort. Most is zavarban volt, lesütött szemmel emlegette a demizsont, de látszott rajta, hogy halálosan komolyan gondolja, amit mond. őszintén meglepődött — és talán meg is sértődött —, amikor visszautasítottam. * A TANMESÉKBEN a történet után ott található a tanulság is. Ne várjanak tőlem most ilyet. Bennem ez fogalmazódott meg, amikor — teljesen véletlenül — egycsokorba raktam a történeteket és úgy találtam, hogy ösz- szeillenek, mint a mozaiklapok: az eszmei nevelés sikerét és a még mindig előttünk álló tennivalókat néha egészen szokatlan módon mutatja meg nekünk az élet. JJekes Dezső
