Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-16 / 64. szám

1961. március 16, csütörtök S. oldal Maradnak az innenső parton Apostagon sok a koránkelő ember. Hajnali négykor már vi­lágosak az ablakok. No, nem mindegyik... De még mindig több mint háromszázan járnak át Dunaújvárosba. És a téli hónapokban a vízibuszok nem, csak az országútiak közlekednek — körül a dunaföldvári hídon. A hartkor kezdődő műszak ezért igényli a két órával korábbi felkelést. Kevés az olyan ember, aki évek hosszú során át nem unja meg a napi négyórás utazást. Ez alól az apostagiak sem ki­vételek. Nem csoda hát, hogy az elmúlt két-három hónapban hetvenötén döntöttek úgy, hogy szakítanak az iparral, mert a számításukat a helybeli Duna Tsz-ben is megtalálják. Belépők — három „lépcsőben“ Mert hiszen a családi-rokoni kapcsolatok félig-meddig a kö­zös gazdaság vonzókörében tar­tották őket. Szabadságukat a nyári „csúcsidényben” vették ki — segítettek az otthoniaknak, fgy aztán fokozott érdeklődéssel figyeltek a legutóbbi új rendel­kezésekre; a szövetkezeti nyug­díjtörvényre, a hitelelengedésre, a nagyobb önállóság lehetősé­geire. S elhatározásukat nem kis mértékben ezek érlelték. — Decemberi közgyűlésünkön tizenöt jelentkezőt vettünk fel — sorolja az elnök, Váci János. — A január végi zárszámadó közgyűlésen pedig húszat. — S most a fiókjából vastag pa- pírköteget vesz elő: — Ide néz­zen, ez pontosan negyven je­lentkező. Két vezetőségi ülést kell tartanunk, hogy ezek ké­relmét megtárgyaljuk... Kik az új tsz-tagok, illetve jelentkezők? Először is: három­negyed részük 18—20 év körüli. Nemcsak a Vasműből, de a fő­városból is többen jöttek vissza. Nagyobbrészt nők. A férfiak között pedig van jó néhány trak­toros és kőműves. Jó hasznukat veszik a szövetkezetben. Rájuk fér a fiatalodás Ráfér a fiatalodás a gazda­ságra, hiszen a 605 gazdából ta­valy 238 volt a nyugdíjas. Szá­muk most több mint tízzel nö­vekszik. A férfiak átlagos élet­kora 51, a nőké 45 év. Mind­amellett tavaly már nem volt különösebb hiány munkaerőből: nem kis részben dr. Sághi Ottó főmezőgazdásznak köszönhetően, aki a készpénzfizetéshez ösztön­ző normákat dolgozott ki. A cukorrépa és kukorica művelé­sét pedig százalékosan vállal­ták. Az egy tagra jutó átlag- jövedelem kevés híján 15 ezer forint volt, az előző évinél leg­alább ezerrel több. Részesedés­ként öt és fél milliót fizettek ki. A jövedelem, ha ma már nem is megy szenzációszámba, rossz­nak nem mondható. Mégis önként adódik a kér­dés, hogyha tavaly már nem volt gond a munkaerővel, az új belépőknek milyen foglalkozta­tást nyújthatnak. S mintha csak erre a kérdésre vártak volna, az elnök és Vajda Gyula fő­könyvelő egymás szavába vágva magyarázzák: Tízszerannyi szamóca — Kérem, itt 400 hold új te­lepítés van, amit most a tavasz- szal fejezünk be. Majdnem fele-fele arányban szőlő és gyü­mölcsös. Ezekből már terem az idén valamennyi. És ekkor már a munka is több vele... De van más is. Tavaly nyáron sa­vanyító üzemmel kísérleteztünk, csak öt-hat személy foglalkoz­Befejeződött a pedagógusok szakszervezeti továbbképzése Tegnap tanítási szünnap volt az iskolákban. A tanulók a For­radalmi Ifjúság Napját, a sza­badságharc évfordulóját, hősi hagyományaink ünnepét ülték. Tanítóik, tanáraik ideológiai to­vábbképzésen vettek részt ezen a napon, ahol az MSZMP IX. kongresszusának határozatából a társadalmi viszonyainkról, valamint az ideológiai és kultu­rális építőmunkáról szóló feje­zeteket vitatták meg. Három alkalommal tartottak a tanév folyamán hasonló szak- szervezeti továbbképzési napot a tantestületekben. A tegnapi negyedik a befejező foglalkozás volt. Ezek a továbbképzési na­pok bevált formái a pedagógu­sok rendszeres tájékoztatásá­nak. Előadást hallgatnak a nem­zetközi helyzetről, a belpolitika és a kulturális élet időszerű kérdéseiről, s a beszámolókat általában élénk vita követi, amelyben napvilágra kerülnek és tisztázódnak a helyi problé­mák is. Kecskeméten az idei utolsó továbbképzési napot együtt tar­tották meg a város általános és középiskoláinak nevelői a mozi helyiségében. Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság propagan­da és művelődési osztályának vezetője tartott tájékoztatót. Külön kiemelte a kongresszus­nak egy gondolatát, amely sze­rint mindenki a maga helyén ne csak egyszerű végrehajtója legyen politikánknak, hanem al­kotó, gondolkodó továbbfejlesz­tője is. Beszélt a gazdaságirá­nyítás új rendszerében szüksé­ges újszerű munkáról, az állam- polgári felelősség és a szocia­lista demokrácia erősödéséről. Elemezte a társadalmunk osz­tályszerkezetében végbement változásokat, majd a közgon­dolkodás, az ízlésfejlesztés, a szocialista hazafiság és a köz­oktatás kérdéseiről beszélt. A kecskeméti pedagógusok egy későbbi időpontban még tantestületenként is megvitatják a hallottakat. tatásával. Bevált. A környékbeli falvak üzleteit mi láttuk el. Ebből az idén már 300 ezer fo­rint tiszta hasznot tervezünk. S az alapanyag zömmel a má sodvetésekből kerül ki. Tervez­zük egy huszonöt főből álló szállítóbrigád kialakítását, amely bérben is vállalna mun­kát. Ez is afféle segédüzem len­ne ... Egy lélegzetnyi szünetben szó­hoz jut Tóth József, a fiatal fő- kertész is: — Saját beruházásból most készítünk egy 150 négyzetméte­res üvegházat. Nagy lehetőségei vannak a zöldségtermesztésnek, mivel 400 holdon öntözhetünk is. Volt tavaly 2,5 hold szamó- cásunk is. Ezen 84 mázsa ter­mett, ami egyenlő 84 ezer fo­rinttal. A területet az ősszel megtízszereztük, mintha csak kalkuláltunk volna a belépé­sekkel. És az idén hatszáz má­zsa zöldborsóra is szerződtünk. Mind jövedelmezőbb lesz a gaz­dálkodásunk. Ég Apostagon ezután is sok lesz a koránkelő ember. Csak azzal a különbséggel, hogy egy­re többen maradnak a Duna in­nenső partján. (—ni —el) Szeretet és megbecsülés A hartai Béke Termelőszö­vetkezet nőbizottsága a közel­múltban értékelte az asszo­nyoknak a közösben tavaly vég­zett munkáját. Ebben a gazda­ságban a nők soraiból három olyan — egyenként 8—10 tagú — brigád került ki, amelynek tagjai már a megelőző évben kiérdemelték a szocialista cí­met. A zömmel a növényter­mesztési üzemágban dolgozó asszonyok, lányok joggal lehet­nek büszkék a nemrég lezárt gazdasági évben elért eredmé nyeikre is. Hogy a megtisztelő címet új­fent elnyerik-e, ennek az elbí­rálása most van folyamatban Az viszont, hogy a szövetkeze­ti gazdaságon belül élenjárnak a termelésben, kitűnik az egyes munkaterületeken betakarított átlaghozamokból. A vöröshagy­ma és a fűszerpaprika hozam­tervét 6, illetve 8 mázsával túl­teljesítették, a cukorrépa pedig jó munkájuk eredményeképpen 32 mázsával magasabb átlag­hozammal fizetett a remélt 300 mázsánál. A kukoricatermesz­tésben dolgozó KISZ-ista lá­nyok 44 mázsát kitevő csöves­kukorica átlaga is meghaladja a várakozást. Az egyik, napok­ban lezajlott zár- zámadási közgyűlé­sen a felszólaló gazda szemére ve­tette a termelőszö­vetkezet vezetősé­gének, hogy nem tö­rődik eléggé a kö­zös vagyonnal. Bi­zonyítékul elmondr ta, hogy az egyik góréajtó már mint­egy három hónapja nincs lezárva és ne­ki úgy tűnik, mint­ha fogyna a kuko­rica. — December óta figyelem a górét és nem akadt senki, aki bezárta volna az ajtót — háboro­dott fel. Az elnök annak rendje-módja sze­rint a gyűlés vé­gén megválaszolt a felvetődött kérdé­sekre, többek kö­zött erre is. — Igaza van a A SZÖG kedves tagtársunk­nak, így nem lehet őrizni a közös va­gyont. Ügy sem, hogy három hónapja figyeli a góréajtót és eddig nem szólt senkinek, megvárta a zárszámadási köz­gyűlést. Ezzel kapcsolat­ban hadd mondjak . el egy történetet, ami szintén itt for­dult elő az egyik közgyűlésünkön né­hány évvel ezelőtt. Egy szög állt ki a sor szélén levő szék­ből. Az egyik gazda ráült, fel jaj dúlt, óvatosan körülné­zett, majd arrább ült és kaiánkodva leste a következő áldozatot. Jött is. Az is feljajdult, óva­tosan körülnézett, arrább ült. fgy ment ez négyszer egy­másután, végül az ötödik tagunk — aki megfontoltabb ember lévén —ala­posan megnézte a széket, mielőtt rá­ült. Észrevette a szöget, fogta a kály­ha mellett levő piszkavasat és egyet­len ütéssel alapo­san odasózott an­nak a szögnek úgy, hogy az jobbnak látta eltűnni. Ez­után tagtársunk nyugodtan helyet foglalhatott. Ezt a példázatot egyéb­ként azért mond­tam el, mert egy kicsit hasonlít az előbbi esethez. Mi még azért ír­tuk meg, mert ta­pasztalataink sze­rint hasonló eset nemcsak termelő- szövetkezetben for­dulhat elő. K. S. Keresett cikkeket gyártanak... Végeredményben a brigádok mindegyike túlteljesítette ter­vét, s így a jutalmazásra kitű­zött 113 ezer forint prémium jó részét ők vették kézhez az em­lített nőbizottsági gyűlés kere­tében. Tóth V. Imre, a termelő- szövetkezet elnöke külön is vkö- szönetet mondott szorgalmuk­ért. J. T. Uémm törtéket AZ ALÁBBI történeteket az utóbbi hónapokban jegyeztem föl magamnak. Minden különö­sebb cél nélkül, hiszen önmagá­ban egyik sem érdemelné meg a nyilvánosságot. * I | I Szokatlan kéréssel top- ' 1 I pant be hozzám valami­kor az év elején egy 30 év kö­rüli fiatalember: írjam át neki mai hangvételű versekké vőfély rigmusait, mert — mint mondta — túl sok bennük az „istenke­dés”. Ez pedig a mai fiatalok­nak már nem nagyon tetszik. Megtudtam azt is, hogy látoga­tóm hétköznapi foglalkozása la­katos, a vőfélységet azonban már szinte másodállásnak te­kinti, hiszen évente jónéhány- ezer forintot szed össze a tisz­teletdíjakból. A rigmusok materialista szel­lembe való átdolgozása, sajnos, meghaladta szegényes lírai tu­dományomat. 4 Vasutas egyenruhás férfi egy pakli Kossuthot és egy tucat vetőkártyát — cigány­kártyának is nevezik — kér a trafikban. — Nem divat ma már a kár­tyajóslás. Nem is gyártanak vetőkártyát — válaszolja gunyo- ros mosollyal a trafikosnő. A vasutas elérti a mosolyt és zavartan magyarázkodni kezd: Nem nekem kellene,' hanem a szomszédasszonynak. Falun la­kunk és hozzá még jönnek né­hanapján jövőt tudakolni. Meg­bízott a kártyavásárlással, mert hogy én többfelé megfordulok. De most már meg is mondom neki, hogy nekem ne kunyerál- jon többet. Sehol sincs ilyen kártya és ráadásul még ki is ne­vetik az embert. Most már az egész trafik mo­solyog — vagyunk vagy négyen a pult előtt — és a vasutas ma­gában füstölögve, sietve távozik. Közel nyolcmillió forint értékű különféle ruházati, lakberendezési, népművészeti egyéb cikket készítenek az idén a Bajai Háziipari Termelőszö vetkezet dolgozói. és Molnár Istvánná alkalmi ma­nökenként — használat közben —. mutatja be a legújabb fazo­nú kötött kardigánt. A Szovjetunióba és Jugoszlá­viába indulnak az ízléses béby- ruhák. Csomagolás előtt azon­ban még egy utolsó ellenőrzést tart Csankó Tiborné, meós. Elégedett az összekötővel Eve- tovics Irén, a szőnyegek szigorú házi minőségellenőre. (Pásztor Zoltán, felvételei.) — Lejárt a szerződésem és azóta állás nélkül va­gyok. Az üzemek nem szívesen alkalmazzák a magam formájú csökkent munkaképességű dol­gozót. A segítséget kérő fiú sántí­tott és bizonyára, nagy szükség kényszerítette arra, hogy le­győzve gátlásait, félszegségét, bekopogtasson a szerkesztőség­be. Szinte megható volt ez a zavar. A segítséget kérők ugyan­is általában vagy színpadias síró jelenetet rendeznek, vagy erélyesen követelőznek. Ritka­ság az ilyen halk, szerény típus. Sikerült kinyomozni számára egy állást. Néhány hétttel ké­sőbb véletlenül találkoztunk az utcán. Ezzel kezdte: — Jól tudom, hogy a segítsé­gért hálával tartozom. Hoznék öt liter jó bort. Most is zavar­ban volt, lesütött szemmel em­legette a demizsont, de látszott rajta, hogy halálosan komolyan gondolja, amit mond. őszintén meglepődött — és talán meg is sértődött —, amikor visszauta­sítottam. * A TANMESÉKBEN a történet után ott található a tanulság is. Ne várjanak tőlem most ilyet. Bennem ez fogalmazódott meg, amikor — teljesen véletlenül — egycsokorba raktam a történe­teket és úgy találtam, hogy ösz- szeillenek, mint a mozaiklapok: az eszmei nevelés sikerét és a még mindig előttünk álló ten­nivalókat néha egészen szokat­lan módon mutatja meg nekünk az élet. JJekes Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom