Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-15 / 63. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! xxii. évfolyam, 63. szAm Ara 60 fillér 1967. MÄRC. 15, SZERDA Három március H azánk történelmének, népünk életének nagy sorsfordulói az utóbbi közel százhúsz év alatt szorosan összekapcsolódtak márciussal: a forradalmak, a szabadság eszméjével, gondolatával. Az első március tüzét Petőfi lánglelke lobban- totta fel. akinek neve szétvá- laszthatatlanul egybeforrt a szabadsággal, amelynek mesz- szehangzó énekese volt. majd mártírja lett. Az a Petőfi, aki — s ezt a történelem Igazolta — korának legtisztábban látó politikusa volt, aki maga köré gyűi töt te a „márciusi ifjúságot”: Vasvárit, Táncsicsot, Jókait, s akinek hírére, neve hallatára minden elnyomó „sápadt vala és reszketni méltóz- tatott..Petőfi és vele együtt a forradalmi ifjúság világosan felismerte a kor nagy törekvését, célját s tökéletesen azonosult azzal a néppel, amelyből jött, s amelyet soha nem tagadott meg. Táncsicsot a börtönből szabadították ki, majd a nép nevében lefoglaltak egy nyomdát s a lelkes tömeg közé szórták a tizenkét oontban összefoglalt legfontosabb követeléseket. A szabad sajtó első terméke Petőfi robbanó erejű költeménye, a Nemzeti dal volt: „Talpra magyar, hí a haza.. Az a március volt ez, amikor a forradalmak gyúitózsi- nórja kereszti-kasul hálózta Európát, s ebben a szabadságért vívott heroikus küzdelemben a magyar ifjúság, a magyar néo tartotta legmagasabbra az eszme zászlaiát, a mi néDÜnk volt a legelszántabb élharcosa a nagy francia forradalom hármas jelszavának: szabadság, egyenlőség, testvériség. Az akkor mindössze huszonöt éves Petőfinek még arra is futotta erejéből, forradalmi lendületéből, hogy nagyhatású versben üdvözölje az olaszországi szabadságharcosokat: „Megunták végre a földöncsúszást, egymásután mind taloon termenek...” — írja 1848 januárjában, mintegy ezzel ébresztve, serkentve honfitársait. A 119 évvel ezelőtti márciusra emlékezve bennünket kettős büszkeség tölt el: Petőfi Sándor, a szabadság és a szerelem nagy költője megyénkben született. Táncsicsot, Jókait szoros szálak fűzték ehhez a városhoz, vidékhez, s Kecskeméten született a szabadságharc legendás hírű tábornoka, Klapka György. M árciusban bontotta ki hazánkban a proletár internacionalizmus vörös zászlaját a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság. A 19-es kommunisták méltó folytatói, tapasztaltabb, edzettebb, a marxizmussal felvértezett örökösei voltak a 48-as márciusi ifjúságnak. Ez is „Európa tavasza” volt, hiszen a 133 nap hőseire úgy tekintettek a környező népek, mint követendő példára, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Lenin vezette derékhadának bátor követőire, akik a barrikádokról győzelemre vitték a gyárak, földek ki- zsákmányoltjait. akik nemcsak hirdették a jelszót, de fegyverrel a kezükben szálltak síkra érte. Világ proletárjai, egyesüljetek! A nép parazitái, a felfuval- kodott kizsákmányolók, ha le is lassították, nem állíthatták meg a történelem dübörgő menetét. Huszonkét évvel ezelőtt, 1945 tavaszán a Szovjetunió Vörös Hadserege elhozta nekünk a legdrágábbat: a szabadságot, amelyért népünk legjobbjai véreztek és haltak meg az évszázadok harcmezőin, a fehérterror kínzókamrái ban, börtöneiben. E rre a három márciusra emlékezve büszkeség és hála tölt el bennünket. Büszkék vagyunk az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc rebelliseire. Emlékük azonban kötelez is minket. Röviddel a párt IX. kongresszusa után, néhány nappal a választások előtt különleges jelentősége van ennek az emlékezésnek. Csak akkor lehetünk joggal büszkék a márciusi ifjúságra, méltó utódai az eszme több mint száz évvel ezelőtti élharcosainak, ha mi is meg tudjuk valósítani a néppel való tökéletes azonosulást, az összefor- rottságot. Ha szándékaink és törekvéseink visszhangra találnak a széles tömegekben. Ügy gondoljuk, ezt a célt elértük. Legékesebb bizonyítéka ennek éppen a nárt IX. kongresszusa volt, amikor az ország lakossága egy emberként helyeselte az ott elhangzott javaslatokat és még soha nem érezte közvetlenebb módon, hogy az ország vezetői érte, a népért dolgoznak, fáradoznak. Történelmünk folyamán soha nem volt. még ilyen egységes a magyar nép, soha nem állt ilyen biztató távlatok előtt. Ez az egység minden bizonnyal megnyilvánul majd a március 19-i választásokon, amikor további sorsáról, jövőjéről dönt az ország lakossága. Ahhoz, hogy ma már örök érvénnyel idézhetjük a költő szavait: „Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi kezünk épít...” — töretlenül vezetett az út 1848 március 15-től a Tanácsköztársaságig és országunk felszabadulásáig. A mi forradalmunk ma már nem az utcán felállított barri- kádokon zajlik, hanem a gyárakban, földeken, tantermekben és íróasztaloknál indulunk rohamra naponta a gazdagabb tudásért, a népek testvériségéért. G, S. Tavaszi seregszemle Képpel szóval — első választókról Hat-hét évvel ezelőtt pirosnyakkendős úttörők tak, második otthonként foglalták el a szakköri helyiségeket, az irodát és a nagytermet, ahol most a régi színpadot, a régi feliratokat a falakon, egyszóval a régi emlékeket keresik tekintetükkel. Mészáros Sándor, a még Űttörőházban a nagygyűlés kez- vol- detét, amit a KISZ városi bizottsága a megyeszékhely először választó állampolgárai részére hívott össze. A háromszáz közül választottunk ki — találomra —, négy KISZ-fiatalt, hogy valljanak önmagukról, azokról a gondolaga, s azt mondja: Irigyel egy kicsit, hogy én már teljes jogú állampolgár vagyok... Váczi Ilona, gyors- és gép- írónő: — A város külterületén, Bal- lószögben lakom. Nap mint nap látom, akad még tennivaló az itt élő emberek életének, körA kecskeméti első választók nagygyűlése résztvevőinek egy csoportja. kecskeméti városi KISZ-titkár elégedett arccal sétál a széksorok között: — Vannak vagy háromszázan, valamennyi meghívott eljött.. . Ifjúmunkások, fiatal tsz-ta- gok, vállalatok, intézmények, hivatalok ifjú dolgozói, felsőfokú tanintézeti hallgatók várják a kecskeméti Szalvay Mihály tokról, érzésekről, amikkel március 19-én lépnek be majd a szavazófülkébe. Körösi Júlia, adminisztrátor a megyei vendéglátó vállalatnál: — A választási hangulatba már régebben „belekóstoltam”, hiszen a Székely-telepen részt vehettem a választók összeíráTizenegy brigád küzd a szocialista címért a Kunbajai Állami Gazdaságban Az állami gazdaságokban, gépjavító állomásokon és az erdőgazdaságokban nagyrészt lezajlottak a műszaki tanácskozások. Ezeket követően e hónap végéig mindenütt termelési tanácskozásokat tartanak, ahol többek között megtörténnek az idei munkaverseny-vállalások. A műszáki és a termelési tanácskozásokon ugyanis véglegesen eldől, hogy milyen elképzelések vannak az idei tervekre vonatkozóan. Ezeket előzőleg a gazdasági vezetés, valamint a párt és a szakszervezeti bizottságok vezetői megtanácskozták. A Kunbajai Állami Gazdaságban lezajlott termelési tanácskozáson tizenegy brigád indult a versenybe a szocialista cím elnyeréséért. Vállalták, hogy terven felül egymillió 328 ezer forint értéket prodúkál- nak. A brigádok vállalásaikat a IX. pártkongresszus, valamint a megyei pártértekezlet határozatainak végrehajtására, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tették. Pap István, a KISZ megyei bizottsága osztályvezetőjének beszédét feszült figyelemmel hallgatja Körösi Júlia és Váczi Ilona, a megyei vendéglátóipari vállalat dolgozója. Cimképünkön riportunk két diákszereplője: Turbu Antal és Nagy Erzsébet látható. sában. Csaknem negyven családot kerestem fel, mindenütt közvetlenül, kedvesen fogadtak. Most ismét készülök a Székelytelepre, de már ismerősként kopogtatok be a lakásokba... Júlia, annak ellenére, hogy Kecskeméten dolgozik, itt vett részt a szavazók összeírásában, mégsem a „hírős” városban járul az urna elé. — Városföldön lakom, ezért ott fogok szavazni a szüleimmel. Egy húgom van, ő még középiskolás, nincs szavazati jonyezetének jobbátétele érdekében. S én nem csak annak örülök, hogy szavazhatok, hanem annak is, hogy minit választó- polgár, felkereshetem majd a körzeti tanácstagot a fogadóórán, vagy máskor. — S milyen ügyben készül legelőször „interpellálni”? — Abban, hogy jó lenne, ha az Üj Tavasz Tsz kultúrtermét ismét eredeti rendeltetéseként használnák, mert ide nem csak az ifjú tsz-tagoik, hanem sok ballószögi fiatal is szívesen eljárna szórakozni, táncolni... Nagy Erzsébet és Turbu Antal, elsőéves hallgatók a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Mindketten alaposan tájékozottak az új választási törvény elvi és gyakorlati részletkérdéseiben. Precízen indokolták meg, miért tekintik a választást személy szerint is fontos ügyüknek. — Akik a mi iskolánkba kerülnek, többé kevésbé van gyakorlati tapasztalatuk a mező- gazdasági munkát illetően. Nekünk is. Tudjuk, jónéhány megoldásra váró probléma akad még mindig a fiatal agronómu- sok, mezőeazdasági mérnökök pályakezdésének első éveiben. Ezért örültünk annak, hogy iskolánk igazgatója, dr. Mészöly Gyula, akit ismét jelöltek országgyűlési képviselőnek, az elmúlt évben a mi tapasztalatinknak, véleményünknek, kéréseinknek is hangot adott parlamenti felszólalásában. Most Nagy Erzsi egyedül folytatja a szót: — Engem is, mint minden fiatalt, rendkívül „megfogott” az Itt elhangzott beszédnek az a része, ami arról szólt, hogy a jövőben a KISZ is következetesebben kíván érvényt szerezni annak a rendelkezésnek, hogy az újonnan épült lakások húsz százalékát ténylegesen a fiatal házasok kapják. Ám. azt szeretnénk, ha ez alól a falura került ifjú mezőgazdászok sem lennének kivételek... Buber Gyula /
