Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
\ 1961. február 7. kedd 8. oldal Postabontás után ÚTTÖRŐKRŐL szólva, talán szokatlannak tűnik a tudatosan leírt munka kifejezés. A szóhasználat nem véletlen azonban, mert a tanulás, a magatartási. a tisztasági verseny, a különféle szellemi vetélkedők, az idős emberek segítése, a tanulmányi kirándulások, a táborozás — és még sokáig sorolhatnánk —, szoros, vagy közvetett értelemben munkának tekinthető — a 6—14 évesek életkori sajátosságainak megfelelően. S hogy munkájuk során mennyire betölti e kislányok, kisfiúk életét a rendkívül sokoldalú, színes tevékenység, hogy fogékony lelkivilágukban milyen kitörölhetetlen nyomokat hagy a környező valóság, a külső világ gazdagsága, a felnőttek jó, vagy rossz hatása —, példák sokasága bizonyítja. Tanúsítják ezt a levelek százai, amiket kisdobosok, úttörők, pedagógusok küldenek lapunk hetenként jelentkező Úttörőélet rovata számára. Néhány soros írások ezek, mégis bepillantást engednek ama rendkívül sokszínű, izgalmas világba, életformába, amit gyerekközössegek — a pedagógusok segítségével —, maguk alakítanak ki az iskolákban, az úttörőcsapatokban. Nem szükséges talán a levelek tematikai ismertetésébe bocsátkozni, hiszen az Úttörőélet rovat olvasói ismerik ezek tartalmát, mondanivalóját. De azt már kevésbé, hogy mennyi lelemény, jószándék, erőfeszítés húzódik meg például egy magányos, idős asszony rendszeres támogatása, a betegség miatt huzamosabb ideig mulasztó kisdobos leckepótlá- sidnak segítése, vagy a vietnami gyerekek részére küldött ajándékok összegyűjtése mögött. Néhány levél külseje, a szebb- nél-szebb rajzos illusztráció pedig sokszor éppen úgy újságba kívánkozik, mint a kivonatosan közölt mondanivaló. MEGHATÓ AZ IS, hogy mennyire tudnak ezek a gyerekek örülni az eredményeknek, lelkesedni őrsük, csapatuk névadójáért, ahogy hisznek abban, amit csinálnak, és ahogy elkeserednek egy-egy kudarc miatt! A gyermeki hétköznapokról, ünnepi eseményekről tett vallomások azonban tükrözik a hálás ragaszkodást is az őket szívesen segítő, szerető, megbecsülő idősebbek iránt, akik közül sokan tiszteletbeli úttörőként, rajvezetőként kapcsolódtak be a csapatok munkájába. Veterán kommunisták, pilóták, írók, művészek, élsportolók, s még sokan mások, tartanak előttük élménybeszámolókat, s ilyenkor az előadók keresve sem találhatnának hálá- sabb, fan láziad úsabb hallgatóságot. A gyerekek azonban lépést tartanak korunk fejlődésével, meglepő alapossággal ismerik korunk technikai, politikai, kulturális, tudományos, sporteredményeit is. Ez az előadásokat követő kérdésekben éppenúgy megnyilvánul, minta különféle szellemi vetélkedőkön, vagy kulturális és sport- versenyeken. Minderről tudomást szerezve a szülők és más felnőttek, büszkén és jogosan hangoztatják: Igen, ezek a mi gyerekeink! Hiba lenne viszont elfeledkezni arról, hogy a mi gyerekeink között is akadnak rosszul neveltek, rossz tanulók, durván beszélők, vagy koraérettek. Ezért azonban nem az úttörőmozgalom, a pedagógusok felelősek, hanem elsősorban a szülök, a családi környezet. Ilyenkor rendkívül nehéz az úttörővezetők, a pedagógusok, a „felnőttebb” módon gondolkozó pajtások dolga, akik erőfeszítéseik ellenére sem képesek pótolni azt, amit a gyermekeiket rosz- szul nevelő szülök elmulasztottak. HIBÁT, mulasztást azonban nemcsak a szülők követhetnek el. Üttörőlevelezőink egy része a nyolcadik osztály elvégzése után is hűséges szeretne maradni kedvenc rovatához, lapunkhoz. Megkérdezik: folytathatják-e — KISZ-es levelezőként — -a tudósítások küldését? A középiskolákban, a szakmunkástanuló-intézetekben azonban eddig alig figyeltek még fel a tudósítói gyakorlattal rendelkező tanulókra, akikben aztán lassan elhalványodik a nyilvánosság előtt is megnyilvánuló közlési vágy, nem fejlődik tovább a lényegmeglátás írásbeli megfogalmazásának képessége. Néha csalódásokról is hírt adnak az úttörősorból kinőtt gyerekek vallomásai. Egyik legszorgalmasabb tudósítónk, aki a tanulásban, a mozgalmi munkában egyaránt kitűnt úttörő korában, elkeseredetten írta: „Nem nyertem felvételt a középiskolai KISZ-szervezetbe. Emiatt nem tudok eleget tenni a kérésnek, hogy beszámoljak új \ iskolám KISZ-szervezetének éleiéről...” — E néhány kiragadott példa arra figyelmeztet: Az általános iskola után is következetesen segítsék a pedagógusok a reájuk bízott tanulók képességeinek sokoldalú kibontakozását. Hiszen a gyerekek, a felnőttek — az egész társadalom —i érdeke, igénye követeli ezt-. Bubor Gyula leszünk, mert fizetni nem tudunk.” Levelükben megírják, hogy „ezen súlyos helyzetünkben kérjük a Nagyméltóságú Miniszter Urat, kegyeskedjék ne- nekük hosszúlejáratú kölcsönt nyújtani.” Bármilyen nagy is volt azonban a szerencsétlen család r*"omora, a földművelés- ügyi miniszter úgy döntött, hogy a kérést „érdemi tárgyalás alá venni” nem áll módjában. A kérvényt így intézkedés nélkül helyezték irattárba. Ezzel az eljárással a sors kegyetlen szeszélyére bíztak egy szerencsétlen, dolgos, önhibáján kívül tönkrejutott homokmégyi családot. De nemcsak. F. Istvánék leveléből következtethetünk a Bács-Kiskun megyei napszámosok nyomorúságos helyzetére. Erről ír néhány hónappal később K. István dunapataji lakos is a miniszterelnökhöz küldött levelében. Levélét így kezdi: „Nagyméltóságú Kegyelmes Uram! Alattvalói hcdolattal és jóleső bizalommal emelem fel kérő szavamat és úgy esedezem kegyes meghallgatásáért.” Majd igy folytatja: „Én a honvéd huszárezred kötelékében szolgáltam a hazának 9 évet. A háborút legnagyobb becsülettel, vitézséggel végigharcoltam — amiben az ezred em részt vett — és most minden támogatástól teljesen eltekintve, a világi életnek legnagyobb nyomorában küzdők öt neveletlen gyermekemmel együtt, melyek után elhatároztam, soraimmal megkeresem a Nagy Megmentöt—, melyre végtelenül szükségem van. Alázatosan megkérem Kegyelmes Ürnak legnagyobb jóindulatát, ha lehetséges múljék el tőlem e keserű pohár — méltóztassék rajtam segíteni.” A továbbiakban K. István elmondja: „Én egy szegény napszámos, 44 éves földmíves vagyok. Az élet végtelenül rámnehezedett, hogy már alig tudom elviselni nehéz keresztemet. A rossz gazdasági viszonyok miatt alig tudom megkeresni mindennapi kenyeremet és ami a legnagyobb Kegyelmes Uram, 2500 pengő adósságom van, amelynek kamatját sem tudom már megfizetni. Emiatt el vagyok keseredve, mert szégyellem sorsomat miután teljesen vagyontalan vagyok. Sok apró családomra Három év Afrikában Ha a dobok megszólalnak... Beszélgetés Róna Frigyes karmesterrel Sodró, vad táncba lendülnek a kezek. Az atumipan hangja beldobog az afrikai éjszakába. Messzire üzen, kérdez, felel, évődik, társalog. Az egymástól távol élőket igy értesítik örömről, bánatról, rendkívüli eseményről, a zenét és a szavakat egyesítő — beszélő dobok. Az ősi ritmusban megfogalmazott üzenet mai hallgatói azonban értik azt a zenei nyelvet is, amelyen Mozart, Händel szólal meg vagy Beethoven. Erről beszélt Róna Frigyes karmester, aki nemrég érkezett haza Afrikából. Ghana-i meghívásra három évig tanított zeneszerzést és vezette a karnagy- képzést a Legon-i egyetemen. Most pedig ismét a Kecskeméti Katona József Színház karnagya. Amu professzor és az odurugya — Legnagyobb élményem, hogy megismertem Ephraim Amu professzort. A hetvenedik éve felé tartó professzor nevéhez fűződik a népzenekutatás fellendülése Ghánában. Néhány szerzeményét ma már népdalként éneklik országszerte. Az ő érdeme két ősi törzsfőnöki hangszer — az atenteben és az odurugya — átmentése az új zenei életbe. A két furcsa nevű hangszer: egy rövid és egy hosszú bambuszfuvola... Távoli, mégis ismerősnek tűnő dallamokat szólaltat meg a magnetofon. A ghanai népzene ritmikája nagyon közel áll a XX. századi európai zenéhez. Érdekes viszont, hogy a modern nyugati zenét Ghánában nem kedvelik... — Nem gvökértelen náluk az európai zene. Beethovent, Mozartot, Schubertét, Handelt, Bachot szeretik, de már Debussy nem népszerű, Richard Strauss zenéjét pedig túl zajosnak találják. Éppen ezért marad számomra felejthetetlen élmény az a Bartók-emiékhang- verseny, melyet az egyetemen tanító magyarokkal közösen tartottunk. Legnagyobb sikere volt a zenekari román táncoknak. A kofa ösztöndíja — Ghánában nincs hivatásos művészet. A színpadi szereplés hobby. Ennek ellenére kitűnő előadásokat láttam. Többek között egy elsőrangú musicalt, szerzője a zseniális szobrász, táncművész: Sackey Aqueje. Címét így fordítanám: A kofa ösztöndíja, vagy még pontosabban: Makola ösztöndíj. Ehhez tudni kell, hogy Ghana kereskedelmi és társadalmi életében nagy szerepet játszanak a mammyk, vagyis a kofák. — A makolai kofákról szól a musical is; akik Angliába küldik tanulni fiatal szeretőiket. A zenés-táncos darab sikerén felbuzdulva. Róna Frigyes megpróbálkozott az opera népszerűsítésével. Először — kísérletként — Mozart: Don Juan című operájából adtak elő részleteket, majd a Carmen következett. Amatőr énekesekkel. Don Jósé szerepét például egy nagyszerű légzési technikával FEBRUÁR 7, KEDD V) főmérnök, munkakedvvel, lelkesedéssel teli fiatalember érkezik egy kőbányába. Az üzemet az élet- veszélyességig tönkretette a felelőtlen rablógazdálkodós, de még két- ségbeejtőbb az emberek tudatában végbement romlás. A főmérnök drámai küzdelméről szól Simon Emil új tv-fllmje, hatalmas erőfeszítést Igénylő munkájáról, mellyel az elhanyagolt bányából korszerű üzemet, a közönyös, züllött munkásgárdából egységes kollektívát teremt. (20.30) FEBRUÁR 8, SZERDA Euripidész Trójai nők című tragédiáját végignézve világosan megfomegáldott fogorvos enekelte. De vajon megszületik-e Ghánában a saját zenére, témára komponált opera? — A Carmen feltétlenül buz- dítóan hatott néhány növendékemre. A kísérletek biztatóak, a vonós zene intenzív tanítása is elősegti a ghanai opera megteremtését. Előbb-utóbb meg kell, hogy emésszék a saját zenei anyagukat, aztán feldolgozzák. Kihez nagyon gazdag zenei és népmesekincs áll a rendelkezésükre. Ananse — a pókember — A Don Juan előkészítésekor szereztem például tudomást az ashanti nép központi mesefigurájáról Anense — a pókember, nappal ember, éjjel pók, aki mindenkinek túljár az eszén. Százával vannak az Ananse történetek, valameny- nyi nagyszerű színpadi nyersanyag. Milyen jellegű a zenetamtás? — A hangszeres oktatás még nincs specializálva az egyetemen. Valamennyi növendék megtanul játszani egy nyugati és egy hagyományos hangszeren. Akik elvégezték az öt évet, általános zenei diplomát kapnak, utána középiskolába kerülnek tanítani. Nem előadó- művészeket nevelpek, a cél az, hogy a zenetanításhoz elméletileg megfelelően képzett zenészek álljanak a rendelkezésre. Növendékeimet igyekeztem megtanítani a jó zene szerete- tére és ismeretére. Közben magam is rengeteg újat tanultam. Remélem, sikerül itthon hasznosítanom ezeket az élményeket. V, Zs. gaJmazódhal bennünk, mi az az el- avulhatatlan érték a görög drámában, amely két és fél ezer év múltán is Indokolttá teszi, hogy újra és újra műsorra tűzzek színházaink. A trójai nők fájdalma városuk értelmetlen pusztulásán minden időre érvényes panasz és vád a háború irgalmatlansága ellen. A Győri Kisfaludy Színház előadásában láthatjuk. (21.15) FEBRUAR 9, CSÜTÖRTÖK A nyugati krimi-dömping után most déli. szomszédaink jártasságát tanulmányozhatjuk ebben a nagyon változó színvonalú, de változatlan népszerűségnek örvendő műfajban. Természetesen a Tizlan-akí'io című jugoszláv film is gyilkossággal kezdődik, szálai — mint a címből már bizonyára kitalálták — egy Tizian- festmény körül bonyolódnak. (Fantom, a Louvre-ban, milliós képlopások Londonban, hamisítás Amsterdamban. .. Gondolhatták-e a művészet nagyjai, hogy a huszadik századra a bűnözés Irodalmának „nagyjait” is nekik kell eltartani?) (20.20) FEBRUAR 1«, FENTEK A televízió tíz adásból állő politikai tanfolyamot Indít, amely a IX. kongresszus határozatait és a hozzá kapcsolódó bel- és külpolitikai kérdéseket dolgozza fel. Az egyes témák előadói a Központi Bizottság osztályvezetői, illetve az adott kérdésben nagy tapasztalattal rendelkező közéleti személyiségek lesznek. A tanfolyam előadásait péntekenként 19 órakor sugározza a tv. FEBRUAR 11, SZOMBAT Az Északi-tenger egyik néptelen elhagyott szigetén játszódik a Barbara című nyugatnémet film. Egy fiatal orvosnak kell megküzdeni szerelméért a babonákkal átszőtt, évszázados elmaradottságban élő lakosság közvéleményével. A film női főszerepét Harrlet Andersson, a világhírű svéd színésznő játssza. (16.45) FEBRUAR 12, VASÁRNAP Meglehetősen méltatlan fogadtatás érte annak idején filmszínházainkban a Fügefalevél című szellemes | magyar szatírát. A televízió nyilvánossága talán meghozza a megérdemelt sikert, a képmutató álerköl- usösséget oly gyilkosán ostorzó alkotásnak. (26.20) nézve vetítem 1926-ban egy lakóházat háromezer pengőért, de most csak a felét éri és hogy mindig rosszabb lett a helyzet, így jutottam a válságba.” Elpanaszolja, hiába jelenti a Dunapataji Takarékpénztárnak, hogy fizetésképtelen, ott szomorú helyzetét nem veszik figyelembe. „Kijelenti az igazgatóság, hogy itt mindenkinek fizetnie kell. De ha nincs miből?” K. István azt is elmondja, hogy „fölszólogatták a kezeseimet, hogy fizessenek, mert különben őket perelik. És most kezeseim kétségbe vannak esve, mi lesz, ha jóakaratuk mellett fizetniök is kell. De mind tehetetlen öreg emberek.” A hihetetlenül elkeseredett, a végső kétségbeesésbe hajszolt ember levelében keserűen tör ki: „Költségeimet szaporítják, ügy- védeskednek velem szemben, én ezt Kegyelmes Uram elviselni nem tudom ... Inkább meghalok, mert szégyellem milyen sorsra jutottam.” K. István levelében néhány igen öntudatos megállapítást is tesz. Abból indul ki, hogy „nincs itt semmi emberi érzés, semmi rendelet, csupán önzés itt minden, különösen a bankok emberei őrült dolgokat művelnek.” Majd világháborús szenvedéseit és nyomorúságos helyzetét összeveti a hatalom birtokosainak, elsősorban a bankhivatalnokoknak a helyzetével és megállapítja, hogy „Ők könnyen beszélnék, a háborút csak hírből hallották. Akkor is kicsinálták, hogy jó legyen — azóta is csak harácsolnak. Én meg 42 hónapig harcoltam a vagyonukért, meg a jó állásukért éhen, a halál torkában, és mi lett a jutalom? A koldusbot.” A miniszterelnökség K. István kérvényét a Földművelésügyi Minisztériumhoz továbbította. A nagybirtokos Kállay Miklós — a későbbi miniszter- elnök — vezetése alatt álló minisztériumban ráírták a kérvényre, hogy „a kérvényező nem gazda, hanem napszámos, ezért „a kérvényt törvényes jog alap és hatáskör hiányában” intézkedés nélkül irattárba helyezték. (Folytatása következik.) Buday György
