Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
T 1981. február 1. kedd 3. oldal Az élelmiszerek választéka / a gazdasági reformok rr r Tizenháromezer vizsgálat tapasztalatai alapján próbáltuk megfogalmazni a választ Horváth Györggyel, a megyei Minőségvizsgáló Intézet igazgatójával a kérdésre: vajon, éreztette-e a hatását az élelmiszercikkek minőségében, választékában tavaly a gazdaságirányítási rendszer reformja? Egyesek talán úgy vélik, hogy korai még így feltenni a kérdést. Tévednek. Igaz ugyan, hogy a reformok teljes megvalósításához még időre van szükség, de a felkészülés időszaka már elérkezett és az a gazdasági vezető gondolkozik helyesen, aki a felkészülés legfontosabb teendői közé sorolja az áruk minőségének a javítását, a választék bővítését. Kevés as új cikk Az első amit megállapíthatunk, a bőséges vizsgálati anyag ismeretében az, hogy viszonylag kevés új élelmiszercikkel találkoztak az intézet munkatársai tavaly. Pedig a Kalocsai Sütőipari Vállalat példája azt igazolja, hogy kifizetődik a bátor kezdeményezés. E vállalat az utóbbi években sok olyan cikkel aratott sikert a hazai és a külföldi piacon — kézi tarhonya, teasütemény stb. —, ami nem tartozik a hagyományos sütőipari termékek közé. A bácsbokodi tejüzem is hozzálátott az áru- választék bővítéséhez: többfajta sajt gyártását kezdte meg 1966- ban. Csak helyeselni lehet: a kecskeméti konzervmintabolt létrehozását is, hiszen segített megkedvettetni a fogyasztókkal olyan konzervféleségeket, zöld- ségszárítmámyokat, amelyek eddig csak a határon túl találtak vevőre. Ígéretes a választék bővítése, az ellátás javítása szempontjából. hogy egyre több termelő- szövetkezet és állami gazdaság foglalkozik zöldség és gyümölcs- félék tartósításával, feldolgozásával. Könnyű megjósolni, hogy az ipar által eddig nem gyártott, különleges savanyúságfélék, szárított gyümölcsök iránt bőven lesz kereslet. Alaposan megfontolandó azonban, hogy hol, milyen ipari tevékenységet folytassanak a‘közös gazdaságok. Nem tartjuk a legszerencsésebb elgondolásnak például azt, hogy Kecskeméten kenyérsütödét hozzon létre egy tsz. A város kenyérellátása kielégítő és igen kevés esélye van arra a rosszul felszerelt tsz-pékségnek, hogy versenyképes partnere legyen az automata kenyérgyárral rendelkező tanácsi vállalatnak. Akik rosssul okoskodnak Megoszlanak az intézet vizsgálati tapasztalatai az élelmiszercikkek minőségével kapcsolatban is. Egyes üzemek — kizárólag a gazdaságosságot tartva szem előtt — az úgynevezett kommersz minőségű áruk gyártására tértek át és ezen belül is igyekeznek a minőségi osztályok alsó határa közelében maradni. Ügy véljük, felesleges bizonygatnunk: rosszul okoskodnak. Lehet ugyanis, hogy átmenetileg költségmegtakarítás jelentkezik, ha például „átugornak” néhány munkafázist a gyártásnál. De vajon versenyképes maradhat-e a piacon a gyenge minőségű termék? Elég sok kifogás merült fel tavaly például a Kecskeméti Konzervgyár befőttéivel szemben. A kifogások zömét az okozta, hogy felületesen válogatott és tisztított gyümölcsök kerültek az üvegekbe. Nem indokolhatják kizárólag „objektív” nehézségekkel, műszaki problémákkal a Bajai Sütőipari Vállalat vezetői sem, hogy 1966-ban sorozatosan rossz osztályzatot kapott a minőségvizsgálóktól a náluk készült kenyér. A Kecskeméti Tejüzemnél főképpen a higiéniai előírások megszegése adott okot elmarasztalásra. A minőségvizsgáló intézet most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy — ha a helyzet nem javul —, javasolja az elavult üzem megszüntetését. Vajon nincs más megoldás? Jeles osstálysatot kaptak a borok Örvendetesen javult a liszt és méginkább a borok minősége tavaly a megyében. Az állami gazdaságok borai szinte minden vizsgálat alkalmával jeles osztályzatot kaptak. A szesziparban — a palackozóüzemek szaporodásával párhuzamosan — szintén javult a termékek minősége, bár egyes pálinkaféleségeknél még mindig nem tartották be az előírt érlelési időt. Az eszes minősege tükrében presszók, cukrászdák zöme nem igen dicsekedhet a feketekávé minőségével. Sajnálatos, hogy 1966-ban egyes fmsz-i cukrászok egészen sajátságos módon értelmezték a takarékosságot: a cukrászsüteményekben margarinnal helyettesítették a vajat. Reméljük, hogy a minőségvizsgáló intézet észrevétele után elnyerték méltó büntetésüket. A cikkünk elején feltett kérdésre tehát nem adhatunk egyértelműen pozitív választ a minőségvizsgáló intézet tapasztalatainak ismeretében. Ügy látszik, hogy egyes vállalatvezetők a gazdaságosság mellett ma még másodrendű követelménynek tartják az árule minőségének a javítását, a választék bővítését. Nem kétséges, hogy rövidesen felismerik majd: Az „eszi, nem eszi, nem kap mást” jelszó elavult. Minden vállalat létét csupán az indokolhatja, hogy termékei iránt kereslet mutatkozik. De vajon keresik-e a fogyasztók azt, aminél szebbet, ízletesebbet is vásárolhatnak? Békés Dezső Negyvenöt forintot ér a munkaegység Messzire látszik a szanki olajmezők gázának vörösen égő fénycsóvája, hirdetve, hogy a szanki homok alatt milyen hatalmas kincs rejtőzik. Azt pedig, hogy a néhány aranykoronás homokban is kincset lehet találni, a szanki Haladás Tsz gazdái és vezetői bizonyították azon a zárszámadó közgyűlésen, amelyet a sikeresen végigküz- dött 1966. esztendő lezárása alkalmával tartottak. Kovács László tsz-elnök beszámolójából megtudtuk, hogy a 2500 holdon gazdálkodó tsz-nek 134 tagja van, ebből ötven nyugdíjas. Az átlagéletkor egyre javul, jelenleg 48 év, de a fiatalok jelentkezésével ez a szám még kedvezőbb lesz. A munkaegység értéke az idén 45 forint, ehhez jön prémiumként, érdem szerint 5—6 forint. Ezzel a titkot már el is árultuk, miért lett vonzó ez a gyenge homokterületen gazdálkodó közös gazdaság. 62 holdas kertészetükben a dinnye 150 ezer, a paradicsom 200 ezer forint. többletbevételt eredményezett, és a kertészet bevétele az 1965-ös 600 ezer forinttal szemben egymillió forint. Ugyanennyit tesz ki az állattenyésztés árbevétele Is, és ötmillió forintos áruértékesítésükből négymilliót az állam felé teljesítettek az előző évi három és fél millió forinttal szemben. A gyenge talaj javítását tervszerűen végzik. Az elmúlt évben 150 holdat lápfölddel és szerves trágyával javítottak meg, s az évi átlagos 326 számosállat is ezt a célt szolgálja. 150 holdon pedig rét- és legelőjavítást végeztek. A felhasznált műtrágya mennyisége 29 vagon, öt vagonnal több mint az előző évben. Sok reményt fűznek az 1961— 63-ban telepített szőlő és gyümölcs termőre fordulásához, és a szomszédban levő gáz hasznosításához. Az a tervük, hogy gázfűtésű palántanevelő és hajtató épületeket létesítenek. T. M. Az óriás por ci kaja Ajkára szállítják majd, ha elkészül, a képen látható berendezést, amelyet éppen Cserép Bajos és Szabó Ferenc lakatos állít össze a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár szereidé jé- ben. A hatalmas munkadarab „egy óriásnak”, egy 35 méter átmérőjű timföldkeverö tartálynak csak egy „kicsiny”, de igen fontos meghajtó alkatrésze. Innen oda, onnan ide Elmélkedés a naposbaromfUellátúsról Számottevően fejlődik a baromfitenyésztés közös gazdaságainkban, s a háztáji gazdaságok igénye is évről évre nagy a naposcsibe, s más naposbaromfi iránt. A szükségletek kielégítésére a megyében négy keltetőállomás hivatott, három — a kecskeméti, a kiskunhalasi és a bajai — a megyei tanács, Th e senki nem válogatott a munkában. Egyik szabadon levő íróasztal felé int özv. Kis Jánosné. — A főkönyvelőnk, Iványosi Szabó László kartárs hányszor mondta, ha nem volt kifutónk: „Adjátok csak ide azt a virágcsomagot! Majd kiszállítom én a megrendelőnek...” A mellettünk álló íróasztalnál jóízűen felnevet egy fiatalasszony. __ Egyszer borravalót is kapott. Két forintot. J. Mindig megnevetjük, mikor emlegeti: „Igyon egy pohár bort a bácsi! Ezt meg tegye el” — dugták a markába a pénzt. — „Mit magyarázkodtam volna, hogy így meg úgy, nem vagyok kifutó. Zsebretettem a két forintot. ..” D erül a két asszony, velük együtt nevet a harmadik asztalnál Horváth János könyvelő is. Etelka néni folytatja. — Akkor is volt ebédidő az üzletben. Zártunk, de kétszer- háromszor is kinyitottunk, mert akkor jöttek a vevők, megrendelők. Termelőszövetkezet vagyunk, de a virágbolt üzlet. Nem engedhettük meg magunknak. hogy egy vevőt is el- sza'ajtsunk... Egyszer megtörtént, hogy mikor már negyedszer zártunknyitottunk délben, már a mi türelmünk is kifogyott. Meg is kaptuk a magunkét: „De benne vannak a nyeregben!” Sorra elevenednek a régi emlékek. Minden olyan, mintha tegnap történt volna. Pedig hol van már az akkori küszködő, parányi szövetkezet! Egyedül a kertépítő részleg, amely Borsódban éppúgy, mint Pápán vagy a Balaton vidékén kiváló munkájával szerzett hírnevet a tsz szakvezetőinek, brigádjainak, — hárommilliós teljesítményt produkált 1966-ban. Özv. Kis Jánosné munkakönyvébe is régen írták be először, hogy kötőnő, virégkertész, Még 1910-ben — Eperjesen. Azóta — három esztendőt kivéve — mindvégig a szakmában dolgozott. 1914-ben került Kecskemétre. Később itt ment férjhez, s 1944-beíi. maradt egymagára. .. De hisz’ hogy volna ő egyedül? Ma is úgy jár-kel, dolgozik a szövetkezetben. mintha... mintha nem Is lenne nyugdíjas. Pedig már jó pár éve megkapta az igazán kiérdemelt „obsi- tot”. Megkapta már az új tsz- nyugdíj törvény szerinti első járandóságot Is, 750 forintot. Minthogy egyedülálló, a fél hold háztájit ő is leadta a szövetkezetnek, térítés fejében viszont minden esztendőben kijár neki a megfelelő pénzösszeg. Tavaly 1750 forintot kapott. A jubileumi zárszámadó ■“ * közgyűlésen őt is, meg vele együtt Érsek Tibor elnököt, Iványosi Szabó Lászlót, Gyenes Istvánt, Miesonai Jó- zsefnét, és Antal Andrásnét — külön megtiszteltetés érte. Ök hatan — tízéves tagságuk, a szövetkezet fejlődéséért kifejtett szívós, áldozatos munkájuk elismeréseképpen, egyhónapi keresetüknek megfelelő hűségjutalmat kaptak... ... Tíz év. Tegnap ünnepeltek. Az első irodahelyiségben beszélgető „kiküldöttek” a kertépítő részleg tagjai. A távoli állomáshelyekről hazaugrottak a közgyűlésre. Ünneplőben vannak. Vezetőjük Boda József már arról tárgyal Érsek Tibor elnökkel, hogy holnap Miskolcon a tanácsi építőipari vállalatnál lesz megbeszélés. 250 ezer forintos megrendelésről — kertépítésről — van sző. Másik ünneplős férfi üzleti levelet diktál gépbe, emitt célprémium-feltételeket latolgatnak. .. Jubileum — munka — az élet megy tovább... Tóth István egy — a dunaveosei — a MÉSZÖV irányításában. A három tanácsi keltetőben az idén napvilágot lát egymillió 800 ezer csibe, 166 ezer kispulyka, 178 ezer kisliba és 68 ezer naposkacsa. A dunavecsei üzem egymillió 160 ezer „csibeegység” keltetésére vállalkozik. A keltetők egész éven át folyamatosan használják a 67 gépet. Az elmúlt másfél évtizedben az állomások nem végezhettek önálló értékesítést. Ezt a feladatot a Baromfiipari Országos Vállalat végezte helyettük, — közbeiktatott szervként a megrendelők és a keltetők között. Ebben az évben a rendelkezések már lehetővé teszik, hogy a keltetőállomások maguk is végezzenek értékesítést. Négy megyében élnek is ezzel a lehetőséggel. Köztük azonban nem szerepel Bács-Kiskun. Miért? Varga József, a kisállattenyésztés megyei felügyelője szerint az értékesítés megfelelő apparátust és gépkocsiparkot kíván. A Földművelésügyi Minisztérium egyelőre csak ígéretet adott a szállító járművek beszerzésére. A számítások szerint azonban még bérelt kocsik igénybevételével is kifizetődő lett volna a saját értékesítés. Mégsem tértek át. Győzött a kényelmesség, a megszokottság. Holott az előnyök mindenképpen az átállás mellett szólnak. Nemcsak a keltetők jutnának nagyobb haszonhoz, hanem a gazdaságok is jóval gyorsabban megkaphatnák a naposbaromfit, s így nyilván jobb minőségben. A mostani gyakorlat miatt keletkező, s nem egyszer évekig húzódó vitás, peres ügyeket egyszerű módon felszámolhatnák, erre alkalmat adna a közvetlen kapcsolat. S a nagyobb haszon lehetőséget nyújtana a keltetőknek arra is, hogy az általuk szervezett tenyész- telepeket jobban támogassák. A jelenlegi helyzet áldatlan körülményeket teremt. A naposbaromfi tavasszal bekövetkező hiánya már előreveti árnyékát. A bajai körzetben például áprilisban 200 ezer csibére lenne szükség, de a bajai állomás ekkor 40—45 ezernél többet nem tud produkálni, mivel a kiskunhalasi Bamevál közvetítésével ez idő tájt egész Tolna megyét kell ellátnia kislibával és -pulykával. Hasonló lesz a helyzet Kecskemét és Dunavecse körzetében is, mivel Pest megye öt járását és Fejér megye egész területét el kell látnia a két üzemnek. A hiányok enyhítésére hoznak majd naposibaromfit más megyéből, esetleg éppen onnan, ahová az itteni keltetők is szállítanak. Azt is szóvá kell tennünk, hogy az egy hónapja működő 50 gépes félegyházi keltető ugyancsak az ország más tájait látja el csibével, s a szomszédságában levő tsz-közi társulás pedig Kecskemétről kapja a naposlibát. Innen oda és onnan ide.;. Ezt az idegesítően groteszk helyzetet jórészt megelőzhette volna a saját értékesítésre való áttérés; mivel mindegyik keltető a hozzá legközelebb eső gazdaságok közül választotta volna ki partnereit. A tanulságok levonása akkor is szükséges és indokolt, ha jövőre már megtörténik az átállás, — mivelhogy nem térhetnek ki a lehetőségek elől. De máris elébük mehettek volna, ha egyszer már felengedték a kötöttségek sorompóit. H. D.
