Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

5. old»! 1967. febrnár t, szerda Szép Tersek — kultúrák versmondás Vixttgák tt tanítóképzőben i k<=**»k*»rrréfcí TVIF^TiÖV-swr^lr- í hon He <VIv«+ sem «ki nem ér*- ! *■—7 ® A kecskeméti MESZÖV-szék- báz tanácstermében kisszámú, de lelkes és érté nézők előtt, bensőséges légkörben rendezték vasárnap délelőtt a földműves­szövetkezetek megyei szavaló­versenyét. A verseny résztvevői, a me­gye minden részéről sereglő fmsz-dolgozók és néhány diák, egymástól függetlenül választot­ták meg műsordarabjukat, kö­tetlen volt a tematika, mégis a harmincegy néhány elhangzott vers akár tudatosan szerkesz­tett irodalmi összeállítás is le­hetett volna. Valamennyi köl­temény a huszadik századi vi­lágirodalom és jelenkorunk magyar költészetének közéleti vagy egyéni érzésvilágot tükrö­ző, fontos mondanivalójú alko­tásai közé tartozott. A sok sza- valoversenyen még mostanában is dívó, teátrálisan hatásos „si­kerversek” egyáltalán nem jutot­tak szóhoz. Az előadások színvonala is méltó volt az igényes műsor- választáshoz. Vérmes remények­re jogosító művésztehetséget ugyan nem láttunk a meglehe­tősen kiegyensúlyozott mezőny­ben, de olyat sem, aki nem ér- tette-érezte volna versét, még ha a beszéd- és előadástechni­kai fogyatékosságok, a rutinta­lanság gátolta is olykor a szán­dék teljes kibontását. A legsikerültebb szavalatokat a Kecskeméti Pólyák Margittól hallottuk (Buda Ferenc Szürke- szemű című versét rendkívül tiszta kiejtéssel, lírai finomság­gal mondta el), valamint a ti- szakécsikei Bognár Erzsébettől (mélyen átélte Lorca Toreádor- siratójának fájdalmát) és a bácsalmási Baranyi Ágnestől (meggyőző logikával tolmácsol­ta Illyés Bartókját). Jó volt még a dunapaitaji Alföldi Albert, a kecskeméti Marozsi Judit és a tiszakécsikei Zoboki Katalin versmondása. Az említett hat szavaló (fel­sorolásuk sorrendje a asüri ál­tal megállapított helyezésekkel azonos) március 18-án a SZÖ- VOSZ országos szavalóverse­nyének Vecsésen sorrakerülő területi döntőjén fog indulni, ahol rajtuk kívül még négy megye legjobb szavaló! lesznek jelen. Filmklub az építőknél Hasznos előadássorozat indí­tását határozta el az ÉM Bács- Kiskun megyei Építőipari Vál­lalat szakszervezeti bizottsága és a vállalatvezetőség: 12 elő­adásból álló filmesztétikái soro­zatot nézhetnek meg a vállalat dolgozói. A központi munkás­szállás művelődési termében kéthetente kerülnek vetítésre a filmarchívumból kiválogatott nagy játékfilmek; minden vetí­tés előtt a filmtechnikát, vala- ( mint a sorrakerülő játékfilmet ismertető előadással. Első ízben az Egy nyáron át táncolt című svéd filmet vetí­tették, az előadás előtt Zoboky Lászlóné tartott előadást Az északi népek filmjei címmel. A februári két vetítésen a Nyo­morultak című kétrészes NDK —francia filmet vetítik, előzőén pedig az irodalmi alkotások filmreviteléről lesz ismeretter­jesztő előadás. A vetítéseket minden esetben tv-szünnapon, pénteken tartják és azon nemcsak a vállalat dol­gozói, hanem az érdeklődők is részt vehetnek. Pályázati felhívás Oiafesztivált renűez a Bács-Kískun megyei Tanács művelődési osztálya megbízásából a megyei népművelési tanácsadó fotószakbizottsága Kiskun­halason a művelődési ház közremű­ködésével. A megyei színes diafesz­tiválon részt vehet hivatásos vagy amatőr fotós, ha a megyében él, vagy dolgozik. A téma kötetlen, szerzőnként tiz darab művészi érték­kel rendelkező színes dia küldhető be, amely megyei fesztiválon még nem szerepelt és 5x5-ös keretben van elhelyezve. A diákereteken ol­vashatóan kell feltűntetni a mű cí­mét, a szerző nevét és lakcímét. A kollekcióhoz jegyzéket kell mellékel­ni a mű és a szerző adataival. Be­küldési határidő 1967. február 19. a kiskunhalasi művelődést ház elmére „Megyei diafesztivál” megjelöléssel, ajánlva. A színes diákat április 16-ig visszaküldik a szerzőknek. A feszti­vál legjobb öt munkája ttszteletdij- ban, további bárom oklevélben ré­szesül. A Bajai Tanítóképzőben a Vizsgaidőszak hajrájára érkez­tünk. Jónéhány felsőoktatási in­tézményt volt már alkalmam látni hasonló körülmények kö­zött, és valahogy mindig a hosz- szú ostromot átvészelt várak jutottak eszembe. A virrasztástól a karikás sze­mű, drukkoló hallgatók a tan­székek ajtaja előtt, szamárfü­les, agyonfirkált könyvek, mí­ves kicsinyítéssel készült és ott felejtett „puskák” szanaszét. Hát még a kollégiumok! Meg­szűnik ilyenkor a jó öreg Föld forgásán alapuló időszámítás. Egyetlen időegység létezik csu­pán: vizsgától vizsgáig. Nincs házirend, nincs szobarend, a vizsgajelölt szent és érinthe­tetlen, különben sem hozzáfér­hető a ráomolni készülő bás­tyához hasonló könyvhalmaztól. Cigarettáját az előző csonkján gyújtja meg, és a kávéfőzőnek egyszerűen nincs módja lehűlni. A bajai képzőbe érve hirte­len azt hittem, eltévedtünk. A folyosókon szinte ünnepélyes nyugalom. A vizsgára várók halk csoportokban duruzsoltak, frissen, magabiztosan. A kollégium még gyanúsabb- nak tűnt A szobákban példás rend, barátságos otthonosság. Hiába, lányok. Fiú már évek bábán fel sem pillantanak az óta csak egy-kettő akad mu- ajtónyitásra. Egyenletesen futó tatóba. A tanítói pálya lassan tekintettel szántják a sorokat. Három harmadéves: Fazekas Ilona, Kenéz Júlia és Magyar Agnes. Nem lesz baj a vizsgával, ha még a „száraz” neveléstörténeten is tudnak derülni. kizárólag a nőké lesz. És jobb is ez így talán. Gyöngéd türel­mük, kedvességük szinte a 6—10 évesekkel való foglalkozásra te­remtette őket. • A tanulóvá változott klubszo­Mindenkl a könyvre hajol. Csak a lapozás, a jegyzetelő tollak percegése hallatszik. ciklusban megválasztották. Egy­szersmind ő a községfejlesztési állandó bizottság elnöke is. A község Lajosmizse felé fekvő körzetének lakóit képviseli. A „kutas” melléknév is tanácstagi tevékenysége közben ragadt rá. — Igen, megfelelő kútért sok­szor kellett szavamat felemel­nem — mosolyog. — Ha ala­csony volt a talajvíz, a válasz­tóimnak messzire kellett jó ivó­vízért jámiok. Végre sikerült az ivóvízellátáson javítani, de még mindig nem kielégítő mó­don. A kútügyet azonban egye­lőre „levettük a napirendről”, mert ötmillió forint költséggel, amelyből másfél milliót a KÖFÁ-ból fedezünk. jövőre törpe vízmű épül a községben, összesen 26 kilométeres cső­hálózaton keresztül jó víz kerül az én körzetem lakásaiba is. Egy másik meg nem oldott problémánk is van. A válasz­tóim akácfát akarnak a házaik elé ültetni, de sehol nem ka­punk csemetéket. Az erdőgazda­ság nyárfasuhángot tudna adni, de körzetem lakói az akácot szeretik. Szóval, többször kell még dörömbölnöm, hogy kielé­gíthessük igényeiket. Horváth Károlyt, az Arany­alma Tszcs brigádvezetőjét a legutóbi választáskor bízták meg képviseletükkel a Kecske­mét irányában elterülő határ­rész, akiknek többségét a Dózsa Tsz gazdái teszik ki. — Választóim legnagyobb részt alacsonyan fekvő terüle­ten laknak. Esős Időben nagy a sár a földutakon, s emiatt gyak­ran sürgetik, javítsunk már a helyzetükön. Kövesút kellene, s csatornázás. Kívánságukat ter­mészetesen számtalanszor han­goztatom, de hogy mikor telje­sülhet, ez már a felsőbb szer­veken is múlik.;. Mint tanács­tagnak, politikai nevelő mun­kát i6 kell végeznem. Túlnyonj^ részt idős emberek a válasz­tóim, egyes politikai, népgazda­sági kérdéseket nehezen értenek meg. A felvilágosításukban so­kat segítenek a dolgozni Kecs­kemétre járó fiatalok. Velük vi­szont azért vitázom mindunta­lan, hogy térjenek vissza a fa­luba, a tsz-ben is megtalálják számításukat. Az itteni jövede­lem ellen nincs is kifogásuk, de azt mondják, a városban nyolc órát kell dolgozniok. Meggyő­zésük nem kis feladatot jelent a tanácstagnak is. Deli József pedagógus 1958 óta képviseli a tanácsban a község belterületén vezető Ró­zsa Ferenc utca lakóit. — Munkások és tszcs-gazdák a választóim — tájékoztat. — A körzetemben őt új ház épült, illetve került felújításra a leg­utóbbi négy esztendőben. Leg­nagyobb problémánk az, hogy az utca útteste gidres-gödrös. Társadalmi munkával félig- meddig sikerült kijavítanunk, de nagyobb szabású és szaksze­rű útjavításra lenne szükség. Hiányzik a járda is. Ennek épí­tése mái' megkezdődött a köz­ségben, de előbb három hosz- szabb utcára kerül sor, s csak ezek után a miénkre. Egyébként ha megépül a törpe vízmű, a Rózsa Ferenc utca lakóinak a 35—40 százaléka vízvezetéket kér. Óhajuk a fürdőszoba iránti igénnyel párosul. Mondják is, azelőtt mindegyikük törte ma­gát, hogy gyarapítsa a földjét, most azonban adnak a kényel­mükre az emberibb életmód­ra is. Trepák Jánost, az fmsz szesz­főzdéjének vezetőjét, négy éve választották meg a búhegyi ha- tárrészen tanácstagnak. Legna­gyobb részt egyéni gazdálkodók és tszcs-gazdák élnek a község­től 5 kilométerre fekvő terüle­tem —• Szétszórt tanyaházakban laknak, homokos, rosszul termő földeken gazdálkodnak a vá­lasztóim — mondja. — Legtöbb­jük nem is él meg a parcellá­ján, az erdőgazdaságban keresi meg a kenyerét. Villany nincs, így a kulturálódás lehetősége is minimális. A fiatalok nem is maradtak meg itt, évekkel ez­előtt elköltöztek, a többségük Budapestre. Ilyen körülmények között a Búhegy lakói zárkó­zottak, igényeik elmaradnak a községben lakókétól. Egyvala­miben azonban mégsem. Törőd­nek gyermekeik jövőjével. Ez különösen akkor derült ki, ami­kor 1964-ben megépült Kerek­egyháza és Kunszentmiklós kö­zött a műút. Bár kilométereket kell az autóbuszmegállóig gya- logolniok, a búhegyi gyerekek, mintegy húszán, a községi isko­lába járnak tanulni. így aztán a tanyavilágban levő iskola tel­jesen elnéptelenedett. Évek óta ott áll a jó téglaépület kihasz­nálatlanul. El kellene adni az Aranyalma Tszcs-nek, vagy az erdőgazdaságnak. Az említett műúttól bekötő utat is kellene építeni Búhegyig. A községi ta­nács a KÖFÁ-ból már három éve 85 ezer forintot befizetett erre, de úgy hírlik, a járási ta­nács csak jövőre kezdeti meg az út építését. Ennek időpontját azonban választókerületem la­kóinak a fejlődése érdekében előbbre kellene hozni. Íme: csupán hat kerekegyházi tanácstaggal beszélgettünk, de tájékoztatásuk alapos vázlatát adta annak a képnek, amely községük, választóik fejlődését, valamint együttes előbbrelépé- sük megszüntetendő akadályait „ábrázolja”. Elgondolni is lé­lekemelő, hogy a csaknem hat­ezer lakosú Kerekegyháza arcu­latának micsoda gazdag színeze­tű mozaikját ismerhettük volna meg, ha a majdnem tízszer- annyi, vagyis mind az 57 ta­nácstagot meghallgatjuk. De talán e lehetőség híján ar­ra is fény derült, hogy milyen felelősségteljes és sokrétű fel­adatok megoldását követelő tisztséget töltenek be egy köz­ség tanácstagjai. Tarján István — Mire készül? —1 suttogom a legközelebb ülő lánynak. Mu­tatja a borítólapot: Lélektan. — Nehéz? Volt rá elég ideje? — Szeptember óta ne lett volna? A szemináriumokon min­den részletkérdést megbeszél­tünk. Most már csak rendsze­rezni kell. Bevésni néhány sza­bályt, meghatározást. Hegedűs András, az intézet igazgatója rábólint. — Minden tantárgyból ez a célunk: évközben is rendsze­ressé, folyamatossá tenni a mun­kát. Így a vizsgaidőszakban nem feszül túl a hallgatók idegzete. A kampányszerű ta­nulás különben sem ér sokat. Meg lehet úszni esetleg a vizs­gát, de a tanításhoz majd biz­tonság kell. És ezt nem lehet megszerezni néhány átvirrasz­tott éjszakával. Az intézet és a kollégium biztositja a feltételeket ehhez a rendszerességhez. Az órarend­összeállítás legfőbb szempontja, hogy ne tördeljék szét a tanu­lók idejét. A tananyag irodal­mával jól ellátott könyvtárat este fél 11-ig használhatják. (Ilyen nyitvatartási idő még a fővárosi könyvtáraknál is pél­dátlan.) A kollégium szervezete is a munkát segíti. A szobaközös­ségek tudják, hogy saját érde­küket védik a renddel, Szigorúak a követelmények is. A képző már jónéhány éve nem az egyetemről visszamaradtak gyülekezője. Erős a túljelentke­zés, már négyesnél gyengébb érettségivel nemigen lehet be­jutni az elsősök közé. Akinek egyetlen kollokviuma is elégtelenre sikerül, annak fél évre el kell hagynia a jelen­tős anyagi kedvezményt bizto­sító kollégiumot. Ez az intézke­dés talán maximalista egy ki­csit' (helyesebb lenne minden egyes esetet külön megvizsgál­ni, hiszen a legnagyobb rend­szeresség, a legjobb szándék mellett is előfordulhat „rövid­zárlat”), de azt bizonyítja, fel­sőfokúvá vált a Bajai Tanító­képző nemcsak nevében, az ön­maga elé állított követelmé­nyekben is. A tanulmányi osztályra néz­tünk be búcsúzóul. Az eredmé nyékét csak a vizsgaidőszak leg­végén összesítik, de a kollok­viumlapok szúrópróbaszerű meg­tekintése megnyugtató volt. Jelesek, négyesek, ritkásan közepesek, kettes alig. Bukás pedig mindössze háromszor tör­tént, pedig már csaknem száz­ötvenen levizsgáztak, összesen 14 tantárgyból. A „kistanítónénik” azt ígér­ték, nem is lesz több. Sz, J,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom