Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-28 / 50. szám
1!*OT. február 28, kedd 3. olda.1 Szép vihar a színpadon *" Huszonnyolc pár láb dobog ^fergetegesen a színpadon. Mint « szél, forognak legények, lányok, citera peng sejtelmes-ti- tdkzatos szövegű és dallamú ci- Igánydalok szólnak. Felizzik az ■egész terem, robbanásig feszítette már a színpadon forgó tttiar. Mikor lesz ennek vége? «Aztán: megáll a forgatag, li- *begvc dőlnek le pihenni a fiatalok. Sztojka Babi — a Pap- ‘rikagyárból — így piheg: t — Akár reggelig eltáncolnék! ' — Ha elkezdik, alig tudják abbahagyni — ad igazat Babi- '>iak András László, a kalocsai i£}érás Vöröskereszt szervezetének titkára, amikor a cigányegyüttes próbáján szünet következik. — Megesett már. hogy '■valamilyen okból nem jöhettem ’(próbára, veszély fenyegette az ■eset. Eljöttek a lakásomra, hogy: menjek, ne maradjanak vezető nélkül. A próbákon ugyanis t ketten vagyunk Sárika néni- '-irel —. Pécsi Ferencnével. <5 a' művészeti vezetője az együttesnek. A gimnázium adott otthont Egy évvel ezelőtt kezdte el András Iászló a cigányfiata- lokkal való foglalkozást. Énekkel és tánccal. És azóta? Számtalan fellépés van mögöttük, töméntelen fergeteges taps. egyre sűrűsödő népszerűség, ami a végzett munka művészi értékét dicséri. Kalocsán 48<1 cigány él, több "Vnint háromnegyedük rendszeresen dolgozik. Gyerekeik elvégzik ugyan ma már az általános iskolát, némelyike lemarad útközben, de az iskola után nem áll rendelkezésükre lehetőség, ami összefogja őket. Ezért szervezte meg1 András László és Pécsi Ferencné a cigány népi egytütest. A kísérlet már túl van a próbálkozáson. egyéves múltja igazolia létének iogosságát, sőt a fejlesztést is sürgeti immár. Hadd mondjuk el: mikor megszervezték a csoportot, hogy legyen hol próbálni, az I. István Gimnázium igazgatója. Gerl István készséggel rendelkezésükre bocsátotta a gimnázium színpados nagytermét. És? És: egy év óta egyetlen panasz nem merült fel ellenük. Hálásak a segítségért. Segítsék as is! ősi szenvedéllyel Pécsiné a múzeum irodájában magnóról lejátszotta azokat á cigánydalokat, amelyek már lassan veszendőbe mennek. Kozák Piroska szopránján bájosan csendülnek fel az ősi dalok. Katona Gyula baritonja a törzsi életről dalol, A 11 éves Lakatos Erzsiké pedig az édesanyáról, a nyomorról, szenvedésről, bolyongásról. — Szívesen énekelnek magnóra és még nagyobb az örömük, ha visszahallgatják saját hangjukat —, mondja Pécsiné. Jó, helyes elgondolás volt ezt az együttest megszervezni. Kallódó és lassan feledésbe merülő népi értékeink megmentése a jövő számára sürgős, nem szabad ezzel a munkával késlekedni. A kalocsai cigányság életformája — és ezzel gondolkodása, művészetének mondanivalója is — rohamosan változik. Az utolsó év folyamán 18 család kapott új hajlékot és most is folyik öt lakás építése. Köszönet az üzemeknek Az együttes valamennyi tagja rendszeresen dolgozik. Kolompár János hosszú ideje az Asztalosipari Ktsz-nél, Sztojka Lajos a Köztisztasági Vállalatnál, Sztojka Babi, Kárpáti Ilonka, Jakab Józsi a Paprikánál. Szorgalmas, igyekvő dolgozók. Ez adja életük egyik felét, a másikat pedig — a színpad, az ének és a tánc... fgy kell értelmet adni az ősi ösztönökkel és homályos hagyományokkal birkózó cigányságnak, hogy megtalálják az utat az emberibb élet felé. Az egész ügy felkarolója, a Szakmaközi Bizottság nem sajnálta az anyagi áldozatot sem. És a ..kamatképződés” már megindult. Balogh József A Kiskunfélegyházi Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa — vagy ahogy általában emlegetik, a műszaki klub — másfél éves. Megalakulása megelőzte még a KISZ KB felhívását is. amelynek hatására or- i szágszerte létrejöttek az FMKT-k. (Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa.) Az alakuló gyűlés lelkesedése nem maradt ugyan hosszú ideig általános. A nyilvántartott 89 tagnak csak mintegy fele aktív, de a klub így is hasznosan tömörítetté maga köré a lendületesen iparosodó város , mérnökeit, technikusait, közgazdasági szakembereit, azokat, akik a .szaktársi közösségben ismere- | teiket gyarapítani és terjeszteni kívánták. Legnagyobb részük a Vegyipari Gépgyár dolgozója, a többiek a műanyag-, a cipőgyárból, a vegyesipari vállalattól, a gépjavító állomástól és ktsz-től kerülnek ki. A fenntartó a Városi Szakmaközi Bizottság. Évi 10 ezer forintot fordít a klubra, és biztosítja számukra a kicsiny, de — jobb nem lévén — megfelelő helyiséget. Ebben az évben fotólabor is épül hozzá. Mit csinál a klub? Nyelv- íeckelemezeket, magnetofont vásároltak, és kis csoportokban buzgó angol, francia, német és orosz nyelvtanulást folytatnak. Aki igazán tájékozott akar lenni szakmája kérdéseiben, ma már nehezen nélkülözheti a nyelvtudást. Negyedévenként két előadást tartanak, egy szakmai továbbképző és egy ismeretterjesztő jellegűt, saját előadóikkal, vagy a TIT-tel együttműködve. (Két cím a közelmúltból: Rakéták és műholdak hajtóanyagai, vezérlése, építőanyagai; Az ötvözőelemek befolyásoló hatása a he- geszthetőségre.) Ezenkívül pedig épp úgy telnek a klubestek, mint a föld- kereség összes többi klubjában: játékokkal, beszélgetéssel. Itt tulajdonképpen abba is hagyhatnánk az ismertetést, hozzáfűzve még; milyen szép dolog, hogy ezek a „nehéz emberek” (a kívülálló általában ilyennek látja a műszakiakat) hajlandók efféle tömörülésre, és milyen rendesek, hogy tanulgatnak. Továbbá sok sikert kívánnánk az elkövetkezendő időkre, és sietve búcsút mondanánk tudományos problémáiknak, melyekhez nem sokat ko- nyítunk. Dehát nehéz emberak, nem könnyű a témától megszabadulni. Mert furcsamód, ők elégedetlenek azzal, amit csinálnak. Többét szeretnének. No, nemcsak az igyekezetükben van a hiba. A megalakuláskor egyik legfontosabb célkitűzésüknek tekintették, hogy segítsék a város üzemeit egy-egy olyan szakmai' kérdés megoldásában, ami fontos, de a termelés folyamatában mégsincs idő bíbelődni vele. Meg aztán a „több szem szabály”: a város különböző profilú üzemeinek szakemberei együtt talán többre mennének, mint külön-külön. Lényegében tehát a klubfoglalkozásokon hajlandók lennének üzemi feladatokat megoldani, önzetlenül, ..üzemközi” együttműködéssel. Mondhatnánk azt is, társadalmi munkában, de ők nem mondják. Szakmai „studírozósnak”, szórakozásnak tekintenék. Tekintenék. Mert feladatot viszont nem kapnak. Tökéletesek lehetnek a műszaki viszonyok Félegyházán, zökkenőmentesek a közgazdasági kérdések, nem igénylik az önzetlen segítséget. Pedig a klub nem akar zárt, befeléíorduló gyülekezet lenni. A vegyigépgyár szocialista műszaki brigádja a tiszakécskei műszakiakat segíti a szocialista cím kivívásában rajzdokumentációkkal, technológiai eljárások ismertetésével. Iskolai kiállítást is rendezett már szén sikerrel a klub. De az üzemekkel — saját üzemeikkel! — valahogy nem sikerül jó kapcsolatot teremteni. E«r példa: A klub járat néhány folyóiratot, de még többre lenne szükségük, külföldi szaklapokra is. Az ilyen szempontból legjobban ellátott vegyigépgyárhoz fordultak, hogy rövid időre rendszeresen kölcsönkaphassák a három hónaposnál régebbi (!) folyóiratokat. Nem mondtak ugyan határozottan ellent a vegyi gépgyárnál, de némileg aggodalmaskodtak: előbb pontosan rögzíteni kell q kölcsönzés szabályait. Még most j is rögzítik. Mellékesen, nem is panaszosan említette Szíj Nándor, a í klub fiatal gépészmér nők-veze- j tője, hogy az üzemek alig vesz- | nek tudomást a létezésükről. 1 Inkább a városi párt- és KISZ- I bizottság, a tanács és az SZMT i segítő szándékát hangsúlyozta. Mégis az az érzésünk, hogy • kiub ügye elsősorban az üzemek 1 ügye. Mindaz a tudás, amit szín- I vonalas klubmunkájuk során j szereznek, az üzemekben ter- \ melőerővé válik. Lehetetlen, I hogy ne ismer jék föl a vezetők ezt az egyszerű igazságot. Persze az a valószínű, hogy nem is nagyon gondoltak még rá. És itt a klubnak lehetnek mulasztásai. Ügyesebben kell népszerűsíteni munkájukat, ötleteket adni az üzemek vezetőségének újra és újra, élénk, személyes agitúciót kifejteni, mert az ezernyi gonddal elfoglalt vezetők — nem csoda ez — nehezen hallják meg a halkabb kérést. Ha csak évenként néhány ezer forinttal, egy-két feladattal segítené minden üzem a műszakiak és közgazdászok tanácsát. társadalmilag is hasznos közösséggé tehetnék, mert a segítség bőven visszaáramlana. A klub fiatal, nem késtek még el vele. Sz. J. Szabó Pál: C3C5 VIII. Nem én találtam fel a puskaport, vagyis valakitől mástól hallottam a mondást, miszerint: három abszolút szépség van a világon. A gyermek, a virág és a nő. (Nagy Ferenctől hallottam ismerkedésünk elején.) Persze, az ón szépségismere- lem kitárul a végtelenbe, hiszen soha nem láthat az ember szebbet, mint mikor a nyári felkelő nap fénye árad, egyre árad feléd a réti mezőn. A me- revül ragyogás a világ s csillogó, ezer és ezer húron zenél a messzeség, de aztán a nap lép feljebb, megint feljebb, s alatta lassan tünedezik minden zene, s minden szépség, hogy máshol, másmilyen arculatát kezdje szépítgetni a világ. De az előbbi meghatározás marad, a gyermek, a virág és a nő. A kettő között a virág úgy hangzik csupán, mint szavak és fogalmak között az írásjelek, mint például és, vagy ez, vagy amaz, de úgy is hat ez, mintha parányi is, de merő ragyogás, ami soha meg nem szű- nóen világítja meg a másik kettőt. Ha tehát azt a falut akarom megírni, amit én most látok, ismerek, amikor hazajöttem a not, a lányt, asszonyt, asszonyt kell odaillesztenem az írás közepébe és a gyermekét! Élete minden rezdülésében is a tiszta nőt, akinek a szerelme már itt. a földi életben idve- zültté tesz akkor Is, ha van igazi mennyország, vagy csak hazugság. Akinek keze minden mozdulata áldás, és akinek az Anyaság az egész emberi világért való helytállás és felelősség és aki... ... Ilyképpen tormálgattam én új munkám alakjait és feleletét azokra az egyre inkább felriadó kérdésekre, hogy ha egy-egy regénnyel megint több van, mindez mit ér? Nem volt nehéz a szerepem. Itt van körültem ez a csodálatos táj, sok-sok évezredes településeivel, kőkorszakbeli, bronzkorszakbcll és kelta és avar leleteivel, a törökvilággal, pompás, száz és ezer legendáival, s a mindennapi élet kőnél keményebb, könyörtelenebb valóságaival és a soha meg nem szűnő holnap virágzásával! Eleve tudtam, hogy ha meg is értik, vagy ha meg Is szeretik az irodalom csőszei, ispánjai, nem érdekli őket a megírandó művem különösebben, hiszen ők, mindég mást akarezután is. mint ami van. Más népet írtak, más népről álmodoztak, s másmilyen valóságok után kácsingóztak, mint amilyen valóságot formálhat, de fonnál is a történelemnek mindenféle vasaknál keményebb törvényei. Nem érdekel. A valóság és a vágy, és a holnap érdekel. Könnyebb volt a feladat, mint ahogyan még magam is láttam, az alakjaim szinte követelőzve tolongnak körültem, és az Anya és Lány, és Szerető, és Gyermek itt volt közvetlen közelemben, vagyis a szivemben. A főalakja regényemnek lesz: Juhos Marika... S a bölcsők rin- gása az én két gyermekem bölcsőjének a ringása, és... Góz- ides, az édesanyám, meg a szomszédomnak, Csénagy Mihálynak az édesanyja, meg Demjén Ferencnek az édesanyja, meg... S Piros Gőz, ha egy geszti embernek a nevét viseli is, de maga az egész táj harca, ereje, gyengesége, reménye. .. Nem cigarettázni, nem semmiféle szeszesitalt nem inni. zsírosat nem enni, cukrot nem enni, sem teába, sem kávéba, se semmibe, de még teát is csak szikfűteát ittam! Nem cukorral, vagy mézzel, hanem „ezerédessel!” Az evés: zabpe- hely, sárgarépafőzelék, krumpli, rizs, és zöldségféle főzelékek. S ráadásul: nem cigarettázni. Kerek másfél esztendeig! De annyi idő alatt elkészült a Lakodalom—Keresztelő—Bölcső. A „Talpalatnyi föld”, S Ez már az Őszi vetés megjelenése után kivirágzott, miszerint: negyvenegyben a könyv- napokon azt mondják nekpm egyik sátornál, hogy keresett egy elegáns, fiatal úriasszony. — Keresett? Hát... majd találkozunk. . ! S találkoztunk. Valóban jó megjelenésű, s valóban elegáns asszony, sőt, úriasszony, főorvos, és mondta, hogy olyan so-> kát olvasott, hallott már parasztról, de most találkozott vele igazán a könyvemben. Hogy őneki fogalma se volt, hogy ilyen szép legyen egy könyv, hogy ennyire megismerte, meglátta benne a falut, s a faluban az embereket, családokat... és sírt szabályosan, mintha szép színésznő lenne és szerepet játszana a színpadon. Mit tehettem mást. minthogy szívből, igazán csókoltam meg a kezét, de ez a beszélgetés nekem többet jelentett, s több erőt adott, mint az eddigi minden elismerés. .: Elismerés és gáncsvetés, most már olyan mindegy, mert ez a nő a műveltségben, lélekben az igazi Budapest, de. . . szinte szabályosan rakódtak, halmozódtak össze hasonló epizódok. S a levelek, amelyek az őszi vetés olvastán hozzám íródtak! S az a jó másfél év. amikor a trilógia kötetei megjelentek... Minden küszködés, minden vergődés, harc, munka, értelme, célja, sőt túlfizetése! A siker olyan nagy és általános, hogy ennél többet ember. író. alkotó nem kaphat az élettől. Végei FEBRUÁR 28, KEDD Az utóbbi évtized filmművészetének egyik legeredetibb tehetséget, Federico Fellinit mutatja be munka közben egy ötven perces dokumentumfilm. Új alkotásán, a Júlia és a szelleme^ című produkcióján dolgozik, a rá jellemző titokzatossággal. Ügy hírlik, ez is egyéni hangvételű ,,szerzői’» film, akárcsak az Országút, az Édes élet vagy a 8 és fél. Abban is hasonlítani fog az előzőkhöz, hogy a főszerepet ismét Giulietta Masina, Fellini felesége játssza. (21.00) MÁK CI US 1, SZERDA A televízió estéi ezen a héten zömmel ismét a műkorcsolya jegyében telnek el. Európa után most a világ legjobbjai mérik össze tudásukat. Vitray Tamásnak nem kellett túl messze utaznia, csak itt a szomszédban, Becsben lesz VB. Szerdán a párost, csütörtökön a- jégtáncot, pénteken a férfi, szombaton a női szabadkorcsolyázást, vasárnap a győztesek parádéját közvetítik. MÁRCIUS 2, CSÜTÖRTÖK Nemeskürty 3stvá,n népszerű filmklub sorozata ezúttal a vágó munkáját mutatja be Az átlagos filmlátogató nem sok jelentőséget tulajdonit ennek a szakmának. Már oda se néz a feliratra, amikor megjelenik rajta a vágó neve. Pedig szerepe a film végleges megjelenésében hihetetlenül fontos. Nem egy filmtörténeti jelentőségűvé vált alkotás sikerében — Ejzenstein: Patyomkin cirkáló, Resnais: Szerelmem, Hirosima — döntő jelentősége volt a filmvágók alkotó ötleteinek. (18.05) MÁRCIUS 4, SZOMBAT Nagy klasszikusunk, Arany János születésének 150. évfordulója alkalmából közvetít műsort a televízió. A rövid félórában a költő minden korszakából igyekeztek a szerkesztők egy-egy jellemző verssel reprezentálni művészetét. Ballada, líni emlékezés, népdallá vált vers kaptak helyet az összeállításban. A verseket ismert előadóművészek: Mezei Mária. Bessenyei Ferenc, Gáti József. Major Tamás. Sinkovits Imre és mások tolmácsolják. (18.30) Radnóti Miklós szavait választva címül —- Oly korban éltünk — örsi Ferenc. Mészöly Tibor. Mihály« Imre négyrészes tv-játéka a magyar történelem egyik legsötétebb és még fájóan közeli szakaszát mutatja be: sz 1941 októberétől 43 februáriéin terjedő másfél évet. A műsorban megelevenednek azok r*r egyéniségek. akikre a legnaevobb csodálattal és tisztelettel emlékezünk: S^hön- her/ Zoltán, Ságvári Endre. Rózsa ’Prronr. Baicsv-Zsllinszky éx azok is. kikre a legnagyobb r*vííiöi«tt^: Horthy. Bártíossy. Kall-'v, Rlbben- trop. (I rész: szombat* 20430, H.: vóu ■saroaiL
