Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-25 / 48. szám

SfeT te'SrtAr 25. szombat 5. oldal Hogyan látják a fiatalok... ■ 'A megyei tanács népművelé- fe£ tanácsadójának munkatársai megyénk húsz községében vé­geznek az iskolán kívüli fiatal­ság körében kulturális és szo­ciológiái vizsgálódásokat. Hat­száz fiatalnak adnak át kérdő­íveket, amelyeken a fiatalok kulturális és társadalmi életé­nek igényeit kutató kérdések szerepelnek. Folytatása ez annak a ha­sonló tevékenységnek, amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztálya nemrégiben végzett az általános és középiskolák ta­nulói között. A mostani felmé­rés főként a hazafias nevelés hatásait kutatja a fiatalok min­dennapi életében. Tanköteles korba lépő gyerekek összeírása Az 1960. szeptember 1. és 1961. augusztus 31. között szüle­tett gyerekeket — a tankötele­zettségről szóló törvényerejű rendelet alapján március 1 és 15 között a szülők (gondviselők) kötelesek a lakás szerint kör- aetileg illetékes általános isko­lában bejelenteni. A Művelő­désügyi Minisztérium félhívja a szülők figyelmét, hogy a jelzett időpontban feltétlenül tegyenek eleget bejelentési kötelezettsé­güknek, mivel a bejelentések alapján állapítják meg az álta­lános iskolák új elsőosztályosai­nak várható létszámát, s ennek megfelelően gondoskodnak a tanítás személyi és tárgyi felté­teleiről. A bejelentés, illetve a nyilvántartásba vétel nem azo­nos a beiratással, amire csak júniusban kerül sor. Megyei szavalóverseny A Kisipari Szövetkezetek VIIt Országos Szavalóversenyének megyei döntőit vasárnap dél­előtt 10 órai kezdettel Kecske­méten, a MESZÖV-székháziban rendezik. A versenyre mintegy ötven ktsz-dolgozó nevezett be. A kulturális esemény délután ünnepi klubesttel zárul, amely­nek műsorában a Kecskeméti Kodály Kórus, a Kiskunfélegy­házi Szövetkezeti Bizottság Iro­dalmi Színpada és a Kiskőrösi Vegyes Ktsz tánczenekara lép fel. Bócsán előbbre — Na hiszen, tudja az elv­társ, hogy van az. Szabad párt- napot hirdettünk, el is jöttek az emberek, de bennem mindig ott motoszkált a kényelmetlen ér­zés, hogy ugyan vajon hány jött ezek közül igazán jó szív­vel, s hány az, aki úgy volt ve­le: „Szóltak, jobb nem elma­radni, majd csak eltelik...” Ezen egy kicsit elidőzik a ta­nácselnök, hogy hogyan is volt azelőtt. Nem régen. Alig két- három éve csak. Mert itt a költött beruházásra, de egynek- egynek csak „kutyáéira” futotta belőle. Szegényes gazdasági épü­letekre, amelyek már amikor el­készültek is, korszerűtlenek vol­tak. Két éve próbáltuk először meggyőzni az embereket. Hát jól van ez így? Nem akarnának modernebbül gazdálkodni, gépe­síteni, könnyebben dolgozni, több jövedelemhez jutni? .;. Dehogynem! — mondták. — Csak hát attól félünk, hogy ak­kora tszcs-t nem hagynak, ha­Mielőtt elindulna a tágas határba, megbeszéli a progra­mot Gál Jenő párttitkár és Molnár Ferenc tanácselnök sakezer holdas tanyavilágban, Bocsa környékén nagyon a vi­lág sarkában 'kullogtak ám az emberek sokáig, még évekkel az átszervezés után is. Mosta­nában kezd inkább csak for­dulni itt az élet, s az emberek gondolkodása. Főképp az idén. Ennek egyik látható jele, kézzel fogható eredménye, hogy ja­nuárban a négy közül három termelőszövetkezeti csoport tag­sága úgy határozott: Fogjunk össze, jobb lesz, könnyebb lesz együtt. Az egyesült, nagy-nagy tszcs kereken hétezer holdas! Ebben már lehet nagyüzemi módon gazdálkodni, modernebbül, eredményesebben. Molnár Ferenc, a helyi tanács vb-elnöke tovább mondja: — A három csoport összesen évente több mint fél milliót nem *,kikiáltják” majd téesz- nek ... S nem is mentek bele, hogy egyesüljenek. Akkor. De az idén már igen. Miért? Még most se látják vi­lágosan az érdekeiket minde­nütt, az egyik tszcs tagsága nem csatlakozott. De a többség már másképp gondolkodik. Erre hoz­ta fel a tanácselnök példának az egykori pártnapokat. Két éve azonban már rend­szeres pártoktatás folyik Bó­csán nemcsak a központban, hanem három tanyai körzetben is. A kétezer-hétszáz lakosú községben több mint három­százan vettek részt a pártokta- tásban az idén. Igaz, hogy Bó­csán csak alacsonyabb fokú pártoktatás folyik. De ez is nagy szó. Mert ha meghallgatják, az arra vall, hogy érdekli őket. S ha kérdez­VI. Ügy látszik, hogy hóttig naiv ember maradok én. mert azt hittem, hogy ezentúl csak írok, sétálgatok a falu körül a vég­telenbe vesző csöndben és bé­kességben. Hallgatom az udva­ron a fák lombjának hol nesze- ző, hol viharosan, hullámzó mu­zsikáját, meg hogy mit kiabál a világba a bábaszarka a dió­fáról! Meg aztán a kert alatti réten minden gázlók s minden másmilyen madarak! Sasok ke­ringenek a magasságban, meg gólyák, meg a fecskék, ahogyan gyülekeznek elmenőre.:. Vala­hány őszi virágzása vadnö­vénye van a réti földeknek, má­ra mind kinyílt, s méhek lepik a virágokat. Egyik virágnak fe­hér a nektárja, a másiknak sárga, vagy csak sárgás, vagy egészen barna, sok még a tarló- virág, meg a napraforgóvirág. Nincs jobb az őszi méznél. Szinte ezer ize van, s ez a ren­geteg íz mintha az életnek az utcán a temetési ének. de sze­relmek, kalandok, pletykák és a paraszti munkának soha meg nem szűnő lendülete! Mert hi­szen ez soha, soha nincsen úgy elvégezve, hogy végre, készen van és két tenyerünket össze­csapkodjuk és nincs tovább. Ebben élék én már ezután! Ezt, ezeket írom meg. Meg aztán a szilasi birtokot, meg a tógazda­ságot, meg a paraszti négyzetes kukoricavetést, a .füves vetés­forgót, a szikkel való soha meg nem szűnő nehéz és keserves harcot, az adóssággal küszködő gazdát, de a gőgös, büszke pa­rasztot is, a tanítót, a papot, a jegyzőt. A szivornyás kispa­raszti öntözést, a vőlegényt, a kisgyermeket, az anyóst, a vöt, a vénembert. A bölcsőt, meg a temetőt, s mindazt, ami föld, kenyér, vágy és falu, és tegnap és ma és kiváltképpen azt, hogy mésls, érdemes élni és majd milyen szép lesz a jö­vendő! én se volnék régen, nagyon ré­gen, s az életem nem lenne más, mint egy friss vakondtú­rás, amit azon frissen széjjel zúzott vagy a legelésző csorda, vagy pediglen a kerékvágás... Hiszen... ennek a Valakinek a jósága, s lelkének tisztasága adta kezembe a tollat, azelőtt meg a szerszámot, meg az erőt, meg a hitet, hogy lehetetlen dolog az, hogy csak azért, s ennyiért teremtődtem én a vi­lágra! A fővárosi túlságosan zajló, kavargó áradásban is el­sodort volna az ár nála nél­kül, most fizetnem kell. S amit ezután dolgozok, egyene­sen Neki dolgozom, s ami még­is, érdemesebb valami lesz a munkáimban, őáltala, őrajta ke­resztül áradjon belé a világba. S ez a Valaki nem más, mint ahogyan nem is lehet más, a feleségem. Gyerünk tehát. Törlesszünk le valamit, mert annyi vele szemben az adósságom, hogy a fülem se látszik ki belőle. * Végig kilincseltem szinte az Alsósort, aztán tovább, gyerünk csak végig a Nagy-utcán, onnan a Zöldfa utcán, Bozsódra. a Te­metőzugra, s valahány történet, sírás, vagy nevetés, mind, mind átrostálódott, az emlékezeten, de kifelé a határra is! Rétekre, földekre, kaszálókra, és azon túl bemenni Harsányba, a szomszéd faluba, s erről dél- felől is, Gesztre! Ahonnan tu« De kiváltképpen vissza kell íze volna. Aztán a közeli, s tá- fizessek valamit annak, akitől volabbi zajok, szekérzörgések, én mindent, mindent, az egész emberek, ismerősök, rokonok, és való. életemet kaptam, mert barátok, s néha felzendül az ha az a Valaki nem volna, már léptek nek, az arra, hogy értik is már. Újságot olvasnak, rádiót hall­gatnak. ismerik a „nagy politi­kát”. Es még többet szeretnének tudni. (Elismerem: egy kicsit idejét­múltnak tűnhet talán ma még mindig ilyesmin lelkendezni. Jó fél évtizede, a mezőgazdaság szocialista átszervezése idején még szenzációnak számított, hogy: lám, túl ér már a pa­rasztember szeme a mesgyeha- táron. De ma? Mint mondtam már, az irdat­lan bócsai tanyavilágban jócs­kán megkésett ez a folyamat.) Gál Jenő, a községi pártszer­vezet titkára még valami igen fontos változásra figyelmeztet: — Nemcsak azzal fejlődtünk, hogy rendszeres pártoktatás fo­lyik a tanyákon, hanem talán még fontosabb, hogy az ott haj­lottak tovább gyűrűznek, na­gyobb körben hatnak, mint ma­ga a hallgatóság. Egy-egy elő­adás esemény, amiről beszélnek másnap a munkában, megvitat­ják újból is. Es aki a pártokta­tásra jár, annak a véleményére adnak, amit onnan tud, annak súlya van. Természetesen maga a párt- oktatás is tovább fejlődött az utóbbi egy-két év alatt. Ahogy a tanácselnök mondja — ő maga is propagandista, a köz­pontban ő a szemináriumvezető — csak az idén jöttek rá, hogy a pártonkívüli agronómus jobb propagandista lehet az ő vidé­kükön, mint például a mező- gazdaság jelenét és jövőjét ille­tően alig tájékozott párttag pe­dagógus. S ez érthető. Az em­berek most egyre azt hallják, hogy új mechanizmus, többter­melés, ésszerűbb gazdálkodás... Es ez is jár a fejükben. Sze­retnék tudni, hogyan lesz. A párttól azt várják, hogy eze­ket a nagy terveket valóra vált­sa, azért értenek egyet a poli­tikánkkal, azért érdeklődnek, ajsért járnak noszogatás nélkül is pártoktatásra nemcsak a párttagok, hanem igen-igen nagy számiban a pártonfcívü- liek is. S ez így van jól. Ha ennyire tudják, érzik a pártonkívüliek, hogy a kommunisták minden­kiért, az egész nép, valamennyi dolgozó jövőjéért, könnyebb éle­téért dolgoznak. S ezt tudva állnak be ők is a sorba. Mester László lajdonképpen megírandó regé­nyem legnagyobb hőse, Piros Gőz Jóska a családnevét kapta. Geszti történet lesz tehát a születendő regény? Nem az lesz, hanem az egész tájnak a regénye lesz. Biciklire pattanok és elme­gyek oda, ahol Sarkadon túl, a gyulai tanyák közt kisparasz- tok öntözéses mezőgazdaságot formáltak a Fehcr-Körözs men­tén, de megnézem Itthon nem egyszer, többször Vass Mihály jó komám öntözését is. A Holt- Körözsből ásott nagy csatorná­ból. ez igen érdekes. A víz fen­tebb van, mint a talaj: hosszú gumicsövet a vízbe tenni, a gá­ton keresztül fektetni, s meg­szívni, folyik az most már éj­jel-nappal. Ezt pedig úgy hív­ják, hogy: szivornya. Egyébként Vass Mihály volt az, aki tizen­kilencben kommunista volt és Rick elvtárssal ott szónokoltak a szalontai piacon még akkor is, amikor a románok előbuk­kantak egy utcából. Akkor sza­ladtak az Ugrára, s azóta itt él. Háza, földje van. Voltak, akik vederrel hordták a vizet, hiszen, a locsolóval va­ló locsolás már nagyon régi do­log. Dehát, nem elég az, hogy a más munkáját nézem, hanem magamnak is meg kell próbál­ni, mit lehet csinálni vízzel, ésszel, földdel. Amit valójában megkezdtem én' már Pestre köl­tözésünk előtt. (Folytatása következik.) A Csapatunkban minden hó­napban odaítélik „A csapat leg­jobb raja” címet, amit minden alkalommal más és más őrs nyerhet el. A pajtások a ver­sengés óta sokkal nagyobb lel­kesedéssel. bizalommal végzik munkájukat, mint előtte, hi­szen nem mindegy számukra, hogy ki éri el a megtisztelő ki­tüntetést, Szuhai Zsolt, Bácsalmás 3578-as sz. U ttörőcsapait Üttörőcsapat — A Belsöballószögi Általános Is­kola úttörőcsapata első rajának nyolcadikos pajtásai kézhez kapták a jelentkezési lapokat. Az osztályból hatan jelentkeztek középiskolába, a többiek szakmát kívánnak tanulni. Reméljük: rövidesen elindulhatunk választott életpályánk eddig isme­retlen útján. Szőke Ilona és Szabadszállási Judit l csapatkrónikás A A múlt évi muníka ered­ményeit és az idei feladataikat beszélték meg a tiszakécskei 2220. sz. Zrínyi Miklós Üttörő­csapat raj vezetői. A tanácsko­záson részt vették a kecskeméti járási úttörőelnökség vezetői is. akik elismeréssel szóltak a kécskei pajtások tevékenységé­ről. Kerekes Ferenc . raj vezető * Még mindig tart a farsang. Ezen a héten is számos farsangi tudósí­tás érkezett rovatunkhoz. G. Nagy Mária, a kerekegyházi 3586. sz. Pe­tőfi Sándor Üttörőcsapat karnevál­járól, Király Rózsa, a kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola jelmez­báljáról adott hírt Halasi Ibolya öt­letes farsangi jelmezrajzokkal il­lusztrált beszámolója is dicséretet érdemel, a bácsalmási 3578. sz. H. Rákóczi Ferenc Üttörőcsapat ma sorra kerülő karneváljára szóló meg­hívót pedig ezúttal köszönjük meg. — A Vörös zászló hőseinek útján mozgalom akciósr Etá­nak feladatait teljesítet , a Kiskunhalasi Felsővárosi Álta­lános Iskola úttörői, akik most a Három tavaszt ünnepiünk ak­ció programjának végrehajtá­sára készülnék, valamint a már­cius 15-én megrendezendő szak­tárgyi versenyekre. Király Rózsa, VJJI/c. oszt. tan. *= Mtolnár István és Tumai Judit bizonyultak a legjobbnak a tassi út­törőcsapat közelmúltban megrende­zett házi asztalitenisz versenyén. Csapatunk életében dr. Doroszlay Imre körzeti orvos előadása volt a másik jelentősebb esemény. A paj­tások a csecsemőgondozás szabá­lyaival ismerkedtek meg az előadá­son, majd kérdéseikre válaszolt a körzeti orvos bácsi. Egyébként mi­ls megkaptuk azt az érdekes kiad­ványt, ami segítséget nyújt a nyol­cadikosok pályaválasztásához. Szokolai Eszter, csapattitkár — Bűjdoső Borbála legutóbbi le­velében a kerekegyházi úttörőcsauat Olimpia őrsének legújabb nemes tettéről számol be. Kitakarították a najtások az őrsi szobát, és virágok­kal tették még otthonosabbá. A szén hímzett térítőkét kimosták, s a fal­ra képeket helyeztek el. 0 „Így írunk mi” pályázat indul a dávodi 859. sz. Táncsics Mihály Úttörőcsapatban, ahol oroszból, énekből, biológiából, történelemből és matematikából is összemérik tudásukat a paj­tások. A tanulmányi versenyek előkészületei már hosszú idő óta folynak, és a soronkövetkező iskolai szaval óverseny résztve­vői is megkezdték az előkészü­leteket. Kadő Erzsébet — Lezajlottak a hagyományos szellemi vetélkedők elődöntői a Bácsalmási Vörösmarty Mihály Általános Iskolában. Az őrsök­ből tovább jutott legjobb ver­senyzők a rövidesen sorrakerü- lő döntőben ismét találkoznak egymással. Balassa Sándor, örsi tudósító — örömmel adunk helyet rova­tunkban Szőke Mária, a bajai 937. sz. Tóth Kálmán Üttörőcsapat raj- vezetö-helyettese levelének, s egyút­tal közöljük: Nincs semmi akadálya, hogy rovatunk újabb bajai levelező­je jis belépjem az Üttörőélet néties tudósító gárdájának sorába. Marika jól sikerült első tudósításában arról ír, hogv a Természetbarát rajt fel­keresték az egyik bajai üzem szo­cialista brigádjának tagjai. Az ez alkalommal megtartott „Ki mit tud?”-vetélkedő zsűrijének tisztét a vendégek látták el, maid Scherer Géza és Veréb Ferenc elvtársak, a bajai munkásotthon multiéról be­széltek a pajtásoknak. A talá'koző emlékét az úttörők rajnaplója és a szocialista brigád naplója is meg­őrzi,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom