Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-25 / 48. szám

NÉHÁNYAN A JELÖLTEK LISTÁJÁBÓL Acélszürke egyenru­hás férfi „vágódott be” a kecskeméti városi tanács titkárságára. Munkásőr sapkája alól dús, de már ősz für­tök kandikáltak ki. Kemény arca mosoly­ra lágyult, szemei huncutkásan tekintet­tek szét a hivatali he­lyiségen. Látszott raj­ta, hogy az örökvidám emberek fajtájából való, hangja azonban komolyan csengett, amint a tanáos előadó­jához fordult. — Mi a helyzet a Jász utcai ejektoros kút ügyében? Lesz-e már belőle valami? — Még csak a jelö­lőgyűlése volt meg, Pali bácsi — szólt tré­fásan az előadó —•, s máris a választókör­zet dolgaival foglalko­zik? — Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Én pedig vasas vagyok — nevette el magát a munkásőr. Amikor elment, ér­deklődtem, ki ez a megnyerő külsejű ta­nácstagjelölt. Az elő­adó — Illés Béláné — elővett egy dossziét, a kezembe adta, 6 ma­ga azonban kívülről sorolt. — Bokor Pál. Műve­zető az ÉM Fémmun­kás Épületlakatosipari Vállalat kecskeméti vasszerkezeti gyárá­ban. Már az elmúlt ciklusban is tanácstag volt. A legproblémá­sabb körzet az övé. Belvíz, rossz utak, jár­dák, szemételhordás és még lehetne sorolni azokat a nehézségeket, amelyek megoldásra várnak. Pali bácsi Cse­rép utcai lakásán ál­landóan nagy volt a forgalom. A körzet la­kói előtt mindig nyit­va állt a tanácstag há­za. A Jász utcai ejek­toros kút ügye is még az elmúlt választási időszakból való, ezért ragad meg minden al­kalmat, hogy sürgesse elintézését. Szétnyitom a dosz- sziét. 14 jegyzőkönyv a tanácstagi beszámo­lók, fogadóórák meg­tartásáról. Hosszú sora lenne mindannak, aminek sikerrel utánajárt. Ma­radt azonban még bő­ven tennivalója arra az esetre, ha újra meg­választják. Feljegyzé­seiben olvasható: Két kimaradt utca kövezé­se, önkiválasztó üzlet és húsbolt kell a Jász utcába, teleprendezés a Tatársor további ki­építéséhez, de legelső- sorban egy játszótér a gyerekeknek a válasz­tókerületben. Bokor Pál máris üti a vasat — mert mint mondja —, addig ér­demes, amíg meleg ... N„ Q. A teremben nem voilt tanácsos levetni a kabátot. A kályhá­ban ugyan izzott már a szén, de csak köz­vetlenül mellette volt még meleg Éppen ezért, mikor Pósfai Balázs, a községi nép­frontbizottság elnöksé­gi tagja elmondta ja­vaslatát a tanyai kör­zet tanácstagjára vo­natkozóan, volt aki kesztyűsen tartotta fel a kezét. Olyan azon­ban nem akadt, aki tartózkodott, vagy a jelölt ellen szavazott volna. Ez az egyértelműség nem meglepő, ha tud­juk, hogy kiről van szó, kivel szemben ta­núsítanak ilyen osz­tatlan bizalmat a vá­lasztók. Lajosmizsén a 45-ös tanyai választó­körzet (Alsólajos, vagy ahogy a jelenlevők ne­vetve maguk között emlegették, a Kulapi- tye-dűlő) ismét Bódogh Lászlót fogadta el je­löltjének. Bódogh Laci bácsi a lajosmizsei Egyetértés Tsz tagja. — Én azért merem javasolni, illetve jelöl­ni Bódogh elvtársat, mert neki igazán so­kat köszönhetünk, ha csak a legutóbbi idő­ket tekintjük is. Pél­dául nekünk tanyai­aknak sem kell már gyalogolni, mert van rendszeres autóbusz- járat, ami elsősorban az ő érdeme. Biztosan sokat kellett utána szaladgálnia, ide-oda bekopogtatni, amíg si­került — mondja egy idősebb asszony. Utána a többiek mondják el véleményüket, felem­lítve egy-egy epizódot, kisebb-nagyobb ered­ményt az elmúlt esz­tendőkből. Bőven van mit so­rolni, hiszen Bódogh László nem új ember a közeiéiben. Még a tanácsok létre sem jöttek, ő már ott tevé­kenykedett a nemzeti bizottságban, s idesto­va húsz esztendeje, hogy a község érdeké­ben fáradozik. Válasz­tói szívesen is fordul» nak hozzá. — Legfontosabbnak a víz elvezetését tart­juk — mondja Laci bácsi, miután megkö­szönte választói bizal­mát. — Ügy tudom, hogy az árokásó gép már itt van a határ­ban és mifelénk irá­nyítják. Sokat szen­vedtünk a belvíztől és szeretnénk végleg el­intézni a gondját... Egészen belemeleg­szik az érvelésbe, a megoldás lehetőségei­nek sorolásába. S hogy válóban a belvíz a legnagyobb gond. azt bizonyítja a beszéde végén felcsattanó, egy­értelmű taps. G, & — Nem szabad kü­lönbséget tennünk a kis gondok és nagy gondok között, ha a megoldáson fárado­zunk. A kis gondok, ha komolyan vesszük őket — tulajdonkép­pen nem is kis gon­dok. — Ezekkel a sza­vakkal kezdte a be­szélgetésit Szamosi Fe­renc, a Kiskunfélegy­házi József Attila Ál­talános Iskola igazga­tója, akit a helybeli választópolgárok váro­si tanácstagnak jelöl­tek. Szamosi elvtárs kis­kunfélegyházi születé­sű, pedagógus pálya­futásának nagy részét itt töltötte. A felsza­badulás óta lakik és dolgozik ismét Félegy­házán, azóta voüit ta­nyai tanító is négy esz­tendeig, egy tucat éve viszont ennek az isko­lának az igazgatója. Ismeri jól a város és a lakosság gondjait. — Melyik körzetben jelölték tanácstagnak? — A Lenin utca környékén, nem mesz- sze a Vegyipari Gép­gyártól. Kint van ez a körzet a periférián, kétkezi dolgozók lak­nak ott, jelentős rész­ben gyári munkások. Igen sok közöttük a volt tanítványom, de sok olyan is van, akiknek a gyermekét tanítottam vagy taní­tom. A lakosság nagy része ismerős, így a bizalommal nem lesz különösebb baj. — Milyen gondok, milyen kérdések me­rültek fed eddig a kör­zetben? — Legnagyobb részt a talajvízzel kapcsola­tos gondok jelentet­ték. Ez nem új, ta­valy is sok bajunk volt vele. Ezért a leg­sürgősebb teendők egyike a közművesítés, a csatornázás. — Ez városi gond is egyben. — Igen, éppen ezért nevezem én nagy gondnak a választó- körzetem kis gondját. A város csatornázása nélkül a talajvizet el­hárítani nem lehet. Aztán — ahogy el­mondja — kell építeni gyalogjárdákat, tovább portalanítani az uta­kat. Sürgető a nyolc­tantermes iskola fel­építése, kevés az óvo­dai és bölcsődei férő­hely. Nagyon elfoglalt em­ber, nehéz megszámol­ni, hány társadalmi funkciója van. Hogyan fogja bírni a többlet- munkát? — Szeretem a szülő­városomat — ez a vá­lasz. Ebben minden benne van. B. J. Egyszerű munkás­lány. Itt született, itt él, dolgozik a kecske­méti munká&kerület- ben, a Rendőrfaluban. Ismerik, szeretik, be­csülik szomszédai, a környék lakói, akik munkahelyén, az Épü­letasztalosipari és Fa­iipari Vállalatnál őt jelölték a 78-as számú körzet tanácstagjának. — Emlékszem — idézi fel Kovács Anna a gyűlés hangulatát —, voltak vagy hetvenen az üzemi ebédlőben. Halász Pali bácsi, a Finommechanikai Vál­lalat öntője tette meg a javaslatot, mond­ván: Jól ismer kis­lány korom óta, bíz­nak bennem a körzet lakói. Aztán Somodi Józsefné irodai dolgo­zó, Horváth Imréné, a vállalati párttitkár mondták el vélemé­nyüket, s én egyre za- vartabb lettem. Mert furcsa dolog, ha az embert szemtől szembe dicsérik... — Pannika? Mi is nagyon örülünk jelö­lésének — jellemezte Hegedűs Gáspár igaz­gató —, s azt hiszem nem veszi rossz néven, ha azt mondom, az ő személyes sikerét az egész vállalati kollek­tíva, a KISZ-szervezet egy kicsit a sajátjának is érzi. Immár nyolcadik esz­tendeje tartozik a par­kettagyári kollektívá­hoz, s a köszörűsmű- hélyben a legjobb dol­gozók között emlegetik. Pannika az üzemi KISZ-alapszervezet egyik alapító tagja volt. Leányfelelósként kezdte a mozgalmi munkát, egy idő óta pedig a KlSZ-alapszer- vezet gazdasági ügyeit intézi. Szeret táncolni, szórakozni, szenvedé­lye az olvasás, a hor­golás. — A turisztikát is a KISZ-szervezetben kedveltem meg — mondja —, az ország legtöbb tájával már megismerkedtem. Tár­sadalmi munkánk bé­réből szoktuk fedezni a kirándulások költsé­geit. De szívesen kap­csolódtam be a tanu­lásba, a politikai, a kulturális és sport­munkába is a KISZ- ben. — Hogyan szeretné hasznosítani a KISZ- ben szerzett tapaszta­latait a továbbiakban? — Ügy mint régen, hiszen a KlSZ-munká- ból ezután sem vo­nom ki magam. S ha megválasztanak tanács­tagnak? Még nem tu­dom hogyan, de az biztos, hogy a körze­temben is felhaszná­lom majd a KISZ-ben szerzett tapasztalatai­mat í .. B. Gy. A Megyei Kiegészí­tő Parancsnokság egyik szobájában beszélget­tünk Köpöczi Lajos őrnagy elvtárssal, akit a katonai választóke­rületben immár má­sodszor jelöltek egy­hangúan megyei ta­nácstaggá. E négyéves társadalmi tevékeny­ségről érdeklődünk. — Az elmúlt válasz­tási ciklusban is me­gyei tanácstagként te­vékenykedtem. Mun­kám zömét az állam- igazgatási és jogi bi­zottságban végeztem. Több tanácsi rendelet megalkotásában, mó­dosításában, s azok végrehajtásának vizs­gálatában vettem részt. Minden feladatat szí­vesen végeztem, de ta­lán hozzám a legköze­lebb mégis a gyer­mek és ifjúság hely­zetével kapcsolatos fel­mérés állt. A tapasz­talatokat ugyanis nem­csak mint tanácstag, hanem mint a Kiegé­szítő Parancsnokság tisztje is jól hasznosí­tottam. Talán szándékosan, de Köpöczi őrnagy elvtárs nem beszélt ar­ról, hogy e sok ener­giát igénylő munkán kívül jutott ideje vá­lasztói érdekében is tevékenykedni. Néhány példát ezek közül. Vá­lasztói hozzá fordul­tak, mert a tiszti la­kások mellett nem volt járda, máshol nem volt villany. Kilincselt, érvelt, vitatkozott: megépült a járda, be­vezették a villanyt. Néhány sorköteles fia­tal katona szülei szo­ciális helyzetének meg­javítása ügyében for­dult hozzá. Személye­sen járt a községi ta­nácsoknál, s meggyőző szavai eredményre ve­zettek itt is. Sorolhat­nánk tovább, de szük­ségtelen, hiszen vá­lasztói, akik ismét je­lölték, jól ismerik munkásságát, ember­ségét. A jövőt illető el­képzeléseit néhány praktikusan fogalma­zott mondatban sűrí­tette össze. — Fő célom segíte­ni a párt és a kor­mány határozatainak végrehajtását, hiszen ez választóim elsődleges megbízása. Mint a Ma­gyar Néphadsereg ka­tonája szoros, eleven kapcsolatot akarok ki­alakítani az államha­talmi szervekkel a kö­zös feladatok elvégzé­se érdekében. Nagyon fontosnak tartom, hogy a néphadseregbe bevo­nult fiatalokat fogadó­napokon, vagy más al­kalommal tájékoztas­sam szűkebb hazájuk, a megye eredményei­ről. S. Gj Nem „kezdő” már a közéleti szereplésben Deák István, a tisza- kécskei Szabadság Tsz főagronómusa. Ered­ményes munkát vég­zett, mint községi ta­nácstag és az MSZMP járási végrehajtó bi­zottságának tagjaként is sikerrel tevékenyke­dett. Mégis megillető- döttség érződik a hang­ján, amikor a nép bi­zalmának legújabb megnyilvánulásáról be­szél. A február eleji jelölőgyűlésen ugyanis megyei tanácstagnak kandidálták a 24. vá­lasztókörzetbe őt, a megye távolabbi ré­széről származó, de itt­léte hét esztendeje so­rán mondhatni kecs­kéivé vált agrárszak­embert Pályafutása során e jelentős megbízatáso­kon kívül is számos közigazgatási és mező- gazdasági poszton állta meg becsülettel a he­lyét. Amikor afelől kérdezem, hogy az osz­tatlanul neki juttatott, előlegezett voksokat minek köszönheti, hosszú évek sokrétű gyakorlatára appellál szerényen. S a jöven­dő tervei? — Ha a jelölésemet „szentesítik”, a tisza- kécskei tanyavilág jó­részére kiterjedő kör­zetnek sok, mindmáig megoldatlan, de nem megoldhatatlan prob­lémáját veszem — örömmel és felelősség- tudattal eltelve — a vállamra. A falu és a város közti különbség csökkentése fontos ten­nivaló. A községbe áramlás folyamata megindult, a tanyák, a tágas határ kis szige­tei hovatovább elár­vulnak. A kulturáló- dásnak ezt az örven­detes szándékát, vá­gyát úgy is mint köz­életi ember, úgy is mint gazdasági vezető, minden erőmmel tá­mogatni szeretném. — A község vala­mennyi közös gazdasá­gának korszerű nagy­üzemmé való kiépíté­séhez igyekszem tőlem telhetőén hozzájárulni. Az összefogás első je­lei is testet öltöttek már: az alkatrészbe­szerzés máris közös erővel történik, s még az idén paradicsomfel­dolgozó, valamint egyéb konzervárukat készítő kiegészítő üzemág jön létre, tsz-közi alapon. Távolabbi célkitűzé­sünk pedig a Tisza- gyöngyével társulva, 20 ezer hektoliteres szőlőfeldolgozó, illetve pince tető alá hozása. Deák István, a sze­gényparasztok sarja, tudását, tehetségét nap­jaink szövetkezeti gaz­dái boldogulásának szenteli, Tanártársai így is­merik: Jaksi mindig csinál valamit!... — Valóban, sohse látja senki tétlenkedni, „Örökmozgó” típus. Betűket fest, plakátot rajzol, versenytáblát készít. Ha kiállításra készülnek a község­ben: ki segít benne, kinek az ízlésében le­het megbízni, s ki vál­lalja ráadásul, hogy egy ilyen rendezvény ezernyi apróbb­nagyobb teendőjét ösz- szefogja, irányítsa, s ha nem akad más, sa­ját maga el is végzi? Petrity Jakab tanár. Már amikor érdek­lődöm utána a bácsal­mási tanácsházán Kiss Sándor vb-elnökhe­lyettestől, hogy hol is találhatnám, megtu­dom róla a legjellem­zőbbet: hogy nagyon, még a mi korunkban is szokatlanul elfoglalt ember. Az elnökhelyettes te­lefonál a munkahelyé­re, az általános isko­lába. Ott nincs. A gimnáziumban van órája. Oda megyünk. Most ment el, de még nem haza. Legjobb lesz, ha úgy másfél­két óra múlva otthon keressük. Pedig már sötét van odakinn. Tanít az iparitanuló­iskolában is. De ott ma éppen nincs órája. Képzőművész kört ve­zet. Ma szünnap ... Talán csak azért ta­láljuk otthon így is, mert munkához készü­lődik. Mosás lesz. Erős szemöldöke alól szúrós szemet várna az em­ber, de inkább szelíd ez a tekintet és mo­solyra álló. — A feleségem is dolgozik — mondja. Nem azért, hogy men­tegetőzzön, inkább büszkeség cseng a hangjában: — Illő hát, hogy segítsünk egy­másnak. — Mit gondol — kérdezem —, miért je­lölték a körzet lakói tanácstagjuknak? — Én mindig úgy hittem, meglehetősen elvonultan élek, vagyis: csak a mun­kámnak. Nem voltam közéleti ember, párt­tag sem vagyok. De sok embert ismerek, meg szeretek segíteni is, már amit tudok. Ügy látszik, ezt ész­reveszik az emberek. — Hogyan akar majd hozzálátni? — Bizony még nem tudom. De bizonyos, hogy majd nekem is segíteni fognak válasz­tóim, az egykori „al- végiek”, akikkel együtt gyerekeskedtem. S az igazgatóm, Jávor Jó­zsef, aki régi, tapasz­talt és köztiszteletben álló tanácstag:.. $1 „V- M, Eá

Next

/
Oldalképek
Tartalom