Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-25 / 48. szám
NÉHÁNYAN A JELÖLTEK LISTÁJÁBÓL Acélszürke egyenruhás férfi „vágódott be” a kecskeméti városi tanács titkárságára. Munkásőr sapkája alól dús, de már ősz fürtök kandikáltak ki. Kemény arca mosolyra lágyult, szemei huncutkásan tekintettek szét a hivatali helyiségen. Látszott rajta, hogy az örökvidám emberek fajtájából való, hangja azonban komolyan csengett, amint a tanáos előadójához fordult. — Mi a helyzet a Jász utcai ejektoros kút ügyében? Lesz-e már belőle valami? — Még csak a jelölőgyűlése volt meg, Pali bácsi — szólt tréfásan az előadó —•, s máris a választókörzet dolgaival foglalkozik? — Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Én pedig vasas vagyok — nevette el magát a munkásőr. Amikor elment, érdeklődtem, ki ez a megnyerő külsejű tanácstagjelölt. Az előadó — Illés Béláné — elővett egy dossziét, a kezembe adta, 6 maga azonban kívülről sorolt. — Bokor Pál. Művezető az ÉM Fémmunkás Épületlakatosipari Vállalat kecskeméti vasszerkezeti gyárában. Már az elmúlt ciklusban is tanácstag volt. A legproblémásabb körzet az övé. Belvíz, rossz utak, járdák, szemételhordás és még lehetne sorolni azokat a nehézségeket, amelyek megoldásra várnak. Pali bácsi Cserép utcai lakásán állandóan nagy volt a forgalom. A körzet lakói előtt mindig nyitva állt a tanácstag háza. A Jász utcai ejektoros kút ügye is még az elmúlt választási időszakból való, ezért ragad meg minden alkalmat, hogy sürgesse elintézését. Szétnyitom a dosz- sziét. 14 jegyzőkönyv a tanácstagi beszámolók, fogadóórák megtartásáról. Hosszú sora lenne mindannak, aminek sikerrel utánajárt. Maradt azonban még bőven tennivalója arra az esetre, ha újra megválasztják. Feljegyzéseiben olvasható: Két kimaradt utca kövezése, önkiválasztó üzlet és húsbolt kell a Jász utcába, teleprendezés a Tatársor további kiépítéséhez, de legelső- sorban egy játszótér a gyerekeknek a választókerületben. Bokor Pál máris üti a vasat — mert mint mondja —, addig érdemes, amíg meleg ... N„ Q. A teremben nem voilt tanácsos levetni a kabátot. A kályhában ugyan izzott már a szén, de csak közvetlenül mellette volt még meleg Éppen ezért, mikor Pósfai Balázs, a községi népfrontbizottság elnökségi tagja elmondta javaslatát a tanyai körzet tanácstagjára vonatkozóan, volt aki kesztyűsen tartotta fel a kezét. Olyan azonban nem akadt, aki tartózkodott, vagy a jelölt ellen szavazott volna. Ez az egyértelműség nem meglepő, ha tudjuk, hogy kiről van szó, kivel szemben tanúsítanak ilyen osztatlan bizalmat a választók. Lajosmizsén a 45-ös tanyai választókörzet (Alsólajos, vagy ahogy a jelenlevők nevetve maguk között emlegették, a Kulapi- tye-dűlő) ismét Bódogh Lászlót fogadta el jelöltjének. Bódogh Laci bácsi a lajosmizsei Egyetértés Tsz tagja. — Én azért merem javasolni, illetve jelölni Bódogh elvtársat, mert neki igazán sokat köszönhetünk, ha csak a legutóbbi időket tekintjük is. Például nekünk tanyaiaknak sem kell már gyalogolni, mert van rendszeres autóbusz- járat, ami elsősorban az ő érdeme. Biztosan sokat kellett utána szaladgálnia, ide-oda bekopogtatni, amíg sikerült — mondja egy idősebb asszony. Utána a többiek mondják el véleményüket, felemlítve egy-egy epizódot, kisebb-nagyobb eredményt az elmúlt esztendőkből. Bőven van mit sorolni, hiszen Bódogh László nem új ember a közeiéiben. Még a tanácsok létre sem jöttek, ő már ott tevékenykedett a nemzeti bizottságban, s idestova húsz esztendeje, hogy a község érdekében fáradozik. Választói szívesen is fordul» nak hozzá. — Legfontosabbnak a víz elvezetését tartjuk — mondja Laci bácsi, miután megköszönte választói bizalmát. — Ügy tudom, hogy az árokásó gép már itt van a határban és mifelénk irányítják. Sokat szenvedtünk a belvíztől és szeretnénk végleg elintézni a gondját... Egészen belemelegszik az érvelésbe, a megoldás lehetőségeinek sorolásába. S hogy válóban a belvíz a legnagyobb gond. azt bizonyítja a beszéde végén felcsattanó, egyértelmű taps. G, & — Nem szabad különbséget tennünk a kis gondok és nagy gondok között, ha a megoldáson fáradozunk. A kis gondok, ha komolyan vesszük őket — tulajdonképpen nem is kis gondok. — Ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetésit Szamosi Ferenc, a Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola igazgatója, akit a helybeli választópolgárok városi tanácstagnak jelöltek. Szamosi elvtárs kiskunfélegyházi születésű, pedagógus pályafutásának nagy részét itt töltötte. A felszabadulás óta lakik és dolgozik ismét Félegyházán, azóta voüit tanyai tanító is négy esztendeig, egy tucat éve viszont ennek az iskolának az igazgatója. Ismeri jól a város és a lakosság gondjait. — Melyik körzetben jelölték tanácstagnak? — A Lenin utca környékén, nem mesz- sze a Vegyipari Gépgyártól. Kint van ez a körzet a periférián, kétkezi dolgozók laknak ott, jelentős részben gyári munkások. Igen sok közöttük a volt tanítványom, de sok olyan is van, akiknek a gyermekét tanítottam vagy tanítom. A lakosság nagy része ismerős, így a bizalommal nem lesz különösebb baj. — Milyen gondok, milyen kérdések merültek fed eddig a körzetben? — Legnagyobb részt a talajvízzel kapcsolatos gondok jelentették. Ez nem új, tavaly is sok bajunk volt vele. Ezért a legsürgősebb teendők egyike a közművesítés, a csatornázás. — Ez városi gond is egyben. — Igen, éppen ezért nevezem én nagy gondnak a választó- körzetem kis gondját. A város csatornázása nélkül a talajvizet elhárítani nem lehet. Aztán — ahogy elmondja — kell építeni gyalogjárdákat, tovább portalanítani az utakat. Sürgető a nyolctantermes iskola felépítése, kevés az óvodai és bölcsődei férőhely. Nagyon elfoglalt ember, nehéz megszámolni, hány társadalmi funkciója van. Hogyan fogja bírni a többlet- munkát? — Szeretem a szülővárosomat — ez a válasz. Ebben minden benne van. B. J. Egyszerű munkáslány. Itt született, itt él, dolgozik a kecskeméti munká&kerület- ben, a Rendőrfaluban. Ismerik, szeretik, becsülik szomszédai, a környék lakói, akik munkahelyén, az Épületasztalosipari és Faiipari Vállalatnál őt jelölték a 78-as számú körzet tanácstagjának. — Emlékszem — idézi fel Kovács Anna a gyűlés hangulatát —, voltak vagy hetvenen az üzemi ebédlőben. Halász Pali bácsi, a Finommechanikai Vállalat öntője tette meg a javaslatot, mondván: Jól ismer kislány korom óta, bíznak bennem a körzet lakói. Aztán Somodi Józsefné irodai dolgozó, Horváth Imréné, a vállalati párttitkár mondták el véleményüket, s én egyre za- vartabb lettem. Mert furcsa dolog, ha az embert szemtől szembe dicsérik... — Pannika? Mi is nagyon örülünk jelölésének — jellemezte Hegedűs Gáspár igazgató —, s azt hiszem nem veszi rossz néven, ha azt mondom, az ő személyes sikerét az egész vállalati kollektíva, a KISZ-szervezet egy kicsit a sajátjának is érzi. Immár nyolcadik esztendeje tartozik a parkettagyári kollektívához, s a köszörűsmű- hélyben a legjobb dolgozók között emlegetik. Pannika az üzemi KISZ-alapszervezet egyik alapító tagja volt. Leányfelelósként kezdte a mozgalmi munkát, egy idő óta pedig a KlSZ-alapszer- vezet gazdasági ügyeit intézi. Szeret táncolni, szórakozni, szenvedélye az olvasás, a horgolás. — A turisztikát is a KISZ-szervezetben kedveltem meg — mondja —, az ország legtöbb tájával már megismerkedtem. Társadalmi munkánk béréből szoktuk fedezni a kirándulások költségeit. De szívesen kapcsolódtam be a tanulásba, a politikai, a kulturális és sportmunkába is a KISZ- ben. — Hogyan szeretné hasznosítani a KISZ- ben szerzett tapasztalatait a továbbiakban? — Ügy mint régen, hiszen a KlSZ-munká- ból ezután sem vonom ki magam. S ha megválasztanak tanácstagnak? Még nem tudom hogyan, de az biztos, hogy a körzetemben is felhasználom majd a KISZ-ben szerzett tapasztalataimat í .. B. Gy. A Megyei Kiegészítő Parancsnokság egyik szobájában beszélgettünk Köpöczi Lajos őrnagy elvtárssal, akit a katonai választókerületben immár másodszor jelöltek egyhangúan megyei tanácstaggá. E négyéves társadalmi tevékenységről érdeklődünk. — Az elmúlt választási ciklusban is megyei tanácstagként tevékenykedtem. Munkám zömét az állam- igazgatási és jogi bizottságban végeztem. Több tanácsi rendelet megalkotásában, módosításában, s azok végrehajtásának vizsgálatában vettem részt. Minden feladatat szívesen végeztem, de talán hozzám a legközelebb mégis a gyermek és ifjúság helyzetével kapcsolatos felmérés állt. A tapasztalatokat ugyanis nemcsak mint tanácstag, hanem mint a Kiegészítő Parancsnokság tisztje is jól hasznosítottam. Talán szándékosan, de Köpöczi őrnagy elvtárs nem beszélt arról, hogy e sok energiát igénylő munkán kívül jutott ideje választói érdekében is tevékenykedni. Néhány példát ezek közül. Választói hozzá fordultak, mert a tiszti lakások mellett nem volt járda, máshol nem volt villany. Kilincselt, érvelt, vitatkozott: megépült a járda, bevezették a villanyt. Néhány sorköteles fiatal katona szülei szociális helyzetének megjavítása ügyében fordult hozzá. Személyesen járt a községi tanácsoknál, s meggyőző szavai eredményre vezettek itt is. Sorolhatnánk tovább, de szükségtelen, hiszen választói, akik ismét jelölték, jól ismerik munkásságát, emberségét. A jövőt illető elképzeléseit néhány praktikusan fogalmazott mondatban sűrítette össze. — Fő célom segíteni a párt és a kormány határozatainak végrehajtását, hiszen ez választóim elsődleges megbízása. Mint a Magyar Néphadsereg katonája szoros, eleven kapcsolatot akarok kialakítani az államhatalmi szervekkel a közös feladatok elvégzése érdekében. Nagyon fontosnak tartom, hogy a néphadseregbe bevonult fiatalokat fogadónapokon, vagy más alkalommal tájékoztassam szűkebb hazájuk, a megye eredményeiről. S. Gj Nem „kezdő” már a közéleti szereplésben Deák István, a tisza- kécskei Szabadság Tsz főagronómusa. Eredményes munkát végzett, mint községi tanácstag és az MSZMP járási végrehajtó bizottságának tagjaként is sikerrel tevékenykedett. Mégis megillető- döttség érződik a hangján, amikor a nép bizalmának legújabb megnyilvánulásáról beszél. A február eleji jelölőgyűlésen ugyanis megyei tanácstagnak kandidálták a 24. választókörzetbe őt, a megye távolabbi részéről származó, de ittléte hét esztendeje során mondhatni kecskéivé vált agrárszakembert Pályafutása során e jelentős megbízatásokon kívül is számos közigazgatási és mező- gazdasági poszton állta meg becsülettel a helyét. Amikor afelől kérdezem, hogy az osztatlanul neki juttatott, előlegezett voksokat minek köszönheti, hosszú évek sokrétű gyakorlatára appellál szerényen. S a jövendő tervei? — Ha a jelölésemet „szentesítik”, a tisza- kécskei tanyavilág jórészére kiterjedő körzetnek sok, mindmáig megoldatlan, de nem megoldhatatlan problémáját veszem — örömmel és felelősség- tudattal eltelve — a vállamra. A falu és a város közti különbség csökkentése fontos tennivaló. A községbe áramlás folyamata megindult, a tanyák, a tágas határ kis szigetei hovatovább elárvulnak. A kulturáló- dásnak ezt az örvendetes szándékát, vágyát úgy is mint közéleti ember, úgy is mint gazdasági vezető, minden erőmmel támogatni szeretném. — A község valamennyi közös gazdaságának korszerű nagyüzemmé való kiépítéséhez igyekszem tőlem telhetőén hozzájárulni. Az összefogás első jelei is testet öltöttek már: az alkatrészbeszerzés máris közös erővel történik, s még az idén paradicsomfeldolgozó, valamint egyéb konzervárukat készítő kiegészítő üzemág jön létre, tsz-közi alapon. Távolabbi célkitűzésünk pedig a Tisza- gyöngyével társulva, 20 ezer hektoliteres szőlőfeldolgozó, illetve pince tető alá hozása. Deák István, a szegényparasztok sarja, tudását, tehetségét napjaink szövetkezeti gazdái boldogulásának szenteli, Tanártársai így ismerik: Jaksi mindig csinál valamit!... — Valóban, sohse látja senki tétlenkedni, „Örökmozgó” típus. Betűket fest, plakátot rajzol, versenytáblát készít. Ha kiállításra készülnek a községben: ki segít benne, kinek az ízlésében lehet megbízni, s ki vállalja ráadásul, hogy egy ilyen rendezvény ezernyi apróbbnagyobb teendőjét ösz- szefogja, irányítsa, s ha nem akad más, saját maga el is végzi? Petrity Jakab tanár. Már amikor érdeklődöm utána a bácsalmási tanácsházán Kiss Sándor vb-elnökhelyettestől, hogy hol is találhatnám, megtudom róla a legjellemzőbbet: hogy nagyon, még a mi korunkban is szokatlanul elfoglalt ember. Az elnökhelyettes telefonál a munkahelyére, az általános iskolába. Ott nincs. A gimnáziumban van órája. Oda megyünk. Most ment el, de még nem haza. Legjobb lesz, ha úgy másfélkét óra múlva otthon keressük. Pedig már sötét van odakinn. Tanít az iparitanulóiskolában is. De ott ma éppen nincs órája. Képzőművész kört vezet. Ma szünnap ... Talán csak azért találjuk otthon így is, mert munkához készülődik. Mosás lesz. Erős szemöldöke alól szúrós szemet várna az ember, de inkább szelíd ez a tekintet és mosolyra álló. — A feleségem is dolgozik — mondja. Nem azért, hogy mentegetőzzön, inkább büszkeség cseng a hangjában: — Illő hát, hogy segítsünk egymásnak. — Mit gondol — kérdezem —, miért jelölték a körzet lakói tanácstagjuknak? — Én mindig úgy hittem, meglehetősen elvonultan élek, vagyis: csak a munkámnak. Nem voltam közéleti ember, párttag sem vagyok. De sok embert ismerek, meg szeretek segíteni is, már amit tudok. Ügy látszik, ezt észreveszik az emberek. — Hogyan akar majd hozzálátni? — Bizony még nem tudom. De bizonyos, hogy majd nekem is segíteni fognak választóim, az egykori „al- végiek”, akikkel együtt gyerekeskedtem. S az igazgatóm, Jávor József, aki régi, tapasztalt és köztiszteletben álló tanácstag:.. $1 „V- M, Eá
