Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
/ Hálás a bizalomért Versi'két zümmögő gyerekhangok, szemet-szívet gyönyörködtető, pompás játékok: ez a légkör veszi körül nap mint nap özvegy Juhász Kálmánnét, a császártöltési óvoda gondozónőjét, akit választói bizalma immár másodszor jelölt a Kiskőrösi Járási Tanács tagjának. Nem véletlen, hogy éppen őrá esett újfent a választás. Lelkes közéleti asszony, a sokrétű érdekek szószólója már évek óta. Annak idején még a helybeli Kossuth Tsz tagjaként is őt jelölték küldöttnek á termelőszö- j vetkezeti asszonyok budapesti konferenciájára. Napjainkban a nömozgalom és a Vöröskereszt munkájából vállal tevékeny részt, s tagja a Hazafias Népfront községi vezetőségének, továbbá bizottsági tagja az fnrisz- nek. S ha valaki azt gondolná, hogy özvegyasszony létére köny- nyen szentelheti óráit, napjait a köznek, erre csupán annyit felelhetünk, hogy közvetlen munkahelyi tennivalóm kívül otthon sem egyedül a maga gondját hordozza. sokszoros helytállást követelnek tőle a családjával kapcsolatos teenzendó tennivalóktól kezdve az elesettek, öregek helyzetének megjavításáig. S még mennyi minden hárul ezenkívül is a tanácsi funkcionáriusra! Sok körültekintést, bölcs megfontolást igénylő, de nehézségeiben is szép feladatoknak eleget tenni, ez az amit tőle a választói várnak. — Szeretném közmegelégedésre és minél maradékfala- nabbul elvégezni, amire vállalkoztam. Épp ezért szándékozom még jobban elsajátítani a poA szórakozott ügyvéd, avagy a gyors meggazdagodás módja ROPPANT szórakozottság jellemezte dr. Pazár László bácsalmási ügyvéd eddigi életét. Elég erre egyetlen példa. A ma 67 éves ügyvéd az 1920-as évek elején iratkozott be az Állam és Jogtudományi Egyetemre, s mivel ügyvédi irodát vezetett Bácsalmáson —, s ez rengeteg elfoglaltsággal járt —, annyira feledékeny volt, hogy a diplomáját csak a 40-es évek elején szerezte meg. Az a röpke 20 esztendő azonban elegendő volt ahhoz, hogy alaposan kiismerje magát különösen a polgári jog útvesztőiben, s tekintélyt szerezzen magának a környéken. Dr. Pazár Lásrió 1961-bess a Bácsalmási Ügyvédi Munkaközösség tagja lett, s mint ilyennek kötelessége volt a hozzáforduló ügyfelek jogorvoslati ügyeit — akár új volt az, akár régi — a munkaközösség tudomására hozni, ott elintézni, hiszen ezek után kapta a fizetését. Az átkozott „szórakozottsága" azonban — mint már említettük — állandóan kísértette. Csakis ennek tudható be, hogy B. I. bácsalmási lakos még 196Ö-ból származó házának adásvételi ügyét elfelejtette bejelenteni a közösségnek, s azt is, hogy a 27 ezer forintos vételárat 6 „kezeli”. Igaz, ezzel a pénzkezeléssel nem bízta meg senki, de Pazár úrnak sem volt káptalan a feje. A vojt tulajdonos sem panaszkodhatott, hiszen amikor a vételár ügyében felkereste Pazár urat, az mindig adott néhány ezrest. Két éwél ezelőtt, miután kiderült Pazár úr néhány ilyen apró „fe- ledékenysége”, eljárást indítottak ellene, de korára való tekintettel figyelmeztetéssel megúszta, s 1966. január 1-én nyugdíjba vonult. EZEK UTÁN ári gondolhatná az ember, hogy dr. Pazár rendben átadta ügyeit, s élvezte a boldog öregkort, a megérdemelt pihenést — nos, ez tévedés ! Nemcsak, hogy továbbra is megtartotta á bácsalmási Lenin Tsz jogtanácsosi beosztását — havi háromszázért —, de tovább folytatta ügyvédi gyakorlatát is — jogtalanul. Egy- re-másra készítette az adásvételi szerződéseket, s intézte a különböző útlevélügyeket E. I.-né 1966. közepén feljelentést tett, hogy előző házasságából született gyermeke után az apa nem fizette ki a 18 400 forintnyi tartásdíjat. Mint már ilyenkor lenni szokott, megkezdődött a nyomozás, de nagyon gyorsan be is fejeződött. Kiderült ugyanis, hogy az apa havonta rendszeresen küldte a pénzt dr. Pazár László ügyvéd úr címére. S megint a „szórakozottság”. az ügyvéd úr ári hitte az ő pénze, s elköltötte. A „feledékenységből” természetesen bírósági ügy lett, n rövidesen ítélet is születik. Mint már említettük, dr. Pazár annak ellenére, hogy nem folytathatott ügyvédi gyakorlatot, konkurált a Bácsalmási Ügyvédi Munkaközösséggel. Ez akkor derült ki, amikor egyik kliense — akinek ugyancsak „elfelejtette” elintézni ügyét — segítséget kért az ügyészségtől. A vizsgálat házkutatással kezdődött, s meglepő eredménnyel zárult, dr. Pazár lakásán ugyanis egy egész ügyvédi iroda irattára került elő, amelyekben szép számmal akadt nemcsak új, de régi — nyugdíjazása előtti ügy is. Az ügyvédet természetesen letartóztatták, s ha tőle nem is — lévén roppant „feledékeny” —, de az iratokból néhány felvilágosítást sikerült kapni e furcsa ügyvédi gyakorlatról. EGT BÄCSSZÖLÖSI gazda, V. M. még 1965 nyarán kivándorlási ügyének elintézésével bízta meg a nagy népszerűségnek örvendő dr. Pazárt. Az hatezer forintért vállalta az ügy lebonyolítását, s V. M.-to-l előre kérte a pénzt, amelyért — ejnye ez a feledékenység! — elismervényt nem adott. S hogy V. M. még mindig nem tudott kivándorolni, annak csupán egyetlen oka van: Pazár a kérelmet be sem nyújtotta, de ügyfelét különböző iratok külföldről való beszerzésére utasította. Pazár végeredményben V. M. ügyében nem tett semmit, azaz mégis, kölcsönkért tőle újabb négyezer forintot, amit csupán „feledókenységé- ből” nem adott meg. NEM VOLT ilyen szórakozott Pazár úr, amikor ügyfelei útlevelek beszerzésével bízták meg. A tarifát a következőkép- pen állapította meg: „ötven forint munkád! j, plusz útiköltség, s három-négy hónap múlva kezében az útlevél”. S az emberék tódultak hozzá, mert ki törődött azzal, hogy dr. Pazár sohasem utazott — MAV-nyug- díjasok némi honorárium fejében vitték fel az iratokat Budapestre —, a hogy az IBUSZ 21 nap alatt intéri az útleveleket? Senki! Mint ahogy a bácsalmási Lenin Tsz-ben sem döbbenitek rá, hogy dr. Pazár, aki 1966-ban egy bírósági ügyet a tsz-nek megnyert, az alp>eres 1200 forintos adósságát nem a közös gazdaságnak fizetett be, hanem 6 vette fel. Nem továbbította? Ja, kérem, roppant „szórakozott” volt Dr. Pazár az előzetes letartóztatottak fogdájában most, vallásos emberhez méltóan azért imádkozik, hogy a bíróság elég enyhítő körülményt találjon egész életét végigkísérő „szórakozottságára”. Rajta, és a becsapott embereken azonban már az imádság sem segít! Gémes Gábor Á megye! MBfyéaaség dr. Pazár László ellen társadalmi tulajdont ká rosttó sikkasztás, zugfráazat és csalás miatt Indított eljárást. A főügyészség kéri azokat, akiknek ügyében dr. Pazár eljárt, s ezzel kapcsolatban pénzt vett fel, tanúkihallgatás céljából jelentkezzenek levélben, telefonon, vagy személyesen a megyei főügyészség nyomozócsoportjánál. Kecskéméit, Rákóczi út 7, vagy a 15-07-ea telefonszámla. dők is. Ennek ellenére mosolyogva mondja: — Szívesen vállalom továbbra is a köz szolgálatát, a segítést az egyes emberek és a társadalom ügyeiben. Az elmúlt ciklusban a tanácsüléseken szerzett jó tapasztalatokat, közéleti gyakorlatot remélhetőleg fokozottan kamatoztatni tudom majd, ha jóváhagyásra kerül a jelölésem. Mint mondja, számára is látóköre bővülését, a politikai és közigazgatási kérdésekben fejlődést jelentett a tanácsüléseken való részvétel. Szőkébb pátriáján kívül megismerkedett a járás többi községének gondjaival is, részt vett az azok megoldásáról folytatott vitákban. — Most, amikor a jelölőgyű- lésen „felkérdeztek”, nagyon megilletődve, csak annyit tudtam mondani: hálás vagyok a bizalomért, örömmel vállalom. Elfoglaltsága bőven lesz, étről beszél lelkesen; a gondjaira bízott apróságok érdekében véglitika, a körigazgatás tudományát, hogy az eddiginél jóval magasabb szinten állhassak helyt Csöndesen szól beszélgetésünk végén arról, hogy szüntelenül érzi: mindazt, amit megbízói érdekében eddig tett, szere tétben, megbecsülésben sokszorosan visszakapja. Ez az emberien szép kölcsönhatás ösztönzi özvegy Juhász Kálmánnét az olykor erején felül is vállalt tisztségek becsülettel, lelkiismeretesen való betöltésére. J. T. Új kecskeméti útikalauz — régi hibákkal „Tévedni emberi dolog, a tévődé» ben megmaradni balgaság” — tanultam még kisdiák koromban. A hangsúlyt az első szavakra helyezve, ezt a régi mondást idézgettem méltatlankodó barátaimnak, amikor néhány esztendeje felületes megállapításokkal, lompos elírásokkal szep- lősítve megjelent Budapest—Kecskemét—Szeged útikönyvet csepülték. Én, akkor a szerző védelmére keltem: végtére is rokonszenvvel, kedvesen írt városunkról. Tudomásom szerint csupán kétszer-háromszor járt itt, mégis sok mindent észrevett és helyesen rögzített. „Majd legközelebb kiigazítja tévedéseit” — csitítottám az „úti-félrevezető” miatt háborgókat. Biztos, ami biztos; felhívtam a Panoráma szerkesztőségének figyelmét a pontatlanságokra. Érthető kíváncsisággal forgattam a mű második, állítólag átdolgozott kiadását. Ne kerülgessük a forró kását: a hibák ezúttal is elkerülték a léktorok figyelmét... A 15. oldalon látható fénykép a Béke téri iskolát ábrázolja, és nem a U. Rákóczi Ferenc nevét viselő oktatási intézményt. Az írót nyilván az tévesztette meg, hogy mindkettő egy nagy téren van. Kossuth Lajos sohasem szónokolt a mai Tanáesház előtt. A Nagytemplom előtt gyümölcsöt árultak és nem állatokat. Két szakaszt idéznek Petőfi Sándor „Hírős város az Alföldön Kecskemét” című költeményéből. A nyolc sorban öt hiba. Kacsóh Pongrác iskolaigazgató volt itt, és nem tanár. A Színház építésére 1894-ben hirdették meg a pályázatot. Így aligha kezdhették meg a kőművesek 189,2 ben a munkát. Kodály Zoltánt ma szerte a világon, a század legnagyobb művészei közé sorolják. A kiadvány szerint mindössze a „modern magyar zene egyik úttörője”. S ha már itt tartunk: a pedagógiai módszereit elsőként akalmazó iskolát „Éhiek-ze- nei” néven ismerik. Az útikalauz szerzője másként tudja. Az optimista „Amíg élűnk, remélünk "-mondásra hivatkozva bízom abban, hogy a harmadik kiadás előtt az illetékesek végre kigyomlálják az értelemzavaró vadhajtásokat, a könnyedén csevegő stílusú szövegben itt-ott illetlenkedö stiláris dudvákat. Az egyébként érdemes, hasznos mű megéri ezt a fáradsáeot. Rokonszenvem bizonyítására végezetül azt kívánom, hogy a tekintélyes szerző legalább addig éljen, mtnt — szerinte — a Katona Józsefet kővető nemzedék. Azt állítia ugyanis, hogy a költő halála után egy emberöltő telt el míg a Szentháromság-temetőben levő síremlékre rávésték a „Csak öszvetett . . .” kezdetű sorokat. Ismeretes, hogv ezt a monumentumot I93ft-ban, a gyászos esemény századik évfordulóján avatták . i. Heltai Nándor PETŐFI NEPB A Magyar Szóda!léte Munkáspárt Bács-Kiskun megye! Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztői dr Weither Dániel. Kladta a Bács meeyri Lapkiadó Vállalat Felelő kasdó: Mezei István igazgató. Szerk«*ztő«ég: Kecskemét Város) Tanácshoz. Szerkesztőségi telefonközpont: SS-19 ZS-16 Szerkesztő bizottság: 18-38 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér lta. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetés* díj I hónapra IS forint Bács-Klfikua megyei Nyomda V Kecskemét Telefon: u-M. Index: 85 863. Apróságok? Annyi apróság akad az utunkba, és néha még pillantásra se méltatjuk, őket, nemhogy elgondolkodnánk rajtuk. Csak egy icipicit A lakiteleki ruházati bolt egyik kirakatában a „profiltól” elütő értéktárgyakat láttunk a napokban: egy nagy vázát, hamutálcát és egy kiadós üveg kölnit Mögöttük jókora karton hirdette, hogy mindezek a Nőtanács ajándékai a farsangi táncverseny győzteseinek. Ahol t&ncversenyt rendeznek, ott társasági élet van, nem otthonülők az emberek. Társasági táncokat nem egy-egy alkalomra kölcsön vett földes vagy köves italbolt helyiségben járnak. Korszerű terem híján — értelemszerűen — versenyt sem lehetne rendezni... Lakiteleken a lejárt választási ciklus alatt épült jó pár száz személyt befogadó kultúrház. A több mint kétmillióháromszázezer forintos beruházás azonban a leendő művelődési komplexumnak „csak” az első üteme. Ahol pedig a Nőtanács a „főszurkolója” egy modem táncversenynek. nem kell attól tartani, hogy határidőn túl pártában maradnak a lányok ... Olyan nagy beszédben voltunk Lőrincz Istvánnéval, a tanács vb-elnökével, hogy észre se igen vettem, mikor szólt, mit mondott, kinek — egyszeresek finom csészékben gőzölgött előttünk az illatos fekete. Nem kellene sok ciklussal visszamenni az időben, amikor egy községi tanácsházán — nem hogy feketekávé- vál nem kínálták a messziről jött vendéget —-. de ha többed- magával volt, hellyel is csak akkor, ha a szomszéd irodából kölcsönkértek — székeket. Emlékszünk, mi volt a mutatója annak, ha barátién, közvetlenül fogadta az embert egy községi vb-elnök. Nem dugta, el gyorsan a pap írcsomagból fogyasztott szalonnát, vereshagymát, száraz kolbászt, savanyú káposztát a fiókba. Inkább még rakott ki mellé a szék lábához támasztott aktatáskából: „Ebédelj velem, elvtárs!” És ettünk, és jól esett. Mert valahogy olyan időknek is kellett lenni ahhoz, hogy ma már rosszallóan ráncolhassuk össze a homlokunkat, ha egy kis faluban nincs pin- gált, csiliáros, mosdótükrös éttermecske. No és persze — még azt megelőzően értünk mi olyan kort is — idézgettük Lőrincz Ist- vánné elvtársnővel, amikor ünnepi hangulat volt a családban, ha tíz deka porcukrot másodszor is tudtunk venni egy héten belül. Meg amikor el nem hittük volna, hogy az alma lehámozott héját „nem egészséges” megenni. Hogyisne. mikor három gyereknek jutott egy alma, aminek a kígyó- héját centivel porciói- tuk igazságosra. Akkor Lőrincz Istvánná is egy volt * kot gyerek közül. Az egész család kapá- s a. napszámosa egy ügyvédnek, országgyűlési képviselőnek... AH „roppant jót telt” — már ahogy ő mondta — velük, mert elvei ellenére a sokgyerekes „Kiss”-t fogadta fel kapásnak. — pár tucat éhező napszámos közül... Hát persze. Nem felejtette el, hogy kint a fronton ez a nincstelen paraszt, a földi, a közlegény az utolsó pillanatban rántotta bele a lövészárokba a tehetetlen zászlós urat. egy bomba elől... Úgy ragaszkodott a képviselő úr a családhoz, hogy amikor az egyik kislány — a mai vb-elnöknő — segítségét kérte, hogy tovább tanulhasson, így felélt: „Nem tanulhatsz ... Nekem szükségem van rád. A szőlőt kapálni kell.. Ez az egykori kislány már 1952 óta vb- elnöke a napról napra fejlődő Lakiteleknek. Négy gyereket nevelt. Tanácsakadémiát is végzett... Tóth teává»
