Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-21 / 44. szám

19W. február SÍ. íteiíd S. oldal cA izóhwki uűuH'Sztelep kiállítása művészek fő érdeWődéise Hölgyek é$ urak Annyi képtelen döntés szü■ KRESZ-veiélkedi — az nttörőházban ! A Vöröskereszt megyei elnök­sége és az Állami Biztosító me­gyei igazgatósága által meghir­detett nagysikerű „Üttörők a balesetmentes otthonért” című |>ályázat díjainak, kisorsolására a kecskeméti Szalvay Mihály üt törőházban került sor. Ebből öz alkalomból KRESZ-vetélke- dőn vettek részt a megjelent pajtások, s közülük tízen ré­szesültek értékes könyvjutalom­ban. Pereg a film. Érdeklődéssel figyelik az érdekes KKESZ-ok- iató filmet az úttörők... Rendeczki István rendőr őr­nagy, a megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendészeti al­osztályának vezetője átnyújtja a megérdemelt jutalmat az egyik versenyzőnek. (Tóth Sándor felvételei.) lítsem, s ezeket is csak ügy, kapásból. De ahány város, meg­annyi szín és íz és éJménybéli gazdagság, úgy nőtt az éri erőm ezekkel az irodalmi estékkel, mint ahogyan tégláról-téglára nő a fal. Lélek, erő, akarat, szándék. Ha ezeknek az irodal­mi estéknek a végtelenbe ívelő skáláját meg lehetne írni! De vajön lenne értelme a meg­írásnak? Nem tudom. Ha tel­jes mélységében és a népi lé­leknek teljes tömegében lera­kodott igazságában ha megíród­hatna! Nagy haszna lenne, már csak azért is, mert mindaz, ami a mai fiatalság előtt érthetet­len, vagy közömbös, nyomban értelmet nyerne. De nekem már egyelőre se erőm, se időm, s ezért pár hevenyészett eset ízelítőnek. Sopronban egy Kelet Népe irodalmi esten a főpolgármes­terrel az asztalfőn ott vannak a város urai, úrhölgyei, s mi, eléggé „borzas” népfiak. Nem úgy borzasak, hogy nem fésül- ködtünk meg, hanem ... nem szmokingban, frakkban, hanem csak úgy, jól kikefélt cipő, s ruha. Nagyon tetszett nekem ez a város, írtam is egy cikket az Üj Magyarságban „Sopron, a békesség városa” címen. Egy, NÉPI GYÖKERŰ nemzeti kultúránkban — s ezen belül a magyar képzőművészetben — a vidék nem szorul jelentőség te­kintetében a főváros mögé. A legjobb, legszebbnek ítélt és tör­téneti szempontból legfonto­sabb festmények, szobrok, raj­zok közül igen sok inkább csalt Budapestre „vándorolt”, mert végül is ott kaphatott legtelje­sebb nyilvánosságot. A főváros természetesen máig is gyűjti — vonzza a kiváló alkotásokat, me­lyeknek ihletadó forrása vidé­ken fakadt, de kizárólagos sze­repe e tekintetben is egyre in­kább módosul Az utóbbi évti­zedben gazdag képzőművészeti múzeumok, gyűjtemények jöttek létre jónéhány városunkban. Hazánk legrégebbi művészte­lepe Szolnokon van. Múltbeli fénypontját Bihari Sándor, Deák Ebner Lajos és főleg Fényes Adolf ottani működése jelen­tette, de Mednyánszky Lászlótól Aha Novák Vilmosig igen sok nagy művészünknek köze volt az alföldi városhoz. Az utóbbi idő munkáiból a Kecskeméti Katona József Mú­zeumban rendeztek színvonalas — sajnos nagyon rövid ideig nyitva tartó kiállítást A szolnoki művésztelep nem képvisel olyan szándék- és fel­fogásbeli egységet, mint a többi vidéki centrum, de a változatos­ság is lehet jellegzetes, ha bizo­nyos határon belül marad. A szolnoki képzőművészek mun­káiról pedig ez általánosé ágban elmondható. Nem távolodnak el hagyomá­nyaiktól. Bár a hagyományok is sokfélék voltak Szolnokon, de „Választ az ország” Új rádióműsor E héttől „Választ az ország” címmel hetenként kétszer új so­rozatműsornál jelentkezik a rá­dió. Az adások „főszereplői” a képviselő- és tanácstagjelöltek lesznek. A március 10-ét meg­előző két hétben rendszeresen külön választási műsorral je­lentkezik a Magyar Televízió is: kameráival ellátogat a válasz­tásokkal kapcsolatos minden je­lentősebb eseményre, és külön­böző vidékekről ad tudósítást a választókat foglalkoztató helyi és országos kérdésekről. vagy két évvel későbben megint jártam Sopronban, csakhogy most politikai ügyekben, és Ko­vács Imrével kettesben. Mint ahogy egyebütt is jöttünk-men- tünk hasonló ürüggyel gyakran. A nemzeti lelki ismeret ébren tartására nem elég a csak iro­dalom, ahhoz személyes bizony­ságtétel is kell. így jártuk mi az országot. Na de, ez alkalom­mal is nagyon eltelt az idő, s olyan vonatra ülhettünk legha­marabb, ami nem ment, csak Győrig. Mindegy, szétnézünk ott is legalább. S azután aztán majd lesz valahogy. Déltájban értünk Győrbe, va­lóban széjjel nézhettünk, mert a legközelebbi vonat majd csak estéli tíz órakor Indul, ha ugyan nem késik a bécsi gyors — be­szél ilyenformán az állomásfő­nök. Kovács Imre azt mondja estefelé, menjünk el különvo- nattal. Jó. Menjünk. Egy mozdonyt; és egy kocsit összeállít az állomásfőnök kész­séggel és kisül, hogy nem is olyan égbeikiáltó drága ez az egész. Na de ml most ketten berobo­gunk Pestre különvonattal? Eszembe jut hirtelen gróf Ti­sza István, aki Szalon taról ment mindig a népélet és a hazai táj felé fordult. A festők koloristák, ami annyit jelent, hogy több­nyire nem letompítva, a tömör hatás érdekében visszafogva al­kalmazzák a színeket, hanem bőségesen használják az élénk színek tüzet, szemgyönyörköd­tető hatását. A szobrászok szin­tén művészeti águk hagyomá­nyos útját folytatják. CHIOVINI FERENC négy év­tizede fest Szolnokon. A táj — a Tisza part, a tanyavilág — és a tájban élő emberek adták mindig képeinek tárgyát, s az ábrázolásban a látványtól ihle­tett élményt fogalmazta meg. Környezetével való együttérzése, szakmai biztonsága segítette ab­ban, hogy olyan képeket fessen, melyek meggyőzően bizonyítják közvetlen világával való együtt- lélegzését. A SZOLNOKI születésű Ba­ranya Sándor mozgalmas, sodró, olykor színeit és formáit te­kintve harsánynak mondható festészete jelenti a kiállítás egyik szembetűnő pontját. Meggyes László reményre jogo­sító tehetség, különösen tájakat ábrázoló festményei mondatják ezt. Palicz József fejeivel válik ki. Különösen szép a Szerelmes- pár című képe, amellyel díjat, nyert a Bács-Kiskun megyei Tanács házasságkötő-termek dí­szítésére kiírt pályázatán. Bács-Kiskun és Szolnok me­gye szomszédos képzőművészei azonos szervezetbe, a Középma- gyarorszógi Képzőművészek cso­portjába tartoznak. Az országos viszonylatban is jelentős szere­pet játszó szolnokiakkal való kapcsolat jó hatással lehet Bács megye művészeti életére; FEBRUÁR 21, KEDD Három megtörtént eset szereplőit szólaltatja meg a Barát vagy ellen­ség című riportfilm. Mind a három erőteljes tiltakozás, ahogy az egyik alkotó mondja: riadó a hozzánem- értés, a felelőtlenség ellen, amely ezekben a súlyos esetekben ember­áldozatokat követelt. A vegyszeres gyomirtás szakszerűtlen alkalmazá­sa több holdas krumplitáblát mér­gezett meg egy nógrádi faluban, Szabolcsban egy kislány életét kö­vetelte a permetezőszerek gondatlan így egyszer Pestre különvonat­tal és a parasztok úgy szidták, mint a bokrot, de mit monda­nak most, hogy mi is ugyanúgy megyünk, mint Tisza István? De még a parasztok mit mon­danak, hanem az írók! Azok eddig is, de még egyre jobban acsarkodtak ránk, főként rám, amiért csináltam azt, amit lelki- ismeretem szerint csinálnom kel­lett. (Kisgazdapárt, Parasztpárt, Kelet Népe, Szabad Szó.) Nem ültünk különvonatra, megvártuk az esti vonatat. Ad­dig nézegettük a várost, beszél­gettünk emberekkel, főként vi- dékikkel (Hajdú Németh I-ajos). s a kertésznek segítettünk füvet kaszálni, kicsi, kézi kasza géppel a Városháza előtti téren. Töb­bek között arról beszéltünk, hogy majd, ha gépesítjük a me­zőgazdaságot! Máshol irodalmi est, nagy si­ker, vacsora, és jó bor és éjjeli holdvilág, de öles árok az ut­cán. Barsi egyszerűen belésétált és lefekszik hasra. S Boda Gá­bor lehajlik hozzá, nézi, mintha modellt feküdne, s mintázásra várna. Nagyon sok emlék, helyzet, megannyit szinte lehetetlen fel­idézni. De nem is érdemes. (Folytg^ága következik,) letett az utóbbi évek nagy, nem­zetközi fesztiváljain, hogy a legrangosabb filmdíj, a can- nes-i Aranypálma előrejelzése sem kellő biztosíték már arra, hogy tényleg jó filmet fogunk látni. Még Pietro Germi eseté­ben is hajlamosak vagyunk né­mi gyanakvó hümmögésre: Hát­ha a név kapta a díjat, a be­vált téma csikarta ki a döntést, amint az óvatos zsűriknél ez gyakran megesik. De a Hölgyek és urak elcsi- titja a kétkedést. Germi nagy témája, az egyház áldása alatt erényt mímelő erkölcsi züllés leleplezése, visszatér ebben a filmjében is. De hogy még ke­serűbb a szánk íze, mint ko­rábbi filmjei után, nem azért van, mert ismételten kifőzi a tárolása. .. Bs a veszély mindenütt kísért! (18.25) FEBRUAR 22, SZERDA A hivatás Iránt érzett hűség, a minden akadályt legyőző, minden emberi kicsinyességen átlépő helyt­állás példáját fogalmazta meg Fe­kete Gyula Weisz doktor alakjában, Az orvos halála című regényében. Könyve alapján készítette el első filmjét Mamcserov Frigyes fiatal rendező. Egyszerű, tiszta alkotás. Páger Antal emlékezetes alakítást nyújtott a főszerepben. (20.20) A kórusvezetés világhírű mesteré­vel Vásárhelyi Zoltánnal folytat ze­nés beszélgetést a televízió riporte­re. A Kossuth-díjas karnagynak Ko­dály Zoltán népszerűsítésében rend­kívüli jelentősége van. Megyénkben te többször szerepelt, sőt fiatalsága Is idekapcsolja: a Tanácsköztársa­ság alatt sokat tett Kecskemét ze­nei életéért. (21.50) ­FEBRUÁR 23, CSÜTÖRTÖK Két kisfilmet mutatnak be közös műsorban, cselekményük a telefon körül bonyolódik. Vészi Endre da­rabja az Ikertárs, arról szól, hogyan szünteti meg egy ágyhoz szegzett. súlyosan sérült fiatalember magá­nyát a telefon, amelyet tévedésből vezettek be a szobájába. A másik film Lucille Flechter hires novellá­jából készült, címe: Téves kapcso­lás. Aki olvasta vagy hallotta rá- dióváltozatát, tudja, hogy lebilincse- lően Izgalmas. (21.20) FEBRUAR 25, SZOMBAT Marivaux, a Két nő közt című vígjáték szerzője, a XVTI. század egvik legragvogóbb tollú színpadi írója volt. Moliere, Racine, Corneille árnyékában azonban valahogy mél­tatlanul elfeledte az utókor. Bravú­ros cselekményű. pergő vígjátéka nagy sikert aratott a Nemzett Szín­ház tavalyi felúlításában. Főszerep­lők: Sinkovits Imre, Agárdi Gábor. Berek Katalin, Torday Teri. (20.26) FEBRUAR 25, VASÁRNAP Gregory Peck játssza a Bíborsiva­tag című magyarul beszélő angol film főiszerepét. A film hű változa­ta Bates azonos című regényének, amely hazánkban is nagy sikert ara­tott. A történet a második világhá­ború idején a brit hadsereg egvik gyarmati légitámaszpontján játszó­dik, a kaland ea a dráma sajátos kgyetekü. (2&20) régi tealevelet. A szatíra kese­rűbb. A torz jelenségek okát tárja fel még .szélesebben álta­lánosítva. A Válás olasz módra, az El­csábítva és elhagyatva Szicíliá­ban játszódott. A sziget szinte már nevetséges gazdasági elma­radottsága, babonákkal átszőtt, sötét Világa közismert. De az új Germi-film hölgyei és urai a „Virágzó Észak” egyik, modern épületekkel büszkélkedő, fényes kirakatú városában lubickolnak boccacciói kalandjaikban. Boccacciói pedig csupán a si- kamlósság — a reneszánsz mes­ter természetes élétöröme nél­kül. Ezek a hölgyek és urak az élet valósága elől menekül­nek a csiklandozó tobzódásba. A kaland állandóan felsőfokon vibráló mozgalmassága, az ál­landóan forrponton sistergő in­dulatok helyettesítik azt, ami hiányzik életükből: az igazi cse­lekvést, az érzelmi telítettséget. A Válás olasz módra boldog­talan, deklasszált grófjának el- sóvárgása csúnya, butácska fe­lesége mellől még csak érthető. A hölgyek és urak viszont nem akarnak változást. Kitűnően ér­zik magukat előkelő orvosi ren­delőjükben, jól menő üzemecs- kéik irodájában, elegáns üzle­tük pultja mögött. Egy-egy há­zasságtörés, botrány vagy éppen liliomtiprás nem azért veszélyes számukra, mert elítélik a tör­ténteket — ó dehogy, örömmel benne vannak —•, hanem mert az erkölcsi felelőtlenségüket sza­vatoló rendszert érzik megtá­madva, ha bármi is kitudódik. Pontosabban nem is az a baj, ha kitudódik, úgyis tud minden­kiről mindenki mindent. Csak ne nyerjen törvényesen is meg­erősítést az igazság, mert akkor maguk is kénytelenek lemon­dani örömeikről, ami pedig min­dennél rosszabb, mert értelmét veszti az üzlet, a gyár, az Or­vosi rendelő. Ritkán láthatunk szatírát, ami ennyire összetetten, a társadal­mi gyökerekig hatolva, ilyen határozott ítéletet mond az er­kölcsi képmutatásról. És milyen könnyedén, milyen szédületes tempóban, mennyire szellemesen! Elejétől végéig ro­bog a három történetből álló, mégis egységes cselekmény. Semmi lazítás, semmi bíbelődés a jellemek bemutatásával, azon­nal legrejtettebb titkaik tudói vagyunk. Nevetünk, töprengünk és fő­ként felháborodunk. Az erkölcsi érzék mozgósításának filmje. Súlyos és formailag tökéletes. Nagy film: Pietro Germi filmje. (S3) S. I. Jelenet a filmből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom