Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-14 / 38. szám
Í9#L február 14 kedd 5. oldal Lépést tartani a korral Könyvek a falunak A el osstalyt szerveztek az ősszel az egyik városban a «Marxizmus—leninizmus esti középiskoláján. A pártbizottság munkatársai nagyon helyesen. arra törekeditek, hogy minél több munkás is részt vegyen az oktatásban. De nem is kellett sokat agitálniuk, szép számjnal jelentkeztek üzemi dolgozók, s külön osztályt alakít- hqfebak belőlük. A másik osztályba a különféle hivatali pártszervezetekből jelentkezett hallgatók kerültek. Közöttük jó néhány diplomás, <4e valamennyi üknek megvolt legalább az érettségije. Ez is helyes szervezési elv: eredményesebb lehet az oktatás, ha nagyjából egyforma alapműveltségű, felkészültségű hallgatók kerülnek egy tanulócsoportba, mert nem fékezik a jobbakat azok, akik nehezebben birkóznak meg az anyaggal. Az utóbbiak pedig nem vesztik el a bátorságukat és a kedvüket az erősebb társakkal vívott meglehetősen kilátástalan versenyben. T>e hiszen ez közismert pedagógiai alapélv, nem keli különösebben bizonygatni. Természetes, hogy a pártoktatásban is lehetőleg érvényesítik a propagandisták. Am nem kevésbé fontos kelléke a pedagógiában a sikernek: a lelkesedés, a tudásvágy, a szorgalom. S a városban — amelyet nem akarunk ugyan pellengére állítani azzal, hogy megnevezzük, de a példájukat szeretnénk okulásul mégis a nyilvánosság elé tárni — abban a városban tehát éppen ez okozta a. meglepő különbségét a két osztály*'- eredményed között. A többnyire csak általános iskolát végzettekből álló üzemi osztály nagyon nekifeküdit már a tanév kezdetén a munkának. Tudták, hogy nem lesz könnyű megbirkózniuk az anyaggal, amely filozófiai, köz- gazdasági és történelmi ismereteket tartalmaz. Valamony- nyiüknek idegen terület, amely- lyel most kerülnek először közelebbi kapcsolatba. De — egyrészt vállalták, tehát helyt Is akartak állni tisztességgel: másrészt pedig tudták, hogy szükségük van a tudásra, mert egyre nagyobbak a követélmények a pártmunkában. A hallgatók többsége ugyanis pártvezetőségi tag és aktivista. Ők tehát valóban komolyan vették a tanulást. Náluk nem volt áümosító szeminárium, kelletlen felelgetés. Egymás szavába vágtak, vitatkoztak, s nem nyugodtak addig, míg meg nem értették az utolsó betűig a tananyagot. Azt mondják, hogy még a szünetekben is az órán felmerült kérdésekről vitatkoztak ... Segítették egymást... A marxizmus—leninizmus középiskoláján nem jár tanulmányi szabadság, ők tehát a rendes szabadságuk terhére vettek ki néhány napot a félévi vizsgák előtt. S bekövetkezett, amit a tanév kezdetén senki se hitt volna: az üzemi osztály sokkal jobb eredményekkel végzett, mint a másik. Most, a vizsgák idején azonban ez már nem is volt meglepetés. Számítani lehetett rá. A másik osztályban ugyanis eleinte túlságosan könnyen vették a tanulást. Némelyek mintha még meg is lettek volna kissé sértve, hogy ilyen „alacsony fokra” osztották be őket. „Miért nem esti egyetemre?” „Ezen a fokon mi már túl vagyunk.” Nem vették tekintetbe, hogy bár az újságolvasó, közéletben forgolódó ember csakugyan sűrűn találkozik a 1 marxizmus—leninizmus fogalmaival, s képe van róluk; a fogalmak pontos megismeréséhez, lényegük tisztázásához, alkotó felhasználásához ez nem elég. A marxizmust pedig nem elég felemásan ismerni, mert akkor egy vállalat vagy termelőszövetkezet sorsának inité- jzésében csakúgy tévútra jutunk, mint egy ország ügyeinek megítéléseben. Ráébredtek később ők is, hogy túlértékelték önmagukat, s hiába a viszonylag magasabb iskolai végzettség, attól még meglehetősen alacsony képzettségűek maradhattak a marxizmus elméletében. Ekkor meg az önbizalmuk, a kedvük illant el. „Most már késő, hiába is törjük magunkat.” „Nem tudjuk pótolni a lemaradást az új anyag mellett.” így lett az átlaguk az üzemi osztályénál alacsonyabb. Az eset kézenfekvő tanulsága: Ne légy elbizakodott! De van egy még fontosabb és általánosabb érvényű tanulsága is: a marxizmus az élettel és az elmélettel tartott szüntelen, és szoros kapcsolatot követeli. Hiszen maga is állandóan fejlődő tudomány, nem lehet megállni a tanulmányozásában sem. Az említett hallgatók jó néhánya is tanult már marxizmust különböző fokon az egyetemen, vagy pártiskolán, korábbi szemináriumokon. S most látnia kellett, hogy méglse tud eleget. Mert ha egy ideig nem foglalkozik vele, lemarad. A példa arra int, hogy nem állhat meg egyetlen pillanatra sem a tanulásban, áld lépést akar tartani a kor követelményeivel. Legkevésbé tehetik meg a kommunisták, mert ők arra vállalkoztak, hogy a jövő útjait egyengetik. Mester László Nagy munkában vannak , ezekben a betekben a könyvesboltok, kiváltkép a foldművesszövet- kezetek faluellátó üzletei. Február: Mezőgazdasági könyvhónap. A falusi könyvterjesz- tés nagy megmozdulása. A kiskőrösi járásban minden községben, s majd minden gazdaságban van bizományos, ők most a Mezőgazdasági könyvhónap kiadványaiból összeválogatott min- taosomagokat kapnak, és külön prospektust az új szakkönyvekről, hogy a vásárlók abból válogathassák ki az őket érdeklő és munkájukhoz hasznos segítséget nyújtó könyveket. A jól megszervezett propagandának van is foganatja. Nemcsak egyéni megrendelőik és vásárlóik vannak, hanem egyik-másik gazdaság szokatlanul nagy összegekért egész könyvtárra való könyvet rendelt. A Kiskőrösi Állami Gazdaság, vagy Tab- diban a Szőlőskert Termelőszövetkezet például több ezer forintot áldoz most erre a célra. A könyvhónap idején számos író— olvasó találkozót, kiállítást, kőnyvbá- lat rendeznek a földm ü vesszövetke- zetek és a helybeli könyvbarátok. Csengődön a kultúrház- ban, Kaskantyún az iskolában tombolát rendeznek, ahol a nyeremény: könyv. Ilyenkor persze nemcsak a mezőgazdasági szakkönyvek, hanem a szépirodalmi és ismeretterjesztő művek forgalma is emelkedik. Képünkön Gombos Dénes szervező és Péntek Erzsébet tanuló a bizományosoknak küldendő csomagokat válogatják a kiskőrösi könyvesboltban. FEBRUÁR 14, KKTOD Feszült lélektani drámának ígérkezik a Vihar a repülőgépen című angol film. Egy gyermeke halála miatt elkeseredett apa fájdalma állandó gyanakvássá, majd gyilkos és indokolatlan bosszúvággyá fokozódik. Egy repülőgép összes utasát el akarja pusztítani, m$rt köztük van kislánya állítólagos „gyilkosa” is. . . (20.20) FEBRUÁR 15, SZERDA Toselli olasz zeneszerzőt ma már csak fülbemászó, kissé túl édesen asorgp dailamú szerenádja tartja emJékezetünkben. Életének egy szakaszában pedig alighanem Európa legtöbbet emlegetett; embere volt: szászországi Lujza, Habsburg főhercegnő miatta mondott le trónörökösödési jogáról, és hatalmas pletykavihart kavaró, rangon aluli házasságot kötött a divatos muzsikussal. Ezt a romantikus történetet dolgozza fel kellő érzelmességgel és sok muzsikával a Szerelmi románc című olasz film. A főhercegnő: Danielle Darieux. (20.20) FEBRUÁR 16, CSÜTÖRTÖK Üj, állandó rovat indul ezen a napon: a Gong. Színházi életünk legfrissebb, legérdekesebb eseményeivel foglalkozik. Az első adásból a Shaw Szent Johannájának szerepére készülő Psota Irénnel folytatott beszélgetés emelkedik ki. Az interjúhoz meghívta a televízió a korábbi híres Johannákat, Bulla Elmát Ruttkai Évát, és a hangmúzeum segítségével Bajor Gizit is. (19.30) FEBRUAR 18, SZOMBAT Délután a zenebarátoknak lesz része ritka csemegében. A Drezdai Operaház együttesének előadásában közvetítik a Bastien és Bastienne-t. ezt a pompás kisoperát, amit 12 éves korában komponált a csodagyerek Mozart. (17.25) Este Princ, a katona tizennegyedik kalandjával végképp elbúcsúzik nézőitől. (20.20) Hogy a búcsű ne legyen túl szomorú, kétórás vegyes szórakoztató műsor következik utána. (20.50) Ebben mutatják be többek között a Párizsi Televízió varieté összeállítását, a Zöld szőlőt is, amely nagydíjat nyert tavaly a Montreux-1 fesztiválon. FEBRUAR 19, VASÁRNAP Az egész világot megrázta múlt öüszel a reneszánsz kultúra leggazdagabb örökségét őrző város, Firenze árvízkatasztrófája. Zeffirelli olasz rendező, és a nagy színész Richard Burton azonnal az Arno partjára sietett és döbbenetes hatású, művészi dokumentumfilmet forgattak a tragikus napokról. (18.55) Tudósok találkozása klubtagokkal A KISZ Kecskeméti Városi Bizottsága, a klubtanács, valamint a városi tanács művelődésügyi osztálya közös elhatározásaként a közelgő KISZ-kongresszus tiszteletére érdekes elgondolást valósítanak meg: fiatal, országos nevű tudósokat hívnak meg a klubokba. A cél: megismertetni a tagokat a klub profiljának megfelelő tudományágakkal és azok képviselőivel. Minden klubba két tudós látogat el. Eddig a következő klubok kötöttek le előadást: Fegyveres Erők Ifjúsági Klubja, a Berkes Ferenc Kollégium klubja, a felsőfokú intézetek ifjúsági klubja, a Petőfi Tsz területén működő belsőnyíri tanyai klub, a Mathiász Tsz klubja, és a Bányai Júlia Gimnázium klubja. Bár a meghívandó tudósok névsora még nem teljes, annyi már bizonyos, hogy dr. Mucs Sándor alezredes, a történettudományok kandidátusa, dr. Vikár László, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának munkatársa. Szálai Károly kandidátus, 111 Márton csillagász és Szegedi Sándor kandidátus, a Mathiász-telep vezetője tartanak előadást. A március 5-én kezdődő találkozósorozaton főiként a fiatalokat érdeklő érdekfeszítő témákról lesz szó a meghívott tudósok előadásában. 1bMindenki tudja, milyen „rossz” télen késő éjszaka vonattal megérkezni. Az embernek nem akarózik kiszállni a jó meleg fülkéből, ahol talán éppen legédesebb álmából riasztotta a hang: „Kecskemét!” — „Szolnok!” — „Lakitelek!” Nem egyszer olyan jólesik már a meleg kényelem a vonatban, hogy legszívesebben pótjegyet vásárolnánk akár a végállomásig. Igen ám, de ahhoz le kell szállni, s ha már úgy is megszakítjuk a nyugalmat, minek visszaszállni? Ilyen hangulat-hullámzással, törődötten állunk fel a fülke padjáról, s még szinte félálomban, kesernyés szájízzel botorkálunk a peronra, hogy onnan a lépcsőnek vágjunk, lefelé .. ■ Télen, ha fagy, ha sár van, ha hó esik, csúszósak ezek a lépcsők, s köztudomásúan magasak is. Nem kell más, csak... ... Ezen az éjszakán is egymás után futnak be a helyi és távolsági vonatok. Mi már leszálltunk. „Halál” szomjasan állunk rövid sort a peronbüjés- nél egy-egy üveg Hüsi-ért. Megereszkedett idegzettel, a vonatbeli alvás fáradtságával meresztjük a szemünket. Hova? Sehova. Csak nézünk, mert ha már lent vagyunk, még is csak nyitva kell tartani a szemet. Még egy pillanat — és... Egyesegyedül arra összpontosul minden figyelmünk, hogy az éjszakai kínzó szomjúságnak mielőbb véget vessünk. Annyit azért ilyen állapotban is észlel az ember, hogy most éppen egy vicinális gördül be az első vágányra. „Kis” vonat, de lassú mozgása is megremegtet mindent a közelben. Már majdnem megállt. De ez a „majdnem” egy bizonyos szempontból semmit nem különbözik a sebes robogástól. Ha az ember az alig-alig guruló kerék alá kerül, ez a „szelíden” forgó tömör, több mázsás fémkorong éppoly „kegyetlenül” széttran- csírozza, mintha gyors futásban lenne. ''ff1 ehát ez a helyi vonat * sem áll még mozdulatlanul. Komótosan, alattomosan döcög még tovább. Ügy külön nem is látja az ember, menynyien, kik állnak mér a nyitott ajtóban, leszállásra készen. Mindjárt megérkezik, azaz végleg megáll a vonat és kész. De még mindig mozog... És ... De mi ez a ropogó, csattanó, tompa zuhanás, meg ami okozza? Ledobtak valami fekete zsákot? Pont a sín és a peron kőszegélye közti lépésnyi földsávra? Mindjárt odébblöki a következő kocsi alig észrevehetően „úszó” alsó lépcsője ... Jaj! Ez a „zsák” megelevenedik, fordul, nagyobb lesz... EMBER! Megáll a szívverése mindenkinek. Három-négy pillanat is eltelik, de csak utólag válik tudatossá az emberekben, amit szemük befogad. Az értelem, az idegpályák rövidzárlata miatt — fogoly. A rémület kinél több, kinél kevesebb időre bénultságot okoz. Nincs parancs, hogy — „Ugorj, rántsd el!” \'3 ondom, utólag forgatja vissza az eszmélet, amit a szem látott. Hogy az a fekete — egy vastag télikabátos nő ... Hogy úgy kecmereg, küzd a fel- ülésért, mint aki hipnotikus álomban cselekszik. Fogalma sincs, mi van vele. Kalapja lebillent, hosszú, őszes haja kócosán. bomlik elő. Zilált, tépázott, pedig csak egy másodperc volt, míg a felső lépcsőről, egyenesen a talajra zuhant. Vágódott ... Csak a felsőtestét látni, amint a kezek támaszkodó kísérleteire imbolyog. Lábai arra a kerék felé esnek — nincsenek a síneken, hiszen arasznyi az a hely?! — Ne mozduljon! — kiált egy férfi olyan kétségbeesett dühhel, mintha öt támadná valaki. Ekkor már másokban is elmúlt a rövidzárlat. Ugranak az idősödő asszonyhoz, vallonra- gadják, elrántják. A legeslegutolsó pillanatban. Mert annyit meg lehet látni, hogy bal cipője orrát még megpöccenti a forduló kerék, de szerencsére már az elhúzás mozzanatában. A keréknél következő nedves, fekete alsó lépcső fenyegető nyugalommal húz el a hely fölött, ahol az előbb ember volt. S ha nincs lélekjelenlét — borzalom elgondolni is... Az asszonyt már talpraállították. Még most sincs egészen tudatánál. Mint a nyomorék, úgy próbálja az első lépéseket kísérői karján. Szeme mintha nagyon melyről nézne egy pontra... Hosszú percek múlva szólal meg. — Ne ... nem ... is tudom ,.. Álltam... egyszer minden elmerült ... Vtt még volt egy pillanat a segítségre. De hány esetben nem lehetséges már közbelépni... Amikor a szerencsétlenségről közölt egymondatos hír ezzel a kiegészítéssé! végződik: „Az ügyben folyik a vizsgálat.” Tóth István »
