Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
& mm f I, frwfe1 «, esB«8fWÍ 30 nap alatt 2000 idegen szól Űj módszer idegen nyelvek tanulására — Kényelmesen feküdjenek hátra! Emyesszék el magukat! Terüljenek el és ne gondoljanak semmire! Csak az asztali lámpa ég, és ebben a kellemes félhomályban hallani fogják dr. Georgieva hangját aki ismeretlen szavakat ismétel. Ha lehet, felejtsék el. hogy leckeórán vannak. A szavak mintegy maguk találnak el önökhöz, s megragadnak az emlékezetükben. Sikeres tanulást kívánunk! Viszontlátásra! ^Doktor Georgi Lozanov bolgár nyelvtudós csöndesen becsukja az ajtót. Elkezdődik a lecke. — Le matin: reggel. Le matin. .. — az előadómé hangja suttogássá halkul, majd ismét felemelkedik. s harmadszor hangosan, paramcsolóan ejti ki a szót — hogy jól megragadjon az emlékezetben. így két óra leforgása alatt a goi csoportok 20 nap alatt 1000 angol, a francia csoportok 30 nap alatt 2000 francia szót tanulnak meg. — Munka közben megállapítottuk — folytatta dr. Lozanov — hogy a memorizálás mértéke nem függ a szavak számától. Ezért elhatároztuk, megvizsgáljuk. hol van az emberi emlékezet határa. Két önkéntes csoportot alakítottunk. Az egyik szeánszon 15 perces szünettel átvettünk 15 leckét, összesen 500 új szót. Mindjárt a szeánsz után írásbeli feladatot írtunk, s három nap múlva ismét egyet. Csupa kitűnő érdemjegyet kapott valamennyi! Érdekes, hogy a szeánszok , nem fárasztják, hanem ellenkezőleg, pihentetik a növendékeket. — Végül is mi az egésznek a titka? — Általánosságban szólva módszerünk az önelemyesztésA pihenve tanulás közben. tanárnő 40—50—100 szót mond ki. Ki emlékszik ennyire? — A szavakat a növendék már itt a szeánsz ideje alatt megjegyzi — feleli dr. Lozanov. — Ez egészen új tanulási módszer. A mi módszerünk lényege az. hogy sugalmazzuk a tananyagot a „növendékeknek”, akik éber állapotban, önkont- rolljuk teljes birtokában vannak ugyan, de könnyedén elernyesztik magukat, passzívak, szórakozottak. Ilyen állapotban az előadott tanyanyag könnyebben elsajátítható. A szeánszokat nap közben, megszokott körülmények közt tartják. Az anről szóló jóga-tan racionális magvát alkalmazza. A mellékes, bénító folyamatoktól szabadult öntudat itatósként magába szív minden kínálkozó ismeretet. A szavak akkor ragadnak meg leginkább az emlékezetben, ha megfelelő intonációval ejtjük őket. Az előadó arra törekszik, hogy hangja nüaszaival minél jobban kifejezze az ismeretlen szavak tartalmát, s ilykép- pen mintegy „megparancsolja” az emlékezetnek, fogadja be őket. Nem kétséges, hogy a sugges- topedia (ez az új tanulási módszer elnevezése) a nyelvtanulás A bizonyítványról Georgi Lozanov, az új nyelvtanulási módszer úttörője. körén kívül is egyre szélesebb körben kerül majd felhasználásra. Azok a kísérletek, amelyeket a szófiai főiskolák több növendéke végzett, azt bizonyítják, hogy az új módszer sikeresen alkalmazható a matematika. fizika, kémia, biológia és más tudományok tanulásánál is. A TÉLI iskolai szünidő utáni első nan a félévi bizonyítványosztás ideje. A pedagógus, a diákok fél év alatt mutatott munkáját, felkészültségét értékeli az érdemjegyekkel. A bizonyítványra mindenki kényes, a diáik is, szülő is. A szülő szeretné igazolva látni magát a jó jegyekben, hiszen gyermekét ki ne tartaná a legjobb képességűnek, alkalmasnak az ötös bizonyítványra. Gyakran a tanárt okolják egy- egy gyengébb érdemjegyért. Adhatott volna jobbat is — mondják a szülők. A pedagógus egyik legnehezebb feladata az osztályozás. Nem könnyű a helyzete, ha „meg akarja magyarázni” a diákok bizonyítványát. Jelenlegi osztályozási rendszerünk lehetővé teszi, hogy egy-egy feleletet másképpen értékeljen más-más tanár. A NEVELŐ számára a tanterv, az előírt anyag jelenti az osztályozás alapját. Ez megszabja, mit és hogyan tanítson. Bár a Rendtartás előírja minden nevelő számára, hogy egységes követelmények szerint kell elbírálni a tanulók tudását, munkáját, nem ad elég támpontot éppen ahhoz, hogy miként értékeljen. Így lehetségeshiánifzik... Már felhörpintettük a feketénket, indulni készültünk. Éppen a sálamat igazgattam, amikor eszembe jutott: Barátomnak egy „érve” hiányzott. S ez az érv a hatalom, amellyel főnöke ez esetben nem élt, hanem visszaélt. Arany „Fülemilé”- je jutott eszembe és hazáig azon gondolkodtam, hogy is hangzik a pontos idézet. Így: „Milyen jó dológ, hogy már ma nem történik ilyen ...” Nem tudom pontosan, még nem volt időm utána nézni. De talán nem is fontos, mert nálunk — mint a példa mutatja — akad „ilyen lárma”. (No, lám, eszembe jutott!) —es sé válik, hogy amire az egyik tanár ötöst ad. a másik esetleg csak hármast. Hiszen a nevelő követelményei különbözők lehetnek aszerint, hogy milyen fokon áll világnézeti-politikai fejlettsége, szakmai felkészültsége, mennyire igényes, lelkiismeretes. A TANTERV csak azt szabja meg. mit kérdezzen. A pedagógus értékelése a legjobb akarat mellett is különböző lehet. Egy példa: ismerjük, hogy a városi gimnáziumba tanyáról felkerült tanuló nem mindig éri el azt az átlagot, amit a régi iskolában elért. Valójában nem ő romlott le: a tanár követelményei mások, magasabbak. (Természetesen ez nem egyértelműen általánosítható példa.) De relatív lehet az osztályozás azért is, mert a tanár többnyire az osztályátlaghoz kénytelen mérni a tanuló feleletét, amely nem tükrözi mindig a reális követelményszintet. Már résóta próbálkoznak azzal. miként lehetne elérni, hogy a bizonyítvány pontosan fedje a • tanuló tudását Illetőleg: a probléma inkább az. miképpen lehetne úgy értékelni, hogy az a tanuló jellemét, munkához való viszonyát is jobban kifejezze. AZ OSZTÁLYOZÁST, a mindennapi munka ellenőrzését azonban nem lehet kiiktatni, mással helyettesíteni az iskolai munkában. A tanár kezében a ’evnagyobb nevelési eszköz lehet ha jól bánik vele. A gyermek számára a felelés számadás az elvégzett munkáról. Az enyhe osztályozás hamis illúziókat kelt a szülőben, diákban egyaránt. Nem ösztönzi a tanulót. \ túlságosan szigorú oszt-sivozás pedig csökkenti a tanulók munkakedvét, sérti önérzetüket. Helytelen sok szülő „hozzáállása” is az osztályozáshoz. Az ötösért ..prémiumot” adnak a gyereknek. Nem a munka örömét, szépségét tanulja meg így, hanem azt, hogy „pénzért dolgozunk”. Mert a cél: megszerettetni a mindennapi küzdelmet, elviselni a nehezét, megtanulni talpra állni. Bukás után is. Rossz bizonyítvány után is. Ha másként nem me^ a szülő, a pedagógus segítségével. Mert, mindkettő felel*« a bizonyítványért. A BT?0NYITVANY prognózis. Dokumentum, amely tájékoztatja a közösséget, a magasabb iskolát, ahová a gyermek szeretne kerülni, a jövendő munkaadót. Felelősségigei és következménnyel kimondott ítélet a everm«>k képességeiről, közösségben formálódó műnké iáról. R. N. Antikor eßif „érv Gőzölgött előttünk a fekete. Régen találkoztunk már, pedig egy városban élünk. Ez nem ritkaság elfoglalt emberek között. Elhangzottak a banális kérdések: Mi újság? Hogy éltek? — Hagyd el! Olyan bosszús vagyok! — hangzott a válasz és barátom beszélni kezdett. Nem akarom un- vtatni a kedves olvasót, azért csak a lényegre szorítkozom. Barátom elmesélte, hogy vitája volt a főnökével. Kikapott egy intézkedés miatt. Miután a főnök befejezte mondanivalóit, ő szépen felsorakoztatta az érveket. Bebizonyította — mint mondta —, hogy adott esetben csak azt lehetett tennie, amit tett, csak úgy lehetett intézkednie, ahogy intézkedett. Nyugodtan beszélt, tiszta volt a lelkiismerete. Csak akkor kezdett nyugtalankodni, amikor — mintha egyetlen érvet sem mondott volna — ismét csak azt hallja főnökétől, amivel kezdte. Szóval — újra, ugyanúgy kikapott, mint a „beszélgetés” elején. — Nem tudom, hol követtem el a hibát — mondta barátom. — Nem jól bizonyítottam az igazamat? Vagy nem értette meg, hogy mit mondtam? Nem figyelt oda?... Annyira megzavarodtam, hogy köszönni is elfelejtettem, mikor kiszéde- legtem a főnöki ajtón. — Az. Slussz. Egy szóval több nem jött ki belőle. Ma aztán csoda történt. Szokás szerint besattyog. A puttonyt azonban feltűnő hevességgel löki le a parkettára. Csak úgy dong bele a padozat. — Friss időnk van, Imre bácsi. Meg szép nagy\hó. — Hát... hó az van, de igazság nincs — fakad ki olyan hangon és önérzettel, ahogyan még sosem hallottuk beszélni. Megdöbbenek, olyan váratlan ez a „bőbeszédűség”. Nem is tudom, mit kérdezzek? De nincs is erre szükség, Imre bácsi szava bőven, gyorsan patakzik. — Tetszik tudni, mi házmesterek vónánk, azazhogy ... Abban a Liget utcai, egyemeletes új bérházban ... Idáig... Jobban ugyan a feleségem a házmester, de én is segítek neki, mikor itt a vállalatnál befűtök. Nem mondom, gyorsan eljár az asszony szája, de csak olyankor, ha már nem türtőzteti magát. Ez pedig akkor fordul elő, ha megbántják ... Most egv csenő szünetet tart a beszéddel, felbillenti a kályhaajtót, lehajol, meglesi a Pő; razsat, s azzal a gyűrűs végű dróttal megrázza a rácsot. Aztán felegyenesedik. Néz a szemembe, még mindig hallgat. Rápaskol a combjára, amelyen kifényesedett a füst- meg a ko- romzománcos nadrág. De most már csak folytatja, amit elkezdett. — Tudja, én most pletykálok. Pedig az förtelmes valami. Tapasztalom én, hiszen épp elég régen vagyok itt alkalmazva, hogy milyen átok az ennél a vállalatnál is ... De hát ez mégse olyan pletyka ... Tetszik ismerni, ugye Sáfrány Jenőt, azt a telepvezetőt a Lemez Vállalatnál? — Hogyne. Az a veres, rókaképű ember. — Az. az, jól mondja. Ravasz, mint a róka. Meg olyan alattomos ... Na, ennek a felesége miatt bocsátottak el bennünket a házmesterségből. — Elbocsátották? — Hát, tetszik tudni, úgy, hogy egy másik bérházban adtak azért lakást, de a házmesterségnek — fuccs. — összeszólalkoztak? — Ahogy vesszük. Legvint. '— Ha egy házmester szól valamiért, akkor az „kötekedik”. Akkor is, ha kétszázszáza- lékosan igaza van... Az a baj, hogy sokan uraknak érzik magukat, ha már jobb beosztásban vannak. — Hogy érti ezt? — Ez a Sáfrányné is ... Mert hogy az ura telepvezető, ő meg személyzetis egy másik cégnél .... Tetszik tudni, még a múlt esztendő végefelé buli volt náluk. Nahát ebben nincs semmi. Jó. ha az emberek szeretnek szórakozni. De azért ne úgy csinálják, mintha rajtuk kívül senki nem lenne a világon. Legyenek tekintettel arra, hogy a szomszédok aludni szeretnének. Ne ordibáljanak, ne rugdalják a padlót, ne döngessék úgy a falat, mintha készakarva arra mennének, hogy másokat ne hagyjanak pihenni. Mert Sáfrányék ezt csinálták. Két lakó is jött hozzánk, — felkeltek az ágyból, álmosan, pizsamában kopogtak be —, hogy figyelmeztessük Sáfrányé- kat a tisztességre. Az asszony be is ment hozzájuk, csak úgy a küszöbről kérte, csendesebben vigadjanak, „Ni, köhög a bolha!” — ..Maga csak menjen vissza, maga itt kuli, érti?!” — így gúnyolódtak vele. Gondolhatja, a feleségem se adta aztán alább. Elég az hozzá, hogy két nap múlva Sáfrányné a lépcsőházban esett neki a feleségemnek. Hajánál fogva megcibál- ta... Mentünk panaszt tenni. Meghallgattak, biztosan Sáf- ránynéval is beszéltek, oszt az erdmény ez lett. Nekünk kellett elköltözni. — De csak nem hagyják any- nyiban?... Hát nem mentek feljebb, igazságot keresni? — Ki ütné meg a bokáját, mit gondol? ... Nagy emberek ezek. Meg tetszik tudni, milyenek? Tavaly húsvét előtt azt mondja Sáfrányné a feleségemnek: „Nézze, nem akar játékot venni a kislányának? Van a mi Etánknak egy aranyos, szobabútora. Szekrény, tükör, ágy, asztal, székek, minden, ami kell. A mi kislányunk már kinőtt belőle. Vegyék meg. Mi 900 forintért csináltattuk, maguknak felszámoljuk 300-ért.” Mindenünk a kislányunk. Gondolhatta, kései gverek. Egyetlen örömünk. Még én se vagyok azért annyira öreg, amennyinek látszom... Megvettük a kisbútort. A gyerekkel együtt örültünk neki. Forgattuk, tapogattuk, mikor hazavittük. Hát ahogy nézünk a kisszék alá, nevet látunk: „Készítette: Sós István ip. tan.” — Belől a kisszek- rénybem név: „Készítette: Feleki András ip. tan.” — meg a többi bútoron is ... így „vették” ők kilencszáz forintért. Amit az ipari tanulók csináltak, mint fejesek, megkapták ajándékba ... Szóval, ilyen emberek ezek;.. Mivel mindannyiunkat megrendített a szótlan fűtő esete, jobban utána érdeklődtünk, ki ő. Megtudtuk, hogy cipészsegéd volt a múltban, de mint harcos szakszervezeti ember brosúrákat terjesztett, benne volt a munkásdalárdában, tőle telhetőén politizálni tanította munkástársait: hogyan kell küzdeni a tőke ellen, összefogással. Ezért nehezen kapott munkát. Sokszor csak mezőgazdasági cselédként boldogult. Olyan komolyan vette az osztályharcot. hogy még csak nem is dohányzott. Mint mondogatta: Az ő pénzén ne hízzon a dohánveváros. Soha, pgv cigarettát nem vett el senkitől, ha kínálták is. Tóth István
