Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-12 / 10. szám
1967. Január B. esfltRrtBk t oMM A a legtel esebb terme őszövetkezetek mértékben szeretnénk kielégíteni igényeit Beszélgetés a gépjavító állomások megyei igazgatójával A megye gépjavító állomásai 1966-ban ismét számottevő műszaki fejlesztést valósítottak meg, hogy olcsóbbá tegyék a termelőszövetkezeteknek végzett mezőgazdasági gépjavítási költségeket A fő cél az említetten kívül még a gyorsabb és a jobb minőségű javítás volt. A nagyüzemi, szinte gyárszerű traktorjavítás megvalósítása érdekében a megyei gépjavító hálózaton belül az igazgatóság egyes üzemeket üzemegységgé alakítva, közgazdaságilag optimális nagyságái állomásokat hozott létre. így a megvében ez év január eleiétől nvolc gépiavító vállalat működik. TraVtorcserés javí'ás Dr. Csatári Lajossal, a gén- javító állomások megyei igazgatóiéval az idei elkénzelések- ről beszélgettünk. Elmondotta, hogy a gazdasági reform előkészítésének időszakában különösen feladata az állomásoknak, hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és általában a mezőgazdasági üzemek igényeit a legjobb mértékben kielégítsék. — Többek között feladatunk a mezőgazdasági gépek javításának olcsóbbá tétele azáltal is, hogy növeljük az alkatrész-félűi ítást. Az igazgatóság célja, hogy az üzemek egyre inkább ipari jellegű javító bázissá váljanak. El kívánjuk terjeszteni a traktorcserés javítást, amely- lyel lehetővé tesszük, hogy a mezőgazdasági üzemek a legnagyobb munkák idején is főjavításra át tudják adni traktoraikat az állomásoknak, mivel helyette kijavított, jó minőségű erőgépet kapnak azonnal. Karbantartó műhelyek A beszélgetés során szóba került, hogy a termelőszövetkezetek gépparkja jelentősen megnövekedett, ugyanakkor a karbantartásra számos szövetkezetnél nincs sem felszerelés, sem elegendő szakember. — A gépjavító állomások mérnökei elkészítették két karbantartó műhely tervét úgy, hogy kidolgozták 25 és 50 erőgépes üzemekre külön-külön a karbantartási technológiát és erre tervezték meg a karbantartó műhelytípust is. A gépjavító állomások igazgatósága az idén mind a két típusból tervez egyet-egyet különböző termelő- szövetkezetnél megépíteni. Fel is szereljük, üzem közben bemutatjuk a termelőszövetkezetek vezetőinek, aminek alapján a szövetkezetek a gépjavító állomásoknak megadnák a megrendelést ezekre a műhelyekre. A további szakosításról a következőket mondta Csatári elvtárs: — A Kecskeméti Gépjavító Állomáson már tavaly megkezdték a növényvédő gépek javítását. Az idén méginkább törekszünk arra, hogy itt történjék az összes növényvédő gépek felújítása, javítása. A bajai gépjavító pedig megbízást kapott arra, hogy a kétszintű telepítések gépesítését oldja meg. A hágyományos telepítéseknél ugyanis a szőlősorok közé gyümölcsfákat is ültettek és ezek megművelése jelenleg nehezen megy. Az erre alkalmas kisgépek gyártását a baiai gépjavító az idén megoldja. Fő célkitűzésünk, hogy a gépjavító állomásokat alkalmassá tegyük a mezőgazdaság technikai fejlesztésének elősegítésére, vagyis legyártsuk mindazokat az eszközöket, amelyek a nagyüzemeknek rövid időn belül szükségesek ahhoz, hogy az új helyzetben minél jobb eredményeket érjenek el. Hfitőhóztól a bekötöútig — Elképzeléseink szerint 25 vagonos hűtőházak, különböző típusú szárítóberendezések, gyümölcsaszalók építése, valamint a termelőszövetkezeteknél nélkülözhetetlen közművesítés, alacsony áramú villamosítás, istállógépesítés, bekötő utak építése, mind-mind megvalósítható segítségadás részünkről. • A megye gépjavító állomásai már eddig is jó eredményekről adhatnak számot. A kongresz- szusi versenyben jelentősen túlteljesítették vállalásaikat. Eddigi eredményeik biztosíték arra, hogy a jövőben fokozott mértékben elégítik ki a mezőgazdaság igényeit, s mintegy bázisává válnak a mezőgazdasági technika továbbfejlesztésinek. K. S. mCPCMIDUSMC, $ü&p<msa\ S.O.S.! Léke! kapott a kazánház! Nehéz a sorsa a fűtőnek a Csongrád—Báes megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti telepen. A kazánház ugyanis, ahol szolgálatot teljesít, leginkább egy léket kapott hajóhoz hasonlít: szüntelenül merni kell az aljáról a vizet. A ' kazánház vadonatúj. Alapjain mégis úgy sétál keresztül a talajvíz, mint a szitán. Megteheti, hiszen az épületet nem látták el megfelelő szigeteléssel. Vajon miért? Válaszadásra az ÉM. Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat szakemberei az illetékesek. Kényelmes dolgunk van, mert nem kell személyesen tudakozódnunk, amelyet a peres eljárás során vetettek papírra. E válaszból kiderül, hogy azért nem talajvíz-szigeteléssel együtt tervezték a kazánházat, mert a tervezést megelőző próbafúrások a jelenleginél sokkal mélyebben találták a talajvizet. A próbafúrásokat 1962-ben, nyári kánikulában végezték. Azóta viszont jöttek az esők, a havak és jött a víz is fölfelé — vagy egy métert. Ez pedig azt eredményezte, hogy a földfelszín alá körülbelül másfél méterre süllyesztett kazán házba is jut belőle bőven: időjárástól függően 10—2 vagy éppen 50 centiméter. De számíthattak erre a szc gény szakemberek? Számítbn tak bizony, hiszen a Körösi r menti lapály sohasem tar:' zott a különösebben száraz í lyek közé. Az előírások szeri« a tervezőknek a maximális í" - Iajvízszintet kell számítás’ >. venniük — függetlenül atí". hogy a próbafúrások idején ennél jóval mélyebben tanyázik a víz. A perben természetesen elmarasztalták a tervező vállalatot. Kötelezték a javítási program elkészítésére, valamint az összes költség megtérítésére. A javításra csak a fűtési idény befejezése után kerülhet sor. Addig pedig marad a „léket kapott hajó”-állapot. Kora hajnalban méricskéléssel kezdheti a napot a szomorú sorsú fűtő, a telep vezetősége pedig retteghet, hogy mikor csinál valami nagy bajt a tűz szomszédságában tanyázó víz. Mindezt sajnos, nem lehet utólag áthárítani a munkáját felületesen végző tervező gárdára. B. D. Vietnamba indul a Z1L Megfelelnek a műanyag-alkatrészek A traktorok javításánál használt drága importanyagok he- .yettesítésére a Szarvasi Mező- gazdasági Gépjavító Állomás alkalmazott hazánkban először műanyagot. Az első hatszáz mű- myaggal javított DT- és MTZ- .ípusú traktort a legkülönbözőbb talaj- és domborzati viszonyok között póbálták ki. Az egyéves próba tapasztalatai igazolták, hogy a helyileg előállítható műanyagalkatrészek tökéletesen megfelelnek mező- gazdasági gépek javítására. Néhány nap óta egy jelentkezési lap jár körbe a 9-es számú Autóközlekedési Vállalat kecskeméti üzemegységében. Címe: ZIL-felújítás társadalmi munkában, a hős vietnami népnek. Alatta egyre hosszabb a névsor és a nevek között szép számmal képviselteti magát a vállalat vezetősége is. Az érdekes kezdeményezés kézzel fogható magyarázata a javítóműhely egyik sarkában áll. Igaza van a szerelőknek, most már a gazdája sem igen ismerne rá erre a ZIL-re, pedig a munka java még hátra van. Olajos fényben csillog az alváz, délcegen pöffeszkednek ez új gumik és hegesztőpisztoly nyaldossa a vezetőfülke ajtaját. — Jelenleg három szerelő, két karosszérialakatos és egy autóvillanyszerelő dolgoz’k a vietnami kocsinkon, de van, amikor jóval többen vagyunk — tájékoztat Bondor Mihály technikus, aki a munkát irány ítja. — Vasárnap pedig „beszáll” a vezetőség is — kacsint az egyik szerelő Sóhajda József igazgató és Kovács Ferenc üzemegységvezető felé. — Be bizony! De az vigasztal, hogy megígérte a Nyilas Imre: patronálni fog, nehogy leégjek a beosztottaim előtt. Mert bizony a kétkezi munkában ti vagytok az ügyesebbek, gyakorlottabbak — „veszi a lapot.” Kovács Ferenc. De hogyan is született ez a szép kezdeményezés az Autó- közlekdési Vállalatnál? Először a párt és a szakszervezet vezetői ültek össze tanácskozásra, aztán az aktivisták kivitték a hírt a munkások közé: ha lesz elég jelentkező a társadalmi munkára, felújíthatunk egy öreg gépkocsit a harcoló vietnami nép számára. — Nagyon helyes. Ügyis sok gépkocsit tettek már tönkre ott az amerikai bombázók, a hadsereg pedig nem igen él meg ipar és a mezőgazdaság szorosabb együttműködését, a szövetkezetek gazdasági tevékenységének fejlesztését. A KÖZPONTI Bizottság mindezeket mérlegelte, amikor a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatában a tsz-ek gazdasági tevékenységének bővítése mellett foglaltak állást. Ennek alapján a tsz-ek minden olyan tevékenységgel foglalkozhatnak, amelyre szükségük és lehetőségük van, amely iránt igény jelentkezik és a maguk és a népgazdaság számára gazdaságosan tudják megoldani. A tsz-ek gazdálkodási körébe tartozhatnak tehát a jövőben azok a tevékenységek is — pl. az értékesítés, takarmánykeverés, szállítás, tárolás, gépműhelyépítés feldolgozás—, amelyeket a különböző jogszabályok eddig tiltottak, vagy külön engedélyhez kötöttek. Sokan félnek attól, hogy a tsz-ek gazdálkodási körének bővítése a mezőgazdasági termelés rovására mehet. Ez természetesen egy-egy szövetkezet esetében megtörténhet. Ilyenkor a hatósági beavatkozás indokolt lehet. A nagyobb arányú kiegészítő tevékenységgel foglalkozó tsz-ek példája azonban azt bizonyítja — és a józan ész is ezt diktálja —, hogy a tsz-ek ilyen irányú ténykedése nemhogy visszaszorítaná, hanem inkább biztonságossá, megalapozottabbá teszi a mezőgazdasági termelést és olyan tartalékokat szabadít fel, amelyek az egész mezőgazdaság fejlődését meggyorsítják. Ha a termelőszövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevékenységük létrehozásakor figyelembe veszik a tsz munkaerőhelyzetét, természeti vagy más jellegű adottságait, felmérik a piacot és saját lehetőségeiket, a termékkel szemben támasztott minőségi és egészségügyi követelményeknek eleget tudnak tenni, és mindezeket a tényezőket mérlegelve tevékenységük bővítése gazdaságosnak ígérkezik, akkor ez a népgazdaság számára is hasznot eredményez. A GAZDASÁGI tevékenység bővítését igénvli többek között, hogy a téli hónapokban a mezőgazdasági munka jellege miatt a tsz-tagok százezrei tétlenségre vannak kárhoztatva. A tsz-ekben egy dolgozó tsz- taera évi átlagban 200 ledolgozott munkanap jut, a gyenge tsz-ekben pedig még ennél is kevesebb. A téli foglalkoztatás a népgazdaság számára sok százezernyi új munkaerőt, a tsz-ek számára új jövedelemforrásokat, a tsz-tagok számára pedig a személyi jövedelmük növelését jelenti. Különösen jelentős lenne nemcsak a téli időszakban, hanem általában is a gyenge tsz-ek ilyenirányú tevékenységének bővítése, beleértve a közeli ipari üzemekkel kialakított kooperációt, bérfoglalkoztatást és bedolgozást is. SOKFÉLE előnyt ígér a tsz- ek és az élelmiszeripar együttműködése, a tsz-ek saját feldolgozó tevékenységének fejlesztése. A mezőgazdasági termékek ón. előfeldolgozása sokat segítfyet a ma gyakran jelentkező szállítási nehézségeken és egyben olcsóbbá is teszi a szállítást, hiszen kisebb tömegű, de nagyobb értékű terméket kell továbbítani. Másrészt a tsz-ek saját féldolgozókapacitásának növelésével nagy- mennyiségű olyan terméket dolgozhatnak fel, ami korábban pocsékba ment. s ugyanakkor hasznosan kiegészíthetik az élelmiszeripari teppe’ést is. A termelőszövetkezetek fő partnerei természetesen továbbra is & felvásárló vállalatok maradnák, de sokféle lehetőség adódik az állami kiskereskedelemmel, a közületekkel, a vendéglátóiparral, illetve közvetlenül a lakossággal kiépítendő értékesítési kapcsolatokra is. Ez megrövidíti az áru útját, s a felhasználók frissebb, jobb minőségű és általában olcsóbb termékhez juthatnak. Az is bizonyos, hogy a tsz-ek értékesítő tevékenységének fejlődése egészséges versenyt eredményez a különböző értékesítő vállalatok között, s ennek elsősorban a lakosság látja majd hasznát. Nem utolsó szempont az sem, hogy a tsz-ek szabad partnerválasztási lehetősége a felvásárló vállalatokat is munkájuk megjavítására készteti. A TERMELŐSZÖVETKEZETEK gazdasági tevékenységének bővítéséhez tehát a közös gazdaságoknak is, a népgazdaságnak is, olyan érdekei fűződnek, amelyeket jobb lenne minél előbb érvényesíteni. Az irányító szervek akkor járnak el helyesen, ha gondosan mérlegelve a lehetőségeket, segítik és ösztönzik a tsz-eket gazdasági tevékenységük hőn'tésére. Dr. p. L. utánpótlást szállító járművek nélkül — vélekedett Kunszt Miklós szerelő és már elő is halászta az olajos zuboonv zsebéből a ceruzacsonkot, hogy alákanyarítsa nevét a jelentkezési íven. — Szükség van a gépkocsira a sokat szenvedett lakosságnak is. Gyógyszert, élelmet kell szállítani, mégpedig sokszor úttalan utakon. Láthatjuk a tv- ben eleget — csatlakozott valamelyik munkatársa és az+án már kézről kézre járt a ceruza. így kezdődött és máig 120-ao aián’ották fel szabad ideiük egy részét a vállalás teljesítése érdekében. Nem az a nroblőma tehát, hogy kevés a jelentkező, hanem az, hogyan juttassanak munkát minden vállalkozónak. Egy idős dolgozó ugyanis — amikor azt találták mondani neki, hogy maid a fiatalod mog- csináliák, ő inkább pihenjen — mal^oom megsértődött. Érthető tehát, hogy a fiatal Bondor Mihály büszke a „parancsnoki” tisztségre és legszívesebben éijel is fabrikálná az öreg kocsit. Beszélgetésünk során bevallotta, hogy ez egyben vizsgamunka is számára* hiszen a felsőfokú technikum “lvégzése óta először b’znak rá üven felelősségteiies feladatot. Végül is körülbelül 90 ezer forint értákű felúiításról van =zó ás a Vietnamnak szánt gépkocsi kifogástalan állapota becsületbeli ügye minden dolgozónak. Aggodalomra nincsen ok. n°m vall szégyent sem Bondor Mihály, sem a többi társad-umi munkás. A munka jelenlegi állása szerint jóval a salát maguk elé kitűzött határidő, a-mz február 15-e előtt készen le°r az újjávarázsolt gépkocsi. — Aztán indulhat, is távol' útjára — jelenti ki .tpos, leeresztve egy pillanatra a heeesztőoisztolyt. Búcsúzás előtt még m keli néznem, hogy müven jő ZIL rugózata. — Ennek u~y - meg sem kottyan maid dzsungel — tapogatja véé'" v' laki a frissen olajozott acéiíyo két és a körülötte állók 0l(p'fC dett, mosolygó arca mim’e - szónál jobban bizonyítja: tudják miért csinálják és szívesen csinálják, amit vállaltak B. D.
