Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

a

Szülők fóruma

Diákok, akik n tanultak meg tanulni

Ilyenkor, a félévi osztályzatokkal kapcsolatos pedagógus—szülői beszélgetések idején gyakran elhangzik a panasz: „A kisdiák nem tanult meg tanulni.”

A kevésbé örvendetes felfedezésnek rendszerint családi gyökere, „történelme” van, ami akkor kezdődik el, amikor iskolába került a gyermek. Hogyan?

Például gyakran megtörténik, hogy a szülők elsős gyermekük mellé ülve, órákig raj- zolgatják vele együtt a karikákat, vonalakat. Sokszor megszánják, — s megírják helyette a leckét. Arról is hallottam, hogy este, amikor a kicsi elalszik, a papa-mama kiveszi a táskából az irkát, s kijavítgatja, sőt: újraírja a feladatot.

A gyermek pedig — mert kezdettől így szoktatták — mindezt elfogadja, tudomásul veszi, természetesnek tartja. Miért ne, ha a felnőttek így akarják, így találják helyesnek?

A szomszédunkban lakikegy kisfiú. Most második osztályos. Gyakran este kilenc órakor is áthallom a vékony falon, amint hangosan olvas, számol. Apja olyankor érkezik haza fáradtan, a gyermek pedig megvárja. Így szoktatták. Nem talál tehát semmi kivetnivalót abban, hogy egész délután játszik, várja az apját, akivel együtt kell majd tanulnia, mert „ez a dolgok rendje”. Persze a papa türelmetlen, ingerült, hiszen fáradt, s nagy tehertétel az Ugyancsak fáradt, álmos, nyűgös aprósággal vesződni késő este.

Ilyen körülmények között vajon hogyan tanulnatott volna meg tanulni ez a kisfiú és soksok hasonló .társa? Hogyan is boldogulhatna önállóan az iskolában, ahol nincs kéznél az apu vagy az anyu, akik nem szoktatták önállóságra?

Azt a tanulságot sem lehet ebből levonni, hogy ne foglalkozzunk a gyermekkel! Nem szabad egyik végletből a másikba esnünk.. Ha gyámkodunk minden mozdulata felett, a sikert sohasem érzi magáénak. És persze a kötelességet, felelősséget sem. Ha viszont teljesen magára hagyjuk, olykor megakad, vagy visszaél a ma- gárautaltságga’. És erről egy- egy rossz osztályzat figyelmezteti a szülőt.

A leghelyesebb, ha a gyermek önállóan dolgozik. Eleinte követeljük meg tőle, hogy esténként megmutassa a füzetét, felmondja a leckéjét. Ha nem tud valamit, természetesen segítsünk neki. Érezze, hogy nincs egyedül, de ugyanakkor ,a munka, a kötelesség az övé.

— Magadnak tanulsz fiam — hallja tőlünk, de a gyakorlatban is éiVényt kell szerezni ennek az igazságnak.

Ha elvégezte feladatát, nyugodtan játszhat, pihenhet. De

kell, hogy tapasztalja: a felnőtt igenis gyakran nyúl a táskájába. fellapozza a füzetét, megnézi a leckekönyvét, s magához inti:

— Nos, halljuk, mit tanultál?

Ha ezt következetesen tesz- szük — az eredmény nagyon rövid idő múlva megmutatkozik.

„A gyermek is felnőtt” — halljuk, mondjuk gyakran, öt és munkáját is így kell kezelnünk. Így nevelhetünk belőlük valóban lelkiismeretes, kötelességtudó felnőttet. Csak példamutatás, türelem, okos szeretet kell hozzá.

SZ. I;

Lakásunk harmóniája

A Lakáskultúra legutóbbi számában eav érdekes pályá- zatot hirdetett meg a szerkesztő bizottság: két különböző típusú lakószoba rajzát közölték a mellékleten és a bútorokhoz az olvasónak kellett kiválasztania. majd ügyesen elhelyeznie a világítótesteket. A számításba vehető lámpaféleségeket ugyancsak mellékelték a pályázat készítői.

Magam is megpróbálkoztam a célszerű és tetszetős szobavilágítás kialakításával és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. Hiszen nemcsak arra kell ügyelnie a pályázónak, hogy a világítótestek jól harmonizáljanak a bútorokkal, hanem arra is. hogy a szoba — képzeletbeli — lakói világítást kapjanak a vacsorához, az esti olvasáshoz, legyen hangulatlámpájuk a

Lehetne néhány grammal kevesebb?

A nemrég elhunyt Bach Imre professzor sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy szükség van-e civilizált társadalmunk egyik alapvető étkezési szokására, a táplálék meg- sózására. Nem elegendő-e a tápanyagok természetes sótartalma az élettanilag szükséges nátriummennyiség pótlására.

Számos tudós véleménye szerint felesleges a tápanyagokhoz konyhasót adni. Felhozzák, hogy egyes természeti népek, mint az eszkimók, északkelet-amerikai indiántörzsek és a Tanzániában élő ma- szai négerek ma sem használnak sót és nem érzik hiányát. Sőt, a maszai négerek fiataljai — akiknek nyelvéből hiányzik a só szó — kifejezetten életerős, harcias emberek, fizikai teljesítőképességük sok esetben az olimpiai sportolókéval vetekszik. Mindez amellett, szól, hogy a természetes tápanyagok konyhasótartalma elegendő a nátriumegyensúly fenntartásához — állapította meg Bach profesz- szor.

Nyitva marad azonban a kérdés, hogy káros-e az egészségre az ételek rendszeres sózása. Állatkísérletek és a magas vérnyomásbetegség elterjedésének okaival foglalkozó vizsgálatok egyaránt arra mutatnak. hogy a hipertónia betegség, az úgynevezett essen- táális hipertónia előfordulási aránya párhuzamos a sófogyasztás növekedésével. A magas vérnyomásnak természetesen sok egyéb oka is van. Ezek között leggyakrabban a dohányzást, a zajt. a feszített életmódot és a zsíros táplálkozást emlegetik. Valószínű, hogy a sófogyasztás napi öt grammra csökkentése hozzájárulna társadalmunk legelterjedtebb betegségének, az es- sentiális hipertóniának korlátozásához, amely a civilizált emberségnek mintegy 10 százalékát. hazánkban is körülbelül egymillió embert érint.

HÉTFŐ: Zöldségleves, sárgaborsó- püré füstölt oldalassal, őszibarack- kompot.

KEDD: Gulyásleves, mákosmetélt.

SZERDA: Paradicsomleves, kelfőzelék, vagdalthús, alma.

CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, paprikás burgonya kolbásszal.

PÉNTEK: Csontleves, rakott marhahús.

SZOMBAT: Lebbencsleves, tökfőzelék (mirelit), sült virsli.

VASÁRNAP: Raguleves pulykaaprólékkal, pulykanyak töltve, párolt rizs, cékla, grillás-krémtorta.

PULYKANYAK TÖLTVE. A puly- kanvak bőrét a melléig lehúzzuk. Másfél zsemlét tejbe áztatunk, majd kinyomjuk és elkeverjük a pulyka ledarált májával, finomra vágott petrezselyemzölddel (vagy matorán- nával), törött borssal, egy evőkanál zsírral, egy egész nyers tojással, egy kockára vágott kemény tojással. Ezzel a masszával megtöltjük a nyakat úgy. hogy a töltelék közepébe egy egész keményto-'ást teszünk. Tehetünk még bele 15 deka apróra vágott gombát, amit zsíron előző'eg megpirítottunk. Húslevesbe főzzük ki és utána kivéve le- csöpögtetjük a hús’étöl. forró zsírba tesszük és a s<“-be mnsiív- süt'ük. Kicsit vá-"-k ve'e mig kihűl és azután szeleteljük.

rakott MAEHAHOS. 60 deka rostélyost, vagy felsálszeletet megmosva jól kiverünk, megsózzuk. Mindkét oldalon hirtelen átsütjük forró zsírban, palacsintasütőben. Hideg zsírral kikent tepsibe, hosz- r.zában felszeletelt, nyers burgonyát ■akunk. Ráhelyezzük a hússzeleteket; rá egy nagy fej, karikára vágott vöröshagymát, majd ismét nyers burgonyát (melyet közben kissé megsózunk). A visszamaradt asírt felöntjük 3 deci vízzel, s lábosba átöntve, még 3 deci paradicsomot adunk hozzá és felfőzzük; majd 2 deci tejfellel elkeverjük. Ezt a levet a hús tetejére öntjük, s azt sütőben, lassú tűznél, 2 óra hosz- száig pároljuk.

GRILLÁS-KRÉMTORTA. 6 tojás- sárgáját, 6 evőkanál cukorral habosra keverünk, majd hozzáadunk 7 tetőzött evőkanál darált diót, 2 evőkanál zsemlemorzsát, 2 evőkanál lisztet, végül a 6 tojás habját. Kikent, lisztezett tortasütőben, közepes tűznél 30—35 percig sütjük. Mikor kihűlt, 3 részre vágjuk és megtöltjük krémmel.

KRÉM: 10 deka dióbelet szeletekre vagdalunk és 10 deka, sűrű sziruppá főzött cukorral elkeverve, grillást készítünk belőle. (A dióbelet a sűrű szirupban néhány percig főzzük, majd vizezett tányérra öntve, kihűtjük.) A grillást mozsárban porrá törjük, 10 deka cukrot és 3 egész tojást gőz felett sűrűre keverünk, hozzáadjuk a porrá tört grillást és a tűzről levéve, belekeverünk 20 deka vajat. Ezzel hidegre keverjük, majd a krémet a tortal-nok közé töltjük. A tortát ezután bevonjuk csoko’ a -1 a mázzal, tetejét fél diókkal díszítjük.

Szabás—varrás

Azoknak a kismamáknak, akik szívesen szabnák, varrnak otthon, ajánljuk a- rajzon látható két kisruhát. Szétfejtett ruháktól, régi nadrágból, megunt pulóverből elkészíthető.

A kislány lcötényszoknyája lehet kockás, pepita anyag. A derékrészt jó hosszúra hagyjuk, hogy a gyermek növekedésével csak a felhajtást kelljen leengedni. Régi kisblúzt, vagy átszabott pulóvert adhatunk hozzá.

A kisfiú nadrágja egyszerű. Elől a mellrész a nadrág elejével egybeszabott. A növekedésre számítva hátúi a pánthoz dolgozzunk körülbelül 10 cm hosszú harisnyagumit. Ez neipcsak később — a gombok lejjebbvarrásánál lesz hasznos, hanem a kicsi fiú mozgását is kényelmessebbé teszi, ha csúszik, mászik a szőnyegen.

A nadrág kedvesebb lesz. ha színes szövetből, cica-, kutyavagy csibefigurát varrunk rá.

(Lcndvai Ilona terve.)

meghitt szobazuaban és világítás a lenyitható íróasztallapon.

A lakások berendezése ízlést és hozzáértést követel. így nem elég kiválasztani a bútorboltokban a leatetszetősebb garnitúrát, gondolni \kell arra is, hogyan lehet ezt elhelyezni majd a rendelkezésre álló helyiségekben és arról sem sza* bad megfeledkezni, hogy a kiegészítő darabok — szőnyegek, lámpatestek, képek, vázák stb. — csak akkor képeznek harmonikus egységet a berendezéssel. ha körültekintően válogatunk.

Természetesen nem képezheti magát senlki lakberendező művésszé csak azért, hogy kényelmes. szép otthont teremtsen magának. De erre nincs is szükség. Segítséget kaphat kiki az újságok, szakfolyóiratok mellékleteiből, hiszen rendszeresen közöl lakberendezési tanácsokat a Nők Lapja, a Mű* vészét című folyóirat, majdnem mindeggik napilap és végül, de nem utolsósorban a már említett Lakáskultúra. Ezenkívül tanácsos meghallgatni a bútorboltok eladóinak a véleményét is, akik — ha komolyan veszik hivatásukat, és szerencsére eryre több ilyen kereskedelmi dolgozóval találkozhatunk — értenek a lakás berendezéséhez is.

Különösen a bemutatóteremmel rendelkező lakberendezési boltokban nyílik alkalom arra. hogy a vevő a szobaszerűen elhelyezett, szőnyegekkel, lámpákkal, dísztárgyakkal kiegészített oamitúrák közül a részére legmegfelelőbbet kiválassza. Jó így együtt látni a berendezési tárgyakat. mert már ott a boltban kikalkulálhatjuk, hogy melyik bútor és milyen elhelyezésben felel meg leginkább a szoba méreteinek és egyéb sajátosságainak, páldául az ablakok, ajtók elhelyezkedésének. D. Zs.

Egy hasznos hobby:

az akvarisztika

HAZÁNKBAN a századforduló

idején ismerték meg az akváriumot. Azóta különösen az utóbbi 210 évben — szakemberek segítségével — sokat fejlődött az akvarisztika. Hasznos szórakozást nyújt, s természettudományos ismereteinket is növeli. Az akvaristának lehetősége van a halak életmódjának megfigyelésére, megismerni az állat- és növényvilág kapcsolatát, s a vízinövények világát. Még a földrajzi érdeklődést is felkeltik a messze földről ideszármazott halak.

Ma már — országosan — ötvenezren vallják magukat akvaristának. Persze jóval többen megpróbálkoznak ezzel a „mesterséggel”,; de megtorpannak. Nekik nyújtunk segítséget néhány hasznos tanács* csal.

A trópusi halak vizét 20—21 fok felett kell tartaniuk. Csupán any- nyi eleséget adjunk a halaknak, amennyit szemünk láttára elfogyasztanak. így nem kerülhet boruló anyag a vízbe, amitől az zavarossá válik. A medencében elhelyezett növényzet is virul, ha kellő fényt kap. A túl sok fény sem jó: elalgásodik a medence, s üvegfalára zöld moszat ragad. Ilyenkor egy-két algaevő hal segíthet: megtisztítják a vizet.

A KELLŐEN megvilágított akváriummal nagyon kevés az elfoglaltság. Evenként egyszer az elpárolgott vizet eső, vagy desztillált vízzel feltöltenünk. Aiánlatos, hogy a kezdő akvarista először egyszerűbb halakkal telepítse be medencédét. Szép látványt nyújt a kavicsos homokba ültetett „Valhsneria spirális” sásszerű levelei között a millió színben szikrázó Guppi, a Xy- oho és Platty nevű halak játékos keringése.

Az ikrás halak közül a Tanichtis vonja magára a figyelmet. A fekete Tetra és a piros-keres^tcsíkos Jndiai Barbu s-on kívül, mindenki kedvence a kis Danio — hétköznapi néven zebrahal.

A BIOLÓGIAI szakkörök sok segítséget nyújtanak a kezdő akvaristáknak. de a TIT keretékor) működő akv"•****- szakkör is mindenkit szívesen lát.