Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

a Szülők fóruma Diákok, akik n tanultak meg tanulni Ilyenkor, a félévi osztály­zatokkal kapcsolatos pedagó­gus—szülői beszélgetések ide­jén gyakran elhangzik a pa­nasz: „A kisdiák nem tanult meg tanulni.” A kevésbé örvendetes fel­fedezésnek rendszerint családi gyökere, „történelme” van, ami akkor kezdődik el, amikor iskolába került a gyermek. Hogyan? Például gyakran megtörté­nik, hogy a szülők elsős gyer­mekük mellé ülve, órákig raj- zolgatják vele együtt a kariká­kat, vonalakat. Sokszor meg­szánják, — s megírják helyet­te a leckét. Arról is hallot­tam, hogy este, amikor a kicsi elalszik, a papa-mama kiveszi a táskából az irkát, s kijavít­gatja, sőt: újraírja a felada­tot. A gyermek pedig — mert kezdettől így szoktatták — mindezt elfogadja, tudomásul veszi, természetesnek tartja. Miért ne, ha a felnőttek így akarják, így találják helyes­nek? A szomszédunkban lakikegy kisfiú. Most második osztályos. Gyakran este kilenc órakor is áthallom a vékony falon, amint hangosan olvas, számol. Apja olyankor érkezik haza fárad­tan, a gyermek pedig megvár­ja. Így szoktatták. Nem talál tehát semmi kivetnivalót ab­ban, hogy egész délután ját­szik, várja az apját, akivel együtt kell majd tanulnia, mert „ez a dolgok rendje”. Persze a papa türelmetlen, in­gerült, hiszen fáradt, s nagy tehertétel az Ugyancsak fáradt, álmos, nyűgös aprósággal ve­sződni késő este. Ilyen körülmények között va­jon hogyan tanulnatott volna meg tanulni ez a kisfiú és sok­sok hasonló .társa? Hogyan is boldogulhatna önállóan az is­kolában, ahol nincs kéznél az apu vagy az anyu, akik nem szoktatták önállóságra? Azt a tanulságot sem lehet ebből levonni, hogy ne fog­lalkozzunk a gyermekkel! Nem szabad egyik végletből a má­sikba esnünk.. Ha gyámkodunk minden mozdulata felett, a si­kert sohasem érzi magáénak. És persze a kötelességet, fele­lősséget sem. Ha viszont tel­jesen magára hagyjuk, olykor megakad, vagy visszaél a ma- gárautaltságga’. És erről egy- egy rossz osztályzat figyelmez­teti a szülőt. A leghelyesebb, ha a gyer­mek önállóan dolgozik. Elein­te követeljük meg tőle, hogy esténként megmutassa a füze­tét, felmondja a leckéjét. Ha nem tud valamit, természete­sen segítsünk neki. Érezze, hogy nincs egyedül, de ugyan­akkor ,a munka, a kötelesség az övé. — Magadnak tanulsz fiam — hallja tőlünk, de a gyakor­latban is éiVényt kell szerezni ennek az igazságnak. Ha elvégezte feladatát, nyu­godtan játszhat, pihenhet. De kell, hogy tapasztalja: a fel­nőtt igenis gyakran nyúl a tás­kájába. fellapozza a füzetét, megnézi a leckekönyvét, s magához inti: — Nos, halljuk, mit tanul­tál? Ha ezt következetesen tesz- szük — az eredmény nagyon rövid idő múlva megmutat­kozik. „A gyermek is felnőtt” — halljuk, mondjuk gyakran, öt és munkáját is így kell kezel­nünk. Így nevelhetünk belőlük valóban lelkiismeretes, köte­lességtudó felnőttet. Csak pél­damutatás, türelem, okos sze­retet kell hozzá. SZ. I; Lakásunk harmóniája A Lakáskultúra legutóbbi számában eav érdekes pályá- zatot hirdetett meg a szerkesz­tő bizottság: két különböző tí­pusú lakószoba rajzát közölték a mellékleten és a bútorokhoz az olvasónak kellett kiválasz­tania. majd ügyesen elhelyez­nie a világítótesteket. A szá­mításba vehető lámpafélesége­ket ugyancsak mellékelték a pályázat készítői. Magam is megpróbálkoztam a célszerű és tetszetős szoba­világítás kialakításával és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. Hiszen nemcsak arra kell ügyelnie a pályázónak, hogy a világítótes­tek jól harmonizáljanak a bú­torokkal, hanem arra is. hogy a szoba — képzeletbeli — la­kói világítást kapjanak a va­csorához, az esti olvasáshoz, legyen hangulatlámpájuk a Lehetne néhány grammal kevesebb? A nemrég elhunyt Bach Im­re professzor sokat foglalko­zott azzal a kérdéssel, hogy szükség van-e civilizált társa­dalmunk egyik alapvető étke­zési szokására, a táplálék meg- sózására. Nem elegendő-e a tápanyagok természetes sótar­talma az élettanilag szüksé­ges nátriummennyiség pótlá­sára. Számos tudós véleménye szerint felesleges a tápanya­gokhoz konyhasót adni. Fel­hozzák, hogy egyes természeti népek, mint az eszkimók, északkelet-amerikai indiántör­zsek és a Tanzániában élő ma- szai négerek ma sem használ­nak sót és nem érzik hiányát. Sőt, a maszai négerek fiatal­jai — akiknek nyelvéből hiányzik a só szó — kifeje­zetten életerős, harcias embe­rek, fizikai teljesítőképességük sok esetben az olimpiai spor­tolókéval vetekszik. Mindez amellett, szól, hogy a termé­szetes tápanyagok konyhasó­tartalma elegendő a nátrium­egyensúly fenntartásához — állapította meg Bach profesz- szor. Nyitva marad azonban a kérdés, hogy káros-e az egész­ségre az ételek rendszeres só­zása. Állatkísérletek és a ma­gas vérnyomásbetegség elter­jedésének okaival foglalkozó vizsgálatok egyaránt arra mu­tatnak. hogy a hipertónia be­tegség, az úgynevezett essen- táális hipertónia előfordulási aránya párhuzamos a sófo­gyasztás növekedésével. A ma­gas vérnyomásnak természe­tesen sok egyéb oka is van. Ezek között leggyakrabban a dohányzást, a zajt. a feszített életmódot és a zsíros táplál­kozást emlegetik. Valószínű, hogy a sófogyasztás napi öt grammra csökkentése hozzájá­rulna társadalmunk legelter­jedtebb betegségének, az es- sentiális hipertóniának korlá­tozásához, amely a civilizált emberségnek mintegy 10 szá­zalékát. hazánkban is körül­belül egymillió embert érint. HÉTFŐ: Zöldségleves, sárgaborsó- püré füstölt oldalassal, őszibarack- kompot. KEDD: Gulyásleves, mákosmetélt. SZERDA: Paradicsomleves, kelfő­zelék, vagdalthús, alma. CSÜTÖRTÖK: Gombaleves, papri­kás burgonya kolbásszal. PÉNTEK: Csontleves, rakott mar­hahús. SZOMBAT: Lebbencsleves, tökfő­zelék (mirelit), sült virsli. VASÁRNAP: Raguleves pulyka­aprólékkal, pulykanyak töltve, pá­rolt rizs, cékla, grillás-krémtorta. PULYKANYAK TÖLTVE. A puly- kanvak bőrét a melléig lehúzzuk. Másfél zsemlét tejbe áztatunk, majd kinyomjuk és elkeverjük a pulyka ledarált májával, finomra vágott petrezselyemzölddel (vagy matorán- nával), törött borssal, egy evőkanál zsírral, egy egész nyers tojással, egy kockára vágott kemény tojás­sal. Ezzel a masszával megtöltjük a nyakat úgy. hogy a töltelék kö­zepébe egy egész keményto-'ást te­szünk. Tehetünk még bele 15 deka apróra vágott gombát, amit zsíron előző'eg megpirítottunk. Húsleves­be főzzük ki és utána kivéve le- csöpögtetjük a hús’étöl. forró zsír­ba tesszük és a s<“-be mnsiív- süt'ük. Kicsit vá-"-k ve'e mig ki­hűl és azután szeleteljük. rakott MAEHAHOS. 60 deka rostélyost, vagy felsálszeletet meg­mosva jól kiverünk, megsózzuk. Mindkét oldalon hirtelen átsütjük forró zsírban, palacsintasütőben. Hideg zsírral kikent tepsibe, hosz- r.zában felszeletelt, nyers burgonyát ■akunk. Ráhelyezzük a hússzelete­ket; rá egy nagy fej, karikára vá­gott vöröshagymát, majd ismét nyers burgonyát (melyet közben kissé megsózunk). A visszamaradt asírt felöntjük 3 deci vízzel, s lá­bosba átöntve, még 3 deci paradi­csomot adunk hozzá és felfőzzük; majd 2 deci tejfellel elkeverjük. Ezt a levet a hús tetejére öntjük, s azt sütőben, lassú tűznél, 2 óra hosz- száig pároljuk. GRILLÁS-KRÉMTORTA. 6 tojás- sárgáját, 6 evőkanál cukorral ha­bosra keverünk, majd hozzáadunk 7 tetőzött evőkanál darált diót, 2 evőkanál zsemlemorzsát, 2 evőka­nál lisztet, végül a 6 tojás habját. Kikent, lisztezett tortasütőben, kö­zepes tűznél 30—35 percig sütjük. Mikor kihűlt, 3 részre vágjuk és megtöltjük krémmel. KRÉM: 10 deka dióbelet szeletek­re vagdalunk és 10 deka, sűrű szi­ruppá főzött cukorral elkeverve, grillást készítünk belőle. (A dióbe­let a sűrű szirupban néhány per­cig főzzük, majd vizezett tányérra öntve, kihűtjük.) A grillást mozsár­ban porrá törjük, 10 deka cukrot és 3 egész tojást gőz felett sűrűre keverünk, hozzáadjuk a porrá tört grillást és a tűzről levéve, bele­keverünk 20 deka vajat. Ezzel hi­degre keverjük, majd a krémet a tortal-nok közé töltjük. A tortát ezután bevonjuk csoko’ a -1 a mázzal, tetejét fél diókkal díszítjük. Szabás—varrás Azoknak a kismamáknak, akik szívesen szabnák, varrnak otthon, ajánljuk a- rajzon látható két kisruhát. Szétfejtett ruhá­któl, régi nadrágból, megunt pulóverből elkészíthető. A kislány lcötényszoknyája lehet kockás, pepita anyag. A derékrészt jó hosszúra hagyjuk, hogy a gyermek növekedésével csak a felhajtást kelljen leengedni. Régi kisblúzt, vagy átszabott pulóvert adhatunk hozzá. A kisfiú nadrágja egyszerű. Elől a mellrész a nadrág elejé­vel egybeszabott. A növekedésre számítva hátúi a pánthoz dol­gozzunk körülbelül 10 cm hosszú harisnyagumit. Ez neipcsak később — a gombok lejjebbvarrásánál lesz hasznos, hanem a kicsi fiú mozgását is kényelmessebbé teszi, ha csúszik, mászik a szőnyegen. A nadrág kedvesebb lesz. ha színes szövetből, cica-, kutya­vagy csibefigurát varrunk rá. (Lcndvai Ilona terve.) meghitt szobazuaban és vilá­gítás a lenyitható íróasztal­lapon. A lakások berendezése ízlést és hozzáértést követel. így nem elég kiválasztani a bú­torboltokban a leatetszetősebb garnitúrát, gondolni \kell arra is, hogyan lehet ezt elhelyezni majd a rendelkezésre álló he­lyiségekben és arról sem sza* bad megfeledkezni, hogy a ki­egészítő darabok — szőnyegek, lámpatestek, képek, vázák stb. — csak akkor képeznek har­monikus egységet a berende­zéssel. ha körültekintően válo­gatunk. Természetesen nem képezhe­ti magát senlki lakberendező művésszé csak azért, hogy ké­nyelmes. szép otthont teremt­sen magának. De erre nincs is szükség. Segítséget kaphat ki­ki az újságok, szakfolyóiratok mellékleteiből, hiszen rendsze­resen közöl lakberendezési ta­nácsokat a Nők Lapja, a Mű* vészét című folyóirat, majd­nem mindeggik napilap és végül, de nem utolsósorban a már említett Lakáskultúra. Ezenkívül tanácsos meghall­gatni a bútorboltok eladóinak a véleményét is, akik — ha komolyan veszik hivatásukat, és szerencsére eryre több ilyen kereskedelmi dolgozóval talál­kozhatunk — értenek a lakás berendezéséhez is. Különösen a bemutatóterem­mel rendelkező lakberendezési boltokban nyílik alkalom arra. hogy a vevő a szobaszerűen elhelyezett, szőnyegekkel, lám­pákkal, dísztárgyakkal kiegé­szített oamitúrák közül a ré­szére legmegfelelőbbet kivá­lassza. Jó így együtt látni a berendezési tárgyakat. mert már ott a boltban kikalkulál­hatjuk, hogy melyik bútor és milyen elhelyezésben felel meg leginkább a szoba méretei­nek és egyéb sajátosságainak, páldául az ablakok, ajtók el­helyezkedésének. D. Zs. Egy hasznos hobby: az akvarisztika HAZÁNKBAN a századforduló idején ismerték meg az akváriu­mot. Azóta különösen az utóbbi 210 évben — szakemberek segítségével — sokat fejlődött az akvarisztika. Hasznos szórakozást nyújt, s ter­mészettudományos ismereteinket is növeli. Az akvaristának lehetősége van a halak életmódjának megfi­gyelésére, megismerni az állat- és növényvilág kapcsolatát, s a vízi­növények világát. Még a földrajzi érdeklődést is felkeltik a messze földről ideszármazott halak. Ma már — országosan — ötven­ezren vallják magukat akvaristá­nak. Persze jóval többen megpró­bálkoznak ezzel a „mesterséggel”,; de megtorpannak. Nekik nyújtunk segítséget néhány hasznos tanács* csal. A trópusi halak vizét 20—21 fok felett kell tartaniuk. Csupán any- nyi eleséget adjunk a halaknak, amennyit szemünk láttára elfo­gyasztanak. így nem kerülhet boru­ló anyag a vízbe, amitől az zava­rossá válik. A medencében elhe­lyezett növényzet is virul, ha kel­lő fényt kap. A túl sok fény sem jó: elalgásodik a medence, s üveg­falára zöld moszat ragad. Ilyenkor egy-két algaevő hal segíthet: meg­tisztítják a vizet. A KELLŐEN megvilágított akvá­riummal nagyon kevés az elfoglalt­ság. Evenként egyszer az elpárol­gott vizet eső, vagy desztillált víz­zel feltöltenünk. Aiánlatos, hogy a kezdő akvarista először egyszerűbb halakkal telepítse be medencédét. Szép látványt nyújt a kavicsos ho­mokba ültetett „Valhsneria spirá­lis” sásszerű levelei között a mil­lió színben szikrázó Guppi, a Xy- oho és Platty nevű halak játékos keringése. Az ikrás halak közül a Tanichtis vonja magára a figyelmet. A fe­kete Tetra és a piros-keres^tcsíkos Jndiai Barbu s-on kívül, mindenki kedvence a kis Danio — hétköz­napi néven zebrahal. A BIOLÓGIAI szakkörök sok se­gítséget nyújtanak a kezdő akva­ristáknak. de a TIT keretékor) mű­ködő akv"•****- szakkör is minden­kit szívesen lát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom