Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
196Í. január 29, vaaaraxp 5, oldal Külvárosi presszó Kecskemét — Rendőrfalu. Ilyen a csendes külváros, amely mellett nem egyszer sóvárogva autózik el a nagyváros zajos belterületének lakója. Tágasság * Rj_ ▼an, napfény, nyugalom, ideget pihentető közvetlenség. Mintha errefelé mindé* tekintetben közelebb élnének egymáshoz az embere*Ennek az otthono* mezőnek az elején a múlt fi tavaszán még amolyan külterületi zöldség-gyümölcs stan<ocska volt. Aki azóta nem j-rt ott, most alaposan meglepőül Nemcsak a kis zöldséges »avilon helyett talál ott egy mo-ern üzletházat, hanem emellett egy cukrászdapresszót is mepsodálhat. Olyan helyes, kis méeteiben is nagyvonalú ez a presszó, hogy kapva kapnának rajta akár a Balaton partja*, akár Budán, a Rózsadombét- Fő frontja — természetesen más arányokban — cseppet sem alábbvaló például az Aanyhomok földszintjénél. ÜVg és üveg, igen ízléses, fincnan omló függönyök, épí’tészetleg művészien kiképzett beárati, s portálmegoldások. Ki kőplatz a presszó nagyobb helyiségének szélességében. Kelegben, színes ernyők alatt fagylaltozni, — jó lehet. Oeabent: minden űj, ra~ gyop, választékosán szép. Süte- méryek kelletik magukat az üvges pultban. A fényes presz- sz<gép mögött, a tükrös polco- koi édességek, palackos borok nárkái, sör, röviditalók csillogtuk, megsokszorozva önma gúlát a meleg fényű tükörben. A belső helyiségben mintegy izenöt csinos asztal, „absztrakt” huzatú, szolid színű székek. A plafonon fekete színű, fordított csoní^kúpok sorakoznak. Villany túrák, melyek alól meghitt szefdsóggel szóródik szét a fén/... Minden olyan — kedves. Ez a szó jön az ember szájári. Nem hiába, hogy ez a pr«sszó neve is: „Kedves”. A. fehér köpenyes üzletvezető nyugodt szavú, pedáns rregjelenésű lány: Jász Mária. — Mikor „termett” ide ez a tedves presszó? — Tavaly nyáron, az első félév végén. — Van-e nagy forgalom, megszokták-e már? Mosolyog, vállát kicsit felhúzza, meg a szemöldökét is. Mint mikor az ember bizonytalankodik, hogyan is mondja. — Hát... egészen tele még nem sokszor volt... Még többen, inkább elmennek a kocsmába ... Ezt is meg kell szokni. — Persze, ahhoz be-be kell ide látogatni, hogy valaki megszeresse. Azért vannak már törzsvendégek is? — Hogyne. — Talán név szerinti ismerősök is? — Még — nemigen. — Fiatalok járnak inkább? — Ök is, de munkásnők, asz- szonyok, munkások szintén vendégeink. Ma már természetes, hogy például munkából jövet benéz egy üveg sörre, egy ids süteményezésre, kávéra — a munkásasszony is, barátnőivel. — Hát a szerelmespárok?.. C Minthogy ilyen kellemes, barátságos környezet, csendesség van. — Jönnek ők is. De jobbára úgy, hogy megáll egy autó, kiszáll a hölgy s. az udvarlóia. Tehát olyanok, akik nem errefelé laknak. Az itteniek behúzódnak — a városba. — Valahogy így logikus. — Miket kedvelnek elsősorban a fogyasztók? — A kávé ma már magától értetődő. Azonkívül rövid- és palackos italokat, sört rendelnek, meg süteményt. Ez utóbbit, vasárnapokra, otthonra is vásárolják. — Hideg készítmények? — Tavaly is próbálkoztunk velük, nem ment. Ismét elkezdtük, de most sem sok sikerrel. Az imbisz, kaszinótojás és társai ismeretlenek, talán akik kipróbálnák, restellik kérdezni, mi az, milyen? Virsli, szendvics ... Errefelé diszót vágnak az embereik, nem igénylik..: Fagylaltot viszont tegnap is vett volna egy kislány. — Milyen volt a szilveszter? — Mint egy gyenge vasárnap ... Mulatni nem ide jöttek. Csend van. Nyugalom pedig „odakint” is. Külön azért nem ide vágynak... Felvetették azonban a vendégek, hogy egy kis zenét elhallgatnának; jó lenne egy rádió, vagy lemezjátszó. Ilyenkor, télen rendszeresen felkeresi a presszót egy sportolókból álló társaság. Itt tartanak megbeszélést.. Valamelyiküknek van táskarádiója, meg itt az enyém is — mutat a párkányon fekvő kis rádióra —; végighallgatjuk a rádió zenei koktélját. Mialatt beszélgetünk, négy vendég váltja egymást. Kávét, sört, konyakot isznak. Egy-egy pohárral, aztán mennek. Bepillantok a nagyobb helyiségbe. Egy-két szép kép elkelne a csupasz falakon. Egyik belső sarokba, csinos kis könyvespolcot is szívesen odaképzel az ember... Aztán más városok hasonló cufcrászdái-presszói jutnak az eszébe. Ha kis diszkrét zeneszó is van, valahogy „élőbb” a'hangulat. Attól még nem lesz „kocsma” a hely. Igazán minden elismerés megilleti a Bács megyei Vendéglátó Vállalatot, hogy Kecskemét egyik nagy munkásnegyedébe ilyen modern, kulturált üzletet építtetett. Miután már megvan a szívet-lel- ket gyönyörködtető létesítmény, most már az következnék, hogy töltsük meg minél elevenebb élettel. Nem veszítene semmit halk szolidságából a kis cukrászda-presszó, ha például a közeli üzemek, vállalatok fiataljai egy-egy „oldottabb” KISZ-ren- dezvényre igénybe vennék. Kávé, bambi, sütemény mellett nagyon vonzó, bensőséges író— olvasó ismerkedőt, élménybeszámolót, kis terjedelmű művelődési programot — szavalat, beszélgetés filmekről, találkozó egy-egy városi pártvezetőve], veteránnal, kedvenc színésszel stb. — kitűnően meg lehetne itt rendezni. Még rendezni se nagyon kellene, hiszen ezeknek a spontán, közvetlenségben kifejeződő hatásában lenne a lényeg. Természetes, hogy semmi sem megy magától. Bizonyos új alkalmak okos, kellemes kihasználására is nevelni kell az embereket. Elbben semmi különös, vagy lebecsülő szempont nincs. Mindenki úgy van vele: amit nem ismer, nem szokott meg, — arra egy kis befolyásolást is elvár. A jót, szépet, kulturáltat a szórakozásban is hamar megszereti az ember; —fh —n A kulacs mestere Csikóbőrös kulacsból jobban esik a bor. mint holmi demi- zsonból. Hát van még csikóbőrös kulacs? Hogyne volna, Bognár Lajos szabadszállási szíjgyártó és nyergesmester gyakorta elad egy-egy remekbe készült darabot. Fáját Kecskeméten faragják. a dísz, a pompába öltöztetés pedig az ő dolga. Ért hozzá, ötvenkét éve csinálja. 1910-ben kapta meg a segédlevelet Kozma Gábor mestertől itt. Szabadszálláson. Nagy idő telt el azóta. Ám az idős mester ma is töretlen erővel dolgozik. Szépen meginvitál, nézzük meg a „raktárát”. Katonás rendben, tiszta ruhával letakarva • sorakoznak egy tartóra akasztva a kész lószerszámok. Puha. finom bőrből, parádés lóra és teherre is, mindenfajta. — Nemrégiben a Mathiász szám-díszeket. Valóságos ékszerek! — Kell az embernek egy kis befektetés. Én akármilyen díszes lószerszámot el tudok készítem. Csak jöjjön a vevő. Mostanában nagyon pang az üzlet. Tél is van. azért. Aztán visszakanyarodunk a kulacsra. Előhoz egyet, három- literes ez a díszpéldány. Selymes tapintású a köntöse, színes díszek átlózzák. Csikorog a csutorája, ha megcsavarom. — Most üres. — mondja a mester. — Veszik még a kulacsot? — Egyre jobban. Lakodalmakban. népünnepélyeken divat. Rendelnek is nálam. Ez a háromliteres háromszázötvenbe kerül. Nem olcsó, de sok munka van vele. Megsimogatja, látszik, hogy szívéhez nőtt. Pedig ettől is megválik nemsokára. Ha jön Tsz-nek húsz lovat szerszámom tam fel, Bátyára egy másik tsz-nek tíz lószerszámot készítettem. A lovat nem lehet nélkülözni. Tessék elhinni, az első világháborúban láttam, mikor a rokitnői mocsarakba belesüiy- lyedt az ágyú, csak a ló tudta kihúzni. A gép csődöt mondott Erősen lópárti Bognár bácsi. Nem csoda, hiszen huszár volt „a nagy háborúban”. Aztán megmutatja a többi készárut. Nyergek, ostorszíjak, ostomyelek, bakancsszíjak. És mikor már feltámadt benne a bizalom, megmutatja egy öreg íróasztal fiókjában a lószeregy vevő. Mert most csak kettő van raktáron. Turisták is keresik. Frici. a kandúr dorombol az asztal sarkán. Jó meleg ömlik el a szobában. Az idős mester egy aktatáskát foltoz. Csinálja azt, amit hoznak, amit kérnek. Pénzből él. — Tessék megírni, akár ötösfogatra is csinálok szerszámot, ha kell. Mert szeretek ám én dolgozni nagyon. Ez töltötte ki az életét mindig: a munka. B. J. (Pásztor Zoltán felvétele.) 13. Rövidesen kiépítették a találkahelyeket, a titkos postaládákat. Natasa az egyik parkban egy öreg fa odvábán hagyta a küldeményt. Megtanulta a titkos írást, és azt, hogy bár közömbös arccal figyelje társait, mindent elraktározzon fejében. utasítást kapott: _ A főnök elégedett munkájával, de azt kéri, magasabb fokon tevékenykedjen. _Hogyan? Mit tehetek még? — Azt kéri, hogy említsem meg az ön legerősebb fegyverét test tett Pjotr Makszimovi csról. Natasa kitűnően belejött a szerepébe. És akkor érte hirtelen az első meglepetés. A Szokol metróállomásánál kellett „Atlétá”-val találkoznia. Ritkán folyamodott ilyesmihez, de most a munka sürgette. Azonnal értesítsen a szibéAztán meg egészen furcsa feladatot kapott: — Csütörtökön Pjotr Makszi- movics nem maradhat a laboratóriumban. önnel, vagy ön nélkül el kell hagynia az intézetet. Itt van két színházjegy. Lehet, hogy hasznát veszi. És mára is valami fontos fel- hogy. a Metrónál találkoznak. „Várjon, majd megszólítom.” Meg is jelent, de nem lépett Natasához. Valami történhetett ... Kellemetlen érzése volt néhány napig. De minden rendben van. Az „Atléta” ismét jelt adott. Csak óvatosságból nem szólította meg akkor, azt hitte, követi valaki. A titkos helyen üzenet: a főnököt nyugtalanítja a Turista sikertelensége és energikus cselekvést sürget. Az öreg „játékszeréről” kell pontosabb adatokait szerezni. A Turista — Kari, az öreg — Kruglov, a játékszer — az intézetben készített szerkezet. Vénusnak szerencséje volt. Jegorov fecsegett. Energikus cselekvésre nem volt szükség. És aztán a strand. A vízhatlan zacskó. És a letartóztatás... Ptyicin újra elolvassa a „Venus” és „Atléta” kihallgatásáról készített jegyzőkönyvet. Ami tettüket illeti, minden világos. Csak az nyugtalanítja, hogy — értesülései szerint — Kari megint készül valamire. Ezért érdeklődik módszerei iránt. „Atléta” nem az egyedüli ügynök. Talán Szerzs, háború előtti barátai közül valaki? Nem, az ellenfél nem buta. „Atléta” lebukása után ő eltű- tűnik a porondról. Hogy mi kell még most nekik? Kruglo- vot valószínű nem fogják ostromolni. De hát ki, mi következik. Ptyicin másnap fejezi be „Venus” kihallgatását. — Mikor látta utoljára a főnököt? — Fél éve. — Hol? — Színházban. — Üdvözölte? — Nem, ezt megtiltották. — Ö megismerte önt? — Ügy tűnt, igen. — Kit ismer barátai közül? — Senkit. Sohasem láttam őt más társaságában. — Karllal találkozott? — Nem. — De terveiről tudott? — Igen, „Atlétá”-tól. Kruglov professzor laboratóriumában első felderítését kellett elvégeznem. A terv szerint a Turista Pjotr Mákszimoviccsal teremtett volna kapcsolatot. — Mi volt az ön szerepe ebben az első felderítésben? — Ügy tűnik semmi... Pasz- szív megfigyelő. — Valóban? — Engedje meg, hogy megjegyezzem, ez nem egészen így van. Például a telefon? Ki adta meg Karinak Jegorov számát? — Dehát ez apróság.:. Nemde? — Tételezzük fel. Ptyicin feláll, az ablakhoz megy, majd visszafordul: — Mondja, önnek valóban közömbös volt, hogy miként végződik Pjotr Makszimovics találkozása Karllal? —■ Néha azt hittem, valóban szeretem Pjotrt. És ő sem kételkedett őszinteségemben, amikor azt kérdeztem tőle, nem fecsegtél-e el valamit. Olyan részletesen beszámolt nekem és én tovább adtam a hírt. Pjotmak nem volt titka előttem. — Meggyőződött erről? — kérdi mosolyogva Ptyicin. ’ (VÉGE) — Melyiket? — Hogy ön m i* , Éb emli- aidaí lehűl. Már néhány dolog Alekszej riai tudós megérkezéséről. Je- Makszimovics kutatásaiból is a lezze, hol tölti a szabadidejét, külföldi hírszerző szervek bir- Ha színházban, tudja meg, melókéba jutott, amikor a lány íyikben.
