Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

S. oldal 1961. január 27. péntek Diplomáciai hét Párizsban A lengyel külügyminisztert ma De Gaulle fogadja Podgornij elégedett a látogatással Szovjet meghívás az olasz vezetőknek RÓMA. (MTI) kérdéseikben hasonlóak. Nem Ma második felébe lépett Pá­rizs zsúfolt diplomáciai hete. A közös piaci kérdések után a kelet-európai kapcsolatok ke­rülnek előtérbe. Szerda este vé­get értek Wilson angol minisz­terelnök és Brown külügymi­niszter tárgyalásai a francia vezetőkkel Nagy-Britannia eset­leges közös piaci belépésének feltételeiről. Ma délelőtt pedig háromnapos hivatalos látoga­Suharto—Sukarno-párbaj Fegyveres összetűzés várható DJAKARTA (MTI) Mint a Reuter-hírügynökség jelenti, az indonéz hadsereg szinte ultimátumszerűén arra szólította fel Sukamo elnököt, hogy mondj cxn le tisztségéről. Suhardiman ezredes az elnöki palotában találkozott Sokamé­val és követelte tőle, hogy le­mondásával „vessen véget a dualizmusnak, vagy pedig vál­lalja a polgárháború kockáza­tát”. Sukamo a hadsereg követelé­sét elutasította, mondván, hogy csak akkor lesz hajlandó lekö­szönni elnöki tisztségéről, ha a jövő évi választásokon a nép megvonja tőle bizalmát Az el­nök kétségtelenül arra gondolt, hogy Jáva keleti és középső tartományaiban a lakosság őt támogatja — mutat rá a Reuter. Sukamo világosan értésre ad­ta. hogy mit sem törődik az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus, a legfőbb törvény­hozói szerv várható döntéseivel. Kijelentette, hogy a kongresszus a kommunista képviselők kizá­rása óla „kiherélt testület”. Az indonéz fővárosban feszült a helyzet. Az elnöki palotához vezető útvonalakat a katonaság szögesdrótakadályokkal zárta el. Az UP1 értesülése szerint Su­harto tábornok és Sukamo el­nök híveinek összecsapása igen rövid időn belül várható. A fő­városban olyan hírek terjedtek el, hogy még ezen a héten fegyveres összecsapásra kerül sor Suharto tábornok katonái és az elnökhöz hű tengerész­gyalogság között A világközvélemény már megszok­ta, bogy nagy nemzetközi tárgyalá­sok után figyelmesen kell elolvasni az úgynevezett közös közleménye­ket. A világsajtó kommentátorai né­ha még a vesszőkből és a jelzők el­helyezéséből is kiolvasnak egyet- mást, nemhogy a szövegből! Most van egy régóta várt, már előre többször is elemzett nemzet­közi tanácskozás, államférfiül talál­kozó, amely egyszerűen közös köz­lemény nélkül ért véget. Wilson an­gol miniszterelnök úgy utazott haza Párizsból, Anglia közös piaci tagsá­gának elnyeréséért vállalt európai zarándokútja legfontosabb állomá­sáról, hogy a de Gaulle-lal folyta­tott megbeszélésekről nem adtak ki közös közleményt. Már az előjelek sem túlságosan kedveztek: amikor a kalap nélkül, pipával a szájában az Elysée-palo- tába érkező angol kormányfő a tár­gyalások első szakasza után leült de Gaülle ebédlőasztalához, a tábor­nok-elnök pohárköszöntőjének első mondataiból megtudhatta: Francia- ország „rendkívül súlyos és bonyo­lult problémának” nevezte a tárgya­lások témáit, azaz a legfontosabbat, az ismételt angol kopogtatást a Kö­zös Piac ajtaján. Közös közlemény, részletes jegy­zőkönyv nélkül is világos, miért nem mondott sem igent, sem nemet, miért nem adott egyelőre világos feleletet a francia kormány az an­golok -ürgetó kérésére, miért nincs még meg a bizonyos világos eluta­sítás London szamára, a Közös Piac dolgában, üt Gaulle ráér kimooda­tásra a francia fővárosba érke­zett Adam Rapacki lengyel kül­ügyminiszter, hogy a két or­szág kapcsolatainak fejleszté­séről és az európai biztonság kérdéseiről tárgyaljon Oouve de Murville francia külügymi­niszterrel és Pompidou minisz­terelnökkel. De Gaulle elnök pénteken délután fogadja az Elysée-palotában a lengyel ál­lamférfit. Ugyancsak ma kez­dődött meg Párizsban a múlt év júniusában, a francia elnök saovjetunióbeli látogatása végén aláírt megállapodás értelmében életre hívott „nagybizottság” el­ső ülésszaka, amelyen szovjet részről Kirillin miniszterelnök- helyettes, francia részről pedig Debré gazdasági és pénzügymi­niszter elnököl. A nagybizott­ság a két ország gazdasági, tu­dományos, műszaki és kulturá­lis kapcsolataival foglalkozik és egyben „féllebviteli fórum” azokban a kérdésekben, ame­lyekben a két hete Moszkvában ülésezett „kisbizottság” és a szá­mos munkacsoport nem tud megállapodásra jutod. ni a nemet később is — most egye­lőre maga Wilson és az angol sajtó beszél helyette, szinte sorra kimond­ja az elutasító válaszhoz szükséges érveket — éppen akkor, amikor bi­zonykodva tagad.,, Wilson párizsi sajtóértekezletének borús hangulatú mondataiban közöl­te: nem áll az, hogy a font sterling és az angol pénzügyi mérleg hely­zete aggasztó akadálya lehetne a belépésnek, nem áll az, hogy Ang­lia saiát, szorító gazdasági problé­máinak megoldását reméli csak a Közös Piactól és néhány célzással megkísérelte visszautasítani azt a francia — és nemcsak francia! — megállapítást, hogy „Anglia tulaj­donképpen mint az amerikai érde­kek és álláspontok, célok és tervek föbizományos-ügynöke” akar ott len­ni a Közös Piacban. Ha valaki még kételkedne ebben a W'ilsont, kormányát és politikáját egyáltalán nem dicsérő megállapí­tásban, elég fellapoznia a londoni Daily Express egyik legutóbbi szá­mát, ahol James McMillan nagy cikkben elemzi; hogy is áll „Anglia megszállása”. „Van-e az angol népnek egyáltalán sejtelme is arról, hogy Amerika gaz­dasági hatalma milyen méreteket öltött Angliában? Vegyük a kony­hát: a reggelinél fogyasztott ételek, a tésztakeverőgépek, a hűtőszekré­nyek, a mosógépek, a porszívók, a szőnyegtisztítószerek, a konzervleve- sek, a konyhagépek, a mosószerek 50 százaléka — vagy még több — amerikai cégek terméke. A g£g$pe Podgornij szovjet államfő meghívta Saragat olasz köztár­sasági elnököt és Moro minisz­terelnököt, tegyenek hivatalos látogatást a Szovjetunióiban, olasz részről a meghívást el­fogadták. A hírt maga Podgor­nij jelentette be azon a szer­da esti vacsorán, amelyet Sa­ragat tiszteletére adott. A meg­hívás azt bizonyítja, hogy a két fél elégedett az első megbeszé­lésekkel és elhatározta, foly­tatja a politikai párbeszédet. Saragat és Moro szovjetunióbe­li látogatásának időpont,iát még nem tűzték ki. de Rómában nem zárják ki annak lehetősé­gét. hogy arra már nyáron sor kerülhet. Podgornij a vacsorán kijelen­tette: megelégedéssel töltötte el a látogatás légköre. A megbe­szélések nyíltak és őszinték voltak. Érezhető volt a köl­csönös törekvés, hogy jobban megismerjük egymást és kö­zelítsük álláspontjainkat. Olaszország és a Szovjetunió érdekei bizonyos nemzetközi ban az arány nagyjából ugyanez az autónál, a guminál, az üzemanyag­nál, a motor gyújtógyertyájánál. Az üzletekben és az irodákban a pénz­tárgépek, az írógépek, az összeadó- gépek nagyrészt amerikaiak. Még az Encyclopedia Brlttanica is amerikai! Az amerikaiak remélik, hogy jövő­re (1968-ban) angliai beruházásaik elérik a 700« millió dollárt, vagyis a 2500 millió fontot” — írja az an­gol lap. Amikor azon a lappéldányon, mely a cikket közölte, még meg sem szá­radt a nyomdafesték, Wilson egy be­szédében büszkén vágta ki: „Euró­pának össze keli fognia, hogy meg­akadályozhassák az amerikai érde­keltségek uralomra kerülését Nyu- gat-Európa gazdasági életében”, Párizsban bizonyos kétkedéssel fo­gadták a tények és a szavak ilyen nagyon is nyilvánvaló ellentétét —-, ha Wilson ugyanúgy cselekedett vol­na már kormányrakerülése óta, mint ahogy most, párizsi útja előtt közvetlenül éppen csak beszélt, más reményekkel nézhetett volna de Gaulle válasza elé. De Gaulle lénye­gében, ha a mostani feleletnélküli beszélgetést is nézzük, másodszor mondott nemet London közös piaci tagsági kérelmére... Felettébb kétséges, hogy a Finan­cial Times vigasztaló jellegű megál­lapítása gyógyír lehet-e a párizsi út eredménytelenségére. A londoni gaz­dasági lap ugyanis ezt írta: „Wilson mindenesetre vigaszt meríthet ab­ból, hogy ő még csak negvvenkilene éves, de Gaulle viszont hetvenhat, tehát a brit kormányfő bizakodva ítélheti meg egy hosszútávú kifárasz­tási hadjárat kilátásait”. A közös nyilatkozat nélküli Wil­son—de Gaulle-találkozó valahogy azt mutatja: nem a közismerten ru­galmas szervezetű francia tábornok- elnök fáradt el — az igen és nem között lebegő válasznélküliség ugyan­is inkább tartozik a kifárasztó-tak- tika ismert fogásaihoz, mint a Wil- son-féle zarándokút egy-egy, más­napra már elfelejthető tárgyalási délelöttje... kétséges számunkra, hogy ró­mai megbeszéléseink és az olasz államférfiak moszkvai látoga­tása nagymértékben hozzájárul­nak a nézeteltérések csökkenté­séhez és a megegyezések elmé­lyítéséhez. Saragat olasz köztársasági el­nök válaszbeszédében leszögez­te, hogy a megbeszélések ki­domborították azt a közös óhajt, hogy elősegítsék a béke és az enyhülés ügyét. Állás­pontjaink őszinte egybevetésé­ből kirajzolódott az a közös óhaj. hogy fokozzuk kétoldali kapcsolatainkat és erőfeszíté­seinket a béke érdekében. Római tárgyalásainak befe­jeztével Podgornij csütörtökön reggel különvonaton Torinóba, olaszországi kőrútjának első ál­lomására érkezett. Még csütör­tökön folytatja útját Milánóba. Podgornij csütörtökön délben részt vett azon az ebéden, ame­lyet Grosso professzor, a város polgármestere adott tiszteletére, majd a szovjet államfő látoga­tást tett a torinói Fiat-gyárban. 1 Elutazott Rolf Lahr Csütörtökön reggel elutazott Budapestről Rolf Lahr, a Né­met Szövetségi Köztársaság kül­ügyi államtitkára. A Ferihegyi repülőtéren az államtitkárt Szi­lágyi Béla külügyminiszter-he­lyettes búcsúztatta. (MTI) A hadsereg már régen be­avatkozik a Kínában végbeme­nő eseményekbe, most csak az a kérdés, hogy kinek az oldalá­ra áll — írja a CTK pekingi tudósítója. Beszámol arról, hogy a házak falán megjelentek a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, a Központi Bi­zottság mellett működő katonai bizottság, a Kínai Népköztársa­ság Államtanácsa és a központi bizottság mellett működő kul­turális forradalmi bizottságnak direktívái. Arról, hogy „a kínai népi felszabadító hadseregnek segítenie kell a baloldali erő­ket”. A direktívák alábbi öt pontja kötelező minden parancsnokra és katonára nézve: „1. Hatályát vesztette minden olyan parancs, amely arra vo­natkozik, hogy a katonai egy­ségek ne avatkozzanak be a nagy proletár kulturális forra­dalomba. MOSZKVA. (MTI) Pénteken, január 27-én dél­előtt 10 órakor Moszkvában a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia kor­mányának képviselői ünnepé­lyes keretek között aláírják a világűr békés felhasználatáról szóló szerződést. Az úgyneve­zett „letéteményes” kormányok után a világ minden kormánya csatlakozhat aláírásával a szer­ződéshez, mégpedig Moszkván kívül Washingtonban és Lon­donban. is. NEW YORK. (MTI) Robert Kennedy szenátor szerdán a késő esti órákban Európába repült. Első állomás­helye London, ahol felkeresi Wilson miniszterelnököt. Pá­rizsban de Gaulle-lal találko­zik. DELHI. (MTI) Csütörtökön ünnepelte India nemzeti ünnepét, a köztársaság napját. Az ünnep előestéjén Radhakrisnan elnök rádióbeszé­det intézett India népeihez. Síkraszállt azért, hogy India határai között fajra, kasztra és népcsoportokra való tekintet nélkül mindenkit egyaránt in­diainak tartsanak. A kisebbsé­gek érdekeit — hangsúlyozta az elnök — alá kell rendelni a többségnek. Síkraszállt a faji ellentétek és a kasztok közti megkülönböztetés felszámolásá­ért, s hangoztatta, hogy „a bel­ső ellentétek megbénítják de­mokratikus rendünket". Fasiszta merényletek Olaszországban ROMA (MTI) Szerdán este és csütörtökön hajnalban újabb négy merény­letet követtek el Olaszországban kommunista párthelyiségek el­len. Tizenegy óra után Rómá­ban a Tuscolano negyedben robbantottak föl egy trotil tar­talmú pokolgépet, egy órával később pedig a Monteverde Nouovo kerületben követtek el hasonló merényletet egy párt­helyiség ellen. Mindkét esetben anyagi károk keletkeztek. Egy harmadik pokolgépet csütörtökön hajnali négy órakor robbantottak fel Milánóban, a Togliattiról elnevezett kommu­nista párthelyiség előtt. Előző este az OKP megyei szervezetét próbálták felgyújtani fasiszta támadók, de az őrt álló kom­munisták megfutamították őket. A rendőrség eddig egyetlen személyt sem tartóztatott le. 2. Aktívan támogatni kell a baloldali erőket a hatalom át­vételéért vívott harcban, ha a forradalmi proletariátus segít­ségért fordul a hadsereghez, ka­tonákat kell küldeni megsegíté­sére. 3. Ha ellenforradalmi szerve­zetek, vagy a forradalmi bal­oldali erők ellen fellépő ellen- forradalmár elemek fegyverhez folyamodnak, a hadseregnek is fegyverrel kell fellépni ellenük. 4. A hadsereg nem védelmez­heti a hatalmon levő és kapi­talista úton haladó személyek maroknyi csoportját és az el­lenforradalmi elemeket. 5. A nagy proletár kulturális forradalom során a hadsereg­nek tanulmányoznia kell a po­litikát és jól meg kell értenie azt a harcot, amely a Mao el­nök vezette forradalmi irány­vonal és a Liu Sao-csi és Teng Hsziao-ping vezette burzsoá irányvonal között folyik. Felvétel a tárgyalóteremből: balról az olasz vezetők. Aldo Moro miniszterelnök, Giuseppe Saragat köztársasági elnök es Amintore Fanfani külügyminiszter. Jobbról a második Podgornij. hírek mosott VúJX Jani Közös közlemény nélkül Axasst se igen, se nem A CTK jelenti: Hivatalos utasítás a kínai hadseregnek i

Next

/
Oldalképek
Tartalom