Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

19CT. január 36, csütörtök ä. oldal Akinek sokat köszönhetünk... Kis szakácsok Tv-film az „anyák megmentedéről” Abban a budai házban —, «bol ma az Orvostörténeti Mú­zeum találgató. — 1818. július 1-én megszületett Ignác, Sem­melweis József fűszerkereske- dő ötödik gyermeke. Még a jó módú. sivalkodó újszülöttekre büszke szülők sem merték vol­na álmodni ekkor, hogy a kis Ignác világrajötte éppen az anyák és csecsemők számára lesz majd korszakalkotó. Felis­meri a gyermekágyi láz tényle­ges kórokozóját és személyé­ben a világ az „anyák meg­mentő jét” tiszteli. Semmelweis Ignác nemzetközi hírnévre, tett szert, igaz ugyan, hogy csak halála után kapta meg az őt megillető megbecsülést. Neve, felfedezés az egész vi­lágon ismeri. életéről azonban elég kevgset tudunk. Ezt a hiányt igyekezett pótolni 1952- bon r©ay sikerrel bemutatott met viszont jobbára doku­mentumele­mekből kellett összeraknunk. Csak egy rajz maradt például a pesti Rókus, kórház 100 év előtti épületé­ből, amelynek szülésze volt 5 évig. De hiteles források őrzik azokat az ada­tokat, eredmé­nyeket, melyek kellőképpen megvilágítják szerepét az or­vostudomány fejlődésében. Ember született. Jelenet a Semmelweis-ről készített televíziós dokumentumfilmből. nya után vegyszeres edények­A mosolygó kismamák'talán kel körülvett porcelánlavóron el sem hiszik, milyen rettegés- nyugszik meg a szem: Sem' sei beszéltek az elmúlt száza­dokban a gyermekágyi lázról. Schiffer Pál rendezd és Andor Tamás operatőr felvétel közben az egyik szülészeti klinikán. játékfilmünk és Semmelweis Ignác életpályáját eleveníti fel tudományos alapossággal egy most készülő dokumentumfilm, melyet a Párizsban működő Nemzetközi Rádió—Televízió Ismeretterjesztő Tanács felké­résére állítanak össze a Ma­gyar Televízió munkatársai.-r Egyezmény jött létre ugyanis a Nemzetközi Tanács­ban részt vevő országok között —, mondja Schiffer Pál, a film rendezője —. hogy egy film­sorozatban bemutatják a világ nagy tudósait. A sorozatot a mi filmünk nyitja meg. Hálás és nehéz feladatot kaptunk. A nehézséget az okozta, hogy alig fellelhetők ma már a Semmel­weis! tárgyak, emlékek, a fil­Ügy tartották számon, mint a félelmetes járványokat, a pes­tist, vagy a himlőt. Tekintélyes professzorok a föld „kigőzöl­géseiben”, vagy kozmikus ha­tásokban keresték a láz okát, Semmelweis egyik magyaráza­tot gém tartotta kielégítőnek. „Minden kérdéses volt, minden megfejthetetlen volt — irja 1846-ban — csak a halottak nagy száma volt kétségbevon­hatatlan valóság.” Éjt nappal­lá téve keresi a baj forrását, segíteni akar a szerencsétlen anyákon. Így jön rá, hogy a boncoláskor a kézre került .„boruló szerves anyagot”, ma­guk az ' orvosolt juttatták a szervezetbe. A temető lehangoló látvá­melweis 1847 május végén tet­te kötelezővé a kézmosásokat. Az eredmény: rohamos javu­lás a halálozási statisztikában. Felvirradt a „gyermekágyi nap”, ahogy maga Semmel­weis fogalmazta. A feltaláló­nak, a megmentőnék mégis mostoha sors jutott osztályré­szül. Hiába írt „nyílt leveleket” a világ összes szülészéhez az anyák megmentésének érdeké­ben, kora nem értette meg őt. 1865-ben műtét közben meg­sértette a kezét és meghalt ugyanabban a betegségben, amelynek pontosabb megisme­rését éppen neki köszönhetjük. Semmelweis Ignácnak a vi­lágszerte elismert nagy tudós­nak. a magyar orvostudomány büszkeségének állít emléket ez a film, amelyet a Nemzetközi Rádió—Televízió Ismeretter­jesztő Tanács párizsi közgyű­lésén is bemutatnak, egy idő­ben a Magyar Televízió adá­sával — ma, január 26-án es­te 6 órakor. A filmet Révész László írta. Bokor Péter szer­kesztette, operatőr: Andor Ta­más. Vadas Zsuzsa Nem fajzik el a magyar kony­ha, nincs veszélyben az után­pótlás. Ezek a tíz éves kisfiúk és kislányok olyan lelkesedéssel és szakértelemmel főzik az íz­letes bablevest és egyéb íny­csiklandó ételeket, hogy az em­bernek étvágya támad tőle. Kik ezek a kis szakácsok a kecske­méti Űttörőház konyháján, fe­hér köténnyel mellükön, kendö­vei fejükön? — Három általános iskola ne­gyedikes tanulói — világosít fel Végh Béláné tanárnő, a „kis- kukta szakkör" vezetője. — Az I. számú általános iskolából, a Jókaiból és a Leninvárosd isko­lából jönnek a gyerekek, telje­sen önkéntes alapon. Kedv és érzék kell hozzá csak. — Hogyan állapítják meg a soronkövetkező menüt? — Mindenkinek a kívánságát figyelembe vesszük. Ma ez, hol­nap az kerül sorra. Minden kedden délelőtt összejövünJc, ilyenkor itt ebédelnek a gyere­kek. Fejenként befizetnek 2,50-et, aztán kimegyünk a piacra bevásárolni. Mindenki fülig lakhat az „eredmény”-ből. A felszerelés az Űttörőházé, a lelkesedést a gyerekek adják hozzá. Mert lelkesedésben* ügyességben nincs hiány. Az egyes ételfajtáknak külön mes­tereik vannak. Németh Márta például a zöld­ségtisztításban jeleskedik, Ki­rály Béla pedig a palacsinta­készítés mestere, ö egyébként Még egy csipet só, aztán lehet tálalni. Még repeta is jut belőle. Éppen bableves készül. Itt a rántást keverik a kicsik, amott zöldséget tisztítanak, mások pe­dig az edényeket súrolják. Min­denkinek jut munka, pedig ti- zenketten vannak. Hazautazott V. A. Bobasinszkij Vladimír Alekszandrovics Bo- basinszkij, a Krimszkaja Prav­da főszerkesztője, csaknem két­hetes, a megyében tett látoga­tása után kedden este a me­netrend szerinti moszkvai gyors­vonattal elutazott Búcsúztatá­sára a Keleti-pályaudvaron megjelent Karpacsov, a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vet-égének sajtóattaséja, dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe főszerkesztője, Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság propagan­da és művelődési osztályának helyettes vezetője és számosán volt évfolyamtársai, akikkel Moszkvában együtt végezte a pártfőiskolát az Aranyhomokban szeretne szakácstanuló lenni. Virágh Márta a rántáskészítósben tűnik ki, míg Szabó Gergely marha- pörköltet tud főzni, galuskával.’ A legízletesebb szendvicset Só­lyom Györgyike állítja össze, Karcsú Laci pedig a piaci be­vásárlásban tűnik ki ügyességé­vel. Es mivel főzés közben jön meg az étvágy, 10 órára már meg is ebédelnek, majd közö­sen elmosogatnak. Ilyenkor szin­te minden alkalommal elhang­zik a kívánság: — Tanár néni, a jövő héten kicsit többet főz­zünk .. Haspártiak ezek a gye­rekek. b. a. 16. Majdnem egy év telt el. Nem keresett senki. És egyszercsak beállított a „vendég”. Két hét­badságot, keressen megfelelő in­dokot. Amikor megérkezik, a Leningrad! Filmszínház előcsar­nokának telefonfülkéjében a telefonfülkében járt már? Nem? Méig ma írja oda a kívánt szö­veget. Ne felejtse el; Szása-b Mása. A találkozást követő nap jelentkezzen telefonon. Majd megmondom, hol találkozunk. Az ügynök nem sokáig vára­tott magára. Az, hogy ki kö­zölte vele, hogy Konsztantyin Petrovics az Ermitazs Színház­ban hallgat valamilyen néger énekesit, titok maradt. Mikor a tudós kifelé jött a színházból, a parkban magas, széles vállú, atlétatermetű férfi lépett hozzá és megmutatta a jelvényt az Eiffel-toromnyai. „Nem ön vesz­tette el?” A professzor bár készült a találkozásra, meglepetten nézett oldalra és bután kérdezte: — Ki mondta önnek, hogy az Ermitázsiban vagyok? — Ne kérdeződködjön. Nekem van kérdésem: miért nem je­lezte megérkezését? — Vegyük az incidenst elin- tézettnek. Írjuk a tudós szóra­kozottságának rovására és fog­lalkozzunk az üggyel. Először is kértek, adjam át önnek ezt a szerény ajándékot. Fénykép- album. Emlék arról az éjsza­káról ... Tessék, fogja meg. — Már majdnem nyújtotta az al­bumot, aztán meggondolta ma-. tel ezelőtt, vasárnap történt. Vadászatról jöttem hazafelé. Az erdei út elágazásánál utánam kiáltott valaki. Megfordultam. Egy ember a jelvényt mutatta az Eiffel-torony másával: — „Nem ön vesztette el?” A vér az arcomba tódult. „Szóval eszükbe jutottam." Meg­kérdeztem: „Ki Ön?” „Ezt ön­nek nem kell tudnia. Holnap már nem leszek a városban. Hallgasson és cselekedjen: bár­milyen indokkal Moszkvába kell utaznia. Ha nem küldik hivatalosan, akkor hivatkozzék arra, hogy beteg valamelyik kö­zeli ismerőse. Ha két hét múlva nem lesz Moszkvában, magára vessen.” „Nem tudok most Moszkvába menni. Nem külde­nek.” „Vegyen ki fizetésnélküli sza­belső oldalra írja fel: Szása4- Mása — szerelem. Ne próbáljon meglógni. Megtalálják!” Hallgattam az utasítást és becsületszóra nem akaródzott utazni. Megfogtam volna ezt az alakot.;. De tudtam: nem le­het. Miután hazatértem, arra gondoltam: „Jó lenne, ha az igazgató nem engedne el.” Az­tán reggel az intézetben közöl­ték velem, hogy Moszkvába hívnak, Kruglov professzor te­lefonált. A professzor egy szerkezet tervét hozta Kruglov profesször- nak. A szerkezet jó, csak ez ne lenne. — Izgulok, megtudom-e ját­szani amit kell. Mert, hogy nem értek ilyesmihez. — Nem jól beszél. Kell, hát megcsinálja. Gondolom, hogy valaki találkozni fog önnel. 4 gát. — Elnézést. Előbb még a másik dolog jön. Ez a kettő ikerpár, egyik a másik nélkül nem élhet. Az „Atléta” mosolygott szel­lemességén. — Hallgasson figyelmesen, ön járatos Kruglov kísérletei­ben. Mi is ismerjük a problé­makört és még valamit. De pon­tos adatok kellenek a kutatás­ról. És az Önök szibériai Inté­zetéről is. Remélem, rendelke­zésünkre bocsátja;.. három nap múlva találkozunk a 3-as troli­busz Csehov utcai megállójánál, a Puskin tér mellett, 19 órakor. Ptyiein hallgatja a pro­fesszort és latolgatja az egyen­letet az ismeretlenekkel. Van még néhány. Valamit már tud­nak, pontos adatokat kémek. Vajon mit tudhatnak? Ki adta ezeket az adatokat? Az, aki ér­tesítette az ügynököt, hogy a professzor az Ermitázs Szín­házban van. Valamikor Ptyiein is tudomá­nyos munkát végzett. Jól tudta, mit jelent ez a valami. Mikor aspirán* volt, azt mondta neki a professzor. Jó emlékezőtehet­séggel rendelkezik, ez fontos a kutatónak. Eszébe jutott a téma és nevetett: egészen más területen hasznosítja ő ezt az etemzőkészségét. Igaz, az ele* jón nem volt szíve szerint való, csak azért csinálta, mert ezt kérték tőle. De aztán belejött. Elővette a dossziéjából a Pjotr Makszimoviccsal folytatott be­szélgetésről készített feljegyzé­seit. Ismét felkeltette a fi­gyelmét, hogy Jegorov másod­szor is találkozott azzal az em, bérrel, aki horgászfelszerelésért jött... Véletlen, hogy az üz­letből a lány után az „Atléta’3 jött ki? És ha nem az?,.. — Konsztantyin Petro vicsj amikor az „Atlétá”-val talál­kozik, mondja neki, hogy a legújabb adatokat Kruglovtól szerezheti meg, alti önnek jó ismerőse, de a beszélgetésnél zavarja önöket legközelebbi munkatársa Jegorov, aki előtt a professzer tartózkodó. ,. — Igen. Megmondom neki ég azután? — Nyugalom. Tartson ki. Áz „Atlétá”-val el kell ezt hitetnie. Mondja neki, hogy csütörtökön hosszabb ideig beszélget Krug- lowal... Persze akkor, ha nem zavarja önöket Pjotr Makszi- movics ... Sok sikert. Péntek reggel Ptyiein telefo­nált Pjotr Makszimovicsnak és találkát beszélt meg. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom