Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

ISSt. január 36, csütörtök 3. oldal Hárman — egy járásból A hivatalos tanácskozás szü­netében négyen ültük körül a társalgónak is beillő folyosó kis dohányzóasztalát. Beszélgető partnereim falusi népfrontmun­kások — a kiskunhalasi járás­ból —, két kérdés nyomán fog­lalták egységbe múltat és je­lent, eredményeket és újabb terveket. Közreadom e beszél­getést, mert úgy érzem, amiről szó esett, nemcsak négyünket érdekéi. SOMOGYI LÁSZLÓ, a jános­halmi népfrontbizottság elnöke: — A múlt év legjelentősebb eredményét a községfejlesztés­ben értük el. Népfrontbizottsá­gunk, közösen a helyi társadal­mi és tömegszervezetekkel vett részt és mozgósította a lakossá­got a sportpálya teljes felújítá­sára, fásításra, parkosításra. Az eredmény: 1 millió 600 ezer fo­rint értékű társadalmi mun Icá­val egészültek ki azok az anya­gi erőforrások, amelyek a köz­ség szépítését, fejlődését szol­gálták. Ezenkívül még két »ap­róságot” szeretnék feltétlenül megemlíteni: decemberben a kihelyezett kertészeti techni­kumban — amely négy évvel ezelőtt a mi szervező munkánk nyomán kezdte meg nálunk működését — befejezte tanul­mányait az első húsz hallgató. Közülük tizennégyen Jánoshal­mán dolgoznak és magasabb szakképzettségüket, a mezőgaz­daságban, a tsz-eknél, s a tsz- közi vállalkozásnál kamatoztat­hatják. A másik ilyen „apró­ság” az értelmiségi klub meg­alakulása — amelynek támoga­tását, tartalmas programjának kialakítását az idén is segíteni szeretnénk. — A jövőről? Legközelebbi, s legnagyobb feladatunk a ta­nácsválasztás előkészületeiből, s lebonyolításából adódnak. Ezek megoldása után munkánk kö­zéppontjában. továbbra is a községfejlesztés idei célkitűzé­seinek megvalósítását tartjuk... volt — az Üj Élet és Béke Ter­melőszövetkezetben bevezetett családi művelés. Sok más mód­szer tanulmányozása után ítélte ezt legcélravezetőbbnek a köz­ségi vezetés, s a tagok meggyő­zéséhez nyújtott segítséggel vál­lalta bevezetését a két tsz-veze- tőség. Fontos volt, hogy már az év elején mindenki meg­tudja, megértse miről van szó, miben áll az új módszer lénye­ge. Hiszen év elején kellett a családi költségvetéseket elvé­gezni, kiszámítani mindenkinek: mennyi pénzre van szüksége családja megélhetéséhez, tervei valóraváltásához. Ennek alapján vállalt aztán ki-ki igényeihez, erejéhez való részt a munká­ból. Havonta a végzett munka értékének 60 százalékát kapták meg a tagok, s amikor az egyes terményeket betakarították, nyomban 100 százalékra elszá­moltak. Az ösztönző családi művelés végeredménye, hogy például az Űj Élet Termelőszö­vetkezetben a tervezett 13 mil­lió helyett 25 millió forintot tudtak kifizetni a tagoknak. De nem is volt novemberben sze- detlen kukorica, betakarítatlan kukoricaszár a földeken! — Most már sokan jönnek hozzánk tapasztalatcserére a já­rás más községeiből is. Szívesen segítünk, de legfőbb célunk, hogy az idén a harmadik kö­zös gazdaságunk, az Alkotmány Termelőszövetkezet vezetőségét és tagságát is megnyerjük a jó módszer követésére. KŐVÁRI GÁBORNÉ, a kis- szállási népfrontbizottság elnö­ke: — Legnagyobb örömöm, hogy a bizottságunk által múlt év­ben kezdeményezett esztétikai mozgalom beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. A célunk az emberek esztétikai érzékének, igényeinek feltámasztása és fej­lesztése volt. Ennek érdekében bútorkiállítást, filmklubot szer­veztünk, előadásokat tartottunk a korszerű öltözködésről, a la­kásberendezésről, s vidám il­lemtan órákat az ifjúsági klub­ban. E rendezvények sok em­bert hoztak közelebb a moz­galomhoz és ezzel egy másik célt is elértünk. így nyertünk például a filmklub titkárának személyében agilis és lelkes új tagot az elnökségnek, akit a ré­gi titkár lemondása után meg­bízhattunk a bizottság titkári teendőinek ellátásával. — Nem véletlen, mégis öröm számunkra, hogy a mozgalom­hoz elsősorban fiatalok csatla­koztak, de az esztétikai moz­galom révén kitűnő kapcsolatot teremtettünk a helyi nőtanács- csal, amelynek aktivistái, tagjai közül nagyon sokan és lelkesen dolgoznak a népfrontmozgalom célkitűzéseinek megvalósításáért is. — Bizottságunk ezenkívül közreműködött a községfejlesz­tésben. Részben úgy, hogy min­den energiájával és tekintélyé­vel támogatta például a már nagyon szükséges kisáruiház létrejöttét, részben úgy, hogy a különböző községi létesítmények építéséhez társadalmi és szerve­ző munkával is hozzájárult. — Ami a közeli és további terveinket illeti, többek között, az esztétikai mozgalom szélesí­tése mellett támogatjuk a pá­lyaválasztási tanácsadás munká­ját, Népfront akadémia cím­mel aktuális termelési kérdé­sekről előadásokat szervezünk a termelőszövetkezetekben és három előadást tervezünk a gazdasági mechanizmus reform­járól a szövetkezeti, ipari és kereskedelmi dolgozók részére. Természetesein jelenlegi mun­kánk középpontjában a válasz­tásokkal kapcsolatos tevékeny­ségünk áll. Reméljük és úgy dolgozunk, hogy a különböző választási bizottságok tagjainak aktivitását a következő évekre is tartósítani tudjuk és ezzel hozzájárulhassunk a mozgalom egyik legfontosabb célkitűzései­nek megvalósításához, a közéle­ti demokrácia kiszélesítéséhez. E. É. n tanácsok ölállósága és a demokratizmus MIT VAK a társadalom, mit vár a lakosság a helyi taná­csoktól? Elsősorban egyszerű, bürokráciamentes közigazgatóst. Azt, hogy a tanács fontoskodás és bonyodalmas eljárás nélkül intézze az állampolgárok ügyes­bajos dolgait. Az emberek sze­retnék, ha minél több ügyüket helyben intézhetnék a tanács­nál, és csak az olyan hivatalos dolgaikkal kellene feljebb fo- lyamodniok a járási és a me­gyei tanácsihoz, vagy az orszá­gos szervekhez, amelyek való­ban nem helyi jelentőségűek. Még azt is szeretnék az embe­rek, ha a helyi tanács többet tenne, jobban mondva többet tehetne a lakosságért, városuk vagy falujuk fejlesztéséért, pél­dául a kommunális szolgáltatá­sok javításáért, vagy a közellá­tásiért. Más szóval: ha minél kevesebb javaslat és jószándék torpanna meg ennek a kifeje­zésnek a zátonyán: a helyi ta­nácsnak meg van kötve a keze. A dolgozó embereknek ez a véleménye és kívánsága hangot kapott az MSZMP IX. kong­resszusán. A párt is azon az állásponton van, hogy a helyi tanácsok kapjanak nagyobb ön­állóságot és tágabb hatáskört. Ez a kívánalom mindenképpen megérett. Az igazgatás egysze­rűsítése nem csupán azért szük­séges, hogy ritkuljanak a feles­leges akták, s hogy kevesebb dolga legyen a pecsétnyomónak. Ez politikai kérdés is. Az a tö­rekvés, hogy egész társadalmi életünkben tovább fejlesszük a szocialista demokratizmust. Már pedig — amint a kongresszus is megállapította —, a tanácsi munka hatékonyságának to­vábbi erősítése, a bürokratikus hibák és a tehetetlenség meg­szüntetése, a tanácsi rendszer demokratizmusának fejlesztése megkívánja a közigazgatás egy­szerűsítését. Ennek megfelelően szükséges, hogy a tanácsok szá­mára mind nagyobb, felelősebb és önállóbb hatáskört állapít­sunk meg. A KONGRESSZUS mindjárt azt is hozzátette: a bürokratiz­must és a többi visszásságot csak akkor számolhatjuk fel, ha a gazdasági eszközök feletti döntés joga is ott lesz, ahol a politikai felelősség. Mit jelent ez? Köztudott, hogy a helyi ta­nácsok sokkal többet tehetné­nek a lakosság javaslatainak ehéz terepe KARMÓ ISTVÁN, a mélykúti népfrontbizottság titkára: — A múlt év legjelentősebb helyi eredménye — amiben nepfrontbizottságunknak része Az ágasegyházi Mathiász János Termelőszövetkezeti Cso­portban is a zárszámadási elő­készületek folynak. Izsák József elnöknek sok a dolga és éppen csak hogy időt tud szakítani egy kis beszélgetésre. A mint­egy háromezer holdas gazdaság egyharmadán már közös munka folyik. Nemrég az izsáki Arany­homok Termelőszövetkezettől kaptak 900 holdas területet. a — Erre azért is volt szüksé­günk — magyarázza az elnök —, mert 400 holdas kaszáló van rajta és bizony, a mi állatte­nyésztésünk szűkösen áll takar­mánnyal. Háromszáz darab kö­zös birkánk van. Területünk nagy része homok, akad buc- kás mozgó homokterületünk is. Tudja, azelőtt azt mondták a mi vidékünkre, hogy „ürgerí- kató” terület ez. Ugyanis még az ürgének se volt sok keresni­valója, ha keresett is, nem ta­lált mit enni. Ilyen vidéken az egyedüli ember nem sokra jut. Ezért is fogott össze Agasegyháza lakos­sága, hogy a mostoha homok­vidékből kultúrtájat varázsol­jon. Az első lépés a 120 holdas szőlőtelepítés volt. Ez már iga­zi nagyüzemi tábla. A homok azonban még így sincs igazán ki­aknázva, a buckákon erdőt te­lepítenek. Van régi vegyes sző­lő- és gyümölcstelepítés is, amit még az elődök küzdelmes mun­kája teremtett. — Az elmúlt évben 3800 má­zsa szőlőt küldtünk exportra, 18 vagon barackot, 260 mázsa szamócát, több mint 10 ezer hektoliter mustot adtunk a népgazdaságnak — tájékoztat Izsák József. — Mit mutatnak a jövedel­mezőség számai? .— Körülbelül 13 ezer forint lesz az abból származó jövede­lem tagonként, amit a gazdák közös értékesítésre adtak. Ehhez természetesen jön még a ház­táji, ami nálunk nagyon jelen­tős. Elég sok családnak van tehene. A tej-, tejtermékfo­gyasztás elég számottevő. Sok család étrendjében szerepel. A tehénke hozzájárul a napi élel­miszükséglet fedezéséhez. Ezért is fontos nálunk a legelő, segít­jük is a tagokat legelővel, ta­karmánnyal. Aztán a gondokra fordul a szó. — Az bizony van elég. A ta­lajjavítás az egyik fontos fel­adat. Mivel az állatállomány kevés, ezt főként zöldtrágyávai. próbáljuk megoldani; A gépesí­tésünk is még gyerekcipőben jár, de azért már hat erőgépünk van. A közös munkát havi fize­tés ellenében végzik a gazdák. Sajnos, fiatalunk alig akad, mennek a városba, közel van Kecskemét, más életre vágynak, mint a mienk. Ezért is szüksé­ges, hogy minél előbb kicsit előbre lépjünk. — Megvan ennek a módja? — Az igaz, ha termelőszövet­kezet lennénk, más lenne a helyzet. Megmondom őszintén, a termelőszövetkezeti csoportok egy kicsit elhanyagolódtak az utóbbi években az irányítás ré­széről. Ügy éreztük mostaná­ban, velünk senki sem törődik. Számos elavult rendelkezés ne­hezíti munkánkat Ezért is vár­juk a termelőszövetkezeti szö­vetség létrehozását. Most készül a termelőszövetkezeti törvény is, ami bizonyára a mi műkö­désünket is bizonyos fokig be­folyásolja. Addig is igyekszünk becsülettel eleget tenni felada­tainknak ezen a „nehéz tere­pen”. Ezzel búcsúzik az elnök és máris rohan, hiszen várja a sok tennivaló. && megvalósításáért, ha ennek anyagi fedezete is a kezükben volna. Hiszen a legtöbb közér­dekű javaslat valóra váltásá­hoz pénzre is szükség van. Nem azért kell az állampolgároknak a legtöbb érdemi döntés végett a felsőbb állami szervekhez fo- lyamodniofc, mintha a helyi ta­nácsok nem tudnák ügyeiket el­bírálni. Hanem azért, mert csaknem minden ügyes-bajos dolognak — még a személyes problémáknak is — van vala­milyen pénzügyi vonatkozása. Éppen ezért a helyi tanácsok nagyobb önállósága és tágasabb hatásköre csak azzal együtt va­lósulhat meg, ha több anyagi eszközzel, önállóan gazdálkod­hatnak. E kérdés megoldásának előkészítése szervesen tartozik az új gazdaságirányítási rend­szer kidolgozásába. Ezen most szakértő bizottságok dolgoznak. Az alapelv világos: biztosítani kell a tanácsok számára az ön­álló pénzügyi gazdálkodás lehe­tőségét, hogy saját hatáskörük­ben dönthessenek a helység kommunális fejlesztésének, va­lamint a kulturális és a szociál­politikai igények kielégítésének kérdéseiben. Magyarán: ezek a helyi döntések ne függjenek többé felsőbb jóváhagyástól! ÖNÁLLÓ hatáskör és költ­ségvetés — a kettő szorosan összefügg. A helyi tanácsnak több bevételre lesz szüksége ahhoz, hogy valóban önállóan dönthessen. Az új gazdaságirá­nyítási rendszer több új bevé­teli forrást nyit majd meg a helyi tanácsok számára. Szó van például az úgynevezett kommunális adó bevezetéséről. Ezt a tanács területén működő vállalatok fizetik, hogy ezzel is fedezetet teremtsenek a kom­munális fejlesztéshez. Bővíteni szándékoznak a helyi tanácsok gazdasági hatáskörét a város- és településfejlesztésben. Ter­vezik, hogy a tanácsok több termelő üzemet működtethes­senek, elsősorban a javító és szolgáltató ipar területén. Ezek­nek jövedelme is hozzájárulna a tanács pénzügyi eszközeinek bővítéséhez. A helyi tanácsok irányítása alatt működő építő­ipari tevékenységet is bőviteni akarják. Tudvalevő, hogy gyak­ran egyszerű építkezéssel járó szükségletek azért maradnak kielégítetlenül, mert felülről nem tudnak építőipari kapaci­tást biztosítani. Ezek csak ki­ragadott példák és lehetőségek annak érzékeltetésére, hogyan, s milyen úton törekszenek a he­lyi tanácsok döntési joga mel­lé a szükséges anyagi eszközö­ket is kézbe adni. Amikor a helyi tanácsok na gyobb önállóságának és hatás­körének lehetőségéről beszélünk azt is számításba kell venni hogy a tanácsok nagyot fejlőd tek az elmúlt egy-másfél évti zed során. Az igazgatásban dől gozók túlnyomó része ma mái iskolázott, és a gyakorlati mun kában is nagyfokú érettségri tett szert. Megnőtt látókörül és felelősségérzetük. Megtanul ták, hogy a helyi érdekeke mindig az országos összefüggé sekben is vizsgálják, és amiko szűkebb pátriájuk javáért küz denek, ne kerüljenek szembe a- országos, össztársadalmi érdé kekkel. Ez az érettség és ez r fejlődés is megindokolja a he­lyi tanácsok hatáskörének bő vftését. A kitágított tanácsi ha táskör pedig utat nyit a szó cialista demokratizmus telje sebb érvényesülésének. A TANÁCSOK hatáskörének és fokozott önállóságának kér­désében kidolgozás alatt álló in­tézkedések összhangban vannak a lakosság kívánságaival, és p tanácsok jobb munkáját segítik elő. A gazdasági mechanizmu reformjával együtt megvalósí tandó intézkedések nagy len­dületet adnak majd a helyi m,

Next

/
Oldalképek
Tartalom