Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
4. oldal 1967. január IS, vasárnap «4 mosoly , és napfény birodalma Keserű dolog megöregedni, támasz nélkül. Nehéz, torkot szorító fájdalom: örömet érezni és nem mondhatni el senkinek. Szívszaggató a magányosság. Nálunk már egyre kevesebb az, aki örömét-bánatát nem mondhatja el másoknak, mert a szocialista társadalmi rend gondoskodik arról, hogy senki ne maradjon támasz nélkül. Senki ne legyen társtalan. Senkinek se fájjon az öregség. A szociális otthonok nagy részében a mosoly és a napfény vette át az uralmat. A kecskeméti szociális otthonban 220 öreget ápolnak, illetve gondoznak. Ezeknek csaknem fele orvosi gyógykezelésre szoruló fekvő, vagy járóbeteg, a többi pedig... Igen, a többi tevékeny „polgára” az otthonnak. Ha az ember vonattal Félegyháza felé utazik, felmelegedő szívvel veheti tudomásul: otthon vannak itt az öregele Ott sétálnak a parkban, olvasnak, vagy beszéigetnek, fonott kerti székek, kényelmes asztalok és pad^k az árnyas fák A hófehér hajú, 79 éves B. I.-né naponta elsóhajtja barátnőinek: „Már több mint négy éve nem jött el a lányom látogatóba... Számvetés — első fokon Ha négy év elteltével hivatalos jellemzést kellene készíteni a tanácstagokról, Takács Mártáé ilyenképpen szólna: Eleven életű közéleti ember, akinek nem lehet olyan féladatot adni, amit meg ne valósítana. Mint pedagógus nemcsak a gyerekek, de a szülők neveléséért is felelősséggel érez és munkálkodik. Amíg a tasskertesi iskolában- tanított, itt működött a járás legjobb szülői munka- közössége. Járási tanácstagi megbízatását nagyon komolyan vette. Ügy is, hogy soleszor járt el választói ügyes-bajos1 dolgaiban, de úgy is, hogy mindig felelősségteljes véleményalkotással segítette a testület munkáját. Négyévi tanácstagi tevékenységének legjelentősebb eredményét az a fáradozás hozta. amelyet a kunszentmiklósi hétközi diákotthon létrehozása során végzett. Dióhéjban ez a róla alkotott vélemény. Nem egyetlen emberé. A járási tanácsnál, a nőtanács vezetőjénél, s bárhol is érdeklődtem róla — mindenütt ugyanazt mondták. Csak éppen ő lepődött meg, amikor a négy év munkáját összegező beszélgetésre betoppantam a kunszentmiklósi általános iskola tanári szobájába. — Mit is csináltunk négy év alatt? — tűnődik, majd mosolyogva biztatja szobában levő kollegáit, hogy segítsenek. Mert bizony — mint annyi társa — naplót ő sem vezetett, s már az első pillanatra látszik: nem az a típus, aki naponta méricskéli: mivel, mennyit segített másokon, mi az a plusz, amit a napi kötelességén kívül tett. Először én, a messziről jött, segítek azzal, hogy a kollégium ügyét felhozom. Erre, mint áradáskor a folyó, úgy buzognak fel az emlékek a nyitás előtti izgalmas napokról. Története van minden berendezési tárgynak. Mert, ha nem segít a szövetkezet, a katonák. a budapesti Otthon Áru- i ház, akkor a nyitásra nincsenek j székek, ágyak, matracok. De már nemcsak bútorok vannak. Selvem paplanok, szőnyegek, televízió, s a politechnika gyakorlására saját varrógép. A legnagyobb örömet mégis azok a változások jelentik, melyek a szülők véleményében, a gyerekek előmenetelében tapasztalhatók — Kezdetben a szülők nagyon haragudtak a kollégiumra, de ma már, ha az egész iskolát hétközivé alakítanánk, sem volna gond a benépesítése. S mekkorát léptek előre a gyerekek? Kifogástalan a magatartásuk, mindig rendben a füzetük, leckéjük, az otthonban pedig úgy vigyáznak mindenre, hogy még karcolás sincs a bútorokon. Mindezt jelzik az osztályzatok is. A nyolcadikos Mi- zsei Imre félévi átlaga 4,4, Nagy Jutkáé 4,6, az egész kollégiumi átlageredmény pedig a múlt évihez képest 3 tizeddel növekedett — sorolja Márta néni. De esiveHen szava nincs arról, mi ebből kizárólag az ő érdeme. Ezért tovább kell szűkíteni a kört olyan témák felé, amelyek elől már nem bújhat többes számba a legőszintébb szerénység sem: — Mi az, amit személyesen én tettem választóim megbízásából? írtam kérvényeket, el- lártam családi pótlék ügyekben, Például Bognár Rozika ügyében még a Legfelsőbb Bíróságot is megkerestem levélben. Szerveztem társadalmi munkát járdaépítéshez. — És kivívta, hogy Tasskertes kutat, darálót kapjon, sürgette a piactér építését — egészíti ki egy idősebb tanárkolléga, Csur- gai Benő. — Mi okozta a legnagyobb örömet tanácstaggá választása óta? — Az, hogy ha most már a hajdan legsiralmasabb képet mutató bügei falurészen — ez a katolikus templom mögött van — végigmegyek, egészer más világ fogad. A hajdani szegénysor házain hármas ablakok, a házak előtt járda, a lakásokban villany van, s már a vízvezeték is eljutott ide. — s melyek voltak legemlékezetesebb interpellációi, ta- nácsülési felszólalásai? Tűnődik^ melyiket is említse a sok közül. Végül megjegyzi: — Egyik interpellációmban a telekkisajátítás egy furcsa módját tettem szóvá. Régi ügy, de akkor bántotta az embereket az, hogy aki felmérte a telket, szót sem váltott, tudomást sem vett a tulajdonosról. Az én meggyőződésem az, hogy az emberek igazodnak a fejlődéshez, de az is szükséges, hogy megértessék velük annak szükségességét. Azután egy felszr hozott az iskolakörzetesítésért és a tapasztalatok birtokában kértem, hogy minden tanya iskolás számára tegyék lehetővé a magasabb szintű általános iskolai oktatást. Még egy kérdés: — Milyen segítséget kapott ahhoz, hogy tanácstagi megbízatását elláthassa? A válaszból kiderül, hogy sohasem nélkülözte a segítőtársakat. Őszinte, jó munkakapcsolat alakult ki nemcsak választóival, de a községi tanács vezetőivel is. Hí jóleső, bátorító élményt jelentett számára, hogy a járási tanács titkára és a község vb-elnöke gyakran meghívta a Kunszentmiklóson élő járási tanácstagokat elképzeléseket, terveket ismertető megbeszélésre, ahol ők is elmondhatták véleményüket ÉJfgy búcsúzunkj hogy mindketten érezzük: nem fejeztük be, csak elkezdtük a beszélgetést. Hiszen még arról sem esett szó — sok mással együtt —, hogy például mit végzett négy év alatt a járási tanács oktatási állandó bizottságában. De hát a végleges számvetés nem csupán kettőnkre, vagy néhányunkra tartozik. Ebben már egy egész választókerület lakossága érdekelt... Eszik Éva alatt. És ilyenkor, télidőben? Tágas társalgóban beszélgetnek, olvasgatnak, akinek kedve tartja, kimegy a városba, szabad programja van mindenkinek. Ebédre azonban itthon kell lenni. Hudák Olivér, az otthon vezetője négy éve gondoskodik az öregekről. Hogy látja az otthon helyzetét? — Mi igyekszünk az öregség egymagában szomorú állapotát elviselhetővé tenni. Családtagként élnek itt a gondozottak. A tizenhat gondozó nővér legnagyobb részt hivatása magaslatán áll. Igen, a nővérek. Sok-sok türelem és szeretet szükséges hozzá, hogy valaki itt dolgozzon. Akiben ez a kettő nincs meg, ne is vállaljon itt munkát. Mert ez a munka: hivatás. Példának hozzák fel Lo- sonczy Sándomét, aki 84 férfi gondozottról gondoskodik napról napra. Ilyen nagy „család” mellett még , szűkebb családját is ellátja: három gyermeke és férje várja odahaza. Szerétéiből, türelemből és munkából tevődik össze az élete. Dr. Glied Károlyné, az intézet helyettes vezetője társaságában látogatunk be a szobákba. Itt is, ott is egy-egy kedves szó, simogatás az öregek felé, érdeklődés: hogy vannak, mint vannak, van-e panasz, kérés. Sok-sok apró ügyben kell igazságot tenni, egy elveszett zsebkendő előkerítése éppen olyan fogas kérdés itt, mint egy félreértett szó miatt esett sérelem kiengesztelése. Itt a vezetőhelyettesnek nem admi, ■ srässk ; , ,’J Ez a néni — nem járult hozzá, hogy nevét eláruljuk — soha életében annyi újságot nem olvasott, mint itt. Alig várja, hogy megérkezzenek a friss lapok. I L. L. jómódú kereskedő volt valaha. Betegségét kihasználva rokonai kiforgatták vagyonából és beutaltatták a szociális otthonba. A törvénykezés még ma‘is folyik ügyében. nisztratív szerepe van, hanem inkább családfő, akinek vállát nyomja ennek a kétszázhúsz sorsnak minden fájdalma és öröme. Mert ahány ember éhben az intézetben, annyi sors. Töméntelen, sole könnyet takarnak ezek a sorsok, főként a gyermeki és rokoni hálátlanság miatt. Szülők, akiket — mert teher már nekik az öreg szü-* lő — eltávolítanak a gyermekek maguk mellől. Rokon, akit kiforgattok vagyonából és hogy ne legyen útban, beutaltatják a szociális otthonba. De itt igyekeznek pótolni a családot, az élet elviselhetővé tételéhez szükséges szeretetek Jó ide bejönni, hogy ezt lássa az ember. De nemcsak pihennek, nemcsak beszélgetnek itt az öregek. Hiszen ennyi ember ellátása komoly munkát igényel. Hatvan hízó görrtbölyödik a hizlaldában — hetente van disznövágás — húsz holdon termelnek takarmányt az állatoknak és három hold kertészet adja a főzeléket, konyhai növényt. A gazdaság csaknem minden munkáját az öregek végzik. Szívesen és szorgalmasan. És némi pénzért is, mert negyedévenkint tekintélyes prémium üti markát annak, ki a gazdaságban tevékenykedi{c. így telik — mosolyban és napfényben — öregeink élete. Könnyek is peregnek, persze, de azokat igyekszünk letörölni. Alig van nap, hogy üzemekből, iskolákból ne keresnék fel az otthont. A Méheslaposi és Hosszú utcai iskolák diákjai kultúrműsorokkal látogatnak ki, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, a Nyomda Vállalat, a Konzervgyár I-es telepe és az Állami Pincegazdaság dolgozói pedig beszélgetni, barátkozni járnák ki ide. Ember az emberhez. Szeretettel, hogy több legyen a mosoly és a napfény. Balogh József /V ■ ZUBOV P» ETT W O — A ■ SZlcetC. C =» C V „KÍSÉRLETI GOLYÖ” VAGY? 1. Ebben a nonpareillel szetotta ki és sok találgatásra adott okot. Mikor a folyóirat megérkezett Moszkvába, az intézetben értetlenül fogadták: „Hogyan dett cikkben, melyet az egyik jelenhetett meg ez a cikk? Ki nyugati folyóirat közölt, mind- adott információt a titkosnak össze 50 sor állt. A folyóirat nyilvánított munkáról?” egy nem nagy kapitalista ál- Igaz, a cikk szerzője lénye- lamban jelent meg és széles gében semmit sem fedett fel. körben ismert volt. A cikk Sőt, az ügy szakértőinek véle- szerzője közölte, hogy a nagy- menye szerint, ahogy mondani nevű moszkvai professzor, szokták, az egész csupa általá- Alekszej Mihajlovics Kruglov nosság. És nekik, a szakértők- laboratóriurnában előrehaladott nek világos volt: a cikk közlé- •kísérletek folynak egy nagy- se „kísérleti golyó”. Hátha azt fontosságú problémával kap- hiszik, hogy most már nincs csolatban. értelme a titkolózásnak, úgyis Az ötvensoros cikkecske a mindegy, aki meg akart vala- to’yóirat végén húzódott meg mit tudni Kruglov kutatásairól, ___ __ ényen, de ennek ellenére az már megtudta... Előforl aíásban megköszöntem azt az: sz nzációs jellegű volt. a tudó- dúlt, hogy ilyen egyszerű csa- áldozatot, amit a járási tanács sok élénk kommentárjait vál- létek is bevált Mindezek ellenére az intézetben a konkrétum nélküli cikkecske is riadalmat keltett. „Figyelem, figyelem, valaki a tudományos munkák titkának nyitjára törekszik.” Mindenkinél jobban természetesen AÍek- szej Mihajlovics riadt meg, a már nem fiatal, sokat látott átélt ember. Azon a napon, amikor a folyóirat megjött, úgy tűnt, egyszerre néhány évvel öregebb lett. Nyugtatták, sok jó szót mondtak neki, de ő csak egyre azt hajtogatta: bakot lőttél öreg. Megkérdezték néhány hivatalban, nem adtak-e véletlenül hivatalos tájékoztatást a sajtónak. A válasz nemleges volt. Mit lehet tenni? Némi töprengés után , Alekszej Mihajlovics telefonált az állambiztonsági bizottsághoz. A beszélgetés nem tartott sokáig, és a proi'esszort meglepte, hogy a búcsúzás előtt a bizottság munkatársa megkérdezte: — Pjotr Makszimovics Jego- rov semmit sem mondott el Önnek találkozásairól a hai
