Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-21 / 300. szám

1966. december 31, szerda 5. oldal Társadalmi tevékenység - pártiiiunka „ZOLI BÄCSI, magának nincs semmiféle pártmunkája.” Ki­csit szemrehányó hangsúllyal mondta ezt a párttitkár. A megszólított pedig némileg za­vartan magyarázkodott. Mond­ván, hogy vállalna ő szívesen valamit, de rengeteg idejét le­köti az üzemi kézilabda-szak­osztály vezetése. Nem tehet ró­la, de neki szívügye ez a sport­ág — ifjabb korában maga is művelte —, s ezért fordít most is szabad óráiból nem keveset arra, hogy együtt legyen a csapat tagjaival, intézze az együttes ügyes-bajos dolgait. Ügy beszélt erről, mint vala­mi hobby-ról, s a párttitkár is így hallgatta, megjegyezve, hogy szép, szép, de azért va­lami pártmunkát sem ártana végezni. Egyikük sem gondolt arra, hogy amit Zoli bácsi tesz, az voltaképpen nagyon is tár­sadalmi tevékenység — párt­munka. A kézilabdacsapat tag­jaival, tehát számos fiatallal foglalkozik, neveli őket, segít kialakítani és megszilárdítani bennük különféile hasznos, po­zitív tulajdonságokat. Egyszó­val: aktív társadalmi munkás­ként fáradozik az ifjúság neve­lésén­JÖ NÉHÁNY pártszervezet­ben még mindig meglehetősen leszűkítik a pártmegbízatás, a társadalmi tevékenység fogal­mát. Addig már talán minde­nütt — vagy csaknem minde­nütt — eljutottak, hogy a szak- szervezetben, a KISZ-ben, a ta­nácsban folytatott tevékenysé­get egyenrangú pártmunkaként kezelik. De a közéleti cselek­vés skálája ennél jóval széle­sebb — s ezt nem minden alapszervezetben ismerik fel. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyik szakosztályá­nak vezetője panaszolta a mi­nap, hogy alapszervezetében Tömörkény István Száz esztendeje született a század- fordulón megújuló hazai irodalmi népiesség kiemelkedő alakja, a ma­gyar novellairodalom egyik legna­gyobb művésze — Tömörkény Ist­ván. Az ő népiessége már nem a romantika helyi érdekességeket kui- tiváló, különösségeket, egzotikus szí­neket hajszoló áramlatából táplálko­zott, hanem a nép valóságos társa­dalmi helyzetének, kisemmizettségé- nek, sivár hétköznapjainak volt a szülötte. Tömörkény, Szeged írója volt — e Tisza menti tájon ismerte meg hő­seit, a Förgeteg Jánosokat, a „szö- gény embürök”-et. Mint szegedi új­ságírót mélyen megragadja az a ko­ezt a feladatot nem tefkintik pártmunkának. Holott — kell-e bizonygatni? — az ismeretter­jesztés nagyon is fontos szere­pet játszik a tudatformálásban, az emberek világnézetének ala­kításában; az ideológiai mun­ka és küzdelem egyik elsődle­ges színtere és eszköze. ÉRDEMES felfigyelni a Szer­vezeti Szabályzat új tervezeté­nek a párttagok kötelességeit megfogalmazó egyik pontjára, amely a társadalmi életben va­ló cselekvő részvétel kötelezett­ségét mondja ki. Márpedig a társadalmi életben igen sokfé­le módon lehet részt venni, hi­szen területe rendkívül szé­les. Az a kommunista tsz-tag, pl., aki társai bizalmából a szövet­kezet vezetőségének soraiba ke­rült, elsőrendűen fontos társa­dalmi feladatot lát el, nagyon is jelentős tisztségben képviseli pártszervezetét, a kommunista elveket. A kommunista népmű­velő, aki társadalmi munkás­ként szakkört, klubot, irodalmi színpadot vagy könyvtárt ve­zet a falu, az üzem művelődé­si otthonában, ugyancsak cse­lekvő részese a tánsadalmi-po- litikai életnek. S folytathat­nánk a sort: ahol emberekkel lehet foglalkozni, ahol politi­kánkat lehet és kell képvisel­ni, ott mindenütt mód nyílik a társadalmi tevékenységre, a pártmunkára. AZ ÚJJÁVÁLASZTOTT ve­zetőségek most általában sort kerítenek arra, hogy ismételten megvizsgálják a párttagság ak­tivitását, részvételét a politikai életben. Akkor lesz jó ez az értékelés, akkor tudják a párt­tagság minél nagyobb hányadát a közéleti cselekvés részesévé tenni, ha figyelembe veszik ennek sokféle lehetőségét, for­tnorság, sötétség, amelyet a Vihar­sarok vidékén tapasztal, egész életé­re és pályájára alakító hatással van a pusztuló paraszti élet tragikuma. De Tömörkény meg tudta látni és eleveníteni a kétkezi munkásembe­rek, halászok és hajósok, kubikusok> napszámosok és öregbakák erkölcsi­ségének emberi szépségét és humá­numát is. Ez a derűs, néha szivár- ványos oldottság is villámokkal, vészterhes fellegekkel terhes nála. Csak az 1905-ös megmozdulások, a szegedi munkásosztály öntudatának, szervezett erejének tapasztalatai vál­toztatnak ezen a szinte fátumos, vég­zetszerűen tragikus élethangulaton. A szocializmus megérzett közösségi energiájának ihlete az egyetlen, mely felszabadítja Tömörkény képzeletét a „téli Magyarország” komorságá­nak nyűgöző béklyóiból. Drámaiak, Melyiket szeressem? Volt idő, amikor még nem állított a rádió és televízió szerkesztősége ilyen megfejt­hetetlen rejtvény elé. Mosta­nában azonban egyre nehe­zebb döntenem hét utolján, vajon a rádió vagy a televízió mellett döntsék az esti szóra­kozást illetően. A december 10-i tv-müsor pl. lelkesen ajánlotta a Princ, a katona című film 111. ré­szét — jaj, már a másodikat is elszalasztottam! —, majd Gyárfás Miklós: Egérút című vidám színművét. Ugyanakkor a Kossuth-rádióban a nemzet­közi táncdalverseny műsora futott, amit már , hetek óta harangoztak a lapok. El sem tudom képzelni, hogy oldot­ták meg ezt a gordiusi cso­mót a rádió- és tv-előfizetők. Én úgy, hogy elmentem ha­zulról egy társasvacsorára, ahol friss pletykákat hallgat­tam és P. Bandi barátom zon­gorán kísért énekét, hogy aszongya: Lehullott a rezgő nyárfa... A Princet és az Egérutat pedig elmeséltettem másnap magamnak kilencéves fiacskámmal. Sajnos, az elmúlt szombat este sem volt könnyebb dió számomra. A tv megint „Prin- cezett” — immáron negyed­szer —, és most már kezdünk belebonyolódni a Belphégor- ügybe is, azaz a Louvre tit­kaiba André a diák és a ro­konszenves Menardier fel­ügyelő segítségével. S mit tesz a konkurrencia! A Kos- suth-rádió a Naftalint köz­vetítette, az aranyos Heltai Jenő bohózatát, Kabos László­val a főszerepben. Hát van ezeknek szívük? S most meg­hívásom sem volt sehova. Otthon kellett tépelődnöm: melyiket szeressem? De jó is volt még néhány évvel ezelőtt, amikor a csen­des unalom lengte körül eze­ket a szombat esti műsoro­kat ... T, P. feszültségtől örvényesek ezek a mun­kástárgyú novellái is — például a „Sztrájktanyán”, a „Munkások”, vagy a ..Hajnali sötétben” — de hangulatuk, tónusuk nem hat a fel­tartóztathatatlan, visszavonhatatlan pusztulás igézetével. Az első világháború szenvedéseinek tengere vitte el ezt a nagyszerű te­hetségű Írót Is, a frontra vitt föld­munkások hozzátartozóival való tö­rődés. Nyugtalanul, alkotó lázban égve fejezte be életét. Mindössze 51 évet élt. Azt viszont még megélhette, hogy nyomában ott haladtak a foly­tatók és betetőzök: Móricz Zsigmond és Móra Ferenc, Török Gyula és Barta .Lajos, s az akkor még fiatal Nagy Lajos és Karikás Frigyes. Szá­mukra ő törte az utat. HÁROM A Három iuslámy ül a Bányai Júlia Kollégium társalgójában. Egyik olvas, a másik kettő hal­kan beszélget. Csinosak, üdék, fiatalok. Kik ők? Mindhárman tavaly még tanyai iskolába jár­tak, a megye más-más tájain. * KANYÖ ROZIKA félegyházé­ra való, a haleszi iskolába járt. — Egy kicsit lecsúsztam az eredménnyel. Tavaly még 4,5 voltam, most 3,8-ra állok. De azért bírom szusszal. Mezőgaz­dasági szakközépiskolás vagyok, nehéz a „kertészeti alapismere­ték”, meg a matematika. De annyit már megtanultam a kol­légiumi életben, hogy könyvet — ha hazamegyek — nem érde­mes magammal vinnem. Úgyse tanulok otthon. Előre elkészü­lök teháit, ha hazamegyek. Rozika a „Juhász Gyula ta- nülócsoport”-ban első. „Nagy baj, hogy itt nem lehet hango­san tanulni, otthon mindig han­gosan tanultam.” LÖRINCZ IZABELLA Bugáé­ról jött, hét testvére van. Nem nagyon sínylette meg a gimná­ziumot, csak 4 tizeddel romlott, most 4,1 az átlaga. Ő az. aki most is olvas. Mi van a kezében? Szilvási: Egyszer volt szerelem. „Leg­utóbb az Antigonét és a Fös­vényt olvastam...” Izabella csendes, szerény egyéniség. Övónéni szeretne len­ni. Azt mondják társai: nincs olyan kulturális esemény, ami­ben részt ne venne. „Ha haza­KiSLÁN V megyek, legkisebb testvérem­mel játszom, ő most 3 éves. ..” Legidősebb bátyja katona. Melyik tantárgyat szereti? „A matematikát főképp.” Tanyai lányok. Hogy érzik magúikat a városban? Az orosz nyelvvel hogyan birkóztak meg? Hát nem könnyen. De —mint az eredmények mutatják — van ezekben a kislányokban jő adag ki tartás. Olyanokkal vet­ték fel a versenyt, akik már négy éve tanulták az oroszt Köszönet érte a pedagógusok­nak, a külön korrepetálás és az éjt nappallá tevő szorgalom so­kat segít ■ KISS KATI. Ö az iskola köl­tője. Kunfehértóről került be a városba. Eddig már 40 verset írt, egyik-másik „már a közlés határát súrolja”. Újságíró sze­retne lenni... Katika sötét szemüveget vi­sel, hályogműtétje volt és ér­zékeny a szeme. Szája szegletén mindig mosoly vibrál. Az embe­rekbe vetett hit bizalom a jó­ság mosolya Pedig már nagyon sokait szenvedett életében... Igen, a család válsága miatt..! — Nagyon sokat köszönhetek Józan Lidia tanárnőnek. A ta­nyáról jöttékkel ő foglalkozik legtöbbet, még szabad idejének feláldozásával is. Ha ügyeletes, éjjel is bent marad. De a többi tanárnő is, meg az igazgató né­ni: Komáromy Gizella Mintha anyánk volna... * Három kislány a százhuszon­ötből. A többi? Zsibong, takarít, öltözködik, ki mit talál elfog­laltságnak. Szombat délután jár­tunk náluk, ilyenkor nincs ki­menő. .. Nem rabság ez? „Meleg otthon. Nagyon jó itt a kollégiumiban.” Ök mondják. De azért már vidáman készü­lődtek a téli vakációra. Balogh József v térré a kijárattól, visszamennek, néhány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt és őt is ugyanoda helyezik. A holttestek mellett két húszkilogrammos benzines doboz állt. Günscheés Lange leöntötték a tetemeket benzinnel és meggyújtották őket.” Bisztrov őrnagy érdeklődik, hogy látta-e még valaki a biro­dalmi kancellária őrségéből, hogyan égették el Hitlert és Braunt? Lefordítom a kérdést. M t-ngeshausen nem tudta ezt pontosan. „Az őrség összes tag­jai közül ebben az időben én álltam egymagámban legköze­lebb Hitler bunkeréhez”. Leha­jol és egy forgáccsal elkezdi le­rajzolni a földön a kert alap­rajzát. így találtuk meg a hiányzó láncszemet — az elégetés részt­vevőit, illetve . szemtanúját — ami olyan fontos volt. különö­sen a feladat első szakaszában — Hitler felkutatásánál. Mengesbausen őrhelyéről csak Günschet és lángét látta, de a bunker oltalmában, a lö­vedékek elől elrejtőzve ott volt Göbbels, Borman és dr. Stump- fegger. Nem messze innen, az Alexan- derplatzon folyt a harc. A bi­rodalmi kancellária súlyos tűz alatt állt. Lövedékek süvöltöt­tek, becsapódások dördültek, nyomukban földoszlopok száll­tak fel, csattogtak és süvítettek a kirepülő ablaküvegek. A vi­haros szél belekapott a holttes­tek ruhájába. A tűz lobogott, majd kialudt. A benzin elégett... Újra megöntözték és meggyúj­tották őket. Még előző este Memgeshausen azt mondta, hogy meg tudja mutatni a helyet, ahová a holt­testeket elrejtették és sietve be­szórták őket földdel, meg ka­viccsal. Nem tudta, hogy már kiásták őket onnan. A tisztek és vöröskatonák egy csoportja elment Mengeshausennel a bi­rodalmi kancelláriára. Az alábbi jegyzőkönyvet vet­ték fel: „1945. május 13. Berlin. Mi alulírottak. Klimenko al­ezredes, Katisev főhadnagy, Ga- belok gárdaőmagy, Kalasnyikov gárda-alhadnagy, Olajnyik, Csu- rakov. Novas. Mjalkin közkato­nák az agnoszkáló Mengeshau- sen Hány részvételével a mai napon megtekintették azt a he­lyet, ahol Adolf Hitler_ birodal­mi kancellár és felesége holt­testét elrejtették. ... Megvizsgálva a Menges­hausen által mutatott helyet megállapítást nyert, hogy val­lomása megfelel a valóságnak... Mengeshausen vallomásának igazságát az bizonyítja, hogy az általa megnevezett tölcsérből 1945. május 4-én kiástuk egy férfi és egy nő elégett holttes­tét és két mérgezett kutyát, amelyről más agnoszkálók fel­ismerték, hogy Adolf Hitlernek és feleségének, Ife* Braunnak, (*Eva Braun nevét és foglalko­zását hibásan jelölték meg — a szerző megjegyzése), korábbi személyi titkárnőjének a ku­tyái voltak. A hely szemmérték után ké­szített képét, ahol Hitler és fe­lesége holttestét felfedezték, és fényképfelvételeket arról a helyről, amelyet Mengeshausen agnoszkáló nevezett meg, a jegyzőkönyvhöz csatoltuk. A fentiekről a jelen jegyző­könyvet vettük fel”. Később elmondták nekem a front törzsénél: az odairányí­tott SS-legény, Mengeshausen írásbeli vallomásában elbeszél­te. hogy nemcsak megfigyelte, hogyan égették el a führert, ha­nem ő maga is részt vett benne. Akkor nem tudtam meg, hogy végül is miben állott az ő rész­vétele, és most az archívum iratai között sem találtam meg a szőbanforgó frásbeM vallo­mást. De íme, főnökének, Rottenhu- . bemék a kéziratában ezt olva- j som: „Hitler és Éva Braun teste j rosszul égett és ón lementem, hogy rendelkezzem a tüzelő­anyag szállítása ügyében. Mikor ; feljöttem, a holttestet már be­szórták némi földdel és Menges­hausen az őrség tagja jelentette ! nekem, hogy az elviselhetetlen bűz miatt lehetetlen volt a posztján maradnia, s ő. más SS-ekkel együtt Günsche utasí­tására letaszította őket a gödör­be. ahol Hitler megmérgiezett kutyája feküdt”, A továbbiakban Rattenhuber leírja az óvóhely lakóit, akik, amint tudomást szereztek Hit­ler haláláról, azon fáradoznak, hogy felkészüljenek a menekü­lésre és mégegyszer megemlé­kezik Mengeshausenről: „Meghökkentett Mengesbau­sen SS-őr szemfülessége, aki be­hatolt Hitler dolgozószobájába, Hitler zubbonyáról, amely a széken lógott, levette az arany jelvényt, abban a reményben, hogy „Amerikában drága pénzt fognak fizetni ezért a relik­viáért.” (Folytatása következik) májat­<gy.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom