Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
196®, deeeifaber 9, péntek *. oMa! ’ Báthory Anna és a banya (Oévay Camilla cs Mojzes Mária). ^ Drámák emui utó a Kecskeméti Katona József Színházban Soha nem kerülhetett szín- Erdély-trilógia nagyszerű sző- feldolgozás feszült pillanatokban padra Móricz Zsigmondnak ez vegének szinte szószerinti fel- bővelkedett A nagy fejedelem a hasonló _ című drámakísérlete, használásával. A regényben íe- portréjának megfestése a törtévagy meg inkább kötetlenül ősz- szükséggel teljes légkörben per- nelmi, politikai háttér előbbre , szeállított vázlata az Erdély-tri- gő dialógusok erre mintát szol- hozatala és kicsit reflektort én y- tógia moiívumai alapján. A gáltathattak bőségesen. Elmond- be állítása közben nem tudott /nagy író összegyűjtött műveinek háttá Móricz Virág, hogy tu- a dráma törvényei szerinti igazi színdarabokat tartalmazó köteté- lajdonképpen teljes filológiai hl- befejezést adni a Boszorkány- v ken eléggé ismeretlenül rejtőz- telességgel álmodta meg apja nak. Mert azzal az esetleges mozzanattal, hogy Báthory Anna elmenekül Kerek! várából, nem egy történelmi dráma fejeződhetik be, hanem csak egy történelmi anekdota, amely nem egyenértékű az átdolgozod szándékokkal, még kevésbé az Erdély-trilógia: a Tündérként, a Nagy fejedelem és a Nap árnyéka távoli mennydörgésként dübörgő hangjaival. Ami ennek a felújításnak és újjáalkotásnak a valódi, éspedig el nem évülő, konkrét irodalompolitikai értéke, hogy példát mutatott: a magyar színjátszásnak alapvető kötelessége az eddigieknél nagyobb tisztelettel fordulni a magyar drámaírás és így a történelmi dráma nemes- veretű hagyatéka felé. Bátran kimondhatjuk: nincs egyetlen olyan alkotása a magyar drámatörténet múltjának, amelyhez értő kézzel, tisztelettel, de a mai színpadi kívánalmakhoz is igazodva hozzá ne kellene és lehetne nyúlni, le ne kellene seperni róla évszázadok rárakódott porát és ne lenne kötelesség ismét teljes fényében megcsillantani, tanulságként állítani a ma embere elé talán évszázadokkal előbb elhangzott írói szavakat. Ügy, ahogy ezt Móricz Virág is tette a kecskeméti színházzal, a kitűnő rendezővel és színészgárdával szövetkezve. A Boszorkány — Móricz Zsig- mond és Móricz Vii’ág közös alkotása — így is, saját irodalmi, , „ , . művészeti értékét tekintve is, ködött, legfeljebb az irodalom- stílusához es a regeny szavai megállja a helyét. Érdekes, han- kutatók kíváncsisága előtt tárul- hoz alkalmazkodva az egész első gu latos történelmi korkép, lakozott ki. Móricz Zsigmond felvonást és a szűkösen mért teles portré Bethlen Gáborról egyetlen gazdag, magával raga- megoldásokat is a másik két a történelmiségében és a ma dónn bravúros színészi felada- felvonásban. embere számára is sokat mondó tot szeretett volna nyújtani tu- Csakhogy ez, sajnos, csak a humán tartalmánál fogva nagy lajdonképpen darabja írásával, filológus igazsága, nem a drá- érték, jól játszható korrajz, szép Bajor Gizire gondolt, s a kor maíróé. Móricz Virág — érzé- szerepeket Ígérő mű. üzleti kívánságaihoz is igazodva síink szerint — eléggé megváló- nem a trilógia eszmei tartalmát, síthatatlan feladatra vállalko- gazdag mondanivalóját akarta zott: egyszerre két mű — egy összevonni, hanem egyeüen tör- hatalmas regénytrilógía és egy í£iiwn kevésszer volt^mócíia1 — ténelmi szempillantás erejéig ki- gyengén sikerült vígjáték — , e^y Bánk bán kivételévám időzni az általa annyira gondolatmenetére hallgatva tákedvesnek tartott történelmi masztam fel a Boszorkányt a ™ul^. "e”les múltban. magyar színpadon. Ez a kétfelé ^anyaival találkozni. Többet A hátramaradt vígjátéki váz- tekintés jelentette tulajdonkép- a színház mai szerelmese lat bizony dramaturgiailag a pen a buktatót is, ami miatt Shakespeare közvetítésével meg- legkevésbé sem mondható sike- izzó drámaiság nem is bonta- érezni az angol középkor ködös rültnek. Az Erdély-trilógia izzó kozhatott ki a színpadon, bár a világából, mint a magyar múlt politikumából sem mentett át semmit, nem is volt a legerősebb oldala a nagy regényírónak a dráma, mint azt nem egy műve bizonyítja. Mindenképpen rászorult hát a Boszorkány az alapos, értő írói beavatkozásra. A kérdés csak az, hogyan nyúljunk hozzá a hátramaradt műhöz. Lehet-e abból a vígjátékból kiindulni, amelyik Móricz fanyarul humorizáló beállítása szerint egy éppen nem történelmi na.gyriga teljében pompázó fejedelmet mutatott be, hanem egy féltékenyen dühös emberkét, aki szeretőjének hálószobája előtt strázsálva számolgatja, vajon kit enged be magához Báthory Anna. Ez nem Bethlen Gábor, a zseniális • diplomata, a nemzete javára dolgozó fejedelem. Ebből a műből nem áradna a néző felé az a fojtottan gomolygó atmoszféra, mely az Erdély-trilógia bármelyik kötetének forgatása közben csapja meg az olvasót. Móricz Virág, a dráma átdolgozója érezhette» ez- éppen ezért az erősen megkurtított, eredeti drámaszöveg és r Mórics által kitalált esemény - vázlat meghagyásával két fel vonásra sűrítette a Boszorkám gondolatmenetét és az egész mű elé egy bevezető első felvonást írt — saját bevallása szerint az A fejedelem és „küsanna” (Mes tér János és Dévay Camilla). Gondoljuk csak meg mit tudhat a mai színházlátogató közönség hazánk történelméről. századaiból. Vajon nem vált-e >,magyar királlyá” a mi színpadainkon, a nézők szemében III. Richárd, „magyar királyfivá” Hamlet. S hogy a mai színházlátogató szembesíteni tudja érzelmeit, gondolatait, saját emberi mivoltát a magyar történelmi múlt nagy pillanataival, ahhoz még több ilyen áldozatkész, nemes indulatoktól vezérelt, nagy tettre volna szükség íróink, dramaturgjaink, színházaink részéről. Turián György, a kecskeméti színház most bemutatkozó főrendezője fegyelmezett, alkotói készségben gazdag rendezői munkával állította színpadra Móricz Virág drámaátdolgozását Az előadás tiszta és világos tagolása, a ritmus, a hangsúlyok hozzáértő, alaposan mérlegelt megválasztása és a míves, legapróbb részletekig cizellált színészi összmunka irányítása elsőrendű mozzanata a kecskeméti sikernek. Hiszen a színházban a múlthétvégi premier óta már kisebb fajta sikerszériát futott be a Boszorkány. Ehhez a sikerhez a kitűnő rendezői munka, a részletek kidolgozása mellett az egész mű kontúrjainak világos és jól összefogott megrajzolása. az együttes játék és a Jósika Zsiga férji jogait köve teli... (Göndör Klára, mint Zsuzsanna principcssza, Schweiz András és Fodor ZsókaJ stílusosan archaizáló szöveg tökéletes visszaadása, a legfőbb hozzájárulás. A Boszorkány a legnagyobb színészi feladatot, a szinte határtalan lehetőséget Dévay Ca- miiiának juttatta. Ecsedi Báthory Anna vibrálóan izgalmas, sokszínű szerepében. És Dévay Ca- millának ezen az előadáson egy, a művel egyenértékű, invenció- zus, tökéletes alkotást sikerült létrehoznia. 01ya,n varázslat tanúi lehetnek a nézők, amire kevésszer van alkalmuk, ritka találkozása ez színésznek ás szerepnek. Mester János Bethlen Gábor megszemélyesítője, szakítva azzal a felfogással — amelyet egyébként egy kisssé a mű is sugalmaz —, hogy elegendő a színésznek, ha ebben a szerepben a nagy fejedelem monumentális körvonalait megmutatja —, elsősorban az embert hozta érinthető,' tapintható közelségbe a színpadon: a derűsen kiegyensúlyozott, magánélete bajaival férfiasán küzdő, a tiszta erkölcs nemes eszméi szerint élő emberi, de egy-egy pillanatra az európai politika nagy útvesztőin eligazodni tudó államfőt is. A Mester János által megrajzolt portré így lesz történelmileg hiteles, emberileg is jelentős. Bethlen felesége, Zsuzsanna alakja a darab problematikus pontja. Göndör Klára a nagy író megfogalmazásában mutatja be Zsuzsannát. Az első felvonás bravúros nagy jelenetében, annak a lelki átalakulásnak a rajzában, ahogyan az urát féltő feleségből feiedelemasszonnyá változik, kitűnő, minden részletében hiteles alakítást nyújt. A darab összes reá testált feladatait gazdagon árnyalva oldja meg Göndör Klára alakítása. Érdekes felfogásban játssza Jósika Zsiga alakját. Schweiz András (Anria és Zsiga találkozása a második felvonásban szí- nészileg igen nagy lehetőségeket kínál, Schwetz András jól él ezekkel a lehetőségekkel). Fel kellett figyelni Mojzes Mária vajákos asszonyára, Fraknói Sári ízes, hangulatos játékára, Mezei T ja jós meghunyászkodó püspökére, de egy-egy pillanatra a ibbiekre is:Fodor Zsókára, Ma- rir Pálra. Gyulay Antalra. Já- •oky Sándorra és Piróth Gyulára. Szép, hangulatilag kifogástalan őszieteket tervezett Borcsa István. Márton Aladár kosztümjei kitűnőek. _ Csaky Lajos
